Gerhard Berger
Gerhard Berger | |
Berger az 1991-es amerikai nagydíjon | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1959. augusztus 27. (65 éves) Wörgl |
Nemzetisége | osztrák |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1984–1997 |
Csapata | ATS, Arrows, Benetton, Ferrari McLaren |
Nagydíjak száma | 210 |
Világbajnoki címek | 0 |
Győzelmek | 10 |
Dobogós helyezések | 48 |
Első rajtkockák | 12 |
Leggyorsabb körök | 21 |
Első nagydíj | 1984-es osztrák nagydíj |
Első győzelem | 1986-os mexikói nagydíj |
Legutolsó győzelem | 1997-es német nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1997-es európai nagydíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerhard Berger témájú médiaállományokat. |
Gerhard Berger (Wörgl, 1959. augusztus 27. –) volt Formula–1-es versenyző. Korábban a Scuderia Toro Rosso Formula–1-es csapat vezetője.
Gerhard Berger 14 Formula–1-es szezont teljesített, a legjobb világbajnoki eredménye két harmadik helyezés. Ez idő alatt tíz nagydíjat nyert, 48-szor végzett dobogón, 12-szer indult az első rajtkockából, és 21 alkalommal futotta a verseny leggyorsabb körét, kettővel többször, mint a barátja, Ayrton Senna. A pályafutása során 210 versenyen indult, amivel a Formula–1 legtapasztaltabb versenyzői közé tartozik. Magáénak mondhatja azt a különlegességet, hogy ő érte el a Benetton csapat első futamgyőzelmét, majd a 11 évvel későbbi utolsót is.
Pályafutása
[szerkesztés]A Formula–1 előtt
[szerkesztés]Gerhard Berger egy szállítási vállalkozó fiaként született egy tiroli kisvárosban, Wörglben. Már korán érdeklődést mutatott a motorok és az autók iránt. Az iskola befejezése után, apja sürgetésére, beiratkozott egy kereskedelmi iskolába, de hamar abbahagyta a tanulást, hogy beálljon apja mellé autószerelő-tanulónak. Berger célja az autóversenyzés volt, de előtte részt kellett vennie a sorkatonai kiképzésen.
A Formula–1-ben
[szerkesztés]Az ATS, az Arrows és a Benetton csapatnál
[szerkesztés]Miután Berger számos versenyt nyert az Európai Formula–3 sorozatban, 1984-ben, idény közben leszerződtette az ATS csapat, és a hazája nagydíján debütálhatott. Már élete második versenyén, az olasz nagydíjon pontszerző helyen ért célba, de nem kapott pontot, mivel a csapata csak egy autót indított a sorozatban, és a szabályok értelmében csak az a versenyző volt jogosult pontszerzésre, aki elkezdte az évet. A következő szezont már végigversenyezte az Arrows istállónál. Az igazi áttörést az 1986-os év jelentette, amikor a kimagaslóan erős BMW turbómotorokkal és Pirelli abroncsokkal szerelt Benetton autójával a San Marinói Nagydíjon dobogóra állhatott, majd az első futamgyőzelmét is megszerezte a mexikói nagydíjon.
Az első ferraris korszak
[szerkesztés]1987-ben már a Ferrari csapat színeiben indulhatott, de a sorozatos technikai problémák megfosztották a jó szereplés lehetőségétől. Az autó az idény végére följavult, Portugáliában megszerezte az első pole-pozícióját, majd az évad utolsó két versenyét megnyerte. Így 1988-ra már a vb-cím esélyesei közé lépett, de ez volt az az év, amikor a Prost és Senna által vezetett McLarenek verhetetlenek voltak, 16 futamból 15-ön győztek. Egyedül Bergernek sikerült rajtuk kívül futamot nyerni, az olasz nagydíjon. A Michele Alboretóval aratott kettős győzelem némi gyógyírt jelentett az olasz csapatnak az Enzo Ferrari két héttel korábban bekövetkezett halála miatt érzett fájdalomra.
1989-ben a Willamstől átszerződő Nigel Mansell lett Berger csapattársa. Ám az autó ismét nem volt versenyképes, ráadásul Imolában, a hírhedt Tamburello-kanyarban komoly balesetet szenvedett, csak nagy szerencsével tudott élve kimenekülni kigyulladó járművéből. Nem szenvedett komoly sérüléseket, így hamar visszatért, és meg is nyerte a portugál nagydíjat. Ezenkívül azonban csak két második helyet tudott szerezni, ami mindössze a 7. helyre volt elég az összetettben.
A McLarennél
[szerkesztés]Senna és Prost viszonyának megromlása miatt utóbbi a Ferrarihoz szerződött, így Bergernek lehetősége nyílt az akkori mezőny legjobb csapatához, a McLarenhez igazolni. A bemutatkozása meglehetősen viharosra sikeredett, mivel a szezon első nagydíján jobb rajthelyre kvalifikálta magát, mint Senna. Ezután ritkán fordult elő, hogy Berger a brazil előtt végzett, 1990 és 1992 között csak háromszor nyert futamot. 1991-ben Senna engedte maga elé Japánban, a következő évben, Kanadában és Ausztráliában pedig az összes jelentős rivális kiesése kellett a győzelemhez.
Újra a Ferrari
[szerkesztés]1993-ban a Ferrari visszahívta Bergert, hogy segítsen helyreállítani a csapat régi fényét. Nagy szerepe volt Jean Todt csapatfőnök szerződtetésében, lerakva a későbbi sikerek alapjait. Az autó ismét messze volt a tökéletestől, a megszerzett egy dobogós hely és 12 pont csak a 8. helyre volt elég a pilóták között. Ez volt Berger legrosszabb év végi eredménye, amióta 1986-ban a Benettonhoz szerződött. 1994-ben súlyosan megviselte a barátja, Ayrton Senna és a honfitársa, Roland Ratzenberger halála, de a német nagydíjon győzni tudott, ami óriási eredmény volt a csapatnak, tekintve, hogy 1990 óta nem nyertek futamot. Az év végén Berger a 3. helyen zárt Schumacher és Hill mögött. Utoljára 1995-ben versenyzett a Ferrarinál, számos dobogós helyezést elérve. A kanadai nagydíjon a világbajnoki címért küzdő Hill megelőzésével bizonyságát adta, hogy még mindig remek versenyző.
Az utolsó évek a Benettonnál
[szerkesztés]Michael Schumacher érkezésével Berger nem látta biztosítottnak a kellő támogatást a Ferrarinál, így 1996-ban a Benettonhoz igazolt, ahol az első győzelmét szerezte. A csapat sajnos az árnyéka volt a korábbi önmagának, csak két dobogós helyre futotta az évben. 1997-ben, a német nagydíjon Berger megszerezte élete és a Benetton eddigi utolsó futamgyőzelmét, ami azért különösen értékes, mert betegsége és az édesapja halála miatt a három megelőző versenyt kihagyta. Az utolsó nagydíján, a Jerezben megrendezett európai nagydíjon épphogy lemaradt a dobogóról, csak pár másodperccel végezve a Schumacher és Villeneuve ominózus ütközése után élete első győzelmét arató Mika Häkkinen mögött. Az évad végén bejelentette a visszavonulását. A pletykák, miszerint 1998-ra visszatér a Ferrarihoz, hamisnak bizonyultak.
Visszavonulása után
[szerkesztés]A Formula–1 népszerű figurájaként 2000 és 2003 között gyakran volt látható a bokszutcában, mint a BMW versenyigazgatója, felügyelve a gyár 2000-es visszatérését a sportágba. 2004. április 25-én, tíz évvel Ayrton Senna halála után háromkörös bemutatót tartott Imolában egy JPS Lotus 97T-vel, azzal az autóval, amivel Senna versenyzett az 1985-ös évben.
2006 februárjában megvásárolta a Scuderia Toro Rosso 50%-os tulajdonrészét Dietrich Mateschitztől, aki ugyanekkora részt vásárolt a Berger apja által 1961-ben alapított közúti fuvarozó cégből, a Berger Logistikből.
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
[szerkesztés](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Források
[szerkesztés]- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
- Profilja a driverdatabase.com honlapon (angolul)