Nagygordonya
Nagygordonya (Veliki Grđevac) | |
A római katolikus plébániatemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Belovár-Bilogora |
Község | Nagygordonya |
Jogállás | község |
Polgármester | Marijan Dautanac |
Irányítószám | 43270 |
Körzethívószám | (+385) 043 |
Népesség | |
Teljes népesség | 2316 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 145 m |
Terület | 164,84 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 45′, k. h. 17° 03′45.750000°N 17.050000°EKoordináták: é. sz. 45° 45′, k. h. 17° 03′45.750000°N 17.050000°E | |
Nagygordonya weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagygordonya témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagygordonya (horvátul: Veliki Grđevac) falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 23, közúton 25 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 27, közúton 39 km-re délnyugatra, a Bilo-hegység déli lejtői alatt, a Grđovica és a Kovačica-patakok közötti termékeny mezőn fekszik.
A község települései
[szerkesztés]Közigazgatásilag Cremušina, Donja Kovačica, Dražica, Gornja Kovačica, Kispisznice, Mali Grđevac, Pavlovac, Sibenik, Topolovica, Nagygordonya és Zrinska települések tartoznak hozzá.
Története
[szerkesztés]A település mellett állt egykor Gordova (Grdjevac) vára. Gordova első várát valószínűleg Fáncsy Benedek mosoni ispán építtette a 13. században, aki 1248-ban birtokosa volt. Az ő egyik leszármazottja gordovai Fáncsy László 1402 és 1404 között Luxemburgi Zsigmond uralkodása idejében horvát és szlavón bán volt. 1435-ben már csak várhelyként említik. Dénes József ennek a várnak a helyét a falutól délre, a Belovár - Daruvár főúttól nyugatra, a Grđovica-patak északi partján, a helyiek által „Kolo” néven ismert kör alakú, mára beerdősült jelenséggel azonosítja.[2] A légifelvétel alapján itt kirajzolódni látszanak az egykori kettős árok és sáncrendszer nyomai. 1455-ben azonban Fáncsy Frank és rokonai már új adományt kaptak az itteni várkastélyra, mely akkor már régóta a tulajdonuk volt. Feltételezhető, hogy a várkastélyt a család éppen a lerombolt régi vár helyett építtette. Ez a várkastély Dénes szerint a mai falu belterületén főutca és a sportpálya közötti területen állt. Nyoma nem maradt, de az első katonai felmérés egyik térképén még „Gradina” megjelöléssel szerepel. Egykor várispánság és egy nagy uradalom központja volt. Valószínűleg a török háborúkban pusztult el.
A zágrábi püspökséghez tartozó plébániák leírásában 1334-ben megemlítik a település középkori egyházát is, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek „ecclesia beate virginis de Gordowa” alakban. Ezután a plébániát még 1495-ben, 1507-ben és 1517-ben is említik.[3] Gordovát a 16. század közepén foglalta el a török és területe száz évig lakatlan pusztaság volt. A lakosság az ország biztonságosabb részeire menekült, míg másokat rabságba hurcoltak.
Területe a 17. század közepétől népesült be újra, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gergiyevecz” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gergyevecz (Veliki)” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gergyevecz (Veliki)” néven 281 házzal, 562 katolikus és 1016 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]
Első elemi iskoláját 1802-ben alapították, de az első iskolaépület csak 1829-ben épült fel. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1886-ban a járás egyik községközpontja lett. 1857-ben 1.073, 1910-ben 1.851 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 48%-a horvát, 22%-a szerb, 14%-a magyar, 9%-a cseh, 6%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az 1960-as évek elején megszüntették az önálló Nagygordonya községet, noha éppen ekkor készült el a községháza új épülete, melyben a hivatal ma is működik. 1966-ban aszfaltozták a Belovár – Daruvár főutat, 1967-ben viszont megszűnt a vasútvonal, mely addig a Belovárral és Zágrábbal való vasúti összeköttetést biztosította. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 69%-a horvát, 17%-a szerb nemzetiségű volt. A közigazgatás újraszervezésével ismét létrejött az önálló község. 2011-ben a településnek 1.200, a községnek összesen 2.849 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Lakossága
[szerkesztés]Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
1.073 | 1.305 | 1.177 | 1.575 | 1.829 | 1.851 | 1.749 | 1.917 | 1.873 | 2.078 | 1.958 | 1.849 | 1.639 | 1.525 | 1.358 | 1.200 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[8] 1832/33-ban épült késő barokk – klasszicista stílusban a korábbi templom helyén. Egyhajós épület, keletre néző szentéllyel, a nyugati homlokzat felett emelkedő harangtoronnyal. A település középkori plébániatemplomát 1334-ben és 1501-ben is említik. A török pusztította el a 16. század közepén. A plébániát 1789-ben alapították meg újra, a plébánia épülete 1827-ben épült.
- A Szentháromság tiszteletére szentelt pravoszláv templomot[9] 1752-ben építették, 1832-ben megújították. Falai megrepedtek és a réseken a nedvesség beszivárgott, tönkretéve a belső teret. A templomnak szép ikonosztáza van, mely szintén szakszerű védelemre szorul. A parókia 1890-ben épült, jelenleg használaton kívül áll.
- A szerbek Szent Demeter tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1760-ban épült, Mali Grđevacon áll. A délszláv háborúban súlyos károkat szenvedett, berendezése az ikonosztázzal együtt megsemmisült.
Kultúra
[szerkesztés]A falu kulturális központja nagy szülöttének Mato Lovraknak a nevét viseli. 1987-től minden évben Lovrak kulturális napokat rendeznek az intézményben, melyen az ország legjobb ifjúsági íróit látják vendégül.
Oktatás
[szerkesztés]A település első elemi iskoláját 1802-ben alapították, de az első iskolaépület csak 1829-ben épült fel. Ebbe az iskolába iratkozott be az 1905/06-os tanévben Mato Lovrak, az egyik legismertebb horvát gyermekíró, aki 1922 és 1926 között az iskola tanítójaként is dolgozott. 1944-ben az iskola épülete leégett. Az új iskolát 1947-ben építették, 1954-ben pedig nyolcosztályosra bővítették. Az iskolának három kihelyezett alsótagozatos iskolája működik Donja Kovačica, Pavlovac és Mala Pisanica településeken.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1808. szeptember 6-án Knezić Károly honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike.
- Itt született 1899. március 8-án Mato Lovrak horvát gyermekíró.
- Itt született 1912. június 17-én boldog Bánya Bernadett (Bernadeta Banja) az Isteni Szeretet Leányai Kongregációjának nővére, a drinai vértanúk egyike. Vértanúhalált halt 1941. december 15-én Goraždéban. XVI. Benedek pápa képviseletében négy társával együtt 2011. szeptember 24-én avatta boldoggá Szarajevóban Angelo Amato bíboros a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának vezetője.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije című művének 191. oldalán ezt a helyet az először 1224-ben említett Radowannal és Szent Pálnak szentelt templomával azonosítja. Josip Buturac szerint Radowan Zdenac közelében fekvő kis vásáros hely volt, melyet egykor „Zenithpal”nak neveztek.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...199. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 187. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3116.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3117.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja[halott link] (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Dénes József naplója – Gordova régi vára
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)