Ugrás a tartalomhoz

Doljani (Daruvár)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Doljani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségDaruvár
Jogállásfalu
Irányítószám43500
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség650 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság255 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 33′ 39″, k. h. 17° 13′ 47″45.560800°N 17.229600°EKoordináták: é. sz. 45° 33′ 39″, k. h. 17° 13′ 47″45.560800°N 17.229600°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Doljani témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Doljani (csehül Dolany) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Daruvárhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 47, közúton 57 km-re délkeletre, Daruvár központjától 3 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Dobrovac-patak völgye feletti magaslaton fekszik.

Története

[szerkesztés]

A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A teljesen kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű pravoszláv lakosságot. Régi pravoszláv temploma 1742-ben épült. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Doljani” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dolyani” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dolyani” néven 46 házzal 3 katolikus és 284 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 311, 1910-ben 956 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején (1861 és 1909 között) az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében jelentős számú cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 59%-a cseh, 32%-a szerb anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 36%-a horvát, 32%-a cseh, 22%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 759 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
311 486 565 789 863 956 924 941 970 1.016 993 954 1.004 1.003 834 759

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma[6] 1805-ben épült a régi, 1742-ben épített fatemplom helyén. 1904-ben megújították. 1943. augusztus 2-án súlyosan megsérült, ekkor semmisült meg a régi ikonosztáz, a templom szent könyvei, levéltára és liturgikus használati tárgyai. 1960-ban, 1979-ben és 1985-ben is renoválták. A délszláv háború idején 1992. március 30-án homlokzata és harangtornya súlyosan megsérült, a kitört tűzben pedig leégett a tetőzet egy része. 1998-ban az épületet villámcsapás érte (az épületen nem volt villámhárító) és újra leégett. Tetőzetét a kulturális minisztérium anyagi támogatásával állították helyre, de a homlokzaton még mindig látszanak a sérülések nyomai. Egyhajós épület, félköríves szentéllyel, homlokzata feletti zömök harangtoronnyal. Homlokzatát és oldalfalait sekély lizénák tagolják, ablakai félkörívesek.

A Legszentebb Istenanya születése (Kisboldogasszony) tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[7] a faluban, egy dombon található. Egyhajós nyugat-keleti tájolású épület, sokszög záródású apszissal és a főhomlokzat előtti harangtoronnyal. A szentély területe félkupolával boltozott, a középen elhelyezett téglalap alakú ablaknyílás világítja meg. A dongaboltozatos hajóban egy falazott kórus található. A hajó északi falát két ablaknyílás, a déli falat pedig egy ablaknyílás és az oldalsó bejárat tagolja. A történelmi adatok szerint a templom 1799-ben épült. A hajó és a szentély alaptestéhez 1912-ben harangtornyot építettek, ezt bizonyítja a harangtorony felirata. A templomot ezután szecessziós stílusban alaposan felújították. A templom egyike azon kevés épületeknek, amelyek Lika területén szecessziós stílusban épültek.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]