Ugrás a tartalomhoz

Fernando Alonso (autóversenyző)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Fernando Alonso Díaz szócikkből átirányítva)
A „Fernando Alonso” szócikk ide irányít át. Az autóversenyzőn kívül mások is viselik ezt a nevet, róluk lásd a Fernando Alonso (egyértelműsítő lap) szócikket!
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Spanyol személynév: az első, apai családnév: Alonso, a második, anyai családnév: Díaz.
Fernando Alonso
Alonso 2016-ban
Alonso 2016-ban
Életrajzi adatai
Teljes neveFernando Alonso Díaz
BeceneveNando, Magic Alonso
Született1981. július 29. (43 éves)
Oviedo, Spanyolország
Nemzetiségespanyol spanyol
Pályafutása
KategóriaFormula–1
Aktív évei2001, 2003–2018, 2021–
CsapataGBR Aston Martin (2023–)
(Csapattárs: CAN Lance Stroll)
Rajtszáma14
Korábbi csapataiOlasz Minardi (2001)
FRA Renault (2003–2006, 2008–2009)
GBR McLaren (2007, 2015–2018)
ITA Ferrari (2010–2014)
FRA Alpine (2021–2022)
Nagydíjak száma404 (401 rajt)
Világbajnoki címek2 (2005, 2006)
Győzelmek32
Dobogós helyezések106
Első rajtkockák22
Leggyorsabb körök26
VB-pontok2337
Első nagydíjAusztrália 2001-es ausztrál nagydíj
Első győzelemMagyarország 2003-as magyar nagydíj
Legutolsó győzelemESP 2013-as spanyol nagydíj
Legutolsó nagydíjUAE 2024-es abu-dzabi nagydíj
2023 VB-helyezés4. (206 pont)
Frissítve: UAE 2024-es abu-dzabi nagydíj
Fernando Alonso aláírása
Fernando Alonso aláírása
Fernando Alonso weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Alonso témájú médiaállományokat.

Fernando Alonso Díaz (IPA: [feɾˈnando aˈlonso ˈði.aθ], kiejtéseⓘ; Oviedo, 1981. július 29. –) spanyol autóversenyző, 2005, valamint 2006 Formula–1-es világbajnoka, egyben az eddigi harmadik legfiatalabb (Sebastian Vettel és Lewis Hamilton után) és egyetlen spanyol nemzetiségű Formula–1-es világbajnok. A 2018-as és a 2019-es Le Mans-i 24 órás verseny, valamint a 2019-es Daytonai 24 órás verseny győztese. Jelenleg az Aston Martin Formula–1-es csapatának pilótája.

Munkásosztálybeli családba született, és már hároméves kora óta gokartozott. A sikereket követően 17 évesen kapcsolódott be az autóversenyzésbe, ahol megnyerte az Euro Open by Nissan sorozatot 1999-ben, majd a következő évben negyedik lett a nemzetközi Formula-3000 bajnokságban. 2001-ben mutatkozott be a Formula–1-ben, akkor a Minardi csapat pilótájaként, majd a Renault istállóhoz szerződött, ahol első évében még csak tesztpilóta volt. A csapattal 2005-ben és 2006-ban két világbajnoki címet is szerzett, ő lett akkor a legfiatalabb pole-pozíciós, a legfiatalabb futamgyőztes, a legfiatalabb egyszeres és kétszeres világbajnok. Ezután a McLarenhez szerződött, ahol mindössze egyetlen ponttal bukta el a világbajnoki címet, és két évre visszament a Renault-hoz. 2010-től öt éven át a Ferrari versenyzője volt, ahol kétszer is szoros küzdelemben vesztette el a bajnokságot. Ezután még négy évet töltött el a McLaren csapatánál, amelynél a gyenge autó miatt esélye sem volt megismételni a korábbi sikereket. 2018-ban bejelentette visszavonulását, ám 2021-ben visszatért, ezúttal az Alpine csapatnál (mely a Renault sportmárkája). Két év után átszerződött az Aston Martinhoz.

Alonso a 2022-es szingapúri nagydíj óta a valaha legtöbb futamon induló versenyző lett. Első visszavonulásakor 32 futamgyőzelmet, 22 pole-pozíciót és 311 futamból 1899 pontot tudhatott magáénak. Ő az egyetlen spanyol Formula–1-es világbajnok. Egyéb sikerei közt említhető a 2001-es Race of Champions győzelem, illetve három verseny az Indianapolisi 500-on. Számtalan kitüntetés birtokosa, és kétszer került beiktatásra az FIA Hírességek Csarnokába. Van saját e-sport- és juniorkategóriás-versenycsapata, saját divatmárkája, emellett a UNICEF jószolgálati nagykövete.

Pályafutása

[szerkesztés]

A Formula–1 előtt

[szerkesztés]

Alonso egy kétgyermekes családban született Spanyolország Asztúria tartományában.[1] Édesanyja, Ana Díaz egy áruházban,[2] édesapja, José Luis Alonso a szerelőként egy robbanószergyárban dolgozott.[3] Van egy nővére, Lorena, aki orvos.

Fernando Alonso édesapja amatőr gokartversenyző is volt, aki szerette volna, ha gyermekei is osztoznak szenvedélyében. Épített egy kis, Formula–1-es autót formázó gokartot akkor nyolcéves lányának, aki azonban nem mutatott érdeklődést a sport iránt, a hároméves Fernandónak azonban megtetszett a gokartozás és ez meg is határozta a jövőjét.[4] A családnak nem volt sok pénze, így Alonsónak meg kellett tanulnia slick gumikon vezetni esős időben,[5] naponta kellett gyakorolnia,[6] az édesanyja pedig saját kezűleg varrta a versenyzői overalljait.[7] Apja egyszerre lett a szerelője, a tanácsadója, a menedzsere, és a könyvelője.

Első versenyét Pola de Lavianában nyerte, 1988-ban, és ebben, valamint a következő évben is nyert két területi bajnokságot.[8] Innentől kezdve édesapja különböző spanyolországi gokartversenyekre nevezte be fiát, Alonso pedig általában sikeres is volt. Sikereire felfigyeltek, és Genís Marco személyében egy tehetős támogatót is szerzett, aminek hála már európai bajnokságokban is részt tudott venni.[9] Nyert három spanyol gokart bajnokságot (1994, 1996, 1997), második helyezést szerzett a Gokart Európa-bajnokságon és 1996-ban megnyerte a Junior Gokart Világbajnokságot.

1999-ben kezdett el autókkal versenyezni a Formula Nissan Open sorozatban. Ekkor találkozott az egykori spanyol Formula–1-es versenyzővel, Adrián Camposszal, aki a menedzsere lett. Alonso megnyerte a bajnokságot, 2000-ben pedig a Formula–3000-ben folytatta pályafutását. Ebben a sorozatban egy futamot nyert (Spa-Francorchamps) és a bajnokság negyedik helyén végzett.[4]

A Formula–1-ben

[szerkesztés]

Minardi és Renault (2001-2006)

[szerkesztés]
Alonso a Minardi volánja mögött

Teljesítménye nyomán felfigyelt rá a Benetton csapatfőnöke, Flavio Briatore és menedzseri szerződést kötött vele, 2000 decemberében. Miután egy évet a csapat teszt- és tartalékpilótájaként töltött, a 2001-es szezont – mindössze 19 évesen – a Minardi csapat versenyzőjeként kezdhette meg.[10]

A Minardi a mezőny leggyengébb autója volt, és Alonso nem tudott vele pontot szerezni, de az edzéseken rendre csapattársa előtt végzett, többször erősebb autókat megelőzve. Debütáló évének legnagyobb eredménye, hogy Formula–1-es tapasztalatokra tehetett szert egy viszonylag nyomás nélküli környezetben. Az évet két tizedik hellyel zárta.[4]

Alonso a 2004-es kanadai nagydíjon

2002-ben menedzsere, Flavio Briatore úgy döntött, hogy a Renault-hoz szerződteti Alonsót mint tesztpilótát, azzal a céllal, hogy ismerkedjen meg a csapattal, és hogy felkészüljön egy jövőbeli, állandó versenyzői szerepkörre.[11] Erre már a következő évben sor is került.

Az idény során az olasz Jarno Trulli lett a csapattársa. Alonso hamar bebizonyította tehetségét, ugyanis a maláj nagydíjon megszerezte az első rajtkockát, amivel ő lett a Formula–1-es történelem addigi legifjabb pole-pozíciósa – Rubens Barrichello rekordját döntve meg. Később a szezon során, a magyar nagydíjon pályafutása első futamgyőzelmét is megszerezte – ez szintén rekord volt: Bruce McLarentől vette át a legfiatalabb futamgyőztes címet.[12] A szezon végén Alonso 55 pontjával és négy dobogós helyezésével hatodik lett a világbajnoki pontversenyben. A még jobb eredménytől csak autójának megbízhatatlansága fosztotta meg mind őt, mind Trullit.

A 2004-es szezonban nem nyert versenyt, bár szerzett négy dobogót és Franciaországban egy pole pozíciót[13] – csapattársa, Jarno Trulli azonban győzött Monacóban. Az év második felében azonban Trulli eredményei egyre gyengébbek lettek, végül három futammal a szezon vége előtt el is bocsátották a csapattól, noha ekkor még több ponttal rendelkezett a világbajnoki pontversenyben, mint Alonso. 59 ponttal végül a világbajnokság negyedik helyét szerezte meg.

Alonso az indianapolisi időmérőn, 2005-ben

2005-ben Alonso új csapattársat kapott Giancarlo Fisichella személyében, aki győzelemmel mutatkozott be a Renaultnál Ausztráliában, míg Alonso a harmadik helyen végzett. Ezt követően a spanyol három futamot nyert sorozatban (Malajzia, Bahrein, San Marino), s fölényes vezetést szerzett a világbajnoki pontversenyben. A szezon során még négy versenyt nyert, (Nürburgring, Magny-Cours, Hockenheim, Sanghaj) és Brazíliában bebiztosította a világbajnoki címet. Alonso 24 évesen és 59 naposan a Formula–1 addigi történetének legfiatalabb világbajnoka lett, az autója miatt szenvedő Michael Schumachert maga mögé utasítva, aki addig zsinórban öt, összesen hét világbajnoki címet szerzett.[14]

A szezon során a McLaren-Mercedes versenyzője, Kimi Räikkönen került a legközelebb ahhoz, hogy veszélyeztesse Alonso elsőségét, ám a McLaren gyakori megbízhatósági problémái miatt sosem alakult ki igazán éles helyzet kettejük között sem a világbajnoki pontversenyben, sem pedig a versenypályán. A Renault-nak kedvezett az az új szabály is, hogy a futam közben nem lehetett kereket cserélni, és hogy a motoroknak két versenyhétvégét ki kellett bírniuk. Räikkönen két alkalommal is Alonso elől esett ki a versenyből (Nürburgring, Hockenheimring) és számos alkalommal kellett motorcsere miatt a mezőny közepéről indulnia. Alonso végül 21 ponttal verte meg Räikkönent a világbajnokságban (133 pont 112 pont ellenében). A Renault megszerezte a konstruktőri bajnoki címet is.

A 2005-ös szezont követően Alonso számos kitüntetésben részesült, különösen hazájában, ahol egy külön kifejezést is alkottak az ifjú Formula–1-es pilótát körülvevő rajongásra: "Alonsomania". A versenyző 2005 végén megkapta az „Asztúria Hercege-díjat”.

2006-ban, Indianapolisban

2006-ban címvédőként maradt a Renault csapatánál. A szezon során nyert hét futamot (Szahír, Melbourne, Catalunya, Silverstone, Monaco, Montreal, Szuzuka) szerzett hét második helyet (Sepang, Imola, Nürburgring, Magny-Cours, Istanbul, Shanghaj, Interlagos), nem volt harmadik, negyedik, de kétszer volt ötödik (Indianapolis, Hockenheim). Ebben az idényben Michael Schumacher volt a kihívója, akivel nagyon szoros küzdelmet folytatott, különösen az idény második felétől. A szezon elején ugyanis Alonso dominált: kilenc versenyből hatot megnyert, és a többin sem lett rosszabb, mint második. Ám az FIA szabálytalannak minősítette a Renault által az autóikban használt ún. hangolt tömegcsillapítót, amely a felfüggesztésbe került beépítésre. Ezt ki kellett szerelniük, a Ferrari viszont nem állt le a fejlesztési versennyel, aminek az lett az eredménye, hogy az utolsó előtti, japán nagydíjra pontegyenlőséggel érkezett a két rivális versenyző.[15] Mivel ezt a versenyt Alonso megnyerte, Schumacher pedig kiesett, a szezonzáró brazil nagydíjon elegendő lett volna csak egyetlen pontot gyűjtenie a bajnoki címhez.[16] Végül második lett, és ennek köszönhetően megszerezte második világbajnoki címét.[12]

A McLarennél, majd ismét a Renault-nál (2007-2009)

[szerkesztés]

Alonso és a McLaren akkori csapatfőnöke, Ron Dennis, titokban találkoztak a 2006-os japán versenyhétvége alatt. Dennis sikeresen győzte meg őt, hogy legyen a csapatuk pilótája, és alá is írtak egy 2007-től kezdődő hároméves szerződést.[17] Szponzorációs kötelezettségei miatt egészen 2006. december 31-ig a Renault pilótája maradt, még az idény végeztével is,[18] de 2006 novemberében a csapat elengedte a McLarenhez egy tesztre.[19] Abban az évben a McLaren MP4-22 egyértelműen a mezőny legjobb konstrukciója volt, és Alonso szállította is a jó eredményeket. A szezon során kétszer indult pole-pozícióból (Monaco, Monza) és négy verseny nyert (Sepang, Monaco, Nürburgring, Monza). Legfőbb riválisai a Ferrarihoz frissen átigazolt Kimi Raikkönen és saját csapattársa, az újonc Lewis Hamilton voltak.

Alonso 2007-ben a maláj nagydíjon

Alonsonak számos konfliktusa akadt csapatával és csapattársával. Ellenségeskedésüket jól példázza a magyar nagydíj időmérő edzése, ahol Alonso feltartotta a boxban Hamiltont, miután az nem teljesítette a csapatutasítást.[20] Bár Alonso a kvalifikáció utolsó pillanataiban megfutotta a győztes időt, manőveréért 5 helyes rajtrácsbüntetést kapott, míg Hamiltont nem büntették meg, így övé lett a pole-pozíció. A versenyt Hamilton nyerte, Alonso végül a 4. helyre kapaszkodott fel, nagyot csatázva Nick Heidfelddel, akit azonban nem tudott megelőzni.

Az idény során a McLaren belekeveredett az utóbb csak "kémbotrányként" elhíresült ügybe, aminek köszönhetően rekordösszegű büntetést, és a bajnokságból való diszkvalifikálást kapott a a csapat. Versenyzői azonban megtarthatták pontjaikat. A szezonzáró brazil nagydíj előtt a két McLarenes pilótán kívül még a Ferraris rivális Räikkönenek is volt esélye a vb-címre, ám a 7 pontos hátránya volt. Végül Hamilton verseny eleji hibáinak és a ferraris csapattárs, Felipe Massa segítségének köszönhetően, Räikkönen megszerezte a bajnoki címet, összetettben mindössze egy ponttal megelőzve a két McLarenest. Alonso 109 pontot szerzett az idény során, ugyanannyit, mint csapattársa, de mivel Hamilton többször végzett második helyen, ezért ő szerezte meg a bajnokság 2. helyét, Alonso csak bronzérmes lett. A csapattal való rossz viszonyra hivatkozással idő előtt felbontotta a szerződését.[20] A McLaren megakadályozta, hogy általuk lehetséges kihívóknak tartott csapatokhoz igazolhasson,[21] így 1+1 éves szerződést írt alá a Renault csapattal, ahol az újonc Nelson Piquet Jr. lett a csapattársa.[22]

2008-ban a Renault már közel sem volt annyira erős, mint az azt megelőző években, Alonsónak is mindössze 9 pontot sikerült gyűjtenie az első hét futamon.[23] Később fejlesztések érkeztek az autóhoz, így meg tudta nyerni a szingapúri és a japán futamokat. Az első győzelmét azonban beárnyékolta a "Crashgate" néven ismert eset, azaz hogy Nelson Piquet Jr. szándékosan, Flavio Briatore utasítására falhoz csapta az autóját, mert az emiatt elrendelt biztonsági autós fázis Alonsónak kedvezett. Akárhogy is, Alonso az utolsó öt futamon összesen 43 pontot szerzett, többet, mint bármelyik másik pilóta,[24] és a bajnokságot az ötödik helyen zárta.

A 2009-es spanyol nagydíjon

A 2009-es évet egy, a szerződésében megtalálható opció miatt szabadúszóként kezdte, ugyanis a Renault nem volt a TOP3 csapat között. Kapott ajánlatot a Red Bulltól és a Hondától is,[25] ő azonban úgy döntött, hogy marad a Renault-nál, és aláírt újabb két évre. Ez azonban hibás döntésnek bizonyult,[26] mert a szabályváltozások fenekestől felforgatták a mezőnyt, és a Renault versenyképtelen lett, mert se a tempója nem volt meg, se a több rivális által kifejlesztett dupla diffúzor által nyújtott előny. Egész évben csak nyolcszor gyűjtött pontot, és egyetlen dobogós helyezést szerzett, a magyar nagydíjon pedig ugyan pole pozícióból indult, de korán fel kellett adnia a futamot egy rosszul rögzített kerék miatt.[27] A bajnokságot 26 ponttal a kilencedik helyen zárta, ami hosszú idő után a legrosszabb eredménye volt.

Ferrari (2010-2014)

[szerkesztés]
A 2010-es maláj nagydíjon

Luca di Montezomolo már 2009-ben szerette volna őt leszerződtetni, de Jean Todt csapatfőnök keresztülhúzta a számításait, és megtartotta a Ferrarinál a Massa-Raikkönen párost. A 2009-es idény közben aztán megállapodtak, hogy 2011-től a Ferrari versenyzője lesz, de erre végül egy évvel korábban sor került, részben azért, mert a Renault éppen belekeveredett a Crashgate-botrányba, részben pedig azért, mert szerződést bontottak Raikkönnenel. A 2010-es idényben Lewis Hamilton, valamint a Red Bull két pilótája, Mark Webber és Sebastian Vettel voltak a fő riválisai.[28] Rögtön első ferraris versenyét megnyerte, és az idény során végig harcban volt a bajnoki címért, bár több hibát is ejtett az idény során. A szezonzáró abu-dzabi futamra így is a ponttáblázatot vezető pilótaként érkezett, de a világbajnoki címet így is elvesztette Sebastian Vettellel szemben, mert a futam során, egy kiállást követően képtelen volt megelőzni Vitalij Petrovot, és csak hetedik lett.

Mind Alonso, mind a csapat visszavágásra készült az utolsó futamon elszenvedett vereség miatt, de a Red Bull megállíthatatlan volt. Vettel fölényesen nyerte az évet 11 futamgyőzelemmel, és második bajnoki címét szerezte meg, komoly kihívó nélkül. A szezon futamainak többségén nem csak a Red Bull, hanem a McLaren is gyorsabb volt a tapadási gondokkal küzdő és a gumikat is erősen koptató Ferrrainál.[29] Alonso a szezonbeli egyetlen győzelmét Silverstone-ban aratta, 60 évvel csapata első sikere után, majd szerzett még további 9 dobogós helyezést, amely az összetettbeli 4. helyet jelentette. Érdekes, hogy Alonso többször is előkelő helyre zárkózott fel a futamok első felében, ám az autó tempója különösen a kemény gumikon elmaradt riválisaiétól, így rendre pozíciókat veszített. A bajnokságot végül a negyedik helyen zárta.[30]

2012-ben Alonso újabb négy évre hosszabbított a Ferrarival.[31] Ebben az évben újabb technikai szabályváltozások történtek, legfőbb kihívója pedig a címvédő Sebastian Vettel volt. Alonso három győzelemmel és a folyamatos pontgyűjtögetésekkel 40 pont előnyre tett szert a világbajnoki tabellán, azonban ez az előny vezetői hibák és Vettel felzárkózása folytán szép lassan elolvadt. A szezonzáró futamra úgy érkeztek, hogy Alonso már 13 pontos hátrányban volt, és úgy kellett volna legalább harmadikként célba érnie, hogy Vettel ne szerezzen pontot.[32] Alonso hiába lett második (akárcsak két éve, ezúttal is képtelen volt előzni a szezonzárón a jobb eredményért, most Jenson Buttont nem tudta maga mögé utasítani). Vettel negyedik lett, így újfent elvesztette a világbajnoki címért vívott harcot.

A maláj nagydíjon 2012-ben

2013-ban egy agresszív tervezési filozófia mentén épült Ferrarit vezetett Alonso, és a szezon elején úgy is tűnt, hogy lehet esélye a bajnoki címre, miután nyert Kínában és Spanyolországban is, és a pontokat is szépen gyűjtögette.[33] Azonban ez a spanyol győzelme volt ezidáig az utolsó győzelme a Formula–1-ben, Vettel a szezon második felében tönkreverte a mezőnyt, és a Ferrari semmilyen újítással nem volt képes felvenni vele a versenyt.[34] Alonso immár harmadszor veszítette el a világbajnoki címet, és emiatt a csapattal is megromlott a viszonya.[35]

2014-ben beköszöntött az új turbókorszak a Formula–1-ben, és vele együtt az állandó rajtszámoké. Alonso a 14-est választotta, régi szerencsehozó gokart-rajtszáma után. A Ferrari nem tudott megküzdeni az új korszak elvárásaival, és az idényben egyetlen győzelmet sem tudtak aratni, Alonso egy kínai harmadik hellyel, és egy magyar nagydíjon elért ezüstéremmel kellett, hogy beérje.[36] A bajnokságban hatodik lett, a csapattársánál, Raikkönnennél pedig átlagosan fél másodperccel volt gyorsabb az időmérőkön.[35]

Alonso az idény során több alkalommal is konfliktusba keveredett Marco Mattiacci csapatfőnökkel, aminek az lett a vége, hogy felbontotta az idény végével a szerződését.

Visszatérés a McLarenhez (2015-2018)

[szerkesztés]

A Ferraritól való távozása után ismét a McLarenhez igazolt, méghozzá három évre.[37] Mivel a Honda ebben az évben tért vissza a Formula–1-be a csapat partnereként, és mivel úgy vélte, hogy a gyár támogatásával világbajnok konstrukciót hozhat létre a csapat, kézenfekvőnek tűnt a váltás. Ám az események hamar rémálomszerű fordulatot vettek. Már a szezon eleji tesztek során rengetegszer lerobbant a McLaren MP4-30-as, Alonso pedig rejtélyes balesetet szenvedett (egyesek szerint áramütést kapott az autóban, ami miatt elvesztette az eszméletét és nekiment a falnak), ami miatt a szezonnyitót ki is kellett hagynia.[38] A Honda motorjai a rendkívüli megbízhatatlanság mellett még lassúak is voltak, ezért Alonsónak folyamatosan küzdenie kellett azért, hogy nehogy megelőzzék.[39] A japán nagydíjon, a Honda hazai futamán a csapatrádióban egyenesen GP2-es motornak nevezte az erőforrást.[40] Egész évben mindössze kétszer szerzett pontot, a legjobb eredménye a magyar nagydíjon elért ötödik helye volt. 11 gyűjtött pontjával a 17. helyen zárta a bajnokságot.

A 2016-os monacói nagydíjon

Az előző évi fiasskó ellenére 2016-ban is maradt a csapatnál. Alonso az ausztrál nagydíjon súlyos balesetet szenvedett, miután ráfutott Esteban Gutiérrez autójára. A spanyolnak több bordája is eltörött, ezért orvosi utasításra ki kellett hagynia a következő, bahreini nagydíjat.[41] Az autó teljesítményét illetően továbbra is jelentős lemaradásban voltak az élmezőnyhöz képest, ugyanakkor a Honda javulásának köszönhetően a csapat felzárkózott a középmezőnybe, az időmérőn a Q3-ban rendszeres résztvevőnek számítottak, a futamokon pedig rendszeresen pontokat is szereztek, így év végén a csapatnak 76 ponttal a konstruktőri 6. helyet sikerült megszereznie. Alonso számára a szezon legjobb eredményét két 5. hely jelentette, amit Monacóban és Austinban sikerült megszereznie, és így a tizedik helyen zárta az idényt.[42]

A bizakodásra okot adó 2016-os év után 2017-ben[43] a Honda ismét egy rendkívül gyenge és megbízhatatlan erőforrással állt elő, a csapat első pontjait Alonsónak csak a szezon nyolcadik futamán, Bakuban sikerült megszereznie. A McLaren MCL32-esről elmondható volt, hogy a lassabb, kevésbé motorigényes pályákon viszonylag jól szerepelt, ugyanis Monacóban és a Hungaroringen is sikerült mindkét autóval továbbjutniuk a Q3-ba, utóbbi helyszínen a szombati jó eredményt vasárnap sikerült értékes pontokra váltaniuk, Vandoorne a 10. helyen, Alonso pedig a verseny leggyorsabb körét megfutva az előkelő 6. helyen látta meg a kockás zászlót. Az idény vége felé látszott egy kis javulás, aminek köszönhetően az utolsó három futamon sikerült pontokat szereznie, és így 17 ponttal a 15. helyen végzett.

Alonso a 2018-as McLaren volánja mögött.

2017 végén a McLaren és a Honda együttműködése felbomlott, ez évtől kezdve a wokingi gárda története során először Renault motorokkal versenyzett. A McLaren vezetősége, és Fernando Alonso is bizakodó volt. A csapat egy szokatlan kinézetű kasztnit tervezett, ami már a szezon előtti teszteken is problémát okozott, ugyanis a sebtiben történt motorcsere miatt nem volt megfelelő a hűtés. A problémákat orvosolták, a kocsi nem tűnt rossznak, bár az előzetes várakozásokat nem tudta elérni. A szezon első 5 futamán a spanyol versenyző pontot szerzett, míg csapattársa csak háromszor. A jó szezonkezdés után három egymást követő versenyen is kiállni kényszerült, majd újabb pontokat zsebelt be az azt követő két versenyen. A szezon második felében nemcsak az autóval volt egyre több baj, hanem a csapategységgel is, így az angol csapatnál átszervezésbe kezdtek. Alonso ettől függetlenül jelentette be: év végén visszavonul, de nem tartja kizártnak, hogy pár év múlva visszajöjjön.[44] A csapatot nem lepte meg a hír, és a bejelentés után pár nappal szerződést kötöttek a mezőny másik spanyol pilótájával, Carlos Sainzzal. Kisvártatva Alonso ezévi csapattársát, Stoffel Vandoorne-t is menesztették, ugyanis a teljesítménye nem volt meggyőző. Év végére az időmérős statisztika a belga számára lelombozó volt. Alonso 21–0 arányban győzte le őt. Mivel az autó a második félévre már semmilyen fejlesztést nem kapott, így a szezon eleji teljesítményt még Alonso se tudta megközelíteni, csupán egyszer tudott pontot szerezni.

Alonso a visszavonulását azzal indokolta, hogy elvesztette a lelkesedését a versenyzés iránt, hogy az kiszámítható végeredményűvé vált, és hogy a hangsúly egyre inkább a rádiózásokra és a pályán kívüli intrikákra helyeződött át.[45] Mindazonáltal mint márkanagykövet és tesztpilóta 2019-ben is a McLarennél maradt, a 2019 áprilisában Bahreinben megtartott Pirelli-gumiteszten ő vezette az autót.[46][47]

Alonso Ausztriában

Visszatérés az Alpine-nal (2021-2022)

[szerkesztés]

2020 júliusában hivatalosan bejelentették, hogy Alonso két év kihagyás után, a 2021-es szezonban visszatér a Formula–1-es mezőnybe, méghozzá a Alpine F1 Team versenyzőjeként, miután a gyári Renault átnevezte az alakulatát.[48] A spanyol pilóta 1 éves szerződést írt alá.[49][50] Négy privát tesztlehetőséget kapott, ahol a Renault RS18-ast vezethette, majd nagy derültséget keltve a 2020-as szezon végén megrendezett "fiatal versenyzők" tesztjén ő vezethette a Renault RS20-ast. Első versenyén kénytelen volt kiállni, miután egy sisakfólia eltömítette a fékvezetéket, de már Imolában pontot szerzett egy 10. hellyel. A magyar nagydíjat egy ideig vezette is, és talán a győzelemre is lehetett volna esélye, azonban a körülmények alakulása folytán végül csapattársa, Esteban Ocon nyerte meg a versenyt, nem kis részben Alonso nagyszerű csapatmunkájának köszönhetően.[51] A sikereket látva egyértelművé vált, hogy marad a csapattal a következő idényben is. Katarban harmadik lett, ami a 2014-es magyar nagydíj után az első dobogója lett.

Az Alpine 2022-ben is erős középcsapatnak számított, de nem tudtak a terveik szerint előrébb lépni. Alonsót ebben a szezonban rengeteg balszerencse sújtotta, a legtöbb esetben az Alpine A522-es valamilyen meghibásodása miatt, ami legalább 40 elvesztegetett pontjába került.[52] Mivel az Alpine megbízhatatlan volt, és mivel a vezetőséggel a viszonya kezdett megromlani, ugyanis úgy látta, hogy a folyamatos egyéves szerződéshosszabbításaival csak a helyet készítik elő a bajnokaspiránsnak tartott Oscar Piastritnak, ezért a magyar nagydíjat követően informális megbeszélésbe kezdett Lawrence Stroll-lal, az Aston Martin tulajdonosával. A csapattal több évre szóló szerződést írt alá.

Aston Martin (2023)

[szerkesztés]

Először a 2022-es szezon végi teszten vezethette a csapat az évi, AMR22 kódnevű autóját, méghozzá minden szponzortól megfosztva, tiszta versenyzöldben. Bahreinben Alonso uralta a szabadedzéseket, majd a futamon dobogós helyen ért célba a két Red Bull mögött.

A következő, szaúd-arábiai nagydíjon a második pozícióból rajtolt (a Ferraris Charles Leclerc büntetése miatt), az első kanyarban az élre állt, azonban a Red Bull-autók a verseny végére megelőzték. Alonso szabálytalan rajtpozíciója miatt 5 másodperces büntetésben részesült, amelyet - a verseny végét, majd a pódiumra történő felállást és ünneplést követően - végre nem hajtottnak minősített (egy szerelő megérintette az autót az emelőállvánnyal), így Alonso idejéhez 10 másodpercet adtak büntetésképp, amivel a 4. helyre sorolták. Órákkal később az ítéletet visszavonták a stewardok, így Alonso megtarthatta a versenyen elért 3. helyezését és ezzel 100. dobogós eredményét.[53]

A Formula–1 után

[szerkesztés]

Indy500

[szerkesztés]

2018. november 10-én bejelentette, hogy 2017-hez hasonlóan ott lesz a 2019-es indianapolisi 500-on.[54] A csapata a McLaren Racing volt, partnerségben a Carlin Motorsport-tal.[55] A 2019-es verseny időmérőedzésén nem jutott be a legjobb 33 közé ezért további három pilótával együtt "pótselejteznie" kellett.[56] Ott minimális különbséget kikapott Kyle Kaiser-től és nem jutott tovább, ami azt jelentette, hogy a versenyen sem indulhatott, további két Carlinos csapattársával együtt.[57][58] A Carlin-tól egyedül csak Charlie Kimball vehetett részt a versenyen.

Le Mans-i 24 órás verseny (2018–2019)

[szerkesztés]

Parádést teljesítményt nyújtva megnyerte a 2018-as Le Mans-i 24 órás versenyt a Toyota Gazoo Racing csapatával az LMP1-es kategóriában, Sébastien Buemi és Nakadzsima Kazuki csapattársaként.[59]

Daytonai 24 órás verseny (2018–2019)

[szerkesztés]

Alonso Le Mans mellett indult az amerikában megrendezendő Daytonai 24 órás versenyen is a United Autosports és annak a Zack Brown csapatának színeiben aki tulajdonosa a McLarennek a Formula–1-ben.

A versenyt összetettben a 38., kategóriában pedig a 13. helyen zárta.

2018. november 27-én bejelentették, hogy újra indul a hosszútávú versenyen a Wayne Taylor Racing csapattal.[60][61][62] A versenyt kétszer is félbeszakították a rendkívüli esőzések miatt, amely szakasz előtt Alonso az utolsó teljes körben előzte meg Felipe Nasr autóját. A második piros zászlós szakaszt egy órával a stopper lejárta előtt hirdették, ami után el sem indult a mezőny és tíz perccel a futam vége előtt, bejelentették a végeredményt, ami azt jelentette, hogy Alonso és csapattársai: Kobajasi Kamui, Jordan Taylor és Renger van der Zande megnyerték a viadalt.[63][64][65]

FIA World Endurance Championship

[szerkesztés]
Alonso a 8-as számú Toyota TS050 Hybrid autóval teljesítette eddigi egyetlen WEC-szezonját.

2017 novemberében Alonso részt vett a Hosszútávú-világbajnokság újonc tesztén Bahrein-ben, a Toyota Gazzoo Racing csapatával,[66] összesen 113 kört teljesített.[67] 2018. január 30-án A McLaren bejelentette, hogy engedélyezi számára azt, hogy elinduljon a 2018–19-es Hosszútávú-világbajnokság szuper-szezonjában.[68] Alonso csapattársai Sébastien Buemi és Nakadzsima Kazuki voltak. A szezon első fordulójában Spa-ban a spanyol megfutotta a leggyorsabb kört élete legelső szabadedzésén.[69] Alonso 8-as rajtszámú egysége nyerte meg a versenyt, ezzel a 2013. évi spanyol nagydíj óta ez volt a legelső győzelme.[70] A 2018-as Le Mans-i 24 órás versenyt az autó az élről kezdhette, miután Nakadzsima egy 3:15.377 időt futott meg.[71] A kockás zászlót elsőként látták meg, ezzel Alonso élete első Le Mans-i 24 órás versenyét is megnyerte.[72] Silverstone-ban a második rajtkockát szerezték meg, és meg is nyerték a versenyt, azonban az autó szabálytalansága miatt utólag kizárták mindkét Toyotát a versenyből.[73] Fuji-ban és Sanghaj-ban a második helyet szerezte meg az egység,[74][75] azonban a szezon hátralévő versenyeit megnyerték, köztük a Sebring-en, Spa-ban és Le Mans-on rendezett futamokat.[76][77][78] 198 ponttal a 8-as rajtszámú Toyota megnyerte a bajnokságot a gárda 7-es egységével szemben.[79]

Dakar-rali

[szerkesztés]

2019 októberében hivatalosan is bejelentésre került, hogy indul a 2020-as Dakar-ralin az autósok között egy Toyota Hilux-al.[80] Navigátora honfitársa, Marc Coma volt, aki motorversenyzőként ötször szerezte meg a győzelmet a legendás viadalon.[81][82] A verseny 2. szakaszán egy sziklának ütközött, ami kárt tett az autója futóművében, ennek következtében a páros 2 és fél órára a sivatagban ragadt, mert meg kellett várniuk a csapatuk szervizkamionját.[83] A 8. szakaszon kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően a 2. helyen ért célba Mathieu Serradori mögött.[84] A 10. etap elején nagy balesetet szenvedett, miután rossz szögben találta el az egyik homokdűnét. A Hilux több ponton is megsérült, többek között a szélvédője is betört, így több mint 1 órás lemaradást könyvelhetett el az élen haladókkal szemben.[85][86] Végül összetettben a 13. helyen zárta a 7900 km-es tereprali-versenyt.[87]

Magánélete

[szerkesztés]

2006-ban vette feleségül Raquel del Rosario énekesnőt, akitől 2011-ben vált el.

Eredményei

[szerkesztés]

Karrier összefoglaló

[szerkesztés]
Szezon Bajnokság Csapat Verseny Győzelem Pole Leggyorsabb
kör 		Dobogós
helyezés 		Pont Helyezés
1999 Euro Open by Nissan Campos Motorsport 15 6 6 5 8 164 1.
2000 Nemzetközi Formula–3000 Team Astromega 9 1 1 2 2 17 4.
2001 Formula–1 European Minardi F1 17 0 0 0 0 0 23.
2002 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team tesztversenyző
2003 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team 16 1 2 1 4 55 6.
2004 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team 18 0 1 0 4 59 4.
2005 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team 19 7 6 2 15 133 1.
2006 Formula–1 Mild Seven Renault F1 Team 18 7 6 5 14 134 1.
2007 Formula–1 Vodafone McLaren Mercedes 17 4 2 3 12 109 3.
2008 Formula–1 ING Renault F1 Team 18 2 0 0 3 61 5.
2009 Formula–1 ING Renault F1 Team 17 0 1 2 1 26 9.
2010 Formula–1 Scuderia Ferrari Marlboro 19 5 2 5 10 252 2.
2011 Formula–1 Scuderia Ferrari 19 1 0 1 10 257 4.
2012 Formula–1 Scuderia Ferrari 20 3 2 0 13 278 2.
2013 Formula–1 Scuderia Ferrari 19 2 0 2 9 242 2.
2014 Formula–1 Scuderia Ferrari 19 0 0 0 2 161 6.
2015 Formula–1 McLaren Honda 18 0 0 0 0 11 17.
2016 Formula–1 McLaren Honda 20 0 0 1 0 54 10.
2017 Formula–1 McLaren Honda 19 0 0 1 0 17 15.
IndyCar McLaren-Honda-Andretti 1 0 0 0 0 47 29.
2018 Formula–1 McLaren F1 Team 21 0 0 0 0 50 11.
Le Mans-i 24 órás verseny Toyota Gazoo Racing 1 1 1 0 1 1.
WeatherTech SportsCar-bajnokság United Autosports 1 0 0 0 0 18 58.
2018–19 WEC Toyota Gazoo Racing 8 5 4 0 7 198 1.
2019 WeatherTech SportsCar-bajnokság Konica Minolta Cadillac 1 1 0 0 1 35 27.
Le Mans-i 24 órás verseny Toyota Gazoo Racing 1 1 0 0 1 1.
IndyCar McLaren Racing 0 0 0 0 0 0 Hn
2020 Dakar-rali Toyota Gazoo Racing 1 0 0 13.
IndyCar Arrow McLaren SP 1 0 0 0 0 18 31.
2021 Formula–1 Alpine F1 Team 22 0 0 0 1 81 10.
2022 Formula–1 BWT Alpine F1 Team 22 0 0 0 0 81 9.
2023 Formula–1 Aston Martin Aramco Cognizant F1 Team 22 0 0 1 8 206 4.

Formula–1-es statisztikái

[szerkesztés]
Év Csapat Verseny Győzelem Pole pozíció Leggy. kör Dobogó Pont Helyezés
2001 Minardi 17 0 0 0 0 0 23.
2002 Renault Tesztpilóta
2003 Renault 16 1 2 1 4 55 6.
2004 Renault 18 0 1 0 4 59 4.
2005 Renault 19 7 6 2 15 133 1.
2006 Renault 18 7 6 5 14 134 1.
2007 McLaren 17 4 2 3 12 109 3.
2008 Renault 18 2 0 0 3 61 5.
2009 Renault 17 0 1 2 1 26 9.
2010 Ferrari 19 5 2 5 10 252 2.
2011 Ferrari 19 1 0 1 10 257 4.
2012 Ferrari 20 3 2 0 13 278 2.
2013 Ferrari 19 2 0 2 9 242 2.
2014 Ferrari 19 0 0 0 2 161 6.
2015 McLaren 18 0 0 0 0 11 17.
2016 McLaren 20 0 0 1 0 54 10.
2017 McLaren 19 0 0 1 0 17 14.
2018 McLaren 21 0 0 0 0 50 11.
2021 Alpine 22 0 0 0 1 81 10.
2022 Alpine 22 0 0 0 0 81 9.
2023 Aston Martin 22 0 0 1 8 206 4.
Karrier összesítése 380 32 22 24 106 2267

(A 2023-as Formula–1 abu-dzabi nagydíj után frissült)

Teljes Euro Open by Nissan eredménysorozata

[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pont
1999 Campos Motorsport ALB
1
Ki 		ALB
2
1 		JER
1
Ki 		JER
2
Ni 		JAR
1
Ki 		JAR
2
1 		MNZ
1
Ki 		MNZ
2
Ki 		JAR
1
2 		JAR
2
Ki 		DON
1
1 		DON
2
1 		CAT
1
7 		CAT
2
1 		VAL
1
2 		VAL
2
1 		1. 164

Teljes Nemzetközi Formula–3000-es eredménysorozata

[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Helyezés Pont
2000 Team Astromega IMO
9 		SIL
Kiz 		CAT
15 		NÜR
Ki 		MON
8 		MAG
Ki 		A1R
6 		HOC
Ki 		HUN
2 		SPA
1 		4. 17

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 Helyezés Pont
2001 Minardi AUS
12 		MAL
13 		BRA
Ki 		SMR
Ki 		ESP
13 		AUT
Ki 		MON
Ki 		CAN
Ki 		EUR
14 		FRA
17† 		GBR
16 		GER
10 		HUN
Ki 		BEL
Ni 		ITA
13 		USA
Ki 		JPN
11 		23. 0
2003 Renault AUS
7 		MAL
3 		BRA
3 		SMR
6 		ESP
2 		AUT
Ki 		MON
5 		CAN
4 		EUR
4 		FRA
Ki 		GBR
Ki 		GER
4 		HUN
1 		ITA
8 		USA
Ki 		JPN
Ki 		6. 55
2004 Renault AUS
3 		MAL
7 		BHR
6 		SMR
4 		ESP
4 		MON
Ki 		EUR
5 		CAN
Ki 		USA
Ki 		FRA
2 		GBR
10 		GER
3 		HUN
3 		BEL
Ki 		ITA
Ki 		CHN
4 		JPN
5 		BRA
4 		4. 59
2005 Renault AUS
3 		MAL
1 		BHR
1 		SMR
1 		ESP
2 		MON
4 		EUR
1 		CAN
Ki 		USA
Ni 		FRA
1 		GBR
2 		GER
1 		HUN
11 		TUR
2 		ITA
2 		BEL
2 		BRA
3 		JPN
3 		CHN
1 		1. 133
2006 Renault BHR
1 		MAL
2 		AUS
1 		SMR
2 		EUR
2 		ESP
1 		MON
1 		GBR
1 		CAN
1 		USA
5 		FRA
2 		GER
5 		HUN
Ki 		TUR
2 		ITA
Ki 		CHN
2 		JPN
1 		BRA
2 		1. 134
2007 McLaren AUS
2 		MAL
1 		BHR
5 		ESP
3 		MON
1 		CAN
7 		USA
2 		FRA
7 		GBR
2 		EUR
1 		HUN
4 		TUR
3 		ITA
1 		BEL
3 		JPN
Ki 		CHN
2 		BRA
3 		3. 109
2008 Renault AUS
4 		MAL
8 		BHR
10 		ESP
Ki 		TUR
6 		MON
10 		CAN
Ki 		FRA
8 		GBR
6 		GER
11 		HUN
4 		EUR
Ki 		BEL
4 		ITA
4 		SIN
1 		JPN
1 		CHN
4 		BRA
2 		5. 61
2009 Renault AUS
5 		MAL
11 		CHN
9 		BHR
8 		ESP
5 		MON
7 		TUR
10 		GBR
14 		GER
7 		HUN
Ki 		EUR
6 		BEL
Ki 		ITA
5 		SIN
3 		JPN
10 		BRA
Ki 		UAE
14 		9. 26
2010 Ferrari BHR
1 		AUS
4 		MAL
Ki 		CHN
4 		ESP
2 		MON
6 		TUR
8 		CAN
3 		EUR
8 		GBR
14 		GER
1 		HUN
2 		BEL
Ki 		ITA
1 		SIN
1 		JPN
3 		KOR
1 		BRA
3 		UAE
7 		2. 252
2011 Ferrari AUS
4 		MAL
6 		CHN
7 		TUR
3 		ESP
5 		MON
2 		CAN
Ki 		EUR
2 		GBR
1 		GER
2 		HUN
3 		BEL
4 		ITA
3 		SIN
4 		JPN
2 		KOR
5 		IND
3 		UAE
2 		BRA
4 		4. 257
2012 Ferrari AUS
5 		MAL
1 		CHN
9 		BHR
7 		ESP
2 		MON
3 		CAN
5 		EUR
1 		GBR
2 		GER
1 		HUN
5 		BEL
Ki 		ITA
3 		SIN
3 		JPN
Ki 		KOR
3 		IND
2 		UAE
2 		USA
3 		BRA
2 		2. 278
2013 Ferrari AUS
2 		MAL
Ki 		CHN
1 		BHR
8 		ESP
1 		MON
7 		CAN
2 		GBR
3 		GER
4 		HUN
5 		BEL
2 		ITA
2 		SIN
2 		KOR
6 		JPN
4 		IND
11 		UAE
5 		USA
5 		BRA
3 		2. 242
2014 Ferrari AUS
4 		MAL
4 		BHR
9 		CHN
3 		ESP
6 		MON
4 		CAN
6 		AUT
5 		GBR
6 		GER
5 		HUN
2 		BEL
7 		ITA
Ki 		SIN
4 		JPN
Ki 		RUS
6 		USA
6 		BRA
6 		UAE
9 		6. 161
2015 McLaren AUS
 MAL
Ki 		CHN
12 		BHR
11 		ESP
Ki 		MON
Ki 		CAN
Ki 		AUT
Ki 		GBR
10 		HUN
5 		BEL
13 		ITA
18† 		SIN
Ki 		JPN
11 		RUS
11 		USA
11 		MEX
Ki 		BRA
15 		UAE
17 		17. 11
2016 McLaren AUS
Ki 		BHR
 CHN
12 		RUS
6 		ESP
Ki 		MON
5 		CAN
11 		EUR
Ki 		AUT
18† 		GBR
13 		HUN
7 		GER
12 		BEL
7 		ITA
14 		SIN
7 		MAL
7 		JPN
16 		USA
5 		MEX
13 		BRA
10 		UAE
10 		10. 54
2017 McLaren AUS
Ki 		CHN
Ki 		BHR
14† 		RUS
Ni 		ESP
12 		MON
 CAN
16† 		AZE
9 		AUT
Ki 		GBR
Ki 		HUN
6 		BEL
Ki 		ITA
17† 		SIN
Ki 		MAL
11 		JPN
11 		USA
Ki 		MEX
10 		BRA
8 		UAE
9 		15. 17
2018 McLaren AUS
5 		BHR
7 		CHN
7 		AZE
7 		ESP
8 		MON
Ki 		CAN
Ki 		FRA
16† 		AUT
8 		GBR
8 		GER
16† 		HUN
8 		BEL
Ki 		ITA
Ki 		SIN
7 		RUS
14 		JPN
14 		USA
Ki 		MEX
Ki 		BRA
17 		UAE
11 		11. 50
2021 Alpine BHR
Ki 		EMI
10 		POR
8 		ESP
17 		MON
13 		AZE
6 		FRA
8 		STY
9 		AUT
10 		GBR
7 		HUN
4 		BEL
11 		NED
6 		ITA
8 		RUS
6 		TUR
16 		USA
Ki 		MEX
9 		BRA
9 		QAT
3 		SAU
13 		UAE
8 		10. 81
2022 Alpine BHR
9 		SAU
Ki 		AUS
17 		EMI
Ki 		MIA
11 		ESP
9 		MON
7 		AZE
7 		CAN
9 		GBR
5 		AUT
10 		FRA
6 		HUN
8 		BEL
5 		NED
6 		ITA
Ki 		SIN
Ki 		JPN
7 		USA
7 		MEX
19† 		BRA
5 		UAE
Ki 		9. 81
2023 Aston Martin BHR
3 		SAU
3 		AUS
3 		AZE
4 		MIA
3 		MON
2 		ESP
7 		CAN
2 		AUT
5 		GBR
7 		HUN
9 		BEL
5 		NED
2 		ITA
9 		SIN
15 		JPN
8 		QAT
6 		USA
Ki 		MEX
Ki 		BRA
3 		LVS
9 		UAE
7 		4. 206
2024 Aston Martin BHR
9 		SAU
5 		AUS
8 		JPN
6 		CHN
7 		MIA
9 		EMI
19 		MON
11 		CAN
6 		ESP
12 		AUT
18 		GBR
8 		HUN
11 		BEL
8 		NED
10 		ITA
11 		AZE
6 		SIN
8 		USA
13 		MEX
Ki 		BRA
14 		LVS
11 		QAT
7 		UAE
9 		9. 70

* Szezon folyamatban. † A versenyt nem fejezte be, de helyezését értékelték, mert a versenytáv több, mint 90%-át teljesítette.

Megjegyzés: 2014-ben a szezonzáró nagydíjon dupla pontokat osztottak.

Indianapolis 500

[szerkesztés]
Év Kasztni Motor Rajthely Eredmény Csapat
2017 Dallara Honda 5 24 McLaren-Honda Andretti
2019 Dallara Chevrolet NK McLaren Racing

Daytonai 24 órás autóverseny

[szerkesztés]
Év Csapat Csapattárs Autó Kategória Kör Összetett
Helyezés 		Kategória
Helyezés
2018 USA United Autosports GBR Lando Norris
GBR Philip Hanson 		Ligier JS P217 – Gibson P 718 38. 13.
2019 USA Konica Minolta Cadillac JPN Kobajasi Kamui
USA Jordan Taylor
NED Renger van der Zande 		Cadillac DPi-V.R DPi 593 1. 1.

Le Mans-i 24 órás autóverseny

[szerkesztés]
Év Csapat Csapattárs Autó Kategória Kör Összetett
Helyezés 		Kategória
Helyezés
2018 JPN Toyota Gazoo Racing JPN Nakadzsima Kazuki
SUI Sébastien Buemi 		Toyota TS050 Hybrid LMP1 388 1. 1.
2019 JPN Toyota Gazoo Racing JPN Nakadzsima Kazuki
SUI Sébastien Buemi 		Toyota TS050 Hybrid LMP1 385 1. 1.

Teljes FIA World Endurance Championship eredménysorozata

[szerkesztés]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Osztály Kasztni Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 Helyezés Pont
2018–19 Toyota Gazoo Racing LMP1 Toyota TS050 Hybrid Toyota 2.4 L Turbo V6 (Hybrid) SPA
1 		LMS
1 		SIL
Kiz 		FUJ
2 		SHA
2 		SEB
1 		SPA
1 		LMS
1 		1. 198

Dakar-rali

[szerkesztés]
Év Kategória Gyártó Navigátor Szakaszgyőzelmek Helyezés
2020 Autó JPN Toyota ESP Marc Coma 0 13.

Becenevek

[szerkesztés]

Alonsót hazájában sokszor hívják "Magic Alonsónak" (azaz "Varázslatos Alonsónak"), ami egyben utalás hobbijára, a bűvészkedésre is. Több interjúban is elárulta, a neve nem olyan hosszú, hogy becézésre szorulna, mégis gyakran hívják beceneveken (Fer, Ferni, Feri, Nando, Nano).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Alonso charges to top of F1 - Document - Gale Power Search. go.gale.com. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  2. ↑ Las Provincias | EDICIÓN IMPRESA - Fernando Alonso logra su sueño a los 24 años. www.lasprovincias.es. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  3. ↑ URRUTY: perfil del español Fernando Alonso (spanyol nyelven). ESPNdeportes.com, 2005. szeptember 26. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  4. ↑ a b c Fernando Alonso • Career & Character Info | Motorsport Database (brit angol nyelven). Motorsport Database - Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  5. ↑ „Does the fire still burn for Fernando Alonso?”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  6. ↑ McLaren Racing - Fernando Alonso: why I race (angol nyelven). www.mclaren.com. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  7. ↑ Wyatt, Ravi Ubha,Ben: Fernando Alonso: The family ties that bind Ferrari's F1 star (angol nyelven). CNN, 2014. április 2. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  8. ↑ Fernando Alonso, bicampeón mundial | elmundo.es deportes. www.elmundo.es. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  9. ↑ McLaren Racing - Fernando: The rising star (angol nyelven). www.mclaren.com. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  10. ↑ Fernando Alonso and the class of 2001 (angol nyelven). www.autosport.com. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  11. ↑ formula1.com. web.archive.org, 2002. június 28. [2002. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  12. ↑ a b The youth of today (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  13. ↑ „Renault name unchanged line-up”, 2003. augusztus 20. (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  14. ↑ A first title for Fernando Alonso (angol nyelven). ESPN UK. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  15. ↑ „To Alonso, the title - to Schumacher, the legend”, Financial Times, 2006. október 20. (Hozzáférés: 2023. március 8.) 
  16. ↑ Alonso to play safe in Brazil. www.telegraph.co.uk. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  17. ↑ „The F1 great who couldn't catch a break”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  18. ↑ More security, no stickers for Alonso debut (angol nyelven). www.autosport.com. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  19. ↑ Spurgeon, Brad: Champions All Around (angol nyelven). IHT Rendezvous, 2006. december 16. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  20. ↑ a b „The F1 great who couldn't catch a break”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  21. ↑ Alonso: Why I quit McLaren (angol nyelven). Eurosport, 2007. november 2. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  22. ↑ „Alonso opts for return to Renault”, 2007. december 10. (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  23. ↑ Fernando Alonso: F1 2009 driver profile. www.telegraph.co.uk. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  24. ↑ Pino, Allievi: Top 10 Gazzetta E' Alonso il numero 1 (olasz nyelven). archiviostorico.gazzetta.it. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  25. ↑ Alonso to decide future after summer (angol nyelven). www.autosport.com. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  26. ↑ Fernando Alonso: 'With all the fights, this may be F1's worst year (angol nyelven). The Independent, 2009. július 24. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  27. ↑ Caygill, Graham: Renault to fight race ban (angol nyelven). The National, 2009. július 28. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  28. ↑ „Alonso is main threat - Hamilton”, 2010. szeptember 23. (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  29. ↑ Putting it all on red: has Fernando Alonso taken a reckless gamble by committing to Ferrari through 2017? Or is the Prancing Horse finally ready to fight the Red Bulls? - Document - Gale Power Search. go.gale.com. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  30. ↑ Collantine, Keith: 2011 F1 driver rankings no.2: Fernando Alonso · RaceFans (brit angol nyelven). RaceFans, 2011. december 16. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  31. ↑ http://edition.cnn.com/2011/SPORT/motorsport/05/19/motorsport.ferrari.alonso.contract/index.html
  32. ↑ Spurgeon, Brad. „The Crown Awaits: Vettel or Alonso?”, The New York Times, 2012. november 23. (Hozzáférés: 2023. március 8.) (amerikai angol nyelvű) 
  33. ↑ http://porschecarshistory.com/wp-content/old/lib/magazines/autosport/2013/12/AS2013.12.12.pdf
  34. ↑ Ecclestone: Fernando Alonso "gave up a little bit" in 2013 (amerikai angol nyelven). MotorSportsTalk | NBC Sports, 2013. december 2. [2023. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  35. ↑ a b „The F1 great who couldn't catch a break”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. március 8.) (brit angol nyelvű) 
  36. ↑ Fernando Alonso Formula 1 driver biography · RaceFans (brit angol nyelven). RaceFans. (Hozzáférés: 2023. március 8.)
  37. ↑ Fernando Alonso signed three-year McLaren deal, reveals Ron Dennis (angol nyelven). Sky Sports. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  38. ↑ France-Presse, Agence: McLaren driver Fernando Alonso to miss Formula One’s season-opening Australian GP (angol nyelven). The National, 2015. március 3. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  39. ↑ Finnerty, Joe: Will Melbourne start McLaren's comeback? (angol nyelven). SurreyLive, 2016. március 18. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  40. ↑ „Fernando Alonso - "GP2 Engine, GP2... ARGHHH!" | F1 Radio” (hu-HU nyelven). 
  41. ↑ „F1: az FIA orvosai döntöttek – Alonso nem indulhat Bahreinben”, nemzetisport.hu, 2016. március 31. (Hozzáférés: 2016. március 31.) 
  42. ↑ Fernando Alonso • Career & Character Info | Motorsport Database (brit angol nyelven). Motorsport Database - Motor Sport Magazine. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  43. ↑ Fernando Alonso tells McLaren staff he's staying in 2017 (angol nyelven). www.autosport.com. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  44. ↑ „Hivatalos: Alonso elhagyja az F1-et — F1VILAG.HU”, F1VILAG.HU, 2018. augusztus 14. (Hozzáférés: 2018. december 1.) (hu-HU nyelvű) 
  45. ↑ PressReader.com - Digital Newspaper & Magazine Subscriptions. www.pressreader.com. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  46. ↑ Alonso to make F1 return in post-race Bahrain test | Formula 1® (angol nyelven). www.formula1.com. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  47. ↑ Alonso no longer a McLaren ambassador (angol nyelven). www.motorsport.com. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  48. ↑ Kft, New Wave Media Group: Hivatalos: Jövőre Alpine néven indul az F1-es Renault. https://gphirek.origo.hu/. (Hozzáférés: 2020. október 21.)
  49. ↑ Hivatalos: Fernando Alonso 2021-ben visszatér a Formula–1-be!. BRAKING NEWS MOTORSPORT. (Hozzáférés: 2020. október 21.)
  50. ↑ Á, H.: F1: Fernando Alonso visszatér a Renault-hoz – hivatalos - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2020. július 8. (Hozzáférés: 2020. október 21.)
  51. ↑ Ocon credits Alonso for role in shock Hungary F1 race victory (angol nyelven). au.motorsport.com. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  52. ↑ This is how many points Alonso and has lost in F1 2022 due to problems (angol nyelven). www.gpblog.com. (Hozzáférés: 2023. március 9.)
  53. ↑ [1]
  54. ↑ Hivatalos: Alonso indul a 2019-es Indy 500-on (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  55. ↑ HIVATALOS: A McLaren és a Carlin partnerkapcsolatot létesít az Indy 500-on. USAracing. (Hozzáférés: 2019. június 4.)[halott link]
  56. ↑ Gergely, Koroknai: Indy 500: dráma az időmérőn, Alonsónak pótselejtezni kell az indulási jogért (magyar nyelven). index.hu, 2019. május 18. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
  57. ↑ Alonso nem indulhat az Indy 500-on! – Autónavigátor.hu (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 4.)
  58. ↑ Fernando Alonso bebukta az Indy500-ast (hu-HU nyelven). 24.hu, 2019. május 20. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
  59. ↑ Gergely, Koroknai. „Alonsóék megcsinálták, megvan a Le Mans-i 24 órás-győzelem”, 2018. június 17. (Hozzáférés: 2018. december 1.) (magyar nyelvű) 
  60. ↑ Alonso Cadillackel indul Daytonában. formula.hu. (Hozzáférés: 2019. január 2.)
  61. ↑ IMSA - HIVATALOS: ALONSO 2019-BEN IS INDUL A DAYTONAI 24 ÓRÁSON. BRAKING NEWS MOTORSPORT. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
  62. ↑ Kft, New Wave Media Group: Bejelentették, Alonso újra indul a daytonai 24 órás versenyen. https://www.gphirek.hu/. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
  63. ↑ Daytona: Alonso oktatott, behúzták a győzelmet a 24 órás versenyen (magyar nyelven). hu.motorsport.com. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  64. ↑ Alonso megnyerte a daytonai 24 órást is! (magyar nyelven). F1VILAG.HU, 2019. január 27. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  65. ↑ www.sportfaktor.hu: Autósport: Fernando Alonso megnyerte a 24 órás versenyt Daytonában (magyar nyelven). www.sportfaktor.hu. (Hozzáférés: 2019. január 28.)
  66. ↑ FERNANDO ALONSO TO PARTICIPATE IN BAHRAIN TEST. racingbytmg.com
  67. ↑ Alonso completes 113 laps in WEC rookie test. [2017. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 30.)
  68. ↑ WEC: Alonso felkészült a szezonnyitóra. formula.hu
  69. ↑ Spa WEC: Alonso tops first practice for Toyota 2019. motorsport.com
  70. ↑ Spa WEC: Toyota takes 1-2, Alonso wins on debut. motorsport.com
  71. ↑ Le Mans 24h: Toyota seals pole after Nakajima flyer. motorsport.com
  72. ↑ Fernando Alonso wins Le Mans 24 with Toyota. bbc.com
  73. ↑ Alonso, Toyota stripped of Silverstone victory. planetf1.com. [2019. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 30.)
  74. ↑ Alonso settles for second in 6 Hrs of Fuji. planetf1.com. [2019. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 30.)
  75. ↑ WEC SHANGHAI: ALONSO SECOND FOR TOYOTA 1-2 IN THE WET. grandprix247.com
  76. ↑ Alonso újra győzött Amerikában. formula.hu
  77. ↑ Havas-jeges-piros zászlós futamot nyertek meg Alonsóék. formula.hu
  78. ↑ Alonso és a Toyota idén is megnyerte a Le Mans-i 24 órást. 24.hu
  79. ↑ Fernando Alonso harmadszor is világbajnok, de nem az F1-ben. index.hu
  80. ↑ Csaba, Czuth: Hivatalos: Alonso indul a 2020-as Dakaron (magyar nyelven). Racingline.hu, 2019. október 25. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  81. ↑ Ötszörös Dakar-győztes lesz Alonso navigátora (hu-HU nyelven). 24.hu, 2019. szeptember 13. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  82. ↑ RallyFans.hu-Babor: Hivatalos: Marc Coma lett Alonso navigátora (magyar nyelven). RallyFans.hu, 2019. szeptember 13. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  83. ↑ Alonso nekiment egy sziklának a Dakaron (hu-HU nyelven). Vezess, 2020. január 7. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  84. ↑ Alonso rákapcsolt: 2. lett a legutóbbi szakaszon (magyar nyelven). F1VILÁG.HU, 2020. január 13. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  85. ↑ Alonso felborult a Dakaron. BRAKING NEWS MOTORSPORT. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  86. ↑ „Videón a 10. szakasz, aminek ideje alatt Alonso felborult - Dakar videók” (magyar nyelven). 
  87. ↑ Péter, Vámosi: Sainz harmadszor nyerte meg a Dakar Rally-t, Alonso a 13. lett! (magyar nyelven). Racingline.hu, 2020. január 17. (Hozzáférés: 2020. január 17.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fernando_Alonso_(autóversenyző)&oldid=27671328”