Kithara
| Kithara | |
 | |
| Más nyelveken | |
| ógörög: κίθαρα latin: cithara | |
| Besorolás | |
| kordofon → lírák pengetős | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 321.22 |
| Hangolás | Heptatonikus |
| Rokon hangszerek | phorminx, khelüsz-líra, barbitosz |
| Hangszerjátékos | kitharódosz, kitharisztész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kithara témájú médiaállományokat. | |
A kithara (ógörög κίθαρα) pengetős hangszer, az ókori görög lírák családjának tagja. Fából készült, nagyobb méretű, erős hangú, elsősorban a hivatásos muzsikusok által használt hangszer. Hét – később több, akár tizenegy – egyenlő hosszúságú bélhúrja egy dobozszerű hangszertesttől indul, és a testhez csatlakozó két szarvszerű nyúlvány közötti keresztrúdhoz fut.
Általánosabb értelemben a hangszertudomány a görög világon kívüli, hasonló felépítésű dobozlírákat is gyakran kitharának nevezi.
Története
[szerkesztés]A kithara szó etimológiája nem tisztázott, de valószínűleg nem görög eredetű.[1] Homérosznál a – ritkán előforduló – kitharisz (κίθαρις) szó elsősorban a különböző húros hangszereken való játékot jelenti, a kitharát kifejezetten hangszernévként legelőször a Kr. e. 6.–5. században élt megarai Theognisz említi.[2]
A görög lírafélék legrégebbi ábrázolásain a dobozlírák családjába tartozó, feltehetőleg fából készült, üreges testű pengetős hangszerek láthatók. A geometrikus, de később gyakran az archaikus kor vázaképein is alul ívelt, félkör vagy sarló formájúak; ezt a hangszerváltozatot a hangszertudomány bölcsőkitharának nevezte el, megkülönböztetve a – legnagyobb számban a klasszikus korban ábrázolt – nagyjából trapézforma testű, alsó részén egyenes hangszerformától. Az előbbit gyakran a homéroszi eposzok phorminx nevű hangszerével azonosítják, az utóbbi a szűkebb értelemben vett görög kithara. A lapos talpú kithara a Kr. e. 6. században kezd feltűnni a képi ábrázolásokon, bölcső formájú rokona ettől kezdve egyre ritkábban fordul elő.[3]
A viszonylag szabványosodott formájú és felépítésű, nagy méretű koncert-kithara Kr. e. 520 körül jelenik meg először a vázaképeken.[4] Az ókori hagyomány ezt a kithara-változatot egy bizonyos Képión találmányának tartotta, aki Terpandrosz tanítványa volt. Néha ázsiainak, asziasz kitharának[5] is nevezték, amely leszboszi, kis-ázsiai eredetére utalt.[6]
A magyar nyelv ’citera’, ’gitár’ szava is végső soron a kitharából származtatható, de ez nem jelent közelebbi hangszertani rokonságot.
A koncert-kithara
[szerkesztés]
A koncert-kithara formája a talpánál egyenes vonalú, kétoldalt felfelé szélesedő. A ritka oldalnézeti ábrázolások szerint oldallapjai keskenyek, két-három ujjnyiak, de a hátlap erősen kidudorodik, hosszanti irányban a hajó gerincéhez hasonló él fut rajta végig.[7] A húrozatot kifeszítő karjai (pékhüsz, tbsz. pékheisz, a képen P) két részből állnak: a hangszertest fölső részéhez szervesen illeszkedő, befelé ívelő szarvszerű nyúlványokból, illetve az azokhoz csatlakozó, hosszabb, közel párhuzamos egyenes részekből, amelyek a vékony, hengeres keresztrudat (zügon, Z) tartják. A karok két részének találkozásánál spirálmotívum, illetve finoman kidolgozott, díszítésnek vagy ismeretlen rendeltetésű mechanikus szerkezetnek tűnő elem látható.[8]
Általában hét húrja (khordai v. neürai, K) van, „héthangú”,[9] de a húrok száma – főleg a későbbi korokban – lehet több is, akár tizenegy. A húrok megfeszítésére az antik lírák legtöbbjéhez hasonlóan kollopszok, azaz a húrok felső végét rögzítő keresztrúd (zügon, Z) körül elforgatható bőrgyűrűk szolgálnak, másik végük a test közepetáján lévő húrlábon (magasz, M) áthaladva a hangszer talpánál levő húrtartóhoz (khordotonon, T) csatlakozik. A többi görög líraféleséghez hasonlóan a bal csuklóra hurkolható pánt, telamón segít a kithara megtartásában játék közben, de ezen felül rögzítve van rá egy vállszalag is, ami csak erre a hangszerfajtára jellemző. A zenész jobb kezében tartott, csontból vagy más kemény anyagból készült pengető, pléktron egy zsineggel a hangszertest talpával van – még játék közben is – összekötve.[10]
Egyéb kitharák
[szerkesztés]A kithara egy sajátos típusa látható a Kr. e. 5. század második felében készült néhány vázafestményen, ezt a hangszertudomány trákiai kitharának, Thamürisz-kitharának nevezte el, mivel ez a hangszerváltozat a vázafestményeken gyakran a trákiai Thamürisz illetve Orpheusz mitológiai jeleneteiben szerepel. Teste a phorminxhoz hasonló méretű, de alul lapos, alsó sarkai homorú vonalban tompítottak, a felső rész domború. A vékony karok kétoldalt körívet alkotnak, felső végükön a barbitosznál ismert kis toldalékok láthatók, amelyekre a keresztrúd illeszkedik. Zenei versenyek jeleneteiben is feltűnik.[11]
Dél-itáliai vázaképeken a Kr. e. 4. század közepétől látható egy kései kithara-változat, az italióta kithara. Sajátossága, hogy teste szinte teljesen téglalap alakú, sőt, a karjai is egyenesen, az oldalak folytatásaként nőnek ki, így az egész hangszer kontúrja is téglalapot formáz. Formája, felépítése határozottan szakít a kithara görög hagyományával, erősen emlékeztet a keleti és különösen az egyiptomi lírákra.[12]
Használata
[szerkesztés]
A kithara használata a Kr. e. 6. század végétől válhatott általánossá, a vázaképeken, domborműveken ettől kezdve az archaikusabb phorminx helyett Apollón kezében is már ez a hangszer látható. Gyakran szerepel mitológiai jelenetekben, sokszor tűnik fel vallási, ünnepi ceremóniákon, néha többedmagával is vagy auloszokkal együtt, de mind az archaikus, mind a klasszikus kor vázafestményei leggyakrabban zenei versenyek résztvevőinek hangszereként ábrázolják.[13]
A kitharán leginkább állva, ritkábban ülve játszanak. A zenész a vállán átvetett szalag, illetve bal csuklójára hurkolt karpánt segítségével tartja függőleges helyzetben, a testéhez szorítva. Játékmódja azonosnak tűnik a többi líraféleségével: a jobb kéz pengetővel szólaltatja meg, míg a bal kéz, miközben a rá hurkolt karpánttal a hangszert tartja, a másik oldalukról érinti a húrokat. Nem tisztázott, hogy a bal kéz szerepe pusztán a megpendített húrok tompítása, üveghangok előállítása-e, vagy a pengetés is. A hangszer hangjának felidézésére az irodalomban a „toplatotrat” és a „trettanelo” hangutánzó szavakat használták.[14]
A halandók világában a kithara hivatásos férfi muzsikusok hangszere, akik a vázafestményeken különleges, díszes öltözéket, epiporpamát viselnek, Apollón istent személyesítve meg.[15] Az énekét kitharán kísérő zenészt kitharódosznak nevezték, a hangszeres szólistát kitharisztésznek. Gyakran szerepeltek zenei versenyeken, a püthói játékokon,[16] az Athéni Panathénaia-ünnepen. Vallási ünnepeken, felvonulásokon a kitharát sokszor auloszokkal együtt szólaltatták meg. Az ókori görög tragédiák kórusait, táncelőadásait is kísérte, Szophoklész maga is híres kithara-játékos volt. Pszeudo-Plutarkhosz többször említ két híres kithara-virtuózt, a küthérai Philoxenoszt és a milétoszi Timotheoszt.[17] Arisztotelész a kitharát professzionális hangszernek, organon tekhnikonnak tekinti, nem ajánlja általános zenetanulás céljára.[18] A vázaképek a hivatásos zenészek koncert-kitharáját sohasem ábrázolják nők kezében (még múzsák sem pengethetik), ez alól csak Pallasz Athéné és Niké kivételek.[19]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Creese, i. m. 76. o.
- ↑ Perseus Encyclopedia: Kithara (angolul)
- ↑ West, i. m. 55. o. 55. o.
- ↑ Landels, i. m. 49. o.
- ↑ Greek-English Lexicon – Ἀσιάς
- ↑ Le Dictionnaire des Antiquités Grecques et Romaines de Daremberg et Saglio, Lyra, Tome 3 vol. 2, 1440. o. szerint Pszeudo-Plutarkhosz De musica 6
- ↑ Mathiesen, i. m. 264. o.
- ↑ Landels, i. m. 50. o.
- ↑ Eüripidész Ión 881 (angolul) görögül: ἑπταφθόγγου ... κιθάρας
- ↑ A görög elnevezések Creese, i. m. 87. o. alapján
- ↑ Mathiesen, i. m. 266. o.
- ↑ West, i. m. 56. o.
- ↑ Bundrick, i. m. 20. o.
- ↑ The Evolution of Ancient Greek Music in Byzantium (angol nyelven). [2005. december 25-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
- ↑ Mathiesen, i. m. 259. o.
- ↑ Mathiesen, i. m. 272. o. szerint a püthói játékokon Kr. e. 558-tól vezették be a szóló kithara-versenyt
- ↑ Perseus Encyclopedia: Kithara (angolul) szerint Pszeudo-Plutarkhosz A zenéről 30; 31
- ↑ „Nem szabad a nevelésben (…) bevezetni (…) semmiféle, csak művészek kezébe való hangszert, amilyen a kithara és a többi efféle, hanem azokat, melyek (…) a zene vagy más nevelés derék hallgatóit formálják.” (Arisztotelész: Politika, 1340b, Ritoók Zsigmond fordítása)
- ↑ Bundrick, i. m. 21. o.
Források
[szerkesztés]- Perseus Encyclopedia: Kithara (angolul)
- The Evolution of Ancient Greek Music in Byzantium (angol nyelven). [2005. december 25-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
- West, Martin Litchfield. Ancient Greek Music. Oxford University Press (1992). ISBN 019-814-975-1
- Mathiesen, Thomas J. Apollo's Lyre: Greek Music and Music Theory in Antiquity and the Middle Ages. University of Nebraska Press (1999). ISBN 080-323-079-6
- Landels, John Gray. Music in ancient Greece and Rome. Routledge (1999). ISBN 041-516-776-0
- Bundrick, Sheramy D.. Music and Image in Classical Athens. Cambridge University Press (2005). ISBN 052-184-806-7
- David E. Creese: The Origin of the Greek Tortoise-Shell Lyre, 1997. – ISBN 061-224-822-4 (angolul)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–K). Budapest: Győző Andor. 1935. (Kithara címszó) Online lérés Archiválva 2009. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
