Ferrari F1/86

Ferrari F1/86
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Scuderia Ferrari
Előző	Ferrari 156/85
Következő	Ferrari F1/87
Műszaki adatok
Vázszerkezet	Szénszálas-alumínium monocoque
Első felfüggesztés	Dupla keresztlengőkaros, torziós karok
Hátsó felfüggesztés	Mint az előző
Motor	Ferrari Tipo 032 1,5L V6 turbó
Váltó	Ferrari 6 sebességes manuális
Tömeg	548 kg
Üzemanyag	Agip
Gumik	Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Scuderia Ferrari SpA SEFAC
Pilóták	27. Michele Alboreto 28. Stefan Johansson
Első verseny	1986-os Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó verseny	1986-os Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	16
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	5
Edzéselsőségek	0
Leggyorsabb körök	0

A Ferrari F1/86 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel a Scuderia Ferrari versenyzett az 1986-os Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Michele Alboreto és Stefan Johansson voltak.

Áttekintés

Az autó fő tervezője Harvey Postlethwaite volt. A 156/85-ös modell utódjaként tervezték meg, annak átgondolásával, és eleinte ígéretes teljesítményt nyújtott. Ám a szezon előrehaladtával komoly megbízhatósági gondok jelentkeztek, és a teljesítmény is visszaesett.

Az egyenesekben a leggyorsabb volt, csak a BMW-motoros autók voltak hozzá mérhetők. Ennek ellenére az elődjéhez képest gyengébben szerepelt: amikor a megbízhatósági gondokat sikerült kiküszöbölni, a rivális Williams-Honda, Lotus-Renault, és Benetton-BMW már sokkal jobbak voltak nála. Öt dobogót gyűjtött vele a csapat, ebből négyet Johansson, egyet Alboreto szerzett. Győzni, pole pozíciót, vagy esetleg a leggyorsabb kört megszerezni nem sikerült.

A Tipo 032 megjelölésű motor erejének köszönhetően ez az autó volt a Ferrari által valaha gyártott legerősebb autó. A francia nagydíj időmérő edzésén Alboreto a mérések alapján 1200 lóerő teljesítményre volt képes vele, amikor a hosszú Mistral egyenesben kielőzte Nigel Mansellt. Versenyeken csak 850 lóerőn üzemeltették a motort. Jól megmutatta ugyanez a pálya a fundamentális problémákat is, ugyanis a kanyargós részeken akkora hátrányt szedett össze Alboreto, hogy Mansell mögött végzett hat tizeddel. Az autó csak a könnyű pályákon volt előnyös helyzetben, a technikásokon már aligha.

Kinézetre a kasztni tömzsibb volt, mint riválisaié, és sok szempontból a 126C3 modellre hasonlított, amit 1983-ban használt a csapat. Egész idényben egyetlen kör erejéig álltak az élen, Belgiumban, ahol Johansson megörökölte a vezetést. A legígéretesebb teljesítményt talán az olasz nagydíjon nyújtották, ahol ha Alboreto nem pördül ki az élmezőny üldözése közben, talán a győzelemre is esélyes lehetett volna.

A szezon végén leigazolta a csapat a McLaren-től John Barnard tervezőt. Ez volt a Ferrari utolsó autója, melyben a 120 fokos elrendezésű motort használták, a következő évtől egy új, 90 fokos motort használt a csapat.

Eredmények

(félkövér jelöli a pole pozíciót, dőlt betű a leggyorsabb kört)

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1986	Scuderia Ferrari SpA SEFAC	Ferrari Tipo 032	G		BRA	ESP	SMR	MON	BEL	CAN	DET	FRA	GBR	GER	HUN	AUT	ITA	POR	MEX	AUS	37	4.
				Michele Alboreto	KI	KI	10	KI	4	8	4	8	KI	KI	KI	2	KI	5	KI	KI
				Stefan Johansson	KI	KI	4	10	3	KI	KI	KI	KI	11	4	3	3	6	12	3

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferrari F1/86 című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.