Ugrás a tartalomhoz

Stari Pavljani

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stari Pavljani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségBelovár
Jogállásfalu
Irányítószám43000
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség191 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság140 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 51′ 33″, k. h. 16° 52′ 42″45.859200°N 16.878300°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 33″, k. h. 16° 52′ 42″45.859200°N 16.878300°E
SablonWikidataSegítség

Stari Pavljani falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Belovár központjától légvonalban 6, közúton 7 km-re délkeletre, a megyeszékhely szomszédságában Ždralovi és Prespa között fekszik.

Története

[szerkesztés]

Pavljani falu „Othnya” néven már a középkorban is létezett, bár a középkori falu nem a mai Stari Pavljani helyén, hanem tőle nyugatra, a mai Novi Pavljanin található Szent Pál templom körül feküdt. Szent Pálnak szentelt egyházát 1334-ben említik először a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között „Item ecclesia sancti Pauli” alakban. A 14. századi Szent Pál templom azonos lehet azzal a templommal, mely bár többször átépítve ma is a szomszédos Novi Pavljani közepén áll. 1501-ben említik Mátyás nevű plébánosát „Mathias plebanus sancti Pauli in Otima” néven. Mátyás plébános lehet az írója annak a ma is ismert misekönyvnek, melyet György topuszkói apát részére írtak a 15. század végén. A plébániát „Othnya Zenth Pal” néven még 1507-ben és 1517-ben is említik.[2] A térséget 16. század végén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.

A török uralom után a 17. századtól a kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „ Dorf Pavliani” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pavlyani (Stari)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében a két „Pavlyani” nevű falut összesen 38 házzal, 64 horvát és 238 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 309, 1910-ben 401 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 58%-a szerb, 31%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 61%-a horvát, 26%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 241 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
309 313 286 350 392 401 379 377 228 338 327 276 256 252 262 241

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]