Dobrakutya
| Dobrakutya (Dobra Kuća) | |
 | |
| Dobrakutya várának rekonstrukciós rajza | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Đulovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43500 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 16 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 280 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 37″, k. h. 17° 17′ 40″45.610400°N 17.294400°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 37″, k. h. 17° 17′ 40″45.610400°N 17.294400°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dobrakutya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dobrakutya (horvátul: Dobra Kuća) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 47, közúton 55 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban és közúton 6 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység nyugati lejtőin, a Toplica-patak völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]A település területe már a középkorban lakott volt. Határában állt a középkorban Dobrakutya vára és mezővárosa. A várat a 14. század elején építhették, valamivel később, mint a közeli Szaploncát. Okiratban először 1335-ben említették meg, amikor az „új” Litva várát Károly Róbert a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta, cserében Dobrakutya váráért. A középkorban a vár a vidék legjelentősebb erősségei közé tartozott, élénk központja volt az akkoriban nagyon eleven és gazdag tájéknak és ennek okán nagyon sűrűn felemlítették.
1335 után a vár királyi birtok volt, csak miután I. Lajos király letörte a Kurjaković-ok túlhatalmát, tűnik fel Kurjaković György mint Dobrakutya várnagya. Ezután a király a boszniai Grebenért cserébe Dobrakutyát a Horvátiaknak adta. Később a vár a Nelipichek birtokába került. Később Hampó Ernuszt pécsi püspöké lett, majd 1480 után a kevendi Székelyek kezén volt.
Dobrakutya mezővárosát, mint oppidumot, 1507 és 1517 között említik meg, ekkoriban Belovár Körös vármegyéhez tartozott. Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplomát már 1378-ban említik „Dobrakuoha, ecclesia beate Marie” alakban. A történeti forrásokból azt is tudjuk, hogy egy pálos kolostor is állt itt Szent Anna templomával.[2] A kolostor temploma felújítva ma is áll Donja Vrijeska északi határában. A törökök 1542-ben foglalták el és a várban 30 fős helyőrséget tartottak. A törökök kiűzése után ez a vár is elhagyatva romlásnak indult.
A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az itteni birtokokat 1760-tól vásárolta meg gróf daruvári Jankovich Antal Pozsgega vármegye alispánja, később főispánja és János nevű testvére. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dobra Kutja” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dobrakucha” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dobrakucha” néven 9 házzal és 79 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 58, 1910-ben 164 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a szerb, 7%-a cseh anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. Ebben az évben lett az önálló Đulovac község része is, azelőtt Daruvárhoz tartozott. 1991-ben lakosságának 79%-a szerb, 11%-a jugoszláv, 5%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 15 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 58 | 66 | 69 | 100 | 219 | 164 | 133 | 127 | 137 | 153 | 144 | 120 | 86 | 75 | 19 | 15 |
Nevezetességei
[szerkesztés]
A falutól keletre a Papuk hegység délnyugati részén található az azonos nevű középkori várrom,[7] mely egy sánccal kettévágott hegynyereg végén lévő, kúp alakú 300 méteres tengerszint feletti nagyságú sziklacsúcson található. A közeli Szaplonca várával ellentétben a romok itt csak közvetlen közelről tűnnek fel. Központi része a legmagasabban fekvő helyen épített öregtorony, melynek déli része az egykori várudvarra dőlt. Bejárata az első emeleten volt, de ablakai csak az egyik oldalon voltak. Mintegy két méter vastagságú falaival ez a vár legerősebb és a legjobb minőségben megépített része. A várba keletről lehetett bejutni, a bejáratot a ma már nem álló kaputorony védte. A kaputól balra volt a várpalota, melynek romjai ma sűrű bozóttal vannak benőve. Az alatta elhelyezett pincéknek a boltozata részben ma is látható. A várudvar közepén ciszterna volt. A külsővár falai az öregtoronytól futottak körbe. A várat kívül északról sánc védte, nyugaton szakadék, keleten pedig egy mély patakmeder fogta közre.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 137. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 25. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5263.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Varak.hu: Dobrakutya – Turski Grad
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
- Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
- Gjuro Szabo: Sredovjecni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji (horvátul)
