Eucladoceros
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Pliocén - pleisztocén | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Eucladoceros témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Eucladoceros témájú kategóriát. |
Az Eucladoceros az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó fosszilis nem.
Előfordulása
[szerkesztés]Az első Eucladoceros maradványt 1841-ben a firenzei Filippo Nesti természettudós fedezte fel. Filippo Nesti a firenzei Természettudományi Múzeum (Museo di Storia Naturale di Firenze) igazgatója is. A felfedezett maradvány az E. dicranios fajhoz tartozik. A legősibb Eucladoceros Kína területén élt a korai pliocén korszakban. Az Eucladoceros-fajok Európában és Kínában a korai pleisztocén idején voltak a legelterjedtebbek.
Az európai maradványok nem a legjobb minőségűek. Gyanítják, hogy körülbelül 12 fajuk létezett e kontinensen, de eddig hivatalosan csak 2-3 fajt ismernek el. A többi lehet, hogy szinonimája az elfogadott fajoknak.
A 3 elfogadott faj elterjedési területe és helyzete:
- Eucladoceros dicranios - Olaszország, Anglia és az Azovi-tenger környéke.
- Eucladoceros ctenoides - Görögország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Hollandia és Anglia.
- Eucladoceros teguliensis - Franciaország, Hollandia és Anglia. Ennek a fajnak egyesek az E. senezensis szinonimát adják. Az E. teguliensist néha az E. ctenoides alfajának tekintik, mivel Franciaországban, Ceyssaguet mellett olyan maradványokat fedeztek, amelyek a két faj közti átmenetet mutatják.
Néhány töredékes kövület előkerült Tádzsikisztánban, Pakisztánban és Indiában.
Egyéb fajok, amelyeknek rendszertani besorolása még vitatott:
- E. boulei (Boule, 1928; késő pliocén - korai pleisztocén, Kína)
- E. dichotomus (Teilhard de Chardin & Piveteau; lehet, hogy nem tartozik az Eucladoceros nembe; korai pleisztocén)
- E. proboulei (Dong Wey; korai pliocén, Kína)
- E. senezensis (Charles Depéret, 1910; lehet, hogy az E. ctenoides szinoimája; Franciaország)
- E tetraceros (Sir Wm. Boyd Dawkins, 1878; lehet, hogy az E. ctenoides szinoimája; korai pleisztocén, Franciaország).
Megjelenése
[szerkesztés]Az állat nagy testű szarvasféle volt. Hossza elérte a 2,5 métert, marmagassága körülbelül 1,8 méter lehetett, így kicsivel alacsonyabb volt a mai jávorszarvasnál. Agancsa jó „ágas” volt, mindkét hatalmas főágon 12-12 kis ág ült; az agancsfesztávolsága 1,7 méter volt.[1]
Az Eucladoceros legjellegzetesebb ismertetője a fésűszerű agancsa volt, főleg az E. ctenoides esetében. Az E. dicranios a legfejlettebb faj volt e nemből. Ennek a állatnak minden kis ág vége kettéágazott. Az Eucladoceros-nem az olyan szarvasfélék közé tartozik, amelyeknek elsőként volt nagy méretű agancsa. A koponya alakja és a fogazata azért ősi vonású, mint a ma is élő számbárszarvasé.
Képek
[szerkesztés]-
Eucladoceros tegulensis agancs -
Eucladoceros senezensis maradvány -
Eucladoceros ctenoides sarokcsont
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 279 old.. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
Források
[szerkesztés]- Azzaroli, A. 1954. "Critical observations upon Siwalik deer". The Proceedings of The Linnean Society of London, 165: 75-83, London.
- Azzaroli, A. & Mazza, P. 1992. "The cervid genus Eucladoceros in the early Pleistocene of Tuscany". Palaeontographia Italica, 79: 43-100; Pisa.
- Croitor R. & Bonifay M.-F. 2001. "Étude préliminaire des cerfs du gisement Pleistocène inférieur de Ceyssaguet (Haute-Loire)". Paleo, 13: 129-144.
- Dong W. & Ye J. 1996. "Two new cervid species from the late Neogene of Yushe Basin, Shanxi Province, China". Vertebrata PalAsiatica, 34 (2): 135-144.
- Heintz E. 1970. "Les Cervides Villafranchiens de France et d’Espagne". Memoires du Museum national d’histoire naturelle. Ser.C, Sc. De la Terre, 22 (1-2): 1-302, Paris.
- Vos, J. De, Mol D. & Reumer J. W. F.1995. "Early pleistocene Cervidae (Mammalia, Artyodactyla) from the Oosterschelde (the Netherlands), with a revision of the cervid genus Eucladoceros Falconer", 1868. Deinsea, 2: 95-121.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Eucladoceros című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
