Ugrás a tartalomhoz

Ferrari F1/86

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferrari F1/86
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóScuderia Ferrari
ElőzőFerrari 156/85
KövetkezőFerrari F1/87
Műszaki adatok
VázszerkezetSzénszálas-alumínium monocoque
Első felfüggesztésDupla keresztlengőkaros, torziós karok
Hátsó felfüggesztésMint az előző
MotorFerrari Tipo 032 1,5L V6 turbó
VáltóFerrari 6 sebességes manuális
Tömeg548 kg
ÜzemanyagAgip
GumikGoodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)olasz Scuderia Ferrari SpA SEFAC
Pilóták27. ITA Michele Alboreto
28. SWE Stefan Johansson
Első versenyBrazília 1986-os Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó versenyAusztrália 1986-os Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek0
Dobogós helyezések5
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

A Ferrari F1/86 egy Formula-1-es versenyautó, amellyel a Scuderia Ferrari versenyzett az 1986-os Formula-1 világbajnokságok során. Pilótái Michele Alboreto és Stefan Johansson voltak.

Áttekintés

[szerkesztés]

Az autó fő tervezője Harvey Postlethwaite volt. A 156/85-ös modell utódjaként tervezték meg, annak átgondolásával, és eleinte ígéretes teljesítményt nyújtott. Ám a szezon előrehaladtával komoly megbízhatósági gondok jelentkeztek, és a teljesítmény is visszaesett.

Az egyenesekben a leggyorsabb volt, csak a BMW-motoros autók voltak hozzá mérhetők.[1] Ennek ellenére az elődjéhez képest gyengébben szerepelt: amikor a megbízhatósági gondokat sikerült kiküszöbölni, a rivális Williams-Honda, Lotus-Renault, és Benetton-BMW már sokkal jobbak voltak nála. Öt dobogót gyűjtött vele a csapat, ebből négyet Johansson, egyet Alboreto szerzett. Győzni, pole pozíciót, vagy esetleg a leggyorsabb kört megszerezni nem sikerült.

A Tipo 032 megjelölésű motor erejének köszönhetően ez az autó volt a Ferrari által valaha gyártott legerősebb autó. A francia nagydíj időmérő edzésén Alboreto a mérések alapján 1200 lóerő teljesítményre volt képes vele, amikor a hosszú Mistral egyenesben kielőzte Nigel Mansellt. Versenyeken csak 850 lóerőn üzemeltették a motort. Jól megmutatta ugyanez a pálya a fundamentális problémákat is, ugyanis a kanyargós részeken akkora hátrányt szedett össze Alboreto, hogy Mansell mögött végzett hat tizeddel. Az autó csak a könnyű pályákon volt előnyös helyzetben, a technikásokon már aligha.

Kinézetre a kasztni tömzsibb volt, mint riválisaié, és sok szempontból a 126C3 modellre hasonlított, amit 1983-ban használt a csapat. Egész idényben egyetlen kör erejéig álltak az élen, Belgiumban, ahol Johansson megörökölte a vezetést. A legígéretesebb teljesítményt talán az olasz nagydíjon nyújtották, ahol ha Alboreto nem pördül ki az élmezőny üldözése közben, talán a győzelemre is esélyes lehetett volna.

A szezon végén leigazolta a csapat a McLaren-től John Barnard tervezőt. Ez volt a Ferrari utolsó autója, melyben a 120 fokos elrendezésű motort használták, a következő évtől egy új, 90 fokos motort használt a csapat.

Eredmények

[szerkesztés]

(félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)

Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1986 Scuderia Ferrari SpA SEFAC Ferrari Tipo 032 G BRA ESP SMR MON BEL CAN DET FRA GBR GER HUN AUT ITA POR MEX AUS 37 4.[2]
Michele Alboreto KI KI 10 KI 4 8 4 8 KI KI KI 2 KI 5 KI KI
Stefan Johansson KI KI 4 10 3 KI KI KI KI 11 4 3 3 6 12 3

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. Engine Ferrari • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2022. március 10.)
  2. 1986 • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2022. március 10.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferrari F1/86 című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.