Adrián Campos

Adrián Campos
Életrajzi adatai
Született	1960. június 17. Alzira
Elhunyt	2021. január 27. (60 évesen) Valencia
Nemzetisége	spanyol
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1987 – 1988
Csapata	Minardi
Nagydíjak száma	21 (17)
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	0
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0
Első nagydíj	1987 brazil nagydíj
Legutolsó nagydíj	1988 kanadai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Adrián Campos témájú médiaállományokat.

Adrián Campos Suñer (Alzira, Valencia, 1960. június 17. – 2021. január 27.) spanyol Formula–1-es autóversenyző. A Minardi csapatnál az 1987-1988-as idények során összesen 21 Nagydíjon vett részt, 17 alkalommal állhatott rajthoz, de mindössze kétszer ért célba, pontot nem szerzett. 1998-ban megalapította a Campos Racinget, ami különböző alsóbb kategóriájú formulaautós bajnokságokban összesen négy egyéni és öt konstruktőri bajnoki címet gyűjtött be. 2010-től csapatvezetőként is szerepet vállal a királykategóriában. Fia, Adrián Campos Jr. szintén autóversenyző, a Formula–3-ban szerepel.

Versenyzői pályafutása

Kezdeti évek

Campos első sikerét 1980-ban aratta, amikor a rádióvezérelt autók versenyében megnyerte a spanyol bajnokságot. A következő esztendőben már a volán mögött bizonyított. 1983 és 1985 közt a Formula–3-ban versenyzett, nem sok sikerrel. Első évében nem szerzett pontot, 1984-ben 5 egységgel a tabella 13. helyén zárt. 1985-ben viszont 6 dobogójának is köszönhetően a német bajnokság harmadik helyét csípte meg a Volkswagen Motorsport pilótája (128 pont). Ugyanabba a szezonban a 8. helyen intették le az F3 Európa Kupa éves seregszemléjén. A makaói futamon nem ért a célba. 1986-ban a Formula–3000-esek közt igyekezett bizonyítani, előbb a Lolánál, utóbb Peter Gethin csapatánál versenyzett összesen 5 futamon, de pontot nem szerzett.

A Formula–1-ben

1986-ban a Tyrrellnél tesztelt, majd a következő idényben – Alessandro Nannini oldalán – bemutatkozott a királykategóriában. Első idénye borzalmasra sikeredett, ez egyszersmind köszönhető a gyakori technikai meghibásodásoknak és vezetési hibáinak. A 16 versenyből mindössze hazai versenyén haladt át a célvonalon, a győztes Nigel Manselltől négy kör hátrányban az utolsó, 14. helyen intették le. A szezonnyitó brazil versenyen szabálytalan rajt miatt kizárták, Monacóban nem kvalifikálta magát az időmérőre, az összes többi versenyen pedig kiesett. 1988-as szezonja öt versenyt követően véget ért. Előbb a kocsiszekrény sérülése miatt kénytelen volt feladni a futamot, majd – 3 kör hátrányban – a 16. helyen intették le a San Marinó-i nagydíjon (a Larrousse-t vezető Philippe Alliot-t viszont megelőzte), utolsó három versenyén pedig már az időmérőt megelőző selejtezőn kiesett. Honfitársa, Luis Perez-Sala sokkal jobban teljesített nála, a szponzorok sem támogatták a továbbiakban, így a csapat elköszönt tőle. Helyét az olasz Pierluigi Martini foglalta el.

A Formula–1 után

Hosszú, 5 éves kihagyás után a túraautózásban próbált szerencsét. 1993-ban 46 ponttal még csak a 6. helyen zárt, a következő évben azonban megnyerte a spanyol bajnokságot (132 pont, 3 futamgyőzelem, 5 dobogó, 4 pole-pozíció, 4 leggyorsabb kör) az Alfa Romeo 155 TS volánja mögött. A FIA Túraautó Világkupán a 17. helyen végzett. 1995-ben nem tudta megismételni sikerét, a 7. helyet (142 pont, 2 futamgyőzelem, 3 dobogó, 1 leggyorsabb kör) szerezte meg, bár hozzá kell tenni, hogy ő még az előző évi modellel rótta a köröket. Utoljára az 1997-es Le Mans-i 24 óráson állt rajthoz, a Ferrari 333 SP prototípusát vezette a Pilot Racing csapatában (a francia Michel Ferté és az egyesült államokbeli Charlie Nearburg oldalán). A viadal számukra mindössze 18 körig tartott, a technika megadta magát, így a 45. helyen zártak.

Csapatvezetőként

Miután szögre akasztotta sisakját, s véget vetett nem túl eredményes pályafutásának, 1998-ban megalapította az Adrian Campos Motorsportot, későbbi nevén a Campos Racinget. Két cél vezérelte ezt a jelentős befektetéssel járó vállalkozást: egyrészt szisztematikus építkezéssel széles körben elismert spanyol istállót kívánt létrehozni, másrészt jelentős tehetséggondozó központ létrejöttén fáradozott, aminek eredményeként a motorsport mellett az autósport is elismertségre tesz szert Spanyolországban.

Rögtön az első évében megnyerték az Open Fortuna by Nissan sorozatot, ami a mai World Series by Renault széria jogelődje volt. A konstruktőri trófea mellé Marc Gené is szállította a bajnoki címet, aminek eredményeképpen szerződést kapott a Formula–1-es Minardi istállónál, utóbb pedig a Ferrari tesztpilótaként és a Le Mans-i 24 órás autóverseny 2009-es győzteseként tett szert hírnévre.

A következő évben sem maradtak tehetséges pilóta nélkül, Fernando Alonso hat győzelmével újra elhódították mindkét bajnoki címet. Az utóbb kétszer F–1-ben is diadalmaskodó Alonso továbblépett a Formula–3000-be, a mellette csupán epizódszerephez jutó Antonio García közreműködésével pedig összejött a triplázás. Ezután két év erejéig a Formula–3000-be nevezte csapatát, ám ott nem jártak sok sikerrel, így visszatért hazájába, a spanyol Formula–3-as ligában indultak, ahol 2005 és 2007 között két konstruktőri második helyezést szereztek. Náluk versenyzett a Formula–1-es tesztelésig jutó Roldán Rodríguez (2006: egyéni 2. helyezés), valamint a négyszeres F–1-es világbajnok, Alain Prost fia, Nicolas is (2007: egyéni 3. helyezés).

2005-ben a frissen létrehozott GP2-ben is indultak. Első két évükben folytatták az F3000-es hagyományokat, jelentős eredményeket nem tudtak elérni. Adrián Vallés révén egyetlen dobogós helyezést tudtak felmutatni ez idő alatt.

2007 volt az áttörés éve, ami nem meglepő, hiszen a F1-ben is kipróbált Giorgio Pantano személyében igazi nagynevet sikerült szerződtetniük. Szárnysegédje az orosz tehetség, Vitalij Petrov volt. Három futamot nyertek (hazai földön, Valenciában sikerült a duplázás is), emellett még háromszor állhattak fel a dobogóra. Pantano és a csapat is a 3. helyen végzett a szezon végén. Év végén távozott a csapattól Pantano, hogy aztán a Racing Engineering színeiben bajnok legyen 2008-ban, Petrov mellé a hibás döntésnek bizonyuló Ben Hanley helyére Lucas di Grassit szerződtették. A brazil három versenyhétvégés hátránnyal is végsőkig harcban tudott lenni a vb-címért, három győzelmével és ezen felül három dobogójával a tabella 3. helyén végzett. A Campos Racing ellenben megnyerte a konstruktőrök versengését. A GP2 Ázsiai Sorozatában szintén ezt a pozíciót szerezte meg a futamgyőzelmet is jegyző Petrov és a csapat egyaránt. Ezen felül még ugyanebben az évben az Euro F3 Open nevű sorozatot is. Germán Sánchez révén egyéniben sem találtak legyőzőre, továbbá az összetettben 3. helyen záró Natacha Gachnang a Nemzeti Kupában bajnoki címet szerzett.

A sikerek után Campos kiszállt a GP2-ből, csapatát eladta Alejandro Agagnak, ami így Barwa Addax néven folytatta 2009-ben. A csapatvezető az Formula–3-as szereplés mellett egy új projekten dolgozott, mint hamarosan kiderült, ez bizony az autósportok királykategóriája. A felkészülés első lépcsőjeként megvásárolták a megszűnt Super Aguri istálló karosszériás fejlesztéseit.. 2009 májusában benevezte csapatát a 2010-es Formula–1-es világbajnoki sorozatba, pályázatát négy másik újonc kandidálóval együtt elfogadta a grémium, így az Forma1 történetének első spanyol csapataként rajthoz állhatnak a 2010 márciusi szezonnyitón.

Eredményei

Teljes Formula–1-es eredménylistája

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Helyezés	Pont
1987	Minardi	BRA Kiz	SMR Ki	BEL Ki	MON Ni	USA Ki	FRA Ki	GBR Ki	GER Ki	HUN Ki	AUT Ki	ITA Ki	POR Ki	ESP 14	MEX Ki	JPN Ki	AUS Ki	HN	0
1988	Minardi	BRA Ki	SMR 16	MON NK	MEX NK	CAN NK	USA	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	HN	0