Staro Štefanje
| Staro Štefanje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Štefanje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43246 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 154 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 128 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 49′ 18″, k. h. 16° 42′ 49″45.821600°N 16.713700°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 18″, k. h. 16° 42′ 49″45.821600°N 16.713700°E | |
 | |
Staro Štefanje falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 13, közúton 18 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re északra a Belovárt Csázmával összekötő 43-as számú főúttól északnyugatra, a Sišćani és a Blaticai halastavak között fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor katolikus horvát lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Sztaro Stefanie” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Stefanye” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Stefanye (Vetus)” néven 86 házzal, 459 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 433, 1910-ben 515 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 186 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 433 | 0 | 0 | 480 | 517 | 515 | 502 | 448 | 443 | 417 | 392 | 298 | 259 | 229 | 212 | 186 |
(1869-ben és 1880-ban lakosságát Štefanjéhez számították.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 127. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
