1984-es Formula–1 világbajnokság

1984-es FIA Formula–1 világbajnokság
Niki Lauda, az 1984-es szezon világbajnoka
Egyéni világbajnok
Niki Lauda	72
Konstruktőri világbajnok
McLaren	143.5
← 1983 1985 →

Az 1984-es Formula–1-es szezon volt a 35. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1984. március 25-étől október 21-éig tartott, tizenhat versenyen keresztül.

Az egyéni világbajnoki cím a szezon során a két McLaren-es csapattárs, Niki Lauda és Alain Prost versenyévé vált. Prost ugyan hét versenyt nyert meg, Lauda pedig csak ötöt, mégis utóbbi lett a világbajnok, méghozzá a sportág történetében rekordnak számító, mindössze félpontos különbséggel. Ez volt Lauda harmadik világbajnoki címe. Ő 1977 után nyert ismét, míg a McLaren 1974 után lett újra konstruktőri bajnok.

Teo Fabi személyében utoljára fordult elő a sport XX. századi történetében, hogy egy versenyző egyszerre induljon a Formula–1-ben és az Indianapolis 500 nagydíjon. Ezt legközelebb 2017-ben Fernando Alonso csinálta meg.

Tizenhat éves egyedülálló sikersorozat után a Ford-Cosworth motorokat kiszorította a turbófeltöltős motorok sora. Az 1967-es Formula–1 holland nagydíjon debütáló Cosworth motorokkal 155 nagydíjat nyertek meg a különböző csapatok.

Átigazolások

• A Brabham megtartotta a négyhengeres, most már 900 lóerős BMW-motort, vele együtt a világbajnoki címvédő Nelson Piquet-t. Riccardo Patrese helyére az olasz testvérpár, Teo Fabi és Corrado Fabi ültek be, váltva egymást, mert Teo egyidejűleg a CART-ban is versenyzett. Beszélték, hogy John Watson vagy a fiatal Roberto Moreno is aláírt volna, de a főszponzor - a Parmalat - inkább egy olasz versenyzőt szeretett volna.
• A Tyrrell vadonatúj párossal kezdett, Martin Brundle és Stefan Bellof mellett azonban Stefan Johansson és Mike Thackwell is szerepet kaptak. A Tyrrell volt az egyetlen csapat, akik az idénynek 530 lóerős V8-as Cosworth-szívómotorral vágtak neki.
• A Williams megtartotta Keke Rosberget és Jacques Laffite-ot. Motorjuk az előző szezon utolsó futamán már bevetett V6-os turbó Honda volt, 800 lóerővel.
• A McLaren kizárólagos jogot kapott a 750 lóerős TAG-Porsche turbómotorok használatára, amelyek a megelőző évben debütáltak. A francia Alain Prost csatlakozott a csapathoz előző évi második helyezése után, mellette pedig a kétszeres világbajnok Niki Lauda volt a másik versenyző. Noha a motor nem volt annyira erős, mint a riválisoké, az üzemanyagtakarékossága és a remek aerodinamikájú kasztni kompenzálta a hiányosságokat.
• A Lotus nagy reményekkel vágott neki az idénynek Renault turbómotorjaival és előző évi felállásukkal: Elio de Angelis és Nigel Mansell voltak a versenyzői.
• A kiábrándítóra sikeredett 1983-as szezonbefejezést követően a gyári Renault-csapat nemcsak a versenyzőit, de a tervezőmérnökét is lecserélte. Új pilótái Patrick Tambay és Derek Warwick lettek, a motor pedig egy 800 lóerős turbó erőforrás.
• A Toleman, feltörekvő kiscsapatként leigazolta Johnny Cecotto-t és az újonc Ayrton Sennát, de emellett Stefan Johansson és Pierluigi Martini is szerepet kaptak. A motor maradt az előző évi négyhengeres Hart-turbómotor. Az évet Pirelli abroncsokkal kezdték, majd szezon közben Michelin gumikra váltottak.
• Az Alfa Romeo (melyet átvett az Euro Racing, a név megtartása mellett) elvesztette főszponzorát, a Marlborót, de helyette megkapta a Benettont. Új versenyzői Riccardo Patrese és Eddie Cheever lettek. Motorjuk az erős, de sokat fogyasztó V8-as Alfa Romeo-turbó maradt.
• A Ferrari továbbfejlesztette előző évi modelljét, melyet 850 lóerős V6-os turbómotor hajtott. Két versenyzője René Arnoux és az olasz Michele Alboreto voltak.
• A Ligier V6-os Renault turbómotorra váltott az előző évi Cosworth-szívómotorról. Versenyzői François Hesnault és Andrea de Cesaris lettek.

Összefoglaló

Az előzetes várakozások alapján mindenki az előző évi Brabham-Renault-Ferrari hármas harcára számított, melybe a McLaren, a Williams, és a Lotus esetlegesen beleszólhatott. Nagy meglepetésre a McLaren kiemelkedett ebből a mezőnyből, a kétszeres világbajnok Niki Lauda és a kilencszeres futamgyőztes Alain Prost uralták a mezőnyt.

Az újonnan bevezetett üzemanyag-szabályok a sebesség csökkentését szolgálták, így már csak 220 liter üzemanyagot használhattak a turbómotoros autók, a verseny közbeni tankolást pedig betiltották. Némi trükközésre adott módot, hogy csak az üzemanyagtartály mérete volt adott, de ha abba különféle trükkökkel, például fagyasztással több üzemanyag fért, az is szabályos volt. A TAG, amely ekkor a Williams szponzora is volt, egy megállapodás keretén belül a McLaren kizárólagos tervezője lett, és úgy alkották meg a Porsche-turbómotort, hogy a gyártó energiatakarékosság terén szerzett tapasztalatait is felhasználták.

A világbajnoki címvédő Nelson Piquet és a Brabham-BMW ideális páros voltak, kilenc pole pozíciót is szerzett, de az első hét futamon még pontot sem sikerült szereznie motorhiba és turbóhiba miatt, így le kellett tennie a címvédésről. Ennek ellenére a végsőkig küzdött, és a szezon végén is számtalanszor volt, hogy vezette a versenyt, amelyet aztán rendre valamilyen meghibásodás miatt vagy fel kellett adnia, vagy az üzemanyaggal spórolás miatt lassítania kellett. Helyette az idény a McLaren két versenyzője közti titáni küzdelemről szólt. Prost, akit a Renault csapattól az előző év végén kirúgtak (mert nyíltan kritizálta csapatát) főleg az időmérőkön volt nagyon gyors, de Lauda a versenyeken képes volt tartani vele a tempót. A két évvel korábban a Formula–1-be visszatérő Lauda úgy tűnt, semmit nem vesztett korábbi elszántságából és lendületéből, de Prost személyében emberére akadt. Az időmérő edzéseket nem is nagyon erőltette, inkább a versenystratégiára koncentrált. Megbízhatósága és folyamatos pontgyűjtögetése eredményezte azt, hogy végül ha mindössze fél ponttal is, de világbajnok lehetett. Ráadásul Denny Hulme után másodikként vitte ezt véghez úgy, hogy az idényben egyetlen pole-pozíciót sem szerzett.

Prost mindazonáltal balszerencsésnek volt nevezhető, hogy ismét elveszítette a világbajnoki címért folytatott küzdelmet. Hét versenyt nyert meg, míg Lauda csak ötöt, a monacói nagydíj után pedig 4 és fél pontot veszített azzal, hogy az esőben félbeszakították a futamot. Ezt a félbeszakítást - amelyet Jacky Ickx kérésére rendeltek el, és a versenybírókkal meg sem tárgyalta a döntését - sokan vitatták; állítólag a Porsche érdekeltségi körében dolgozó Ickx akkor intette le a futamot, amikor a Porsche-motorral küzdő Prostnak még éppen esélye volt nyerni a feltörekvő Tolemanos Sennával szemben. A megszakításkor Senna haladt az élen, de mivel ilyenkor az előző körös eredményeket kell figyelembe venni, így csak második lett. A Toleman mérnökei szerint a felfüggesztés sérülése miatt egyébként be sem tudta volna fejezni a futamot normál körülmények között.

Idény közben a Tyrrell csapatot súlyos büntetéssel szankcionálták. A detroiti kelet-amerikai nagydíj után, ahol Martin Brundle második helyezést ért el, a versenybírák szennyeződéseket találtak a vízbefecskendező rendszerben, valamint becsomagolt ólomgolyókat az üzemanyagtartályban. Vizsgálatokat végeztek, melynek végén kiderült, hogy a csapat üzemanyagot tankolt verseny közben, amely attól az évtől kezdve egészen 1994-ig szigorúan tilos volt. Ennek következtében diszkvalifikálták őket és elvették addig szerzett 13 pontjukat - bár a versenyeken továbbra is indulhattak, amit az utolsó három futam kivételével meg is tettek. Sokan túlzásnak érezték a FISA döntését, és úhgy vélték, hogy az egész csak statuálás, amit azért tettek meg, mert az előző idényben a Brabham simán megúszott egy hasonló esetet, amikor bevallották, hogy az autójuk egy szabálytalan keverékű üzemanyag miatt könnyebb volt.

A McLaren dominált, a Formula–1 történetének addigi legnagyobb sikerszériáját aratta 12 futamgyőzelemmel, ebből négy kettős győzelem volt. Ennek köszönhetően nem volt nehéz a konstruktőri cím elnyerése sem, 86 pontos előnnyel a Ferrari előtt. A Brabham nyert még két versenyt, a Ferrari és a Williams pedig egyet-egyet. Ez utóbbi volt a Honda turbómotor első győzelme abból a 40-ből, melyet 1988-ig szereztek, illetve 17 év után az első Honda-motoros győzelem. Az amerikai nagydíjat először és utoljára tartották Dallasban, a 40 fokos texasi nyár ugyanis alaposan próbára tette a versenyzőket és a technikát is, az aszfalt pedig tönkrement. A problémák ellenére egy nagyon jó versenyt láthattak a nézők, még ha csak 7 autó is ért célba. Mivel az azt megelőző detroiti nagydíjon is csak hatan fejezték ve a versenyt, ezért ezt a két futamot Denis Jenkinson sportújságíró "roncsderbinek" nevezte.

Zolderben harmadszor és utoljára rendeztek belga nagydíjat. A pályán, ahol Gilles Villeneuve meghalt, Michele Alboreto aratott győzelmet, éppen Villeneuve 27-es rajtszámával. Szintén utoljára rendezték meg a francia nagydíjat Dijonban.

Versenyről versenyre

Brazília

A nyolcvanas évek legtöbb szezonja a forró és párás Jacarepagua Riocentro Autodrome versenypályán indult, utána jellemzően egy 10 napos teszttel. Nem volt ez másképp ebben az évben sem. A futamon a győzelemre Derek Warwick volt sokáig esélyes, de egy Laudával történt ütközésben megsérült a felfüggesztése, így Alain Prost arathatott győzelmet a McLarennel. Ez a futam volt az első versenye Ayrton Sennának is, a Toleman csapattal, de motorhiba miatt csak 8 körig tartott.

Dél-Afrika

A második versenyt a magasan fekvő és gyors kyalami pályán rendezték meg. Piercarlo Ghinzani az Osellával a reggeli szabadedzésen hatalmasat bukott, az autója kigyulladt és elégett. Ő maga kisebb égési sérülésekkel megúszta a balesetet. A pole pozíciót Piquet szerezte meg, a második Prostnak viszont a boxutcából kellett rajtiolnia. Erre is csak azért kerülhetett sor, mert Ghinzani balesete miatt nyertek egy kis időt, amivel mindkét autójukat megjavíthatták, ugyanis Laudáé nem indult el, és abban az esetben, ha csak egy autó maradt volna, mindenképp Laudát indították volna. A versenyen a gyors és erős Brabhamek domináltak, de megbízhatatlanságuk miatt fel kellett adniuk a versenyt. Így Lauda győzött, Prost pedig második lett. Senna nagy hátfájdalmak közepette is megszerezte első pontjait egy hatodik hellyel.

Belgium

Ebben az évben kivételesen Zolderben rendezték meg a belga nagydíjat. Keke Rosberg végig küzdött a Honda-motoros Williamsével a győzelemért, de aztán a versenyt Michele Alboreto nyerte a Ferrarival Warwick és a másik ferraris René Arnoux előtt. Ezen a futamon mindkét McLaren kiesett.

San Marino

Az időmérő edzésen Piquet ismét megmutatta, hogy milyen erős a Brabham kevesebb üzemanyaggal. A futamon aztán ő is és csapattársa, Teo Fabi is kiestek, egy körön belül, turbóhibával. Senna ezen a versenyen életében először és utoljára nem tudott részt venni az időmérő versenyen, az autója hibája miatt. Prost nyert Arnoux és a lotusos Elio de Angelis előtt.

Franciaország

Az általában nyár közepén megrendezett futamot most május végére tették. A dijoni pályán Patrick Tambay szerzett pole pozíciót, de csak második lehetett a győzelmet megszerző Lauda mögött. Utoljára rendeztek Dijonban Formula–1-es versenyt, mégpedig azért, mert a köridők éppen hogy csak nagyobbak voltak, mint 1 perc, így könnyű volt lekörözni az ellenfeleket, és az FIA döntése alapján az 1 percnél rövidebb köridők nem számítottak teljes körnek.

Monaco

Ez volt az évad egyetlen esős futama. Az időmérőn Martin Brundle összetörte a Tyrrelljét, de a tartalék autóval folytathatta a küzdelmet. A verseny napján özönvízszerű eső zúdult a pályára, amire csak 1930-ban és 1972-ben került sor addig. A szervezők az alagutat is lelocsolták vízzel, félve attól, hogy a két aszfalttípus közti különbség baleseteket okozhat. Prost került pole pozícióba Mansell előtt. A start után a Saint-Devote kanyarban összeakadt a két Renault, Tambay lába pedig csúnyán megsérült (mivel az akkori szabályok szerint a versenyző lábának nem kellett az első tengely előtt végződnie), így hordágyon vitték le a pályáról. Kicsit később Mansell pördült ki egy csúszós útburkolati jelen. Prost átvette a vezetést, de nyomában ott loholt Senna a Toleman-nel és Stefan Bellof a szívómotoros Tyrrell-lel. Az időjárási körülmények egyre csak romlottak, a 26. körben pedig Prost maga jelezte Jacky Ickx-nek, hogy le kellene inteni a futamot. Ebben a körben Senna még 11 másodperccel volt Prost mögött. A 29. körben leintették a versenyt, Prost leállította az autóját, Senna viszont megelőzte őt. A szabályok szerint azonban a leintéskor nem az adott körben, hanem az előtte való körben irányadó pozíciót tekintették végeredménynek, így Prost megnyerte a versenyt, Senna pedig második lett. Az idő előtt lefújt versenyen csak fél pontokat osztottak, és ez a világbajnokság szempontjából a későbbiekben lényegessé vált.

Nagydíjak

#	Verseny	Dátum	Pálya	Győztes pilóta	Győztes csapat	Összefoglaló
389	brazil nagydíj	Március 25.	Jacarepaguá	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
390	dél-afrikai nagydíj	Április 7.	Kyalami	Niki Lauda	McLaren-TAG	Összefoglaló
391	belga nagydíj	Április 29.	Zolder	Michele Alboreto	Ferrari	Összefoglaló
392	San Marinó-i nagydíj	Május 6.	Imola	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
393	francia nagydíj	Május 20.	Dijon	Niki Lauda	McLaren-TAG	Összefoglaló
394	monacói nagydíj	Június 3.	Monaco	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
395	kanadai nagydíj	Június 17.	Circuit Gilles Villeneuve	Nelson Piquet	Brabham-BMW	Összefoglaló
396	kelet-amerikai nagydíj	Június 24.	Detroit	Nelson Piquet	Brabham-BMW	Összefoglaló
397	amerikai nagydíj	Július 8.	Fair Park	Keke Rosberg	Williams-Honda	Összefoglaló
398	brit nagydíj	Július 22.	Brands Hatch	Niki Lauda	McLaren-TAG	Összefoglaló
399	német nagydíj	Augusztus 5.	Hockenheimring	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
400	osztrák nagydíj	Augusztus 19.	Österreichring	Niki Lauda	McLaren-TAG	Összefoglaló
401	holland nagydíj	Augusztus 26.	Zandvoort	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
402	olasz nagydíj	Szeptember 9.	Monza	Niki Lauda	McLaren-TAG	Összefoglaló
403	európai nagydíj	Október 7.	Nürburgring	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
404	portugál nagydíj	Október 21.	Estoril	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló

A bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.-20.
Pont	9	6	4	3	2	1	0

Helyezés	Versenyző	BRA	RSA	BEL	SMR	FRA	MON	CAN	USE	USA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	POR	Pont
1	Niki Lauda	Ki	1	Ki	Ki	1	Ki	2	Ki	Ki	1	2	1	2	1	4	2	72
2	Alain Prost	1	2	Ki	1	7	1	3	4	Ki	Ki	1	Ki	1	Ki	1	1	71.5
3	Elio de Angelis	3	7	5	3	5	5	4	2	3	4	Ki	Ki	4	Ki	Ki	5	34
4	Michele Alboreto	Ki	11	1	Ki	Ki	6	Ki	Ki	Ki	5	Ki	3	Ki	2	2	4	30.5
5	Nelson Piquet	Ki	Ki	9	Ki	Ki	Ki	1	1	Ki	7	Ki	2	Ki	Ki	3	6	29
6	René Arnoux	Ki	Ki	3	2	4	3	5	Ki	2	6	6	7	11	Ki	5	9	27
7	Derek Warwick	Ki	3	2	4	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	2	3	Ki	Ki	Ki	11	Ki	23
8	Keke Rosberg	2	Ki	4	Ki	6	4	Ki	Ki	1	Ki	Ki	Ki	8	Ki	Ki	Ki	20.5
9	Ayrton Senna	Ki	6	6	NK	Ki	2	7	Ki	Ki	3	Ki	Ki	Ki		Ki	3	13
10	Nigel Mansell	Ki	Ki	Ki	Ki	3	Ki	6	Ki	6	Ki	4	Ki	3	Ki	Ki	Ki	13
11	Patrick Tambay	5	Ki	7	Ki	2	Ki		Ki	Ki	8	5	Ki	6	Ki	Ki	7	11
12	Teo Fabi	Ki	Ki	Ki	Ki				3			Ki	4	5	Ki	Ki		9
13	Riccardo Patrese	Ki	4	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	12	Ki	10	Ki	3	6	8	8
14	Jacques Laffite	Ki	Ki	Ki	Ki	8	8	Ki	5	4	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	14	5
15	Thierry Boutsen	6	12	Ki	5	11	NK	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	5	Ki	10	9	Ki	5
16	Eddie Cheever	4	Ki	Ki	7	Ki	NK	11	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	13	9	Ki	17	3
17	Stefan Johansson										Kiz	Kiz	NK	Kiz	4	Ki	11	3
18	Andrea de Cesaris	Ki	5	Ki	6	10	Ki	Ki	Ki	Ki	10	7	Ki	Ki	Ki	7	12	3
19	Piercarlo Ghinzani	Ki	Vi	Ki	NK	12	7	Ki	Ki	5	9	Ki	Ki	Ki	7	Ki	Ki	2
20	Marc Surer	7	9	8	Ki	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	11	Ki	6	Ki	Ki	Ki	Ki	1
21	Jo Gartner				Ki						Ki	Ki	Ki	12	5	Ki	16	0
22	Gerhard Berger												12		6	Ki	13	0
23	François Hesnault	Ki	10	Ki	Ki		Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	8	8	7	Ki	10	Ki	0
24	Corrado Fabi					9	Ki	Ki		7	Ki							0
25	Mauro Baldi	Ki	8	Ki	8	Ki	NK									8	15	0
26	Manfred Winkelhock	Kiz	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	8	Ki	8	Ki	Ki		Ki	NI		10	0
27	Jonathan Palmer	8	Ki	10	9	13	NK		Ki	Ki	Ki	Ki	9	9	Ki	Ki	Ki	0
28	Huub Rothengatter							HN	NK	Ki	HN	9	HN	Ki	8			0
29	Johnny Cecotto	Ki	Ki	Ki	HN	Ki	Ki	9	Ki	Ki	NK							0
30	Philippe Alliot	Ki	Ki	NK	Ki	Ki	NK	10	Ki		Ki	Ki	11	10	Ki	Ki	Ki	0
—	Stefan Bellof	Kiz	Ki	Kiz	Kiz	Kiz	Kiz	Kiz	Kiz	Ki	Kiz		Kiz	Kiz				0
—	Martin Brundle	Kiz	Ki	Kiz	Kiz	Kiz	NK	Kiz	Kiz	NK								0
—	Mike Thackwell							Ki				NK						0
—	Philippe Streiff																Ki	0
—	Pierluigi Martini														NK			0
Helyezés	Versenyző	BRA	RSA	BEL	SMR	FRA	MON	CAN	USE	USA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	POR	Pont

Konstruktőrök

Helyezés	Konstruktőr	Model	Motor	Gumi	Győzelem	Dobogós hely	Pole	Leggy. kör	Pont
1	McLaren-TAG	MP4/2	TAG Porsche P01	M	12	18	3	8	143,5
2	Ferrari	126C4	Ferrari 031	G	1	8	1	3	57,5
3	Lotus-Renault	95T	Renault EF4B	G		6	2		47
4	Brabham-BMW	BT53	BMW M12/13	M	2	5	9	3	38
5	Renault	RE50	Renault EF4	M		5	1	2	34
6	Williams-Honda	FW09 FW09B	Honda RA163E	G	1	2			25,5
7	Toleman-Hart	TG183B TG184	Hart 415T	P M		3		1	16
8	Alfa Romeo	184T	Alfa Romeo 890T	G		1			11
9	Arrows-BMW	A7	BMW M12/13	G					3
10	Ligier-Renault	JS23 JS23B	Renault EF4	M					3
11	Arrows-Ford	A6	Ford Cosworth DFV	G					3
12	Osella-Alfa Romeo	FA1E FA1F	Alfa Romeo 890T	P					2
13	Spirit-Hart	101 101B	Hart 415T	P
14	Spirit-Ford	101C	Ford Cosworth DFV	P
15	ATS-BMW	D7	BMW M12/13	P
16	RAM-Hart	01 02	Hart 415T	P
KIZÁRVA	Tyrrell-Ford	012	Ford Cosworth DFY	G

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1984 Formula One World Championship című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Motorsport [1]
• HVG hu [2]

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 1984-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

• Az 1984-es szezonról a formula1.com honlapon