Izoláló nyelv
Az összehasonlító nyelvészetben a nyelvek egyik, a morfológiai nyelvtipológia által számba vett kategóriája az izoláló (elszigetelő) nyelveké, amelyekben a legnagyobb az analitizmus foka. Az ilyen nyelvekben a mondattani viszonyokat általában független viszonyszók (például partikulák, elöljárószók) és a szórend segítségével fejezik ki, mivel a lexikai jelentésű szavak nyelvtanilag változatlan alakúak, azaz nem kapnak grammatikai toldalékokat.[1][2][3][4][5] Az izoláló nyelv ellentéte a szintetikus nyelv, amelyben a mondattani viszonyokat tipikusan grammatikai toldalékok jelzik.[2][4][6]
Jellegzetességei
[szerkesztés]Az izoláló nyelvek egyike a kínai. Az alábbi példa ezen nyelvek fő jellegzetességét mutatja, mégpedig hogy mindegyik szó egyetlen morfémával esik egybe:[7]
| nǐ | děng | wǒ, | wǒ | jiù | gēn | nǐ | qù |
| te | vár | én, | én | akkor | -val/-vel | te | megy |
| Ha megvársz, veled megyek | |||||||
Az izoláló nyelvek egy másik vonása az, hogy az igék és bővítményeik sorozatában ezek egymás mellé téve, viszonyszó nélkül követik egymást, miközben egyes igéknek elvontabb vagy grammatikalizáltabb jelentése van. Példamondat a Nyugat-Afrikában beszélt joruba nyelvből :[8]
| ó | gbé | e | wá | ||||
| ő (hímnem) | hord | élettelenre utaló személyes névmás |
jön | ||||
| Elhozza | |||||||
Az izoláló nyelveket jellemzik az alábbiak is:[9]
- Úgy a lexikai jelentésű szavak, mint a viszonyszók többnyire egyszótagúak.
- A szófajok nem különülnek el világosan, mivel nincsenek olyan grammatikai kategóriákat kifejező eszközök, mint amilyenek a toldalékok.
- A rögzült szórend a mondattani eszközök egyike.
Izoláló nyelvek főleg Kelet- és Délkelet-Ázsiában vannak. A kínai nyelven kívül ilyenek többek között a vietnámi,[1] a thai[10] és a khmer.[11] Egyéb olyan régiók, ahol több izoláló nyelvet beszélnek Nyugat-Afrika (pl. a joruba nyelv és az ewe nyelv ),[12] valamint Dél-Afrika, pl. a ǃKung nyelvek.[7] A kreol nyelvek is izoláló tendenciát mutatnak.[13]
Az izoláló jelleg viszonylagossága
[szerkesztés]Egyetlen nyelv sem tisztán analitikus vagy tisztán szintetikus, hanem mindegyikben megvannak ezen jellegek kisebb-nagyobb mértékben.[4] Ideálisan izoláló nyelvben a mondat mindegyik szava egyetlen morfémával esik egybe. Ezzel szemben ideálisan szintetikus nyelvben, amilyenhez a poliszintetikus nyelvek közelednek, egy mondatot egyetlen olyan szó alkot, amely magában folglalja az összes szükséges morfémát. Közöttük helyezkedik el a túlnyomóan szintetikus nyelv, amelyben a legtöbb szó, ugyancsak mondatban egynél több morfémából áll. Joseph Greenberg amerikai nyelvész kiszámította nyolc nyelvből vett száz szavas minták alapján a morfémák és a szavak száma közötti arányt, amelyet „szintézisfok”-nak nevezett el. Minél kisebb egy nyelvre vonatkozóan ennek az aránynak a hányadosa, annál analitikusabb az adott nyelv. Például a vietnámi nyelv, amely szintézisfoka 1,06-os, jelentősen izoláló, a szanszkrit az ő 2,59-es szintézisfokával szintetikus, az egyik eszkimó nyelv pedig 3,72-es szintézisfokkal poliszintetikus.[14]
Az izoláló nyelveknek tekintettek között is vannak különbségek az izoláló jelleg mértékét tekintve. Például a klasszikus kínai nyelv izolálóbb, mint a mai kínai, amelyben képzett és összetett szavak is vannak, pl. fù-mǔ ’szülők’ (szó szerint ’apa-anya’), zhěn-tóu ’párna’ (szó szerint ’pihen-fej’),[15] ami 1,54-re viszi fel a szintézisfokát, és csak mérsékelten izolálttá teszi.[16]
Egyes nyelvekben az analitikus, illetve a szintetikus jelleg különböző lehet szófajok szerint, például az ige izoláló lehet, miközben a főnév nem izoláló.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Kálmán – Trón 2007, 84. o.
- ↑ a b Bussmann 1998, 599. o.
- ↑ Bussmann 1998, 655. o.
- ↑ a b c Crystal 2008, 256. o.
- ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 103. o.
- ↑ a b Dubois 2002, 358–359. o.
- ↑ a b Eifring – Theil 2005, 4. fej., 5–6. o.
- ↑ Busmann 1998, 1066. o.
- ↑ CELW 2009, 732. o.
- ↑ CELW 2009, 1040. o.
- ↑ CELW 2009, 599. o.
- ↑ Eifring – Theil 2005, 6. fej, 30. o.
- ↑ CELW 2009, 861. o.
- ↑ Greenberg 1954, idézi Sőrés 2006, 33. o.
- ↑ Bussmann 1998, 179. o.
- ↑ CELW 2009, 222. o.
Források
[szerkesztés]- (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al. Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2020. április 28.)
- (angolul) Brown, Keith – Ogilvie, Sarah (szerk.). Concise Encyclopedia of Languages of the World (A világ nyelveinek kis enciklopédiája). Oxford: Elsevier. 2009. ISBN 978-0-08-087774-7 (CELW)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.). Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2020. április 28.)
- (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2020. április 28.)
- (angolul) Dryer, Matthew S. Prefixing vs. Suffixing in Inflectional Morphology (Prefixumok és szuffixumok a flexiós morfológiában). Dryer, Matthew S. – Haspelmath, Martin (szerk.) The World Atlas of Language Structures Online (A nyelvszerkezetek online világatlasza). Leipzig: Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology. 2013 (Hozzáférés: 2020. április 28.)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 25.)
- (angolul) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2020. április 28.)
- (angolul) Greenberg, Joseph H. A quantitative approach to the morphological typology of languages (Mennyiségi megközelítés a morfológiai nyelvtipológiában). Spencer, Robert. Festschrift for Wilson D. Wallis. Method and Perspective in Anthropology. University of Minnesota Press.1954
- Kálmán László – Trón Viktor. Bevezetés a nyelvtudományba Archiválva 2023. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben. 2., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2007, ISBN 978-963-7094-65-1 (Hozzáférés: 2020. április 28.)
- (franciául) Sőrés, Anna. Une langue agglutinante. Le hongrois dans la typologie des langues (Egy agglutináló nyelv. A magyar a nyelvtipológiában). Limoges: Lambert-Lucas. 2006. ISBN 2-915806-29-2 (Hozzáférés: 2020. április 28.)
