Ugrás a tartalomhoz

Harcművészet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Bruce Lee és mestere, Jíp Man

A harcművészet és a küzdősport szót általában ugyanabban a jelentésben használják. Mégis, ha megfigyeljük a különböző küzdősportok/harcművészetek ágait, elég könnyedén megkülönböztethetünk két fő irányvonalat, melyet sokan önkényesen, de nem minden alap nélkül egyik vagy másik névhez rendelnek.

Így harcművészetnek inkább azokat az ágakat és formákat nevezik, melyek mögött egy spirituális és/vagy szellemi rendszer is áll (például a harci kungfu egyes irányzatai, az aikidó, az iaido, a tajcsicsüan stb.), illetve amelyek nem a küzdést és az abban való győzedelmeskedést helyezik a fókuszba. Másképp megfogalmazva ez valódi művészet, a művész pedig az alkotást és az önmegvalósítást tartja művészete céljának. Versenyről itt is beszélhetünk, de az nem a ringben, hanem inkább az életben játszódik. Fontosabb a harcművészetben a kibontakozás és valamiféle magasabb rendű elvvel való harmónia kialakítása.

A harcművészet egy tipikus leírása a festőművésszel való összehasonlítás. A festőnek rendelkezésére áll a paletta az alapszínekkel, valamint a vászon és az ecset. A felhasznált színeket viszont ő maga keveri ki, és a vonalakat is ő húzza, mindezt a saját stílusában, a saját látásmódja, érzései és érzelmei által vezérelve. A harcművésznek rendelkezésére állnak a technikák és formák, amelyeket szabadon módosít és kombinál a saját célja, valamint az adott helyzet szerint.

Összefoglalva: A harcművészet művészet testi és szellemi oldalról egyaránt megközelítve, az ember ősi védekező és támadó ösztöneit alapanyagul felhasználva.

A küzdősport szóhoz pedig inkább azokat rendelik, melyek letisztultak, nem hordoznak kulturális vonásokat, bármilyen kultúrához csatolhatók, inkább a testi értelemben vett harcot fejleszti, és nem, vagy csak nagyon kismértékben foglalkozik más kultúrá(k)nak a hozadékával, vagy a szellemi értelemben vett harccal. Más megközelítésben azt mondhatni, hogy küzdősport az, amelyben a hatékonyság (még ha részbeni is, például bokszban csak a kezet szabad használni) felülmúlja a szépség és az egészség szempontjait (például kick-box, sanda, ökölvívás, birkózás stb.). Ez sport, a művészi célokkal ellentétben itt a verseny, a mozgás és a mások felett való győzedelmeskedés számít elsődlegesen.

Összefoglalva: A küzdősport egy módszer a hatékony védelemre és támadásra, illetve sport, vagyis az előzőek szabályok között való űzésére.

Természetesen a két fogalom úgy is összeolvad, hogy például a karatét lehet küzdősportként alkalmazni, de lehet harcművészetként is művelni.

Történet

[szerkesztés]

Ázsia

[szerkesztés]
Bővebben: Ázsiai harcművészetek története
Lásd még: Harcművészeti idővonal

Az ázsiai harcművészetek megalapítása valószínűleg arra a folyamatra vezet vissza, amikor a korai kínai és indiai harcművészetek keveredtek egymással. Kiterjedt kereskedelem folyt a két nép között az i. e. 6. századtól kezdve. A kulturális kapcsolatokat a különféle diplomaták, kereskedők és szerzetesek is erősítették, akik beutazták a Selyemutat. A Hadakozó Fejedelmek (i. e. 480-221) időszaka alatt a harcművészeti filozófia és stratégia eddig nem látott fejlődésnek indult, ahogyan azt Szunce "A háború művészete" (kb. i. e. 350) című művében láthatjuk.

Egy régi legenda szerint egy 550 körül élt dél-indiai herceg, Pallava szerzetesnek állt és Bodhidharma néven (vagy ismerik még Darumaként is) a fegyelem, az alázatosság, józanság és tisztelet erényeit hirdette filozófiájában.[1]

A Shaolin Monostort Xiaowen császár építette i. sz. 477-ben, aki az északi Vej-dinasztia uralkodója volt. Buddhabhadra (mandarinul Batuónak hívják), egy india dhyana mester lett a Shaolin templom első apátja.[2]

Az Ázsiában kialakult harcművészetek terjesztése a tanár-tanítvány rendszer kulturális hagyományait követte. A diákok egy oktató alatt edzenek szigorú hierarchikus rendben. Az oktatót sifunak hívják kantoniul, shifunak pedig mandarinul. Ugyanezt a terminust a japánoknál a szenszej; koreaiul a szabeom-nim; szanszkritul, hindiül, a telegu nyelven és a malájul guru; a khmerül a kruu; tagalogul guro; malájul kalari gurukkal vagy kalari aszán; tamilul aszán; thaiul achan vagy khru és burmaiul a szaja tölti be. Mindegyiket mesterként, tanárként vagy mentorként fordíthatjuk.

Egyes országok őshonos harcművészeti irányzatai

[szerkesztés]
Bővebben: Harcművészetek listája

Európa, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália

[szerkesztés]

Afrika

[szerkesztés]

Ázsia

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Plavecz Tamás–Plavecz Nándor: Japán és kínai harcművészetek kislexikona; Hungaria Sport, Bp., 1988
  • Werner Lind: Nagy harcművészeti lexikon. Kína, Japán, Okinava, Korea, Vietnám, Thaiföld, Burma, Indonézia, India, Mongólia, Fülöp-szigetek, Tajvan stb.; ford. Agócs Orsolya et al.; Libruna, Bp., 2004
  • Baló Júlia: Harcos szerzetes. Kelet bölcsessége és harcművészete a szívünkben; Alexandra, Pécs, 2004
  • Jürgen Schulze-Seeger: Trénerek módszertani kézikönyve. A fekete öves tréner; ford. Linzenbold Linda; Z-Press, Miskolc, 2010
  • Rory Miller: Konfliktus és erőszak. A harcművészetek haszna és hatásossága valódi konfliktusokban; ford. Edelényi Gyula; Lunarimpex, Budapest–Fót, 2010
  • Yang Jwing-Ming: A Shaolin-kolostor Chin Na-technikái. Oktatói kézikönyv minden harcművészeti stílushoz; ford. Pavelcze István; Lunarimpex, Budapest, 2013 (Mesterek és harci művészetek)
  • Halász József Attila: A japán harcművészetek magyarországi kezdetei, 1900–1950. Életrajzok, újságcikkek, szöveggyűjtemény; Egy Csepp Alapítvány, Budapest, 2022

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Reid, Howard and Croucher, Michael. The Way of the Warrior-The Paradox of the Martial Arts New York. Overlook Press: 1983.
  2. ↑ Order of the Shaolin Ch'an (2004, 2006). The Shaolin Grandmaster's Text: History, Philosophy, and Gung Fu of Shaolin Ch'an. Oregon.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Harcművészet&oldid=27587794”