Ugrás a tartalomhoz

Koreničani

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koreničani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségĐulovac
Jogállásfalu
Irányítószám43531
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség208 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 38′ 46″, k. h. 17° 22′ 05″45.646000°N 17.368100°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 46″, k. h. 17° 22′ 05″45.646000°N 17.368100°E
SablonWikidataSegítség

Koreničani falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 48, közúton 58 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban12, közúton 16 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység északnyugati lejtőin, a Rajčevica-patak partján fekszik. Itt halad át a 34-es számú főút és a Barcs – Daruvár vasútvonal, melynek vasútállomása van a település északi részén.

Története

[szerkesztés]

A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Korenicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Korenichany (Dolnyi és Gornyi)” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Korenichani (Gorni és Dolni)” néven 96 házzal és 952 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

1857-ben 491, 1910-ben 1.070 lakosa volt. A 19. század végén az olcsó földterületek miatt jelentős magyar lakosság települt be a faluba. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 59%-a szerb, 19%-a magyar, 15%-a horvát anyanyelvű volt. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 86%-a szerb és 9%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 246 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
491 576 553 853 870 1.070 858 791 684 701 639 514 409 328 317 246

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Miklós ereklyéinek áthozatala tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[6] a falu feletti temetőben áll. A templom elődjét 1745-ben fából építették valószínűleg egy még régebbi templom helyén. Felépülte után 1774-ben még egy fatemplom is épült a faluban. A mai falazott templom a 19. században épült. A II. világháborúban 1943-ban a partizánok súlyosan megrongálták, értékes berendezése akkor semmisült meg. A templom ma tárva-nyitva, belső berendezés nélkül áll. Tetőzete nagyon rossz állapotú.
  • A református templomot a 19. század végén építették a faluba betelepülő magyarok. Ma már ez is nagyon rossz állapotban van, mivel nincs aki gondját viselje. A hívek részben elvándoroltak, részben beolvadtak a helyi lakosságba. A templomot mára a katolikus egyháznak adták át használatra.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]