Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/2011 I.

Tudnivalók

Ezen az oldalon jelöljük a kezdőlapra a cikkeket, a 2011-es év első felére.

1. hét

január 3. 0.00 és január 6. 11.59 között: Medal of Honor

A jelölt cikk: Medal of Honor (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Medal of Honor három különböző változata: szárazföldi erő, haditengerészet, légierő.

A Medal of Honor (magyar fordításban Becsület érdemérem vagy Becsületérem) a legmagasabb rangú amerikai katonai kitüntetés, hasonló a brit Viktória-kereszthez és a Francia Köztársaság Becsületrendjéhez. Azok az amerikai katonák kapják, akik „az életük kockáztatásával, kiemelkedő vitézséget és elszántságot tanúsítva, messze a kötelezettségeken felül teljesítenek egy fegyveres ellenséggel szembeni harci cselekmény során.” Természetéből adódóan ezt a becsületérmet gyakran adományozzák posztumusz jelleggel.

A kitüntetésre az összes amerikai haderőben szolgáló katona jogosult. Saját formájú kitüntetése van a légierőnek, a hadseregnek és a haditengerészetnek. A tengerészgyalogság és a parti őrség a haditengerészeti kitüntetést használja. A Medal of Honort többnyire maga az amerikai elnök adja át a kitüntetettnek, illetve posztumusz kitüntetések esetén a családtagoknak. A kitüntetés különleges jogi védelmet élvez.

A Pentagon statisztikái szerint a második világháborúban 464, a koreai háborúban 133, a vietnámi háborúban 246 alkalommal ítélték meg a Medal of Honort. Az Army Times elemzése szerint a 2000-es évek iraki és afganisztáni háborúiban részt vett egymillió katonára jutott egy Medal of Honor. A korábbi háborúknál ez az arány 100 000 katonánként egy kitüntetés volt. A Medal of Honor egyike az amerikai haderő nyakba akasztható kitüntetéseinek, de csupán az egyetlen olyan, amely amerikai katonáknak adományozható. A másik ilyen hasonlóan magas szintű kitüntetés a többfokozatú Legion of Merit parancsnoki fokozata, melyet azonban csak külföldi személyek kaphatnak meg. Az amerikai katonák ennek a kitüntetésnek a fokozat nélküli változatát kapják.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

január 6. 12.00 és január 9. 23.59 között: Mocsáry Lajos

A jelölt cikk: Mocsáry Lajos (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Karánsebesi képviselőként 1888-ban

Mocsáry Lajos (Fülekkovácsi-Kurtánypuszta, 1826. október 26. – Andornak, 1916. január 7.) magyar közíró, politikus, országgyűlési képviselő, a 19. századi függetlenségi politika kiemelkedő alakja.

A kiegyezést, a „deáki reáluniót” nem tartotta jó megoldásnak. Évtizedeken át szorgalmazta a közös minisztériumok és a delegációk eltörlését. Már az 1850-es évek közepén figyelmeztette kortársait a nemzetiségi kérdés fontosságára. Az 1868-as nemzetiségi törvénnyel kezdetben nem értett egyet, ám az általa sovinisztának nevezett irányzat megerősödésével végül ennek következetes végrehajtását kérte számon a mindenkori kormányokon. Röpiratok sorában fejtette ki meggyőződését, hogy az erőltetett magyarosítás és az igazságtalan választási rendszer nyomán állandósult és helytelenül kezelt konfliktusok katasztrófához fognak vezetni. Ellenfelei többször hazaárulással vádolták meg, széles körben a romános Mocsáriulu gúnynévvel illették. A nemzetiségi sajtó gyakran fehér hollóként, Kasszandraként említette.

1874-től tíz évig vezette elnökként a Függetlenségi Pártot. Nemzetiségpolitikai elképzelései fokozatosan eltávolították tőle saját szövetségeseit is. Politikai pályafutását a Román Nemzeti Párt képviselőjeként fejezte be. 1892-től andornaki birtokán élt. Röpirataiban, cikkeiben továbbra is bírálta a „közösügyi rendszer” visszásságait. Utolsó éveiben a polgári radikálisokhoz közeledett.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Január 7-én lesz halála 95. évfordulója, ebből az alkalomból jelölöm. Vungadu ^{Lőjetek! Ide lőjetek!} 2010. november 25., 07:11 (CET)

2. hét

január 10. 0.00 és január 13. 11.59 között: Naprendszer

A jelölt cikk: Naprendszer (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Naprendszer fontosabb égitestjeinek nem méretarányos illusztrációja

A Naprendszer a Nap, és a gravitációja által egyben tartott bolygórendszer, egyike a Tejútrendszer sok milliárd naprendszerének, amely a galaxisunk Orion spirálkarjának nagyjából felénél, a galaxis közepe és pereme között is hozzávetőleg félúton helyezkedik el.

A csillagászatban naprendszer alatt olyan rendszert értünk, amelynek középpontjában egy vagy több csillag található, és körülötte égitestek keringenek. Tanulmányozásával elsősorban az égi mechanika foglalkozik. Jelen szócikk a mi Naprendszerünkről szól.

Bolygónknak, a Földnek otthont adó Naprendszerünk középpontjában a Nap található. Csillagunk gravitációs térrészén belüli objektumok és kölcsönhatások összessége jelenti a Naprendszert. Központi csillagunk hozzávetőleg 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki egy hatalmas molekulafelhő gravitációs összeroskadása nyomán. Nem sokkal később a csillagkeletkezésnél visszamaradt, a Nap egyenlítői síkjában lapos korongba rendeződött anyagból, a protoplanetáris korongból kialakultak a bolygók. A belső Naprendszerben négy kőzetbolygó (a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars), a külső Naprendszerben négy óriásbolygó (a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz) alakult ki. A kőzetbolygók kérge szilikátos, a gázbolygók viszonylag kis szilárd magját hatalmas hidrogén–hélium légkör veszi körül.

A Naprendszerben a bolygókon kívül számos kisebb égitest is található. A legnagyobb számú égitest-populáció a két különálló övezetbe rendeződött aszteroidák családja. A belső aszteroida-öv a Mars és a Jupiter között, a külső ún. Kuiper-öv pedig a Neptunusz pályáján túl helyezkedik el ellipszis alakban a Nap mint gyújtópont körül. Ezekben az övekben található öt olyan objektum, amelyek egy 2006-ban bevezetett égitesttípus ma ismert első tagjai, a törpebolygók: a Ceres, a Plútó, a Haumea, a Makemake és az Erisz. Hat bolygónak és három törpebolygónak természetes kísérői is vannak, ezeket holdaknak nevezzük. A holdakon kívül az óriásbolygók körül gyűrűk, gyűrűrendszerek keringenek.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

január 13. 12.00 és január 16. 23.59 között: Jay Chou

A jelölt cikk: Jay Chou (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Jay Chou 2005-ben

Jay Chou (születési neve hagyományos kínai írással: 周杰倫, egyszerűsített kínai írással: 周杰伦, pinjin átírással: Zhōu Jiélún, magyaros átírásban: Csou Csie-lun; 1979. január 18.) tajvani zenész, énekes, producer, színész és rendező, négyszeres World Music Awards-díjas előadó; a „mandopop császárának” tartják. A világ harmadik legtöbbet letöltött előadója.

1998-ban fedezték fel egy tehetségkutató versenyen, ahol saját dalait adta elő zongorán. Azóta más kínai előadóknak is ír dalokat és filmzenékhez is hozzájárult, például ő írta és adta elő a Félelem nélkül, az Aranyvirág átka és az Ocean Heaven című filmek betétdalait.

Klasszikus zenei neveltetést kapott, zenéjében kombinálja a hagyományos kínai zenét az R&B-vel, a pop- és rockzenével, dalszövegeinek gyakori témája a szerelem mellett a családi erőszak, a háború és az urbanizáció. Dalszövegeit tanítják több kínai és tajvani általános iskolában is, példamutató viselkedéséért többször kitüntették.

Első albuma Jay címmel 2000-ben jelent meg. Zenéje népszerű nem csak Tajvanon és Kínában, de Japánban, Malajziában, Indonéziában, Indiában, Szingapúrban, Thaiföldön, Vietnámban és a tengeren túli ázsiai közösségekben is.

2005-ben színészként debütált az Initial D című filmben, amivel elnyerte a Hong Kong Film Awards és a Golden Horse Awards legjobb új színésznek járó díját. Chou azóta filmrendezőként is dolgozik és saját lemezcége van, a JVR Music. 2011-ben egy hollywoodi produkcióban is szerepet kapott, a Zöld darázs című filmben Cameron Diazzal és Christoph Waltzcal szerepel együtt.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Jay Chounak tartogatom ezt a helyet, most van kiemelésen; egyrészt mert jan.14-én jön a hazai mozikba a The Green Hornet című filmje, másrészt pedig 18-án lesz a születésnapja. És mert unikum egy kiemelt mandopop-cikk errefelé :) – Timish ^{a házisárkány barlangja} 2010. szeptember 21., 09:38 (CEST)

3. hét

január 17. 0.00 és január 20. 11.59 között: Ankara

A jelölt cikk: Ankara (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Ankara látképe az Atakule-toronyból

Ankara (régiesen Angora) 1923 óta Törökország fővárosa, második legnagyobb városa Isztambul után, valamint az ország egyik legnagyobb egyetemi városa. Népessége 4 466 756 fő (2007), tengerszint feletti magassága átlagosan 900 m. A város egyben Ankara tartomány székhelye is. Itt székel a parlament és itt, a város Yenişehir negyedében vannak a fontosabb minisztériumok, nagykövetségek is. Ankarában nyugszik monumentális mauzóleumában, az Anıtkabirban Mustafa Kemal Atatürk, a köztársaság alapítója. Ankara egészen a köztársaság alapításáig jelentéktelen kisváros volt, azután kezdett rohamosan fejlődni, hogy Atatürk 1923-ban fővárossá tette, mivel a hegyek közt sokkal jobban védhető helyen fekszik, mint Isztambul. A Közép-anatóliai régió fontos gazdasági és kereskedelmi csomópontja.

A mai Ankara helyén az első olyan települést, melynek nevét is ismerjük, i. e. 1200-ban a hettiták alapították Ankuwash néven. A frígek Ancyrának nevezték, a klasszikus és hellenisztikus korszakokban pedig Ἄγκυρα, Áŋkyra volt a neve. A bizánciak Unguriyének nevezték el, ami az angórakecske tenyésztésének hatására fokozatosan Angorára változott. Az Ankara nevet 1930 óta viseli.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

január 20. 12.00 és január 23. 23.59 között: Tamás bátya kunyhója

A jelölt cikk: Tamás bátya kunyhója (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Tamás bátya kunyhója 1852-es kiadásának borítója Hammatt Billings illusztrációjával

Tamás bátya kunyhója Harriet Beecher Stowe amerikai írónő 1852-ben kiadott rabszolgaság-ellenes regénye, amely „úgy tartozik hozzá az Egyesült Államokhoz, mint Petőfi költészete Magyarországhoz”. Megjelenésekor mély hatást gyakorolt a négerek megítélésére és az egyesült államokbeli rabszolgaságra, olyannyira, hogy felerősítette az amerikai polgárháború kirobbanásához vezető szembenállást.

A Connecticutban született Stowe, a Hartford Female Academy prédikátora, az abolicionista mozgalom aktív tagja a regényt Tamás bátya, a hosszas szenvedéseket átélt fekete rabszolga alakja köré építette fel. A szentimentális regény realista módon írja le a rabszolgaságot, és azt állítja, hogy a keresztény szeretet le tudja győzni még az olyan destruktív társadalmi intézményeket is, mint az emberi lények rabszolgasorban tartása.

A Tamás bátya kunyhója a 19. század legkelendőbb regénye volt, és a második legnagyobb példányszámban eladott könyv a Biblia után. Általános vélemény szerint az 1850-es években táplálta az abolicionizmus ügyét. A kiadás utáni első évben csak az Egyesült Államokban 300 000 példányban adták el. A könyv hatása olyan hatalmas volt, hogy amikor Abraham Lincoln találkozott a szerzővel a polgárháború kezdetén, állítólag azt mondta, hogy „tehát ez a kis hölgy csinálta ezt a nagy háborút”.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

4. hét

január 24. 0.00 és január 27. 11.59 között: Ragusa

A jelölt cikk: Ragusa (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Ragusa látképe

Ragusa (szicíliai nyelven Raùsa) város (közigazgatásilag comune) Olaszországban, Szicília déli részén. Az azonos nevű megye székhelye. Az antik Hübla Héraia helyén kialakult várost 1693-ban egy súlyos földrengés elpusztította. Az újjáépítés során két nagyobb városrész alakult ki: Ragusa Ibla (az antik város helyén), valamint ettől nyugatra Ragusa Superiore. Politikai és vallási különbözőségek miatt a két városrész 1926-ig önálló volt. Elsősorban az újjáépített Ibla arculatára jellemző az egységes barokk stílus, aminek köszönhetően a Val di Noto többi barokk városával együtt 2002 óta az UNESCO Világörökségének része.

Ragusa dombos vidéken fekszik, az Iblai-hegység déli részén. A dombokat és fennsíkokat szurdokvölgyek tagolják. A régi város két negyede, Ragusa Ibla és Ragusa Superiore, két meredek szurdokvölgy közé ékelődő dombokra épült. Ezeket északról a San Leonardo-völgy (Cava San Leonardo) határolja, délről pedig a Santa Domenica-völgy (Cava Santa Domenica). A két városrészt egy dombnyereg választja el egymástól.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

január 27. 12.00 és január 30. 23.59 között: Kázmér és Huba

A jelölt cikk: Kázmér és Huba (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Kázmér és Huba (eredeti címén Calvin and Hobbes) Bill Watterson író és rajzoló képsora. A sorozat eredetileg 1985 és 1995 között jelent meg az Egyesült Államokban, a Universal Press Syndicate sajtóügynökség közvetítésével. A képregény két címszereplője Kázmér (eredetileg Calvin), a hatéves örökmozgó és öntörvényű kisfiú, valamint Huba (eredetileg Hobbes), Kázmér plüsstigrise és egyben legjobb barátja. Míg Kázmér szemében Huba legtöbbször antropomorf tigrisként jelenik meg, addig a történetek más szereplői egyszerű plüss játékfigurának látják. A kritikailag is elismert képsorok népszerűsége megjelenésük során folyamatosan nőtt, megszűnésekor már nagyjából 2400 újság oldalán volt olvasható az Egyesült Államokban. A Kázmér és Huba egyike az amerikai képregény történetében legsikeresebb és legelismertebb képsoroknak. A sorozatról számos tanulmány született. A Kázmér és Huba mintegy 3000, Bill Watterson által adományozott eredeti képsorát 2005 óta az Ohio Állami Egyetem Billy Ireland Képregény Könyvtár és Múzeuma őrzi.

A nyilvánosság kerüléséről ismert Watterson és sajtóügynökségének kapcsolatát szinte a Kázmér és Huba megjelenésének kezdetétől folyamatos viták és kompromisszumok jellemezték. Az alkotó nem volt hajlandó képsora licencét áruba bocsátani, mivel úgy gondolta, hogy munkájának bármilyen más formájú felhasználása rombolná az eredeti alkotást. Watterson kitartásának eredményeként a Kázmér és Huba népszerű szereplői néhány ritka kivételtől eltekintve egyetlen más kereskedelmi terméken sem tűntek fel, csak képsoraik gyűjteményköteteiben és néhány, a sorozatot megjelentető folyóiratoknak küldött reklámterméken.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

5. hét

január 31. 0.00 és február 3. 11.59 között: Macskabagoly

A jelölt cikk: Macskabagoly (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Strix aluco aluco

A macskabagoly (Strix aluco) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faja. Nevét alkonyatkor hallható, erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta. Alkalmanként előforduló további nevei: fejesbagoly, csikorgó bagoly.

E középméretű bagolyfaj eléggé elterjedt Eurázsia erdeinek legnagyobb részén. Testének alsó része világos, sötét csíkokkal, felső része pedig barna vagy szürke. Az elfogadott 11 alfaj közül néhányban mindkét színváltozat megvan. Fák odvába rakott fészke védi a tojásokat és a fiókákat a ragadozóktól. A macskabagoly nem vándorol, és igen hevesen védi területét. A családi fészket elhagyó fiatalok elkezdenek megfelelő területet keresni, és ha találnak ilyet, azt életük végéig birtokolják. Ha ez nem sikerül, éhen halnak.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

február 3. 12.00 és február 6. 23.59 között: Manchester United FC

A jelölt cikk: Manchester United FC (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Manchester United Football Club Anglia egyik leghíresebb és egyik legsikeresebb futballklubja. Tizennyolcszoros angol bajnok (FA Premier League, régebben Football League First Division), tizenegyszeres angol kupa-győztes (FA Kupa), háromszor nyerte meg a Ligakupát (Carling Cup), háromszor Európa első számú kupasorozatát (BEK, Bajnokok Ligája) és kétszer a Kupagyőztesek Európa-kupáját. A legutóbbi tizenöt szezonban a Manchester United volt a legtöbb nézőt vonzó csapat hazájában, például a 2005/2006-os szezonban mérkőzéseik átlagos nézőszáma 68 765 volt. A klub Newton Heath (L&YR) FC néven alakult 1878-ban, a Lancashire–Yorkshire vasút Newton Heath-i depójának csapataként. 1902-ben, amikor a klub a csőd szélén állt, John Henry Davies vásárolta meg és átkeresztelte a Manchester United névre. A második világháborúban lebombázták a csapat pályáját, nyolc évig a Manchester City pályáján kellett játszaniuk. A második világháború után a klub Sir Matt Busbyt szerződtette edzőnek, aki az ifjúsági csapatra épülő felnőttekkel nagy sikereket ért el. A csapat 1956-ban és 1957-ben is megnyerte a bajnokságot. A sikersorozatot a müncheni légikatasztrófa törte meg, amelyben a csapat nyolc játékosát elvesztette. Bár úgy tűnt, hogy ez a klub végét jelenti, de a következő években újjáépítették a csapatot, és 1965-ben és 1967-ben újra bajnokságot, majd 1968-ban BEK-et nyert.

Ezután hosszú szünet következett, és a klub csak az 1990-es évektől vált újra sikeressé. Sir Alex Ferguson hivatalba lépte (1986) óta a Manchester United összesen tizenegy bajnoki címet, két BL-t, egy KEK-et, öt FA Kupát és két Ligakupát nyert. Irányításával a Manchester United 11 év alatt nyolcszor nyert bajnokságot, legutoljára 2008/2009-ben. 1999-ben a Manchester United volt az első csapat, amely ugyanabban a szezonban megnyerte az UEFA Bajnokok Ligáját, az angol bajnokságot és az angol kupát. Ezután ütötték lovaggá Fergusont. A klub 1991 óta Plc (Public Limited Company) cégformában működik. 1999-ben a brit kormány megakadályozta, hogy Rupert Murdoch felvásárolja a céget, de 2005-ben Malcolm Glazer mégis felvásárolta a klub részvényeinek nagy részét. Noha a vételár jelentős része kölcsön volt, a klub hamar talpra állt, 2007-ben átigazolásokra kb. 100 millió eurót (25 milliárd forint) költött.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Az 1958. február 6-i légikatasztrófa évfordulója miatt jelöltem ekkora, melyben többek között a klub nyolc játékosa is meghalt. - Scholes18 vita 2010. október 8. 23:15 (CEST)

6. hét

február 7. 0.00 és február 10. 11.59 között: Zsolna

A jelölt cikk: Zsolna (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Mária-tér, Zsolna történelmi központja

Zsolna (szlovákul: Žilina kiejtése^ⓘ, németül: Sillein, lengyelül: Żylina, latinul: Solna) város Szlovákiában. A Zsolnai kerület és a Zsolnai járás székhelyeként a térség közigazgatási, ipari, oktatási és egyházi központja. Az Északnyugati-Kárpátok ölelésében, a cseh és a lengyel határ közelében fekvő város egy természetes kereszteződésben alakult ki. Oroszországot, a Baltikumot köti össze Magyarországgal és Dél-Európával. Ma fontos vasúti és közúti csomópont, itt találkozik az V/A és a VI-os páneurópai folyosó.

Először 1208-ban említik t(er)ra de Selinan néven. Mai neve a szláv Žela személynévből képzett Želinany helynévből alakult ki. Első, ma is használatos címere 1379-ből származik. Károly Róbert 1321-ben szabad királyi város rangot adományozott a településnek, utóda, Nagy Lajos pedig 1381. május 7-én kiadott Privilegium pro Slavis kiváltságlevelében egyenlő jogokkal ruházta fel szláv és német lakosságát. Zsolna virágkorát a 17. században élte, majd rövid hanyatlás után a vasút megépítése (1872) ismét fellendítette gazdaságát. A 20. században kétszer volt Szlovákia fővárosa. Gazdasági szerepét tovább erősítette a 2000-es években létesített autógyár.

A városban 2009-ben 85 399-en laktak, ezzel Szlovákia ötödik legnépesebb települése.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

február 10. 12.00 és február 13. 23.59 között: Richard Wagner

A jelölt cikk: Richard Wagner (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Richard Wagner 1871 körül

Wilhelm Richard Wagner (Lipcse, 1813. május 22. – Velence, 1883. február 13.) német zeneszerző, karmester, esztéta.

Bár korán kapcsolatba került a színházi világgal, az irodalom eleinte jobban érdekelte, mint a zene: gimnazista korában még tragédiákat is írt. Rendszeres zeneoktatásban sohasem részesült, a mesterség legfontosabb elemeit néhány hónap alatt Theodor Weinlingtől, a Lipcsei Tamás-templom nagyra tartott karnagyától sajátította el. Az igazán meghatározó zenei élmény, amelynek hatására véglegesen a muzsikus pálya mellett döntött, Beethoven IX. szimfóniájának megismerése volt. 1833-ban karigazgatóként a würzburgi színházhoz került, majd egy évvel később a magdeburgi városi színház karmestere lett. Itt ismerte meg Minna Planert, akivel 1836-ban házasságot kötött. 1837-ben Königsbergben, majd Rigában lett karmester, azután hitelezői elől 1839-ben Párizsba menekült, ahol a legnagyobb nyomorban élt, amíg operáját, a Rienzit Drezdában be nem mutatták. Ennek sikere az ottani színház karmesteri állásához segítette. Részt vett az 1848-as forradalmi megmozdulásban, és emiatt el kellett menekülnie német földről. Svájcban telepedett le, és ott ismerkedett meg Mathilde Wesendonckkal, egy zürichi üzletember feleségével, majd vele folytatott viszonya miatt elvált feleségétől. 1861-ben térhetett vissza hazájába, amikor II. Lajos bajor király Münchenbe hívta. Ettől kezdve rendezett, sőt, fényűző körülmények között egyedül az alkotásnak szentelhette idejét. 1865-ben kicsapongó és költséges életvitele a müncheniek nemtetszését váltotta ki, így távoznia kellett a bajor fővárosból. Újra Svájcban, ezúttal Luzern közelében telepedett le. Itt, Tribschenben kapcsolta össze sorsát Liszt Ferenc leányával, Cosimával, akiben nem csak megértő élettársra, hanem eszméinek lelkes támogatójára is talált. Életének utolsó éveiben megépült régi álma, a bayreuthi operaház. Itt mutatták be legismertebb kompozícióját, a Ring-tetralógiát.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

7. hét

február 14. 0.00 és február 17. 11.59 között: Neues Museum

A jelölt cikk: Neues Museum (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A múzeum nyugati homlokzata

A berlini Neues Museum (magyarul Új Múzeum) a Múzeum-szigeten található késői klasszicista épület, a 19. századi múzeumépítészet egyik legjelentősebb alkotása, Karl Friedrich Schinkel tanítványának, Friedrich August Stülernek a fő műve. (Stüler tervezte a Magyar Tudományos Akadémia budapesti épületét is.) 1843–1855 között épült. Nevét az 1830-ban megnyitott Királyi Múzeumhoz viszonyítva kapta, amely utóbbit aztán át is kereszteltek Altes Museumnak (Régi Múzeum). Az ipari építészeti eljárások és a vaskonstrukciók alkalmazásával a Neues Museum az építészet történetének is fontos emlékévé vált.

Amikor 1830-ban Schinkel múzeuma, a későbbi Altes Museum a mai Múzeum-szigeten elterülő park északi oldalán megnyitotta kapuit, kiállítóhelyei máris kevésnek bizonyultak a gyorsan növekvő berlini múzeumi gyűjtemények számára. Ezért 1834-ben megvásároltak néhány telket még a szigeten további építkezések számára. Frigyes Vilmos trónörökös, aki nem lebecsülendő építészi tehetséggel rendelkezett, néhány vázlatot is készített a leendő Múzeum-sziget beépítéséhez.

Amikor IV. Frigyes Vilmosként Poroszország trónjára lépett, utasította a Királyi Múzeumok főigazgatóját, hogy kezdje meg a tervek konkretizálását egy új múzeum építésére. A tervezési munkákkal Friedrich August Stülert bízták meg, aki azt az elvet vallotta, hogy egy épület, amely művészi alkotásoknak ad majd helyet, maga is művészi alkotás kell legyen.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

február 17. 12.00 és február 20. 23.59 között: Triceratops

A jelölt cikk: Triceratops (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Triceratops horridus

A Triceratops (jelentése 'háromszarvú arc', az ógörög τρι- / tri 'három', κέρας / kerasz 'szarv' és ωψ / -ópsz 'arc' szavak összetételéből) a növényevő ceratopsida dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta kor maastrichti korszaka idején, körülbelül 68–65 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerika területén. A kréta-tercier kihalási esemény előtt élt utolsó dinoszaurusznemek egyike volt. A nagy nyakfodorral és három szarvval rendelkező, négy lábon mozgó, a modern orrszarvúéhoz hasonló testű Triceratops az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Habár élőhelyén olyan ragadozókkal osztozott, mint a félelmetes Tyrannosaurus, nem tisztázott, hogy e két állat harcolt-e egymással olyan módon, ahogy az a múzeumi kiállításokon és dinoszauruszokat ábrázoló képeken látható.

Eddig még nem fedeztek fel teljes Triceratops csontvázat, de az állat jól dokumentált a számos részleges fosszília révén, melyeket a nem felfedezése, 1887 óta találtak. A nyakfodor és a három feltűnő arcszarv funkciója sok vitát váltott ki. A hagyományos elképzelés szerint a ragadozókkal szembeni védekezés eszközei voltak, az újabb elméletek azonban azt állítják, hogy inkább az udvarlás során és a dominancia kimutatásában játszottak szerepet, a modern rénszarvasok, havasi kecskék és óriásbogarak agancsaihoz vagy szarvaihoz hasonlóan.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

8. hét

február 21. 0.00 és február 24. 11.59 között: Sir Gawain és a Zöld Lovag

A jelölt cikk: Sir Gawain és a Zöld Lovag (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az eredeti Gawain-kézirat.

A Sir Gawain és a Zöld Lovag (angolul: Sir Gawain and the Green Knight) késő 14. századi, középangol, alliteráló verses lovagregény avagy románc Artúr király és a kerekasztal lovagja, Sir Gawain kalandjairól. A költeményben Sir Gawain elfogadja egy rejtélyes harcos kihívását, aki tetőtől talpig, ruhájától a hajáig, a szakálláig, sőt egészen a bőréig zöld. A Zöld Lovag felajánlja, hogy a bárdjával csapást mérhet rá bárki, aki hajlandó vállalni a viszonzást egy évvel és egy nappal később. Gawain egyetlen suhintással leüti a fejét, ám a Zöld Lovag feláll, felveszi a fejét, és emlékezteti Gawaint, hogy a megadott időpontban találkoznak. Gawain igyekezete, hogy ígéretét betartsa, valamint úti kalandjai a lovagság és hűség eszményének tükrei. Noha a szöveg 14. századi, maga a történet az Artúr-legendák egyik legrégebbike.

Az elbeszélő költemény egyetlen kéziratváltozatban, az úgynevezett Cotton Nero A. x.-ben maradt fenn. Ez tartalmaz három, vallási tárgyú verset is, ezek a Pearl (Gyöngy), a Cleanness (Tisztaság) és a Patience (Türelem). Általános vélekedés szerint mind a négynek a szerzője ugyanaz az ismeretlen „Gyöngy-költő” vagy „Gawain-költő”. Mind a négy költemény a középangol nyelv északnyugat-midlandsi dialektusában íródott, így a történet a tájegység walesi és angol hagyománykincséből merít, korábbi „lefejezős” történetekből kölcsönöz, miközben a becsületet és a lovagi eszmény megkívánta helytállást példázza.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

február 24. 12.00 és február 27. 23.59 között: Traviata

A jelölt cikk: Traviata (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Traviata ősbemutatójának plakátja

A Traviata vagy La Traviata Giuseppe Verdi egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Francesco Maria Piave írta ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regénye alapján, amely 1848-ban jelent meg először nyomtatásban. Az opera ősbemutatójára a velencei Teatro la Fenice operaházban került sor 1853. március 6-án. Noha a bemutató nem aratott osztatlan sikert, az évek során a Traviatából a világ opera-repertoárjának egyik legjátszottabb darabja lett. A traviata olasz szó, melynek jelentése az útról letért (tra via) vagy tévútra került. Első magyarországi bemutatója 1857. november 10-én volt a Nemzeti Színházban.

Dumas kaméliás hölgyét a valóságban Marie Duplessisnek hívták. Még csak 23 éves volt, amikor 1847-ben (egy évvel Dumas regényének megjelenése előtt) a tüdőbaj végzett vele. Duplessis 15 évesen került Párizsba, ahol divatáru-eladóként dolgozott. Szépsége és kalandvágya hamar megnyitotta számára az utat a felső társadalmi réteg felé, és egyike lett a francia főváros legfényűzőbben élő kurtizánjainak. Az úri társaságban mindig egy csokor kaméliával a kezében vagy a keblére tűzött kaméliavirággal jelent meg. Marie egyidős volt az ifjú Dumas-val, de viszonyuk kevesebb mint egy évig tartott. Dumas róla formázta regényének főhősnőjét, Marguérite Gautiert. A regényben a következő szellemes magyarázatot adja szétválásukra: 'Kedves Marguérite, nem vagyok elég gazdag ahhoz, hogy úgy szeressem önt, ahogy szeretném, de elég szegény sem, hogy hagyjam magam úgy szeretni, ahogy ön elképzeli….

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

9. hét

február 28. 0.00 és március 3. 11.59 között: Farkas utca

A jelölt cikk: Farkas utca (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Szent György-szobor
és a református templom

A Farkas utca (románul: Strada Mihail Kogălniceanu) Kolozsvár belvárosának (az egykor várfalakkal körülvett résznek) legdélibb utcája. Nem tartozik a város legrégibb utcái közé, az Óvár, majd a Főtér környéke is hamarabb jött létre. Sokáig a város peremvidékének számított, s valószínűleg ennek köszönheti nevét is, ugyanis a hagyomány szerint a Házsongárd-oldal erdőiből télen idáig merészkedtek le a farkasok. Először latinul említik 1453-ban, a magyar polgárok akkori összeírásában, Platea Luporum néven. 1466-ban már magyar neve is fellelhető a városi okmányokban. Az utca déli részén az 1700-as évekig várfal húzódott. A falak csak ekkor vesztették el annyira harcászati jelentőségüket, hogy a tövükben lévő területet felparcellázzák, áruba bocsássák. Valószínű, hogy a gótikus templomhoz csatlakozó kolostort kivéve sokáig legfeljebb kisebb házacskák állhattak az utca déli oldalán, és mögöttük, a kertek végében szabadon közlekedhettek a védők.

A mai épületeket jórészt az 1798-as tűzvész után emelték. 1920-ban a berendezkedő román hatalom Mihail Kogălniceanura változtatta a nevét. Az utca azóta egyszer, 1941-ben öt évre visszakapta eredeti nevét, és a magyarság máig ezen a nevén ismeri. Az utca nyugati végébe Báthory István fejedelem telepítette Kolozsmonostorról a jezsuiták kollégiumát, majd azt 1581-ben egyetemi rangra emelte. Az utca keleti végében Bethlen Gábor uralkodásától kezdve a reformátusok telepedtek meg. Itt alakult ki a város református egyházi iskolaközpontja. Az utca közel kétharmadának épületei rendre a reformátusok kezébe kerültek. A két pólus közé ékelődött be néhány főúri palota, a vármegyeháza és a színház. Napjainkban az utca hangulatát az itt székelő oktatási intézmények adják, amelyek miatt a város oktatási és kulturális központjának számít.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

március 3. 12.00 és március 6. 23.59 között: Antonio Vivaldi

A jelölt cikk: Antonio Vivaldi (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Antonio Lucio Vivaldi

Antonio Lucio Vivaldi (Velence, 1678. március 4. – Bécs, 1741. július 28.) olasz barokk zeneszerző, hegedűs, pedagógus, impresszárió és pap. Apja, Giovanni Battista Vivaldi a velencei Szent Márk-székesegyház hegedűse volt, valószínűleg ő tanította a fiát hegedülni. Vivaldit a szülei papnak szánták, egyházi tanulmányait 1688-ban kezdte meg. Mivel azonban koraszülött volt és beteges természetű maradt, nem adták be a velencei papi szemináriumba, hanem otthon taníttatták. A zeneszerzőt 1703-ban szentelték áldozópappá, de papi hivatását nem sokáig gyakorolta — ahogy mondta, egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy rendszeresen misézzen.

1704-ben a Conservatorio dell’Ospedale della Pietà tanára lett, és bár később többször került összetűzésbe az intézmény vezetőivel, ezt az állását élete végéig megtartotta. A Pietà hangversenyei és zenés istentiszteletei a korabeli velencei és külföldi nemesek kedvelt szórakozásai voltak, így Vivaldi több befolyásos uralkodóval, arisztokratával ismerkedhetett meg. Első operáját 1713-ban, Vicenzában mutatták be nagy sikerrel, következő dalművét a következő évben már Velencében vitték színre. Ezután nem sokkal a velencei Sant'Angelo színház impresszáriója lett, operái pedig hamar meghódították Itália operaszínpadait: néhány év múlva már Firenze, Róma, Mantova, Milánó színházai is rendeltek tőle operákat. Operaszerzőként egyre nagyobb hírnévre tett szert, Mantovában egy ideig Fülöp herceg szolgálatába is lépett. 1720-ban jelent meg Benedetto Marcello korabeli operaéletet kifigurázó írása, amelynek egyik főszereplője Vivaldi volt. A zeneszerző 1725-ben Rómába utazott, ahol három operáját mutatták be, és valószínűleg a pápával is találkozott. Az 1730-as években a zeneszerzőt már egyre kevésbé becsülték meg, a Pietà is több fiatal zenészt alkalmazott, végül megvált Vivalditól, aki elhatározta, hogy elhagyja a lagúnák városát. Eladta mindenét és Bécsbe utazott, hogy régi ismerősének, VI. Károly császárnak ajánlja fel szolgálatait. Az uralkodó azonban hamarosan elhunyt, ezért Vivaldi tovább akart utazni Drezdába, de megbetegedett, és ő is meghalt.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Március 4. Vivaldi születésének évfordulója. - RepliCarter ^{Hagyj üzenetet} 2010. december 9., 17:04 (CET)

10. hét

március 7. 0.00 és március 10. 11.59 között: Pokémon Diamond és Pearl verziók

A jelölt cikk: Pokémon Diamond és Pearl verziók (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Maszuda Dzsunicsi, a játék rendezője

A Pokémon Diamond (ポケットモンスター ダイヤモンド; Hepburn: Poketto Monszutá Daijamondo, ’Pocket Monsters Diamond’) és Pokémon Pearl (ポケットモンスター パール; Hepburn: Poketto Monszutá Páru, ’Pocket Monsters Pearl’) verziók a Game Freak által fejlesztett Pokémon videojáték-sorozat úgynevezett negyedik generációjának játékai. A Nintendo adta ki Nintendo DS konzolra. Japánban 2006. szeptember 28-án jelent meg, később, 2007-ben pedig Észak-Amerikában, Ausztráliában és Európában is elérhetővé vált.

Az előző Pokémon játékokhoz hasonlóan a Diamond és a Pearl verziók is egy ifjú Pokémon-edző kalandjait mesélik el. Az edző mérkőzéseket vív pokémonjaival, miközben azok egyre erősebbekké válnak. A mérkőzések mellett azonban egy bűnszervezet terveit is meg kell a játékosnak hiúsítania. A játékok sok új funkciót vezetnek be: az Interneten is lehet játszani a Nintendo Wi-Fi kapcsolat segítségével, és megújult a csatarendszer is a speciális és fizikai kategóriák átrendezésével, azonban mindemellett a régi funkciók is megmaradtak, például a Pokémon versenyek is. A játékok nem függenek egymástól, de nagyjából ugyanaz a történetük, és, bár a kettőt külön is végig lehet játszani, szükséges pokémonokat cserélni a kettő között ahhoz, hogy a játékos teljesítse a játék Pokédexét.

A játékok általában pozitív fogadtatásban részesültek. A legtöbb kritikus örömmel fogadta a Wi-Fi funkciókat, és úgy érezték, hogy a játékmenet, bár sokat nem változott az előző játékok óta, még mindig magával ragadó. Azonban megosztotta őket a játék grafikája, és a hangokat túl egyszerűnek tartották. A játékok nagyobb sikernek örvendtek, mint a Game Boy Advance konzolon megjelent elődjeik: mintegy 15 millió példány fogyott el belőlük világszerte, ami 1 millióval több, mint amennyi a Pokémon Ruby és Sapphire-ből és majdnem 3 millióval több, mint amennyi a Pokémon FireRed és LeafGreenből kelt el.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Március 4-én jelenik meg a Pokémon Black és White verziója. - Vargamate ^vita 2011. január 30., 16:55 (CET)

március 10. 12.00 és március 13. 23.59 között: Kantoni nyelv

A jelölt cikk: Kantoni nyelv (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A kantoni nyelv elterjedése Kínában

A kantonéz vagy magyarosan kantoni (pontosabban kuangtungi) nyelvnek szélesebb értelemben a kínai yue (jüe) 粵 nyelvet, szűkebb értelemben pedig a Kantonban (Kuangtung), Hongkongban, Makaón és az ezek környékén beszélt nyelvet nevezzük, ami azonban csak alnyelvjárása a yue nyelvnek vagy nyelvjárásnak. A Kanton városban beszélt nyelvet, mint a yue nyelv legreprezentánsabb nyelvjárását „sztenderd kantoni nyelvnek” is nevezik. Státuszát illetően máig viták zajlanak. Nyelvészetileg mindenképpen indokolt lenne külön kínai nyelvnek tekinteni, ám a Kínai Népköztársaság nyelvpolitikai álláspontja szerint csupán a kínai nyelv yue nyelvjárásának egyik változata. Noha a Kínai Népköztársaságban csak kb. 55 millió ember anyanyelve, ami a teljes populációnak mindössze 5,5%-a, kulturálisan mindenképpen a legbefolyásosabb déli dialektuscsoport. Ezt a nyelvet beszélik Kanton (Guangzhou) környékén, Hongkongban és Makaón, lingua francaként Guangdong tartományban, Guangxi tartomány keleti felében, valamint néhány szomszédos térségben is. Hongkongban és Makaón de facto hivatalos nyelvnek számít, melyen a közigazgatás és az oktatás is zajlik. Jellemzően a kantoni kínai nyelvet beszélik a tengerentúli kínai migráns közösségek Kanadában, Peruban, Panamán, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, valamint egész Európában és Délkelet-Ázsiában (további mintegy 20 millió ember).

Jóllehet a kantoni nyelv is – mint valamennyi kínai nyelv vagy nyelvjárás – monoszillabikus és izoláló, vagyis egy szótagú, elszigetelő, mégis jelentősen eltér az észak-kínai nyelvjáráson alapuló köznyelvtől: a kettő beszélői nem értik meg egymást. Alapvetően hat tónusa vagy zenei hangsúlya van, de mivel a közép-kínai nyelvből megőrizte a zárhanggal végződő magánhangzók megkülönböztetését, ezek esetében további három tónust használ. További jellegzetessége, hogy ez az egy kínai nyelvjárás rendelkezik saját írással, a köznyelv írásjegyeitől eltérő, abban ismeretlen karakterekkel. Megemlítendő még a nagy mennyiségben használt jövevényszavak jelenléte a szókincsében. A kantoni nyelv jelentős kulturális szerepet játszik a kínai operában, a filmiparban és a könnyűzenében.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

11. hét

március 14. 0.00 és március 17. 11.59 között: Nofertiti

A jelölt cikk: Nofertiti (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Nofertiti mellszobra

Nofertiti (Nofernoferuaton; más átírásban Nefertiti, Nofretete; jelentése: „a szépség megérkezett”) ókori egyiptomi királyné a XVIII. dinasztia idején, Ehnaton fáraó felesége. Mellszobra az ókori egyiptomi művészet egyik legismertebb alkotása. Számos rejtély övezi, sem származásáról, sem haláláról nem tudni pontosat; temetkezési helye nem ismert, múmiáját nem sikerült azonosítani. Feltételezték, hogy azonos a Nofernoferuaton vagy a Szemenhkaré nevű társuralkodóval, akik uralkodásának utolsó éveiben álltak Ehnaton mellett, de ezen elméletek ellen is erős bizonyítékok szólnak.

Nofertiti családjáról biztosan semmit nem tudunk; mivel nem viselte „a király leánya” vagy „a király nővére” címeket, biztos, hogy nem az egyiptomi királyi családból származott. Korábbi feltételezések Mitanni királya, Tusratta lányával, Tadukhipával azonosították, akit a király III. Amenhotep háremébe küldött, de ez a feltevés mára megdőlt (Tadukhipát már inkább Ehnaton második feleségével, Kiával tartják azonosnak). A jelenleg leginkább elterjedt feltételezés szerint Nofertiti Ay, a későbbi fáraó lánya. Ez többek közt azokon a tényeken alapul, hogy Ay viselte az „isteni atya” címet, ami vagy magas papi címet jelentett, vagy a királyi családhoz való szoros kapcsolódást – ezt a címet szintén viselte Ay feltételezett apja, Juja, akinek lánya, Tije III. Amenhotep fáraó főfelesége volt – Ay feleségét, Tejét pedig a feliratokon „a királyné dajkája”-ként említik. A feltételezés szerint Nofertiti Ay egy korábbi házasságából születhetett, és Teje nevelte fel. Amennyiben ez az elmélet igaz, Nofertiti és IV. Amenhotep – a későbbi Ehnaton – első unokatestvérek voltak.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

március 17. 12.00 és március 20. 23.59 között: Iguanodon

A jelölt cikk: Iguanodon (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Iguanodon

Az Iguanodon (nevének jelentése: 'leguánfogú') az ornithopodák alrendágába tartozó dinoszaurusznem, amely nagyjából az első gyors mozgású, két lábon járó hypsilophodontidák és a kacsacsőrű dinoszauruszok elterjedése (az ornithopodák aranykora) közti időszakban élt. Számos faját azonosították — ezek a késő jura kor kimmeridgei korszakától a késő kréta kor cenomani korszakáig éltek Laurázsia (a mai Ázsia, Európa és Észak-Amerika) területén. A 2000-es évek első évtizedében azonban megállapították, hogy mindössze egyetlen megfelelően igazolt faja van: az I. bernissartensis, ami a kora kréta kor barremi és kora apti korszakában élt Európában, mintegy 130–120 millió évvel ezelőtt. Az Iguanodon egy nagytestű növényevő volt; fő jellegzetessége a nagy, hegyes hüvelykujj-tüske, amit feltehetően a ragadozók elleni védekezésre és az élelem összegyűjtésére használt.

Az Iguanodont egy angol geológus, Gideon Mantell fedezte fel 1822-ben, majd három évvel később le is írta. A Megalosaurus után ez volt a második, hivatalosan elnevezett dinoszaurusz. A Megalosaurusszal és a Hylaeosaurusszal együtt ezt a nemet használták fel harmadikként a Dinosauria öregrend definiálásához. Az Iguanodon a kacsacsőrű hadrosauridákkal együtt az Iguanodontia csoportba tartozik. A nem taxonómiája még nem teljesen tisztázott, és az új fajok megjelenésével vagy a régiek más nembe áthelyezésével változhat.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

12. hét

március 21. 0.00 és március 24. 11.59 között: Ronnie James Dio

A jelölt cikk: Ronnie James Dio (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Ronnie James Dio 2007-ben

Ronnie James Dio (eredeti nevén Ronald James Padavona) (Portsmouth, 1942. július 10. – Houston, 2010. május 16.) olasz származású amerikai heavy metal énekes és szövegíró. Első sikereit az Elf nevű zenekarával érte el, majd pályafutását a Rainbowban folytatta. 1979-ben csatlakozott a Black Sabbath-hoz. 1982-ben megalapította saját zenekarát, a Diót. Kilenc évvel később rövid időre visszatért a Black Sabbath-ba. Ezután haláláig tevékenykedett saját együttesében. 2006-tól 2010-ig a Heaven and Hell tagja volt.

Több mint ötvenéves pályafutása (1957–2010) alatt 24 nagylemezt adott ki zenekaraival, emellett számtalan előadó albumán vendégszerepelt. Több sláger megírásában működött közre (Heaven and Hell, Children of the Sea, Holy Diver, Rainbow in the Dark). Zenészi tevékenysége mellett tagja volt a Children of the Night jótékonysági szervezetnek, és 1985-ben létrehozta a Hear 'n Aid megmozdulást.

A heavy metal egyik legkarakteresebb előadója volt. Erőteljes, operai hangjával hamar kitűnt a többi énekes közül. Énekelni sohasem tanult, egyéni stílusát ő maga alakította ki. Fantasy témájú dalszövegei a középkort idézik vissza, a jó és a rossz örök harcát örökítik meg, tele vannak metaforákkal és ellentmondásokkal.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

március 24. 12.00 és március 27. 23.59 között: Kisfeszültségű áramváltó

A jelölt cikk: Kisfeszültségű áramváltó (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Áramváltócsalád

Az áramváltó (angolul current transformer, vagy röviden CT) egy olyan árammérő transzformátor, melynek primer tekercsén folyik át a mérendő áram, szekunder tekercsét pedig a mérőműszer zárja rövidre. Nagy váltakozó áramokat, vagy ha a mérőműszert galvanikusan le akarják választani a hálózatról, áramváltó közvetítésével mérnek. Amikor az áramkörbe kötött áramváltót nem használják, szekunder kivezetéseit mindig rövidre zárják (ez alól kivételt képeznek az összegző áramváltók). A kisfeszültségű áramváltók működési elvükben megegyeznek a magas- és középfeszültségű áramváltókkal, eltérés csak a szerkezeti kialakításukban van.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

13. hét

március 28. 0.00 és március 31. 11.59 között: Van, aki forrón szereti

A jelölt cikk: Van, aki forrón szereti (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Marilyn Monroe a filmben

A Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot) egy 1959-ben bemutatott fekete-fehér amerikai filmvígjáték. Billy Wilder alkotása a műfaj egyik klasszikusa. A főszerepeket Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon játssza.

A forgatókönyvet Wilder I. A. L. Diamonddal közösen Kurt Hoffmann Fanfaren der Liebe (1951) című filmje alapján írta, és 1958 augusztusától november elejéig vették fel. Bár a rendező második alkalommal dolgozott Monroe-val, a forgatás nem volt zökkenőmentes. Az első tesztvetítésen a fogadtatás lesújtó volt, de Wilder a stúdió kérése ellenére sem változtatott a filmen. A hivatalos bemutatót 1959 márciusában tartották New Yorkban, ahol jóval kedvezőbben fogadták: jelentős szakmai és közönségsikert aratott.

A Van, aki forrón szeretit az Amerikai Filmakadémia hat kategóriában jelölte Oscar-díjra, és egyet el is nyert: Orry-Kelly mint a legjobb jelmeztervező vehette át a szobrocskát. 1989-ben az Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a filmet a Nemzeti Filmarchívumba. Az Amerikai Filmintézet (AFI) a filmet 2000-ben minden idők legjobb amerikai vígjátékának választotta, és egyúttal a 100 legnagyobb amerikai filmje közé is besorolta.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

március 31. 12.00 és április 3. 23.59 között: National Hockey League

A jelölt cikk: National Hockey League (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorong liga, melyben 30 észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának, így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.

A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben egy korábbi, 1909-től létező sportszövetségből, a National Hockey Associationből (NHA). A kezdetekben mindössze négy csapat lépett pályára, ám napjainkra - az NHL sorozatos átalakulásainak köszönhetően - már 30, ebből 24 amerikai, 6 kanadai. A 2004-05-ös szezon után a liga helyzete mind anyagilag, mind nézettség szempontjából rendeződött.

Az NHL-ben számos tehetséges külföldi játékos is játszik. Jelenleg húsz ország sportolói szerepelnek a ligában, ám a kanadai jégkorongozók még mindig többségben vannak, hiszen hazájukból indult el ez a téli sport. Az elmúlt 25 évben az európai játékosok száma ugrásszerűen megnőtt, mivel az NHL a tehetséges európai játékosoknak is szereplést tud biztosítani.

A világ negyedik legnagyobb nézőszámú profi sportligája.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

14. hét

április 4. 0.00 és április 7. 11.59 között: Cinque Terre

A jelölt cikk: Cinque Terre (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Riomaggiore látképe

A Cinque Terre (jelentése öt föld) a Ligur-tenger partjának egyik zord és nehezen megközelíthető része La Spezia városától északnyugatra, Porto Venere és Levanto települések között. Nevét a területén osztozó öt településről kapta: Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare.

A partvidék része Levanto és La Spezia egyes részeit is magába foglaló Cinque Terre Nemzeti Parknak. Ez Olaszország legkisebb nemzeti parkja.

A vidék az ókor óta lakott, de gazdasága a 13. században indult fejlődésnek, amikor a Genovai Köztársaság része lett: ekkor létesítették a hatalmas olajfákkal és szőlővel beültetett teraszokat. A Genovával fenntartott szoros kereskedelmi kapcsolatnak köszönhetően lendületet kapott a mezőgazdaság, különösen a borászat, ami megalapozta a vidék hírnevét is. A 20. század végén a modern infrastruktúra kiépítése, a vidék turisztikai fejlesztése hozott újabb fellendülést. Ezt elősegítette, hogy a Cinque Terrét az UNESCO felvette a Világörökség listájára.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

április 7. 12.00 és április 10. 23.59 között: Jackie Chan

A jelölt cikk: Jackie Chan (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Jackie Chan 2008-ban

Jackie Chan (született Chan Kong-sang; 1954. április 7.) hongkongi színész, harcművész, harckoreográfus, kaszkadőr, komikus, rendező, producer, forgatókönyvíró, énekes és vállalkozó.

Jackie hírnevét magas szintű harcművész-képzettsége mellett elsősorban akrobatikus harc- és kaszkadőrstílusa, komikus szerepei, improvizatív eszközhasználata és veszélyes kaszkadőrmutatványai alapozták meg. Az 1970-es évek óta szerepel a filmvásznon, több mint 100 filmben játszott már, valamint számos képregényt és videojátékot is mintáztak róla. Leghíresebb filmjei közé tartozik a Részeges karatemester, a Rendőrsztori, a Balhé Bronxban és a Csúcsformában. 2010-ben A karate kölyök című filmjét vetítették a mozik.

Csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en (Hírességek sétánya) és a hongkongi Csillagok sugárútján. Aktívan foglalkozik énekléssel is, számos popzenei albuma jelent meg, és több filmjének betétdalát is ő maga énekli. Sikeres üzletember, számos cég, többek között egy étteremlánc és egy mozihálózat tulajdonosa.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Jackie Chant szeretném ide, születésnapja alkalmából. Most van kiemelésen. – Bái Táng ^{a házisárkány barlangja} 2010. október 26., 11:52 (CEST)

A bevezető alábbi mondata nem passzol 2011-hez: „2010-ben A karate kölyök című filmjét vetítik a mozik”. A Hollywood Walk of Fame a szócikke szerint sétány és nem sugárút. – Silvio ^Üzenj! 2011. március 21., 23:50 (CET)

Ezek simán javíthatóak, nyugodtan bele lehet ám nyúlni. Javítottam. Xiǎolóng ^{vigyázz, harap!} 2011. április 4., 12:28 (CEST)

Igazad van, de inkább nem akartam belenyúlni. – Silvio ^Üzenj! 2011. április 5., 08:27 (CEST)

15. hét

április 11. 0.00 és április 14. 11.59 között: Brit Birodalom

A jelölt cikk: Brit Birodalom (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az Egyesült Királyság címere

A Brit Birodalom Anglia, majd az Egyesült Királyság fennhatósága alá tartozó területek összessége volt. Beletartoztak az ország gyarmatai, domíniumai, protektorátusai, bábállamai és egyéb területei. Ez volt a Földön valaha létezett legnagyobb területű, lakosságú és gazdasági erejű gyarmattartó birodalom. Kialakulása a nagy földrajzi felfedezések korában, a 16. században kezdődött, amikor Spanyolország és Portugália mellett Anglia is kivette részét az újonnan felfedezett területek gyarmatosításából és a tengerek uralmáért vívott versenyből.

Fénykorában, a 20. század első felében a Brit Birodalomnak körülbelül 458 millió alattvalója volt, azaz a Föld népességének negyede tartozott uralma alá. Ugyanilyen arányban részesedett az összes szárazföldből: területe megközelítően 36,6 millió km² volt. Ekkor terjedt el világszerte az angol típusú gazdasági berendezkedés, oktatási rendszer, az angolszász jogrendszer, a hadsereg, a westminsteri kormányzati struktúra és a brit társadalom számos eleme, mint a sportok (például krikett, labdarúgás) és az angol nyelv. A gyarmatok őslakóival gyakran embertelenül bántak, és ezért többen komolyan bírálták is a birodalmat.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

április 14. 12.00 és április 17. 23.59 között: Compsognathus

A jelölt cikk: Compsognathus (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Compsognathus

A Compsognathus (jelentése: „csinos állkapocs” a kompszosz – ógörögül: κομψος – ’csinos, elegáns, kecses’ és gnathosz – ógörögül: γναθος – ’állkapocs’ szavak összetételéből) a Jurassic Park című mozifilmekben történt szereplésének köszönhetően „kompinak” becézett kis méretű, karcsú testű, két lábon járó, húsevő theropoda dinoszaurusznem volt, amely a késő jura kor tithon korszakában, körülbelül 150 millió évvel ezelőtt élt a mai Európa területén.

Ez a pulyka méretű állat két majdnem teljesen ép csontváz alapján ismert: az 1850-es években felfedezett németországi példány 89 centiméter, a több mint száz évvel később megtalált franciaországi lelet pedig 125 centiméter hosszú. Néhány hasonló felépítésű, kezdetleges coelurosaurusszal együtt a Compsognathidae családba sorolják. Jelenleg csupán egyetlen faja, a C. longipes tekinthető érvényesnek, de az 1970-es években egyszer úgy vélték, hogy a francia példány egy másik fajhoz, a C. corallestrishez tartozik.

Ezt a nemet a kisebb méretű, manapság fiatal állatnak tekintett német példány miatt számos népszerű kiadvány még csirkeméretű dinoszaurusznak írja le. A Compsognathus egyike annak a kevés dinoszaurusznak, amelynek táplálkozását jól ismerjuk: mindkét példány hasi részén kis, gyors mozgású gyíkok maradványai őrződtek meg. Lehetséges, hogy ehhez a nemhez tartozik néhány olyan fog is, amelyekre Portugáliában bukkantak rá.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

16. hét

április 18. 0.00 és április 21. 11.59 között: Marija Jurjevna Sarapova

A jelölt cikk: Marija Jurjevna Sarapova (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Marija Jurjevna Sarapova 2010-ben

Marija Jurjevna Sarapova (oroszul: Мария Юрьевна Шарапова; Nyagany, 1987. április 19.) korábbi világelső, háromszoros Grand Slam-győztes orosz hivatásos teniszezőnő.

Eddig összesen tizenhét héten át vezette a világranglistát, és ő volt az első orosz világelső a női teniszben. Mindössze 17 évesen megnyerte a wimbledoni teniszbajnokságot, és ő lett Wimbledon harmadik legfiatalabb női bajnoka (Lottie Dod és Martina Hingis után). 2006-ban aratta élete második Grand Slam-győzelmét a US Openen, majd – miután 2007-ben döntőt játszott – 2008-ban megnyerte az Australian Opent is úgy, hogy az egész tornát szettveszteség nélkül játszotta le. Ő az eddigi egyetlen orosz teniszezőnő, aki nyerni tudott Wimbledonban és az Australian Openen. Eddig összesen 22 WTA-címet szerzett.

2007-től kezdődően Sarapova a sérült jobb vállával bajlódott, és 2007 októberében – három év után először – kiesett a ranglista legjobb öt játékosa közül. 2008-ban átesett egy műtéten, ami miatt 2009 májusáig nem teniszezhetett versenyszerűen. Sérülése miatt visszacsúszott a 126. helyre a WTA ranglistáján, de 2009-ben visszakapaszkodott az élvonalba, és az évet a ranglista 14. helyén zárta.

Népszerűségét jelzi, hogy 2005-ben és 2008-ban a sportolók közül Sarapovára kerestek rá a Yahoo! honlapján a legtöbben. 2008 júliusában a pályán és azon kívül elért sikerei miatt ő volt a legjobban fizetett női sportoló 26 millió dolláros éves keresetével. A tenisz mellett Sarapova modellként leszerződött az IMG modellügynökséghez, és több alkalommal is megbízták, például a Sports Illustrated is. Szerződése van többek közt a Nike, a Canon, a TAG Heuer, a Land Rover, a Colgate, a Gatorade, a Tropicana, a Prince és a Sony Ericsson multinacionális cégekkel.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Április 19. születésnap. - RepliCarter ^{Hagyj üzenetet} 2010. december 9., 17:14 (CET)

április 21. 12.00 és április 24. 23.59 között: Tiltott Város

A jelölt cikk: Tiltott Város (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Legfelső Harmónia csarnoka

A Tiltott Város (Peking) a Ming-dinasztiától a Csing (Qing)-dinasztia végéig, csaknem ötszáz éven át volt a kínai császárok lakóhelye, a kínai birodalom ceremoniális és hatalmi központja.

Az 1406 és 1420 között épült komplexum 720 000 négyzetméteren (ebből 150 000 m² beépített) terült el, 980 épületében 8707 szobával. A hagyományos kínai palotaépítészet remekműve sok évszázadon át befolyásolta a kulturális és építészeti irányzatokat Kelet-Ázsiában és másutt. 1987-ben lett a világörökség része, az UNESCO a világ legnagyobb régi faépület-együtteseként tartja nyilván.

A Tiltott Város 1925 óta a Palotamúzeum része. A múzeum hatalmas anyaga a Ming és a Csing (Qing) dinasztiák császári gyűjteményein alapul, de a gyűjtemény egy része a kínai polgárháború eredményeként a tajpej (taipei)i Nemzeti Palotamúzeumba került.

A Tiltott Város elnevezés a kínai Csecsin Csong (Zijin Cheng) (紫禁城) magyarul „Bíborszínű Tiltott Város”-ból ered. A „Csecsin Csong (Zijin Cheng)” kifejezés többféle tartalmat is hordoz. Cse (Zi), vagy „bíbor” a kínai asztrológiában az „égi császár” lakóhelyének tekintett Sarkcsillag kínai neve; a Tiltott Város ennek a földi megfelelője. A Csin (Jin), azaz „tiltott” kifejezés arra utal, hogy a területére senki sem léphetett be engedély nélkül. A Csong (Cheng) fallal övezett várost jelent. A hely mai hétköznapi elnevezése „Ku Kung (Gùgōng)” (故宫), ami régi vagy volt palotát jelent. A múzeum hivatalos elnevezése „Ku Kung Povujüan (Gùgōng Bówùyùan)”, (故宫博物院).

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

17. hét

április 25. 0.00 és április 28. 11.59 között: Félelem nélkül (film, 2006)

A jelölt cikk: Félelem nélkül (film, 2006) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Félelem nélkül (Huo Yuan Jia, egyszerűsített kínai írásmóddal: 霍元甲, magyaros átírással: Huo Jüan-csia, nemzetközi címe: Fearless illetve Jet Li's Fearless; alternatív magyar címe: A küzdelem útja) című kínai harcművészeti film Jet Li utolsó vusu (wushu)filmjeként készült. A film Huo Jüan-csia (Huo Yuan Jia) életének egyes állomásait mutatja be, gyerekkorától egészen haláláig. A rendező Ronny Yu, a harckoreográfiát Jüan Ho-ping (Yuen Woo-ping) készítette, a zenét Umebajasi Sigeru szerezte, a film betétdalát a népszerű kínai popsztár Jay Chou énekli.

A film Jet Li ötlete alapján készült, aki a harcművészet lényegét összefoglaló alkotást szeretett volna létrehozni, mely a saját életfilozófiáját is közvetíti. A filmet 2005 tavaszán kezdték forgatni, a kilencven napos munkálatok júliusban fejeződtek be. A film viszonylag kevés drótköteles rásegítést és CGI-effektet alkalmaz, mert a rendező eltökélt szándéka volt, hogy hagyja Li harcművészetét érvényesülni. Li ellenfelei a filmben valódi harcművészek és sportolók, Nakamura Sidó kivételével.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

április 28. 12.00 és május 1. 23.59 között: Vietnámi háború

A jelölt cikk: Vietnámi háború (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Amerikai csapatok bevetésen 1966-ban, Dél-Vietnámban

A vietnámi háború alatt bővebb értelemben a teljes második indokínai háborút (1955 – 1975. április 30.), szűkebb viszonylatban az ebbe való közvetlen amerikai katonai beavatkozást (1965–1973) értjük. A háború alapvetően a francia gyarmati hadsereg végső veresége után 1954-ben ideiglenesen kettéosztott Vietnám újraegyesítéséért folyt, amely során ideológiai alapon Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnámot, míg az USA Dél-Vietnámot támogatta. A két kommunista nagyhatalom a délkelet-ázsiai befolyásért egymással is versengett, az USA pedig a kommunizmus térnyerését próbálta megakadályozni a térség frissen függetlenné vált országaiban. A szárazföldi hadműveletek nagyobbrészt Dél-Vietnámban, továbbá Kambodzsa és Laosz határ menti területein folytak, miközben az amerikai bombázók Észak-Vietnámot bombázták. A háttérben folyamatosan zajlottak a nyílt és titkos tárgyalások a felek között, de évekig nem jutottak megegyezésre. Az amerikai vezetés már 1968-ban eldöntötte, hogy kivonul a térségből, de mindezt a lehető legkisebb presztízsveszteséggel szerette volna elérni. Végül 1972-ben sikerült tető alá hozni egy békeszerződést, ezután az Egyesült Államok 1973-ban ki is vonult Indokínából. A támogatás nélkül maradt Dél-Vietnám ereje megtört, az északiak a békeszerződést megszegve 1975 tavaszán lerohanták Dél-Vietnámot, és április 30-án elfoglalták a déli fővárost. A két ország 1976-ban Vietnámi Szocialista Köztársaság néven hivatalosan is egyesült.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
A holdhal cikket áthelyeztük a következő hétre, ide került a vietnami háború. Indoklás itt: Sablonvita:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-18-1 – CsGábor^{megbeszélés} 2011. január 24., 14:57 (CET)

18. hét

május 2. 0.00 és május 5. 11.59 között: Holdhal

A jelölt cikk: Holdhal (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Holdhal (Mola mola)

A holdhal (Mola mola) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályában a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjében és a holdhalfélék (Molidae) családjába tartozó faj. A gömbhalalakúak rendje többek között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is magában foglalja. A holdhalat korábban Tetraodon mola néven a Tetraodon nembe helyezték, később egy új nemet (Mola) alkottak számára — ebbe a holdhal mellett még egy halfaj, a Mola ramsayi tartozik. A holdhal Mola mola tudományos nevével a nem típusfaja.

A holdhal a világ legnehezebb csontos hala: kifejlett példányainak tömege általában eléri az 1000 kilogrammot. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengerében. Külseje egy olyan nagy fejre hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Amikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú.

Fő táplálékai a medúzák, és mivel ezek tápértéke igen kicsi, sokat kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legtöbb ikrát.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
2011-17-2

•  kérdés Kérhetnék egy áthelyezést egy másik időpontra? Szeretném a Vietnami háború szócikket kitenni ebben az időszakban, mivel április 30-án lesz 36 éve, hogy véget ért ez a háború (jó, nem kerek évforduló, de hát így jött ki a lépés). Remélem megoldható. bcs78 ^vita 2011. január 9., 20:50 (CET)

Áthelyezem a holdhal cikket a következő hétre (2011-18-1). – CsGábor^{megbeszélés} 2011. január 24., 14:49 (CET)

Köszönöm. bcs78 ^vita 2011. január 24., 17:06 (CET)

2011-18-1

Áthelyezve:

• 2011-17-2 vietnami háború
• 2011-18-1 holdhal

– CsGábor^{megbeszélés} 2011. január 24., 14:55 (CET)

május 5. 12.00 és május 8. 23.59 között: Pjotr Iljics Csajkovszkij

A jelölt cikk: Pjotr Iljics Csajkovszkij (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Pjotr Iljics Csajkovszkij

Pjotr Iljics Csajkovszkij (oroszul: Пётр Ильич Чайковский) (Votkinszk, 1840. május 7. [április 25. a régi naptár szerint] – Szentpétervár, 1893. november 6. [október 25. a régi naptár szerint]) orosz romantikus zeneszerző.

Mérnök–hivatalnok család gyermekeként született. A család Szentpétervárra költözött, ahol a fiatal Csajkovszkij gondos nevelést kapott. Néhány hónapig az igazságügy-minisztériumban dolgozott tisztviselőként, erre a pályára azonban teljességgel alkalmatlannak bizonyult. Zenével komolyabban csak 23 évesen kezdett foglalkozni. Mestere Anton Rubinstejn volt. Tehetségének köszönhetően Anton fivére, Nyikolaj Rubinstejn 1866-ban meghívta az általa alapított moszkvai zenekonzervatóriumba tanárnak. Csajkovszkij homoszexuális volt, és emiatt rejtőzködő életet élt. Harminchét éves korában a látszat megőrzése érdekében megnősült, de már egy hónap múltán különköltözött jóval fiatalabb feleségétől, aki korábban a tanítványa volt. Fordulópontot jelentett életében, hogy megismerkedett a gazdag özveggyel, Nagyezsda von Meckkel, aki anyagilag szinte élete végéig támogatta. E támogatásnak köszönhetően felhagyott egyre nyomasztóbbnak érzett tanári állásával, és a zeneszerzésnek szentelte életét. Sokat utazott Európában, és mint zeneszerzőt, illetve karmestert hazájában és külföldön egyaránt ünnepelték. Első sikeres műve a Rómeó és Júlia című fantázia volt. Hírnevét elsősorban szimfóniáinak és versenyműveinek köszönhette, de egész estét betöltő balettjei (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő) is nagy sikereket arattak. Operaírással is próbálkozott, e művei közül az Anyegin és A pikk dáma bizonyult időtállónak. Halálát a hivatalos iratok szerint kolerafertőzés okozta, de ezt a zenetörténészek máig vitatják.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

19. hét

május 9. 0.00 és május 12. 11.59 között: Batman

A jelölt cikk: Batman (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Batman (fonetikusan: /ˈbætmæn/; ’denevérember’) Bob Kane rajzoló és Bill Finger író kitalált szereplője, szuperhős a DC Comics amerikai kiadó képregényeiben. Először a Detective Comics nevű antológia 27. számában jelent meg, 1939 májusában. Visszatérő kísérő jelzője többek között a „sötét lovag”, a „köpenyes igazságosztó”, és „a világ leghatalmasabb nyomozója”. Batman a milliárdos Bruce Wayne titkos személyazonossága. Wayne gyermekként, miután szülei rablógyilkosság áldozataivá váltak, megesküdött, hogy egész életében a bűn ellen fog küzdeni. Felnőttként testi erejét és ügyességét, deduktív nyomozó képességeit és tudományos jártasságát felhasználva, denevért mintázó sötét álruhában portyázik éjszakánként városa, Gotham City utcái felett.

A szereplő képregénybeli történetei nem korlátozódtak az eredetileg sötét és kegyetlen igazságosztó kalandjaira, bár legmaradandóbb hatású írói, köztük Kane, Dennis O’Neil, Steve Englehart, Frank Miller és Jeff Loeb művei révén leginkább ezt a stílust társítják hozzá. A főszereplésével készült egyéb művek, elsősorban mozifilmek és televíziós sorozatok gyakran kölcsönösen hatottak egymásra a képregénnyel. Legnagyobb hatású, legnépszerűbb adaptációi között van az 1960-as években sugárzott, camp stílusú televíziós sorozat, Tim Burton Batman és Batman visszatér, Christopher Nolan Batman: Kezdődik! és A sötét lovag című mozifilmje, valamint Bruce Timm és Eric Radomski animációs sorozata. Nagyrészt ezeknek az alkotásoknak köszönhetően a 20. század végére kiadója legnépszerűbb és világszerte legismertebb képregényszereplőinek egyike lett, a populáris kultúra egyik jellegzetes és kiemelkedő figurájává vált.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

május 12. 12.00 és május 15. 23.59 között: Déloszi Szövetség

A jelölt cikk: Déloszi Szövetség (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Déloszi Szövetség a peloponnészoszi háború kitörése előtt (i. e. 431)

Az i. e. 477-ben alapított Déloszi Szövetség 173 görög városállam társulása volt. A vezető szerepet az athéniak töltötték be, akiknek célja az volt, hogy a görög–perzsa háborúk végét jelentő plataiai győzelem után is folytatódjon a Perzsa Birodalom elleni küzdelem. A szövetség ma használt neve a gyűlések eredeti helyének, Délosz szigetének a nevéből származik. A sziget templomában tartották a gyűléseket, i. e. 454-ig pedig a szövetség kincstárát is itt őrizték, akkor azonban Periklész Athénba költöztette. Nem sokkal megalakulása után Athén elkezdte felhasználni a szövetség flottáját saját céljaira, ami gyakori konfliktusok alapját képezte az athéniak és a kisebb tagok között. I. e. 431-ben Athén keménykezű szövetségi politikája a peloponnészoszi háború kitöréséhez vezetett. Az i. e. 404-ben Athén vereségével záruló háború egyben a szövetség végét is jelentette.

I. e. 550 után nem sokkal Nagy Kürosz perzsa király meghódította Kis-Ázsia görög városállamait, ami (különösen az ióniai városok elfoglalása) fél évszázaddal később a görög–perzsa háborúk kitöréséhez vezetett. Az iónok kormányzása azonban nehéz feladatnak bizonyult, ezért a perzsák végül megelégedtek azzal, hogy egy általuk támogatott türannosz álljon minden görög város élén. Habár a görög városállamokat azelőtt gyakran irányították türannoszok, a kormányzásnak ez az önkényes formája ekkorra már hanyatlóban volt. I. e. 499-re az ión városok megérettek arra, hogy fellázadjanak a perzsák ellen, amikor a régóta lappangó feszültség a sikertelen, perzsák által támogatott Naxosz elleni hadjárat után felszínre tört. Milétosz türannosza, a hadjáratban részt vevő Arisztagorasz, úgy próbálta magát elkeseredetten menteni a perzsák haragjától, hogy felbujtotta ellenük a neki alávetett iónokat, és demokráciát kiáltott ki városában. A görög városállamok követték példáját, egészen Dóriszig és Aióliáig terjedően, ezzel pedig kitört az ión felkelés.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

20. hét

május 16. 0.00 és május 19. 11.59 között: Goldmark Károly

A jelölt cikk: Goldmark Károly (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Goldmark Károly (Keszthely, 1830. május 18. – Bécs, 1915. január 2.) zsidó származású, német anyanyelvű magyar–osztrák zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus. Szegény kántor család gyermeke volt, zenei tanulmányait édesapja egyik énekes kollégájánál kezdte, aki hegedűjátékra oktatta, majd Sopronban és Bécsben folytatta. Tanulmányait mindvégig féltestvére, Goldmark József finanszírozta, aki vegyészmérnöknek tanult az osztrák fővárosban. Anyagi gondok miatt tanulmányait így is félbe kellett szakítania, sokáig autodidakta módon képezte magát tovább, majd lehetősége nyílt beiratkozni a bécsi konzervatóriumba. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Sopronban és Győrben működött színházi zenészként. Ebben a minőségében került Budára az 1850-es évek elején, ahol egy évet töltött, és megismerte a korszak divatos operaszerzőinek darabjait.

1851-ben tért vissza Bécsbe, ahol a Bettelheim család vette pártfogásába. Az ő közreműködésükkel kerülhetett sor Goldmark első szerzői hangversenyére 1857-ben. A zeneszerző a sikeren felbuzdulva Pestre utazott, ahol szintén nagy sikert aratott szerzői hangversenyével, de anyagilag nem érte meg neki a magyar fővárosban maradni, ezért visszatért Bécsbe, ahol gyakorlatilag egész hátra lévő életét töltötte. 1865-ben mutatták be Sakuntala című nyitányát, amely meghozta neki a várva várt nemzetközi sikert. Goldmark ezután kezdett gondolkodni egy opera komponálásán. A munkának két év múlva fogott hozzá és 1872-ben készült el vele. A bemutatóra a sok viszontagság után végül 1875-ben került sor Bécsben, óriási sikerrel. A Sába királynője a század egyik legnagyobb közönségsikere lett Európa-szerte, amely meghozta szerzője számára a hírnevet. Goldmarknak ezután már nem voltak anyagi gondjai, és még öt operát komponált, de ezekkel már csak mérsékelt sikereket aratott, az utolsó, Téli regét kivéve. Élete utolsó évtizedeit addig nem ismert lánya aranyozta be, a zeneszerző örömmel tett eleget apai kötelezettségeinek. Az első világháború kitörését eleinte lelkesen fogadta, majd unokája elestét hallva ágynak esett és meghalt.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

május 19. 12.00 és május 22. 23.59 között: Restaurálás (festészet)

A jelölt cikk: Restaurálás (festészet) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Masaccio Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból című firenzei freskója restaurálás előtt és után

A restaurálás legfontosabb célja a műalkotások állapotának megóvása, élettartamának meghosszabbítása és esztétikai értékének a megőrzése. Régen a festők, szobrászok foglalkoztak restaurálással, mert ők ismerték az anyagokat, a művészi technikákat, és művészi adottságaik lehetővé tették a feladat ellátását. Mára a restaurátorok feladatköre rendkívül kiszélesedett, ezért az alkalmazott anyagok és technikák szerint szakosodtak. Klasszikus ágazataik – a festő, fa- és kőszobrász restaurátorok – mellett vannak textilek, könyvek, bútorok, ékszerek, kerámiák számos más tárgytípus restaurálására specializálódott szakemberek is. A restaurátor munkája során a művészeteken túl több tudományág segítségét is igénybe veheti. Feladata rendkívül összetett: egyszerre kell művészeti, technikai és tudományos kérdéseket megoldania. A restaurálás mai elvei több évszázados fejlődés eredményei, elsősorban a festészetben. A szakterületet mára tudományosan meghatározták, módszertanát kidolgozták, azt művészeti egyetemeken oktatják.

A restaurálás évszázadok alatt kialakult gyakorlata mára nemcsak tudományossá vált, de technikája is sokat fejlődött. Egyes restaurálási események – a főleg nagyobb szabású, nemzetközi érdeklődéssel kísért munkákban – ennek ellenére nagy vitákat váltanak ki. Ilyen viták valószínűleg mindig is kísérni fogják a műtárgyak restaurálását. A festmények restaurálásának elveit először 1930-ban rögzítették egy párizsi konferencián. A folyamatot két jól elkülönített részre osztották: a konzerválásra és az esztétikai helyreállításra. A két fázis közül a konzerválást tartják fontosabbnak: a műtárgyat előbb meg kell védeni a pusztulástól, a további romlástól, és csak ezután következhet a tisztítás és kiegészítés (bár a két rész nem mindig válik el ilyen élesen, és néha még a sorrendjük is fordul egy kicsit).

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Május 18. a Múzeumi világnap.

21. hét

május 23. 0.00 és május 26. 11.59 között: Aulosz

A jelölt cikk: Aulosz (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Aulosz egy attikai vázaképen, kb. Kr. e. 490

Az aulosz (görög: αὐλός) ókori görög fúvós hangszer. A görögből fordított szövegekben gyakran fuvola néven szerepel, de valójában a nádnyelves hangszerek családjába tartozik. Hengeres furatú, hangképző nyílásokkal ellátott teste legtöbbször nádból, fából vagy csontból készült. A hangszert a számos ábrázolás tanúsága szerint szinte mindig párosával szólaltatták meg.

Az aulosz a görögök legfontosabb fúvós hangszere volt egész zenetörténetük során, kultúrájuk szinte minden szegmensében szerepet kapott, a vallási szertartásokhoz ugyanúgy hozzátartozott, mint a zenei versenyekhez, színházi előadásokhoz vagy a privát ünnepségekhez, lakomákhoz, temetésekhez.

A görögök ellentmondásos érzelmekkel viszonyultak az auloszhoz: idegen hangszernek tekintették, kevésbé görögnek, mint a lírát és a kitharát, a hangját azonban legalább annyira kedvelték, mint azokét. Ez a kettősség az Apollón és Marszüasz zenei párviadaláról szóló mítoszban is feltűnik.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

május 26. 12.00 és május 29. 23.59 között: Hosszúszárnyú bálna

A jelölt cikk: Hosszúszárnyú bálna (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A hosszúszárnyú bálna vagy púpos bálna (Megaptera novaeangliae) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Ceatacea) rendjéhez, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjéhez és a barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) családjához tartozó faj. A Megaptera nemnek és egyúttal az egész alcsaládnak ez az egyetlen faja.

A hosszúszárnyú bálna a nagyobb testű barázdásbálna-félék közé tartozik. Az állat hossza 13–14 méter, néha elérheti a 16 métert is. Testtömege legfeljebb 40 tonna. Teste különleges alakú, mellúszói feltűnően hosszúak; erről kapta a magyar nevét is. Fején bőrdudorok és bütykök nőnek. Ez a bálnafaj a többi bálnához képest elég gyakran ki-kiugrik a vízből. A hímek bonyolult „énekei” 6–35 perc hosszúak, és alkalmanként egyéb hangokat is kiadnak. A hangok frekvenciája 40–50 Hz, és a néhány órán át folyamatosan ismételt ének 30 kilométerre is elhallatszik. Az éneklés szerepe még nem pontosan ismert, a párkeresésben lehet jelentősége.

A hosszúszárnyú bálna az óceánok és tengerek lakója. Egy példány évente 25 000 kilométert is megtehet. Csak nyáron, a sarki vizekben táplálkozik, majd télire a szubtrópusi és trópusi tengerekbe vándorol párosodni és elleni — ezalatt a nyári táplálkozó időszakban felhalmozott zsírtartalékából él. Tápláléka: planktonikus rákok (krill), halak és tintahalak. A déli félteke bálnái inkább planktonikus rákokkal táplálkoznak, északi fajtársaik több halat fogyasztanak. A halakat többféle módszert váltogatva fogják: egyik módszerként a farokcsapásaikkal és felugrásaikkal keltett lökéshullámokkal riasztják fel a halakat, másik módszerként a víz mélyéről felbocsátott buborékokkal zavarják meg őket.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

22. hét

május 30. 0.00 és június 2. 11.59 között: Abu Szimbel-i templomok

A jelölt cikk: Abu Szimbel-i templomok (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

II. Ramszesz temploma

Az Abu Szimbel-i templomok a Nasszer-tó nyugati partján fekvő sziklatemplomok. Núbiának az Egyiptomhoz tartozó részén állnak Abu Szimbel helység délkeleti szegélyén, és az i. e. 13. században épültek II. Ramszesz, az óegyiptomi Újbirodalom XIX. dinasztiájához tartozó fáraó parancsára. A Nagy Templomot Ré-Harahtinak, Ptahnak és Ámonnak szentelték – akik Ramszesz korában Egyiptom hivatalosan elfogadott főistenei voltak –, de valójában Ramszesz nagyságát volt hivatott jelképezni; neve az ókorban Hut-Ramszesz-Meriamon, azaz Ramszesz-Meriamon temploma volt, a Kis Templomot Hathor istennőnek szentelték, aki itt Ramszesz felesége, Nofertari alakjában jelenik meg.

Az Abu Szimbel-i templomok 1979 óta szerepelnek az UNESCO kulturális világörökségek listáján. Egyikük sincs eredeti helyén. Az Asszuáni-gát építése során, hogy a Nílusnak a Nasszer-tóvá duzzadó vize ne lepje el őket, 1963 és 1968 között szétbontották, és 64 méterrel magasabban az Abu Szimbel-i fennsíkon ismét felépítették a templomokat. Itt a Nasszer-tó egy szigetén állnak, amit Abu Szimbellel egy gát és az azon épült út köt össze.

Az Abu Szimbel név az arab Abu Sunbul európaizált változata, az antik Ipsambul helységnévből ered. Az Újbirodalom fáraóinak idejében a régió valószínűleg a Meha nevet viselte. Ennek megerősítése azonban mind a mai napig nem sikerült. Az Abu Szimbeltől mintegy 20 kilométerre délnyugatra lévő Ibsekben is volt egy Hathor tiszteletére emelt templom, az ibseki Hathor-templom. Ezt a területet a mai Szudánban a Nasszer-tó vize befedi. Az asszuáni-gát építéséig kissé északra esett a a Nílus második kataraktájától.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
de aranyos, pont a névnapomon lesz kinn :) Alensha 2011. május 18., 20:31 (CEST)

Biztos direkt azért :) -- Joey ^{üzenj nekem} 2011. május 18., 20:46 (CEST)

biztos már Ramszesz is azért építtette :D Alensha 2011. május 19., 03:23 (CEST)

június 2. 12.00 és június 5. 23.59 között: Carl Maria von Weber

A jelölt cikk: Carl Maria von Weber (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Carl Maria Friedrich Ernst von Weber (Eutin, 1786. november 18. – London, 1826. június 5.) német zeneszerző, karmester, zongorista, gitáros és zenekritikus. Művei, különösképpen A bűvös vadász, az Euryanthe és az Oberon nagyban befolyásolták a romantikus zene kialakulását, ezért gyakorta a német romantikus opera atyjaként emlegetik. Műveiben felelevenítette a német népi hagyományokat, fölfedezte a hangszín szuggesztív vonásait, a hatáskeltés és a zenei jellemzés eszközét látta meg bennük: bizonyos hangszerekhez és hanghatásokhoz szimbolikus jelentést társított, amivel a korábbiaktól eltérően merőben más operadramaturgiát és zenei gondolkodást tett lehetővé. Átvette és továbbfejlesztette Spohr visszatérő témákra épülő kompozíciós technikáját, ő alkalmazta először következetesen a vezérmotívumnak nevezett dallamelemeket. Írt hangversenykritikákat és zeneelméleti tanulmányokat, sőt, regényírással is próbálkozott (életrajzi regénye azonban befejezetlen maradt).

Apja közbenjárására Georg Joseph Vogler tanítványa lett, aki hozzásegítette, hogy Boroszlóban karmesteri álláshoz jusson. Később udvari komponistaként tevékenykedett Carlsruhéban, majd Stuttgartban, Prágában és legvégül Drezdában. A drezdai operaház vezető karmestereként a szász fővárost az új német zene virágzó fellegvárává tette. Leghíresebb műve A bűvös vadász, amit 1823-ban mutattak be a berlini Királyi Operaházban. Londonban érte a halál, röviddel utolsó operája, az Oberon bemutatása után. Testét Richard Wagner kezdeményezésére 1844-ben szállították haza. Búcsúztatójában Wagner a legnémetebb zeneszerzőnek nevezte.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

23. hét

június 6. 0.00 és június 9. 11.59 között: Bonnie Tyler

A jelölt cikk: Bonnie Tyler (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Bonnie Tyler győri sajtótájékoztatóján 2009 nyarán

Bonnie Tyler brit rockénekesnő, szövegíró hatvan éve, 1951. június 8-án született a walesi Skewenben Gaynor Hopkins Sullivan néven.

Az 1970-es évek közepén indult szólókarrierje a Lost in France és az It’s a Heartache című listavezető dalaival, de fénykorát az 1980-as években élte, amikor a világ minden táján a toplisták első helyét szerezte meg a Total Eclipse of the Heart című dalával, majd sorra következtek a listavezető slágerek, többek között a Holding Out for a Hero. Bonnie Tyler volt az első olyan női előadóművész, aki felkerült a brit slágerlista első helyére, és ezzel a Guinness Rekordok Könyvébe is. Ő volt az első walesi énekesnő a Billboard lista első helyén, valamint az első olyan nyugati énekes, aki turnézott a Szovjetunióban. Rekedtes hangját egy hangszálműtétnek köszönheti, ami után az orvos hetekre eltiltotta az énekléstől és a beszédtől, de Bonnie türelmetlen volt, és nem tartotta be az előírást. Ez a hang tette őt világszerte ismertté és sikeressé.

Az 1990-es évek elején Dieter Bohlen egyengette zenei karrierjét, ekkor Európában lemezeladási rekordokat döntött Bitterblue és The Very Best of Bonnie Tyler Volume 1. című lemezeivel. Albumaiból világszerte több mint 100 millió példány kelt el 1976 óta. Számtalan zenei díjjal büszkélkedhet, többek között Bravo OTTO díjakkal, a Yamaha Song Contest aranymedállal, és háromszor is átvehette a Goldene Europa díjat, így ő Nagy-Britannia első számú, legsikeresebb énekesnője. 2010-ben az Egyesült Királyságban ő lett a MasterCard új bankkártyájának reklámarca.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Hatvanadik születésnapjára, Bazsi888 kérésére. - Matthew ^{(hűtőszekrényajtó)} 2010. május 18., 21:10 (CEST)

Ez az összefogaló így túl hosszú. -Bence Megbeszélés 2010. május 24., 20:13 (CEST)

A születésnapja 8-án van, de a következő hétre (9-12.) volt jelölve. Áthoztam ide, mégiscsak a születésnapján tisztelegjünk előtte, ne később. Amúgy meg  támogatom– Istvánka ^posta 2011. január 9., 12:56 (CET)

június 9. 12.00 és június 12. 23.59 között: Ligeti György

A jelölt cikk: Ligeti György (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Ligeti György (balra) fia (Lucas), felesége (Vera) valamint Conlon Nancarrow és Michael Daugherty társaságában

Ligeti György Sándor (Dicsőszentmárton, 1923. május 28. – Bécs, 2006. június 12.) Kossuth-díjas magyar zeneszerző.

Tanulmányait a kolozsvári zenekonzervatóriumban, majd a budapesti Zeneakadémián végezte, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Járdányi Pál és Veress Sándor tanítványaként. Tanulmányai elvégzése után népzenekutatással foglalkozott. Romániában ösztöndíjasként több száz erdélyi magyar népdalt gyűjtött. 1950-től a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést és ellenpontot tanított. Az 1956-os forradalom leverése után a kölni rádióhoz került külső munkatársként. Itt megismerkedett Karlheinz Stockhausennel, aki nagy hatással volt művészetére. 1959-ben Bécsben telepedett le, és 1967-ben megkapta az osztrák állampolgárságot. Állandó résztvevője volt a darmstadti nyári mesterkurzusoknak, vendégtanárként oktatott a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán. Tanított Berlinben és a kaliforniai Stanford Egyetemen is. 1973-ban Hamburgban telepedett le, ahol a helyi zeneművészeti főiskolán zeneszerzéstanári állást vállalt.

Stockhausen hatására szerezte 1958-ban az első elektronikus művét, az Artikulationt. Ez a műve és a nagyzenekarra írt, 1961-es Atmosphères azonnal meghozta számára az ismertséget a nyugat-európai zenei életben. Ligeti azonban hamar kiábrándult az elektronikus zenéből, és ismét a hangszeres zene került figyelmének középpontjába. Zenéjének leginkább felismerhető vonása valamiféle neodadaista érzékenység a humor és az abszurd iránt, ami kendőzetlenül mutatkozik meg olyan darabokban, mint a Poème symphonique, amelyben száz metronóm ketyeg egyszerre, mindegyikük más tempóra beállítva, míg végül csak egy marad. A másik jellemzője Ligeti zenéjének a meccanico mozgástípus, ami azt jelenti, hogy a zene gépszerű, hangzásában mechanikus és precíz. A zene lényege, hogy a zenész úgy játszik a hangszeren, mintha az egy gép lenne. Az elektronikus zenével végzett kísérleteinek eredményeképp szakított azzal a felfogással, hogy a zenét diszkrét hangokból összerakott dallamokból-akkordokból állítsa össze, ehelyett egy képlékeny hangmassza mozgatására koncentrált. Ennek a zenének a leírására vezette be a mikropolifónia fogalmát. Élete kései szakaszában zenéjében is megjelent a metrika, majd a harmónia is.

Egyetlen operáját – amellyel világhírűvé vált – 1978-ban írta Le grand macabre címmel, ennek ősbemutatója 1978-ban Stockholmban volt. A Hieronymus Bosch festménye nyomán komponált művet azóta bemutatta a világ számos jelentős operaháza. Műveit a nyugati avantgárd zene mellett a magyar muzsika is jellemzi. 1978-as Hungarian Rock és Passacaglia ungherese című műveiben magyar hangzást idéz modern eszközökkel. Számos művét (Lontano, Lux Aeterna, Requiem) mozifilmekben is felhasználták (2001: Űrodüsszeia, Ragyogás stb.)

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Öt éve (jún. 12.) halt meg Ligeti György. A nagy zeneszerző emlékére szeretném lefoglalni ezt a hetet, a szócikk vélhetően megkapja a kezdőlapra való kerülésig a kiemelt csillagot. – Istvánka ^posta 2011. január 9., 12:59 (CET)

24. hét

június 13. 0.00 és június 16. 11.59 között: Analóg elektromechanikus műszerek

A jelölt cikk: Analóg elektromechanikus műszerek (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Kombinált hatásos- és meddő
teljesítménymérő műszer

Az elektromosság terjedésével megjelent az igény a különböző elektromos mennyiségek (áram, feszültség, frekvencia, munka, teljesítmény stb.) mérésére, illetve nem elektromos mennyiségek (nyomás, hőmérséklet, fordulatszám, folyadékoszlop-magasság stb.) átalakított jeleinek kijelzésére. A megfelelő készülékek kialakításánál a mérendő mennyiséget és még más igényeket is figyelembe kellett venni, többféle készülék is elterjedt a különböző elektromos mennyiségek kijelzésére. Egy fizikai jelenség akkor nevezhető mennyiségnek, ha észszerűen mértékegység rendelhető hozzá. Ebben az esetben meghatározható, hogy a – most már mennyiségnek tekintett – fizikai jelenség hányszor nagyobb, mint a neki tulajdonított mértékegység; az erre irányuló egész tevékenységet nevezik mérésnek. Megfelelő átalakítókkal nem villamos mennyiségek is mérhetőek villamos elven működő műszerekkel. Az analóg műszerek a mért mennyiséggel arányos kitérést mutatnak. A digitális műszerek nagyobb pontossággal és kisebb fogyasztással mérnek. Egy időben készítettek analóg-digitális kijelzésű műszereket is. A gyárilag többfunkciós műszerekre a multiméter elnevezést használják. Árfekvésüknél, egyszerűségüknél, vizualitásuknál fogva az analóg elektromechanikus műszerek különösen alkalmasnak bizonyultak ezekre a feladatokra.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

június 16. 12.00 és június 19. 23.59 között: Szarvasfélék

A jelölt cikk: Szarvasfélék (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Jávorszarvas bika (Alces alces)

A szarvasfélék vagy szarvasok a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó család. Négy alcsalád, 19 nem, 54 élő faj tartozik a családba.

A legkorábbra tehető szarvaskövületet egy európai oligocén rétegben találták. A későbbi ősszarvasok nagyobb testűek és agancsaik is fejlettebbek. Ilyen faj a késő pleisztocén korban élt Eucladoceros és az óriásszarvas, amely agancsának fesztávolsága elérte a 3,5–4 métert.

A szarvasfélék nagy területen terjedtek el. A család fajai megtalálhatók minden kontinensen, az Antarktisz és Ausztrália kivételével; az utóbbira betelepítettek néhány fajt. Észak-Afrikában manapság csak egy faj él, a gímszarvas, amelynek utolsó példányai az Atlasz-hegységbe szorultak vissza.

A szarvasfélék a párosujjú patások második legnagyobb családja. A víziőz kivételével mindegyik fajnak van agancsa. A víziőz és a muntyákszarvasformák szemfoga meghosszabbodott. Az állandó szarvú antilopokkal ellentétben a szarvasfélék agancsa minden évben elhull, és a következő évben újra kinő. Bár a pézsmaszarvasfélék családjának a nevében a „szarvas” szó is szerepel, ezek nem tartoznak ide. A pézsmaszarvasfélék konvergens evolúciót mutatnak a muntyákszarvasformákkal, de leginkább a víziőzzel, mivel az ő szemfogaik is meghosszabbodtak, szarvuk pedig nincsen.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

25. hét

június 20. 0.00 és június 23. 11.59 között: Abszint

A jelölt cikk: Abszint (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Egy pohár természetes színezésű, hígítatlan abszint. Mellette abszintkanál

Az abszint (franciául absinthe, spanyolul absenta, németül absinth) egy magas, eredetileg 45–74% közötti alkoholtartalmú égetett szesz, melynek készítésekor a fehér ürömfű (Artemisia absinthium) leveleit és virágait, az ánizs (Pimpinella anisum) és a római édeskömény (Foeniculum vulgare var. dulce) termését, valamint egyéb fűszereket használnak fel. Hagyományos színe zöld, vagy ritkábban színtelen, ezért „a zöld tündérnek” (franciául la fée verte) is nevezik. Ízében általában az ánizs a legmeghatározóbb, amit az édeskömény és az ürömfű, majd a többi összetevő aromája követ, különösebb keserű mellékíz nélkül.

Időnként tévesen likőrnek nevezik, de az abszint hozzáadott cukor nélkül készül, így a párlatok közé sorolandó. Magas alkoholtartalmát a benne található nagy mennyiségű illóolaj indokolja. Ez víz hatására fehéren kicsapódik, ezért az abszint fogyasztását gyakran szertartásos hígítás előzi meg, ugyanis az illóolajok kicsapódása – az úgynevezett louche-hatás – látványosabb, ha a jeges vizet csak lassan adagolják hozzá.

Az abszintot a 20. század első harmadában egy fiktív szindrómára, az abszintizmusra hivatkozva több országban is betiltották. Az ital állítólagos káros hatásaiért elsősorban a fehér ürömfűben található tujon nevű vegyi anyagot (amit a korabeli és mai abszint egyaránt csak kis mennyiségben tartalmaz) tették felelőssé. Meghurcolása ellenére nincs bizonyíték arra, hogy valaha is veszélyesebb lett volna más szeszes italoknál. Az abszintot – főleg az abszintizmus félreértelmezésének köszönhetően – ma gyakran pszichoaktív szerként állítják be, ennek azonban nincs tudományos alapja. Tilalmát mára a legtöbb országban eltörölték, és eredeti változatában is gyártható.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
A kocsmafali megbeszélés függvényében az Abszintet javaslom.– Aláíratlan hozzászólás, szerzője Andrew69. (vitalap | szerkesztései) 2011. május 17., 16:19

június 23. 12.00 és június 26. 23.59 között: Inoue Orihime

A jelölt cikk: Inoue Orihime (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Inoue Orihime (井上 織姫; Hepburn: Orihime Inoue) Kubo Tite Bleach című manga- és animesorozatának egyik főszereplője. A sorozat főhősének, Kuroszaki Icsigónak osztálytársa és barátja. Mint Icsigo többi barátja, Orihime is rendelkezik saját szellemi erőivel, melyek gyorsan megmutatkoznak, miután Icsigo halálisten lesz. A történet során Orihime tudomást szerez Icsigo halálisteni küldetéséről, és úgy dönt, hogy vele tart, amikor elmegy a Lelkek Világába, hogy megmentse Kucsiki Rukiát. Orihime komoly érzelmeket táplál Icsigo iránt, melyek a sorozat előrehaladtával egyre mélyebbé válnak, de nehézségekbe ütközik, hogy kimutassa őket. Ezek az érzései azonban már a történet kezdetétől fogva nagy hatással lesznek cselekedeteire és sorozatbeli fejlődésére.

Orihime a sorozat elején meglehetősen mókás és ügyetlen szereplőnek mutatkozik. Lidérccé változott bátyjával való találkozás és Icsigo iránti érzéseinek mélyülése következtében azonban komoly, felelősségtudó és odaadó jellemvonásai is megjelennek. Orihime emellett a sorozat egyik humorforrása is, ami szokatlan hóbortjainak és testi adottságainak köszönhető. Megítélése a különböző publikációkban eltér; míg Carl Kimlinger „ügyefogyottnak”, addig Ramsey Isler „örökkön édesnek” nevezi.

A manga- és anime-sorozatok mellett Orihime megjelenik még a Bleach alapján készült videojátékokban és animációs filmekben is. Rendkívül népszerűvé vált a mangaolvasók és animerajongók között, magasan áll a Bleach szereplőinek népszerűségi listáján. Népszerűségének köszönhetően számos őt mintázó reklámtermék, köztük plüssfigurák, kulcstartók és egyéb figurák is készültek. A mangáról és animéről szóló publikációk többnyire dicsérően írnak Orihime jelleméről, vonásairól és sorozatbeli fejlődéséről.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Június 26-án lesz Kubo Tite, a Bleach manga szerzőjének születésnapja. – Sasuke88  ^wikivita 2011. január 9., 12:59 (CET)

26. hét

június 27. 0.00 és június 30. 11.59 között: Acrocanthosaurus

A jelölt cikk: Acrocanthosaurus (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az Acrocanthosaurus NCSM 14345 jelzésű lelete alapján felállított csontváza az Észak-Karolinai Természettudományi Múzeumban.

Az Acrocanthosaurus (jelentése 'magas tüskéjű gyík') a theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely a középső kréta kor apti–albai korszakában élt a mai Észak-Amerika területén.

A legtöbb dinoszaurusznemhez hasonlóan az Acrocanthosaurusnak is csak egyetlen faja ismert, az A. atokensis. Fosszilis maradványai főként az Amerikai Egyesült Államok Oklahoma és Texas államaiból kerültek elő, de az Acrocanthosaurusénak tulajdonított fogakat találtak jóval keletebbre, Marylandben is. Az Acrocanthosaurus egy két lábon járó húsevő volt. Ahogy a neve is jelzi, leginkább a csigolyáin elhelyezkedő hosszú nyúlványokról ismert; ezek valószínűleg egy, az állat nyaka, háta és csípője feletti izomredőt tartottak. Az Acrocanthosaurus az egyik legnagyobb theropoda volt, elérte a 12 méteres hosszt, és a tömegét 5500–7250 kilogrammra becsülték.

A Texasban felfedezett nagy theropoda lábnyomok talán az Acrocanthosauruséi lehettek, de a csontmaradványok erre nem szolgálnak közvetlen bizonyítékkal. Az újabb felfedezések tisztázták anatómiájának számos részletét, lehetővé téve az agyszerkezet és a mellső lábak működésének tanulmányozását. Evolúciós kapcsolatai ennek ellenére máig vitatottak: egyes tudósok allosauridaként, mások carcharodontosauridaként osztályozzák. Az Acrocanthosaurus ökoszisztémája legnagyobb theropodájaként olyan csúcsragadozó lehetett, amely nagyobb sauropodákra és ornithopodákra vadászott.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]

június 30. 12.00 és július 3. 23.59 között: Borisz Godunov (opera)

A jelölt cikk: Borisz Godunov (opera) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Iván Melnyikov, az 1874-es ősbemutató Borisz Godunovja

A Borisz Godunov Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij operája, amit Alekszandr Puskin azonos című drámája nyomán írt; a szövegkönyv is a zeneszerző munkája. Az opera első változatát 1868–1869 között komponálta, majd 1871–1872-ben átdolgozta művét. A teljes darab ősbemutatója 1874. január 24-én volt Szentpétervárott. A darab nagy közönségsikert aratott, de a kritikusok fanyalogtak. Többek között Rimszkij-Korszakov is vegyes érzelmeket táplált barátja egyetlen befejezett operája iránt, ezért 1896-ban átdolgozta, újrahangszerelte a szerinte jobb sorsra érdemes darabot. A cári opera végül ezt a változatot tűzte újból műsorra 1904-ben, és egészen 1975-ig ezt játszották a világ operaházai. Az 1940-es évek elején a moszkvai Bolsoj Színház megbízta Dmitrij Sosztakovicsot is az opera átdolgozásával, de Sosztakovics verzióját csak ritkán veszik elő. 1975-ben David Lloyd-Jones rekonstruálta az eredeti partitúrát, és elkészítette az opera kritikai kiadását. A Borisz Godunovot azóta általában ebben az autentikus formában játsszák. Ez a változatot Magyarországon egészen 2010 áprilisáig nem mutatták be: ekkor a debreceni Csokonai Színház vitte színre. A Magyar Állami Operaház a legutóbbi, 1999-es felújítás alkalmából is Rimszkij-Korszakov verzióját játszotta.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]