Szent Flórián
| Szent Flórián | |
 | |
| Szent Flórián szobra Pécsen | |
| vértanú | |
| Születése | |
| 240 körül Aelium Cetium, Római Birodalom (ma: Ausztria) | |
| Halála | |
| 304. május 4. Laureacum, Római Birodalom (ma: Ausztria) | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Kereszténység |
| Tisztelik | Római katolikus egyház Ortodox kereszténység |
| Ünnepnapja | május 4. lorch |
| Jelképei | kézi dézsa, amelyből egy égő házra vizet önt, ritkán malomkő, égő ház, lándzsa, sas, zászló |
| Védőszentje ennek | tűzoltók, pékek, sörfőzők, kéményseprők, fazekasok, kovácsok, Linz, Krakkó, Felső-Ausztria |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Flórián témájú médiaállományokat. | |
Szent Flórián (240 körül – 304. május 4.) keresztény vértanú, a tűzoltók védőszentje.
Élete
[szerkesztés]A 3. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. Magas rangú katonatisztek leszármazottjaként egy római légióban századosként szolgált. A kor a kereszténység szempontjából viszonylag békében telt, Flórián békésen vett búcsút a hadseregtől. Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban azonban újra kitört a keresztényüldözés. Amikor ő tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch an der Enns) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett. A városba érkezése előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták, és bíróság elé állították. Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Büntetésként megbotozták, és arra ítélték, hogy kővel a nyakában az Ennsbe dobják. A kivégzést 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt. Holttestét egy Valéria nevű özvegy temette el.
Tisztelete
[szerkesztés]Sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonokok gondoztak, körülötte híres kegyhely épült ki. Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Lengyelországban terjedt el, gyakori még Szlovénia és Horvátország területén, ahol ma is szokás főként a vidéki tűzoltószertárak épületét Szent Flóriánt ábrázoló festménnyel ellátni. Árvizek és tűzvészek ellen védő szent, délnémet és osztrák területeken szokás volt a család egyik fiúgyermekének a Flórián nevet adni, a szent tisztelete által a ház védelmét remélve a tűzvésztől. A tűzoltók, a kéményseprők, valamint Linz, Felső-Ausztria és Krakkó védőszentje.
Kezdetben az árvizek ellen kérték segítségét. A hagyomány szerint ifjúkorában imádságára kialudtak egy égő ház lángjai, ennek hatására a 15. század végén már inkább elsősorban a tűzzel hozták kapcsolatba.
Tisztelete Magyarországon a középkor végén Szepes vármegye németlakta vidékein kezdődött, majd a 17. században terjedt el általánosan.
1999 óta ünnepnapján, május 4-én tartják a tűzoltók világnapját.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2018. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 15.)
Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997.
- Magyar néprajzi lexikon. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977–1982. ISBN 9630512858 [halott link]
További információk
[szerkesztés]- Szent Flórián életrajza Életrajz a Dunai Szigetek blogon.
- Szent Flóriánról
- Egy Szent Flórián szobor Búcsúszentlászlón
- Szent Flórián-szobrok képes adatbázisa