National Hockey League
| National Hockey League | |
 | |
| A National Hockey League logója | |
 2024–2025-ös NHL-szezon | |
| Címvédő | Florida Panthers (2024) |
| Legtöbb győzelem | Montréal Canadiens (25) |
| Adatok | |
| Sportág | Jégkorong |
| Résztvevők | 32 csapat[1] |
| Kontinens | Észak-Amerika |
| Ország |  Kanada  USA |
| Alapítva | 1917 (107 éve) |
| Honlap | NHL.com |
| Médiapartner | KAN: CBC, TSN, RDS, RIS, NHL Network Canada USA: NBC, Versus, HDNet, NHL Network US HUN: Arena4, Match4, Net4+ |
A National Hockey League (NHL) (franciául: Ligue nationale de hockey – LNH) egy profi jégkorongliga, melyben 32 észak-amerikai csapat – huszonöt amerikai és hét kanadai – szerepel.[2] Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának,[2] így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.[3]
A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben egy korábbi, 1909-től létező sportszövetségből, a National Hockey Associationből (NHA). A kezdetekben mindössze négy csapat lépett pályára, ám napjainkra – az NHL sorozatos átalakulásainak köszönhetően – már 32, ebből 25 amerikai, 7 kanadai. A 2004–2005-ös NHL-lockout után a liga helyzete mind anyagilag, mind nézettség szempontjából rendeződött.
Az NHL-ben számos tehetséges külföldi játékos is játszik. Jelenleg húsz ország sportolói szerepelnek a ligában,[4][5] ám a kanadai jégkorongozók még mindig többségben vannak, hiszen hazájukból indult el ez a téli sport. Az elmúlt 25 évben az európai játékosok száma ugrásszerűen megnőtt, mivel az NHL a tehetséges európai játékosoknak is szereplést tud biztosítani.[6]
A világ harmadik legnagyobb nézőszámú profi sportligája.[7]
Története
[szerkesztés]
| Csapat | Győzelmek száma |
|---|---|
| Montréal Canadiens | 24 |
| Toronto Maple Leafs | 13 |
| Detroit Red Wings | 11 |
| Boston Bruins | 6 |
| Chicago Blackhawks | 6 |
| Edmonton Oilers | 5 |
| Pittsburgh Penguins | 5 |
| New York Islanders | 4 |
| New York Rangers | 4 |
| New Jersey Devils | 3 |
| Tampa Bay Lightning | 3 |
| Colorado Avalanche | 3 |
| Philadelphia Flyers | 2 |
| Los Angeles Kings | 2 |
| Anaheim Ducks | 1 |
| Calgary Flames | 1 |
| Carolina Hurricanes | 1 |
| Dallas Stars | 1 |
| Washington Capitals | 1 |
| St. Louis Blues | 1 |
| Vegas Golden Knights | 1 |
A National Hockey League-et 1917-ben, az egykori National Hockey Associationben szereplő néhány csapat tulajdonosa hozta létre.[2] Az alapító csapatok a Canadiens, a Wanderers, a Senators és az akkor létrejött Toronto Arenas (később St. Patricks, ma pedig a Toronto Maple Leafs) volt. Az első évtizedben az NHL-es csapatok szinte verhetetlenek voltak. Mindössze egy ellenpélda van; 1925-ben a Stanley-kupát más ligából származó csapat nyerte, ezért 1926-ban szabálymódosítás következett, melynek értelmében csak az NHL-ben szereplő csapat nyerhette meg a kupát. Ezután kezdett bővülni az NHL: az első amerikai csapat a Boston Bruins volt. Ezt követte a Montréal Maroons, majd 1925-ben a New York Americans és a Pittsburgh Pirates, 1926-ban a New York Rangers, a Chicago Blackhawks és a Detroit Cougars. Így az NHL tíz csapatot számlált. A nagy gazdasági világválság és a második világháború miatt a ligát 1942-re mindössze hat együttes alkotta (Montréal Canadiens, Toronto Maple Leafs, Detroit Red Wings, Chicago Blackhawks, Boston Bruins és a New York Rangers). Ezekből a klubokból állt össze az Original Six az elkövetkező negyed században.[8]
Az 1960-as évek közepén a ligát nyugtalanította a Western Hockey League azon terve, hogy ők is harcba szállnának a Stanley-kupáért. Ezért 20-as évek után ismét bővítés következett; az NHL-hez hat újabb csapat csatlakozott: a Philadelphia Flyers, a St. Louis Blues, a Minnesota North Stars, a Los Angeles Kings, az Oakland Seals és a Pittsburgh Penguins. Három évvel később növelték a ligában szereplő klubok számát a Vancouver Canucksszal és a Buffalo Sabres-szal.
1972-ben létrejött a World Hockey Association, de a Stanley-kupáért sosem versenyzett, így az nem lett az NHL riválisa. Az NHL tovább bővült a New York Islandersszel és az Atlanta Flames-szel (később Calgary Flames). Két évvel később a Kansas City Scouts és a Washington Capitals is csatlakozott a ligához. A két szövetség harcolt a játékosokért és a nézőkért, mígnem a WHA 1979-ben elvesztette ezt a csatát, mert a maradék hat csapatból négyet elveszített (Quebec Nordiques 1996-tól, Colorado Avalanche és Hartford Whalers 1997-től, Carolina Hurricanes, Edmonton Oilers és a Winnipeg Jets, ami 1996-tól Phoenix Coyotes).
A 80-as évekbeli stabilitást követően tíz év alatt kilenc új csapat lett a liga tagja. 1991-ben a San Jose Sharks csatlakozott, majd egy szezonnal később az Ottawa Senators visszatért, és ugyanekkor megalakult a Tampa Bay Lightning is. 1993-ban újabb két csapatot alapítottak: a Mighty Ducks of Anaheimet és a Florida Pantherst. 1998-ban jött a Nashville Predators, egy évvel utánuk az Atlanta Thrashers és a Minnesota Wild, 2000-ben pedig a Columbus Blue Jackets. Így lett a liga mára 30 csapatos.[9] A 2010-11 szezon végén az atlantai csapat Winnipegbe költözött, ahol Winnipeg Jets név alatt játszanak a 2011-12 szezontól kezdve; ezúttal véget ért Winnipeg 15 évig tartó hoki nélküli korszaka.
A 2017-18-as szezonban új csapattal bővült a bajnokság, a Vegas Golden Knights-cal, aminek a székhelye nevadai Las Vegasban található. Az új csapat a nyugati főcsoport csendes-óceáni divíziójában foglal helyet.
A 2021-22-es szezonban új csapat csatlakozott a bajnoksághoz, a washingtoni Seattle-ben található Seattle Kraken, ezzel újra működik a városban NHL-csapat a Seattle Metropolitans 1925-ös megszűnése óta.
A 2023-24-es szezon alapszakaszának végén az Arizona Coyotes csapata a Utah állambeli Salt Lake City-be költözött és Utah Hockey Club néven a Delta Centerben játszik.[10]
A liga vezetői
[szerkesztés]| Időszak | Név |
|---|---|
| 1917-1943 | Frank Calder |
| 1943-1946 | Red Dutton |
| 1946-1977 | Clarence Campbel |
| 1977-1992 | John Ziegler |
| 1992. június 30. – 1993. január 31. | Gil Stein |
| 1993. február 1. – napjainkig | Gary Bettman |
A játék
[szerkesztés]
Egy mérkőzés 60 percből áll, amit három 20 perces harmadra osztanak, a harmadok közötti szünet időtartama 18 perc.[11] Amerikában játék közben tévés reklámszüneteket tartanak, mindegyik harmadban hármat, amelyeket nagyjából a 6., a 10. és a 14. percben iktatnak közbe akkor, amikor a játék megáll.
A csapatok 5-5 mezőnyjátékossal és 1-1 kapussal játszanak. Az a csapat nyer, amelyik több gólt lő a játékidőben. Döntetlen esetén hosszabbítás következik. Az alapszakaszban a hosszabbítás öt perces, és ekkor már csak 4-4 mezőnyjátékos játszik, plusz a kapusok. A hosszabbításban hirtelen halál (másképp aranygól) van, ami azt jelenti, hogy az első gólt szerző csapat nyeri a mérkőzést. Ha a hosszabbításban sem esik gól, akkor szétlövés (shootout) következik. Ez azt jelenti, hogy csapatonként 3-3 játékos büntetőt lő. Jégkorongban a büntető lövés azt jelenti, hogy a játékos a korongot a kezdő pontról a kapura vezeti, és megpróbálja a kapuba juttatni. Lehet cselezni, trükközni, de csak egyszer lehet ellőni a korongot, és az alapvonalon túlról már nem lehet. Az a csapat nyer, amelyik több büntetőt érvényesít.[12] Ha három büntető után is döntetlen az állás, akkor egyesével lőnek a csapatok, és ilyenkor addig büntetőznek, amíg az egyik csapat elhibázza, a másik pedig belövi. A 2005–2006-os szezon előtt nem ez a szabály volt érvényben, ha nem esett gól a hosszabbítás öt percében, akkor döntetlen maradt a játék.
A rájátszásban döntetlen esetén a hosszabbítás addig tart, amíg nem esik gól, azaz ilyenkor nincs szétlövés. Ekkor szintén 20 perces harmadokat játszanak 5-5 mezőnyjátékossal. Így eshet meg, hogy a rendes három harmad mellett néha még 3-4 harmadot játszanak a csapatok a hosszabbításban, amíg a győztes gólt valamelyikük beüti.[13] A rájátszás hosszabbításában nincs televíziós szünet.[14]
Játék eseményeiről statisztikákat vezetnek (például góllövők, gólpasszt adók, a kapus védései stb.). A büntetőlövéseknél a gólok és a védések nem számítanak bele a mérkőzés statisztikájába, azokról külön összeállítást készítenek.
A pálya
[szerkesztés]
1. Büntető pad
2. Kispadok
3. A videó és egyéb bírák padja
A jégkorongot téglalap alakú pályán játsszák, amelynek a sarkai le vannak kerekítve. A játékteret palánk veszi körbe, aminek a felső része rugalmas plexi, ami megvédi a nézőket a korongtól és a nagy erővel nekicsapódó játékosoktól. A kapu mögötti plexi felett még háló is van kifeszítve, hogy a magas, nagy erővel lőtt korongok ne repülhessenek ki a nézőtérre. Egy NHL szabvány méretű pálya 25,91 m széles és 60,92 m hosszú (85 láb, 200 láb).[15] Európában nagyobb a pálya mérete. Középen található egy vastag piros csík, ami a felező vonal.[16] A pályán van még két darab kék vonal, amelyek hozzávetőlegesen harmadolják a pályát. A középső harmad a semleges harmad, a másik kettő a támadó, illetve védekező harmad. A sarkok görbületének kezdetén található az alapvonal, ami a kapunál a gólvonal szerepét tölti be. A 2005–2006-os szezontól kezdve a kapuk mögött található egy trapéz alakú terület, és a kapus az alapvonal mögött csak ott érhet hozzá a koronghoz,[17] ha ezen kívül érinti, akkor 2 perces kisbüntetést kap.[18] A kapu előtt van egy kékre festett terület ami a kapusé (az NHL-ben már nincs arra szabály, hogy támadó játékos nem tartózkodhat ott). A semleges zónában a bírák padja előtt van egy terület, amit piros vonal jelöl. Ez a játékvezetők területe, amit akkor használnak, ha a bírákkal beszélnek meg egy vitatott esetet. Ilyenkor ebben a zónában játékos nem tartózkodhat.
Szabályok
[szerkesztés]Az NHL szabályai nem sokban térnek el a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) szabályaitól. A 2004–2005-ös NHL-lockout után eltörölték a kétvonalas lest, hogy a játék gyorsabb legyen. A kétvonalas les azt jelenti, hogy a passz a védekező zónából indul, és a semleges harmad második felében ér el a játékoshoz, vagyis két vonalon halad át. A másik eltérés a nemzetközi jégkorongtól a tilos felszabadítás. Ez azt jelenti, hogy a védekező csapat kiüti a korongot a védekező harmadból, és az túlhalad a pálya másik végén levő alapvonalon. Európában ilyenkor megáll a játék, és a korongot visszaviszik a támadó harmadba, és ott folytatódik a játék. Az NHL-ben viszont a korong után lehet korcsolyázni, és ha a védekező játékos éri el hamarabb, akkor folytatódik a játék, ha viszont a támadó játékos éri el, akkor visszaviszik bulizni a támadó harmadba.
AZ NHL és az IIHF között eltérés van a szabálytalanságok terén is. A kisbüntetések ugyanolyanok, de míg az NHL-ben nagyobb a tolerancia, addig Európában sokkal könnyebben osztanak ki nagybüntetéseket (5 perc) és 10 perces büntetést vagy teljes kizárást. Európában a verekedésért kizárás jár, míg az NHL-ben csak 5 perc, és utána vissza lehet térni. Ha valaki szabálytalankodik, akkor 2 perces kisbüntetésre kiül a büntetőpadra, és addig a csapata emberhátrányban játszik. Ha az emberhátrányban játszó csapat közben gólt kap, akkor a kiállított játékos visszajöhet a jégre. Ha nagybüntetéssel küldenek ki valakit, az gól esetén sem jöhet vissza, csapata az 5 perc leteltéig emberhátrányban játszik. Ha kapus szabálytalankodik, akkor egy mezőnyjátékos ül ki helyette a büntetőpadra, és szintén emberhátrányos helyzetbe kerülnek.[19][20]
Résztvevők
[szerkesztés]Jelenlegi csapatok
[szerkesztés]
Az NHL-t 1917-ben alapították, mindössze négy csapattal. Az idők folyamán a csapatok száma növekedett, de más változások is történtek; sok csapat megszűnt vagy átköltözött más városba. Ma már 32 klub alkotja az NHL-t, ezek közül 25 csapat USA-beli és hét Kanadai. A csapatok között a Montréal Canadiens a legsikeresebb a maga 24 Stanley-kupa-győzelmével. Összehasonlítva ezt a teljesítményt a többi nagy sporttal, az Amerikai Egyesült Államokban csak a New York Yankees nyert több bajnoki címet. A második legsikeresebb együttes a Toronto Maple Leafs 13 kupával, de már 1967 óta nem sikerült győztesként kikerülniük a döntőkből. Az amerikaiak közül a Detroit Red Wings a legeredményesebb 11 győzelemmel.[21] A leghosszabb kupagyőzelmi sorozatot a Canadiens érte el: 1956. és 1960. között ötször diadalmaskodtak.[22]
A liga a keleti és a nyugati konferenciára oszlik. A két konferencia további két csoportból áll. Ezekben 2021-től 8-8 csapat szerepel.[23][24]
A szezon szerkezete
[szerkesztés]Egy NHL szezon két részre oszlik: az alapszakaszra és a rájátszásra. Az alapszakasz október első hetében kezdődik és április elejéig, közepéig tart. A rájátszás ezután pár nappal kezdődik és legfeljebb június elejéig tart. A rájátszást már kieséses rendszerben bonyolítják le. Ez azt jelenti, hogy egy párharcban az a csapat jut tovább, amelyik előbb nyer meg négy mérkőzést az ellenfele ellen. A rájátszás győztese nyeri el a Stanley-kupát.
Az alapszakasz
[szerkesztés]Az alapszakaszban minden csapat 82 mérkőzést játszik (41-et otthon, 41-et idegenben). Jelenleg a 82-ből 32 mérkőzést a saját csoportjában szereplő csapatokkal játszanak (nyolc mérkőzés minden egyes divízió-ellenfél ellen), 40-et pedig olyan csapatok ellen, amelyek nem csoportellenfelek (ezek a csapatok ugyanabban a konferenciában játszanak, csak más osztályban, minden csapat ellen négy mérkőzést). A maradék tíz mérkőzésen olyan együttesek ellen játszanak, amelyek másik főcsoportban szerepelnek. Ez a tíz mérkőzés minden évben más klubbal történő játékot jelent, vagyis rotációs rendszert alkalmaznak.[25] Az alapszakaszban egy győzelemért két pont jár. A hosszabbításos vereségért egy pont, a szétlövéses vereségért szintén egy pont jár. A sima vereségért nem jár pont.
A rájátszás
[szerkesztés]A rájátszásba konferenciánként az a 8–8 csapat jut be, amelyeknek a legtöbb pontjuk van az alapszakasz végén. A többiek nem játszanak többet abban a szezonban, de nem esnek ki (mint az európai labdarúgásban), a NHL-ben nincsenek alsóbb osztályok. A csoportgyőztesek jutnak be az első három helyen, még akkor is, ha kevesebb pontjuk van, mint a negyediknek. Az alapszakasz győztese kapja az Elnöki trófeát. A rájátszás első fordulójában mindig a magasabban kiemelt csapat játszik az alacsonyabban kiemelt csapattal (1–8, 2–7, 3–6 és 4–5). Az a csapat jut tovább, amelyik előbb szerzi meg a negyedik győzelmet. Erre maximum hét mérkőzésen sor kerül. Mindig az előrébb végzett együttes kezd otthon. Két mérkőzés otthon, kettő idegenben, és utána felváltva játszanak a hetedik mérkőzésig. A döntőt a két főcsoport győztese játssza.[26]
Híres játékosok
[szerkesztés]
Mint minden sportban, az NHL-ben is játszottak híres és nagy játékosok. Minden idők legnagyobb jégkorongozói közé tartozik Wayne Gretzky,[27] aki több tucat rekordot tart. Őt csak a "The Great One"-nak hívták. 99-es mezszámát visszavonulása után az egész ligában visszavonultatták, vagyis senki nem hordhatja többé (általában más országokban sem viselnek 99-es mezt).[28]
A másik nagy játékos, aki egy időben játszott Gretzky-vel, Mario Lemieux, aki csak a Pittsburgh Penguinsben játszott.[29] Ö lehetett volna az, aki megdönthette volna Gretzky rekordjait, de krónikus hátfájása és rákbetegsége (Hodgkin-kór) miatt 1997-ben idő előtt visszavonult. 2000-ben még visszatért, de 2006 elején szívritmus zavarok miatt végleg vissza kellett vonulnia.
Természetesen nem csak az 1980–1990-es években voltak nagy játékosok. Bobby Orr,[30] akit minden idők legnagyobb védőjének tartanak, az 1960-as évek végen és az 1970-es években játszott. Ő az egyetlen védő, aki pontkirály tudott lenni. Neki a térde volt az Achilles-sarka, és ő is idő előtt tette el az ütőt. Az említett három játékosban az a közös, hogy visszavonulásuk után még abban az évben beválasztották őket a Jégkorong Hírességek Csarnokába, ahova csak a legjobb sportolók kerülnek be. Orr csapattársát, Phil Espositót tartották a legsikeresebben a 60-as évek végén, a 70-es évek elején. Akkoriban elképesztő és megdönthetetlennek hitt rekordokat állított fel (76 gól egy szezonban, 152 pont egy szezonban). Gordie Howe[31] (akit csak Mr. Jégkorongnak hívtak) volt Gretzky előtt sok mindenben a csúcstartó (legtöbb gól és pont a pályafutás alatt). Ő még 52 évesen is játszott az NHL-ben.
Amikor a New York Islanders verhetetlen volt a 80-as évek elején, akkor olyan játékosok játszottak a csapatban, mint Mike Bossy, Bryan Trottier, Butch Goring és Bob Nyström.[32] A 70-es évek nagy játékosa volt Guy Lafleur is, aki három pontkirályi címmel büszkélkedhet.[33] A 60-as években Bobby Hull és Stan Mikita harcoltak egymás ellen a pontkirályi címért. Az 50-es évek legendás védője volt Doug Harvey, aki hét alkalommal lett a legjobb védő. Azóta olyan legendás védők játszottak az NHL-ben, mint Denis Potvin, Paul Coffey, Ray Bourque, Brian Leetch és Al MacInnis. Maurice Richardot tartják minden idők legnagyobb góllövőjének, róla nevezték el a gólkirályi trófeát is. Ő volt az első, aki 50 gólt lőtt egy szezonban, valamint 50 gólt 50 mérkőzen. Szintén ő volt az, aki először érte el az 500 gólos határt. Kapus poszton meg kell említeni Patrick Royt, aki a Hírességek csarnokának tagja, Jacques Plante-ot aki szintén tag, Dominik Hašeket, aki a valaha volt egyik legjobb hálóőr, vagy Martin Brodeurt, aki az NHL-csúcstartója a legtöbb nyert mérkőzéssel és a legtöbb kapott gól nélküli meccsel és számos más rekorddal. De ide tartoznak hőskorban játszott kapusok, mint Clint Benedict, Charlie Gardiner, Georges Vézina és Terry Sawchuk.[34] A hőskorban sok olyan játékos játszott, akiknek a tiszteletére mai trófeákat neveztek el. Az amerikaiak büszkesége volt Joe Mullen, Pat LaFontaine, Mike Modano, a védő Phil Housley és a szintén védő Brian Leetch, vagy a jelenleg is aktív chicagói Patrick Kane.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]A játékosok származása
[szerkesztés]Az NHL-ben a játékosok döntő többsége kanadai és amerikai, mellettük jelenleg tizennyolc nemzet képviselői is játszanak a ligában. Az első külföldi játékosok főleg svédek és finnek voltak. A szovjet blokk szétesése után már az ottani jégkorongosok is szabadon mehettek az NHL-be játszani, és a liga tárt karokkal várta a tehetséges játékosokat. Előbb azonban át kell esniük a drafton. Napjainkban sok orosz, cseh, szlovák, ukrán, kazah és fehérorosz játszik a ligában.
Díjak, trófeák
[szerkesztés]
Csapatok trófeái
[szerkesztés]Stanley-kupa (Stanley Cup): A bajnoki cím jelképe.[35] A kupa ezüstből készül, melynek magassága 19 cm (7,5 hüvelyk), átmérője 29,2 cm (11,5 hüvelyk). Az aktuális bajnokcsapat tagjainak a neve minden évben felkerül a kupára egy ezüstgyűrű formájában. Ezen a játékosokon kívül rajta van a klubtulajdonos és az összes kisegítő alkalmazott neve is, ebből adódóan a kupa mérete mára már meghaladja az egy métert is.
Eredetileg Dominion Hockey Challenge Cup volt a neve, és két ottawai férfi hozta létre. Az egyik Lord Kilcoursie, az Ottawa Rebels hokiklub tagja, a másik egy angol, Lord Stanley, kanadai kormányzó, Preston grófja. 1892. március 18-án ők vetették fel a helyi jégkorong klubcsapatok kupájának ötletét. Az első győztes a „Montréal Amateur Athletic Association” volt 1893-ban. Érdekesség, hogy Lord Stanley soha nem látott egyetlen meccset sem, és soha nem adhatta át az ő nevével fémjelzett kupát, mivel az alapítás után hazautazott Angliába.
Az Elnöki Trófeát (President Trophy) 1986-ban alapították, és az az csapat kapja meg, amelyiknek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén.[36] A Clarence S. Campbell Bowlt 1968-ban alapították. 1994 óta az a klub kapja meg, amelyik a rájátszásban megnyeri a Nyugati főcsoportot. 1975–1994 között a Campbell konferencia győztese kapta, az előtt pedig a Nyugati divízió győztese kapta.[37] A Prince of Wales-trófea 1924-ben került először kiosztásra, és 1994-től az a csapat kapja, amelyik a rájátszásban megnyeri a Keleti főcsoportot.[38] Azelőtt a trófeát az NHL rájátszás bajnoka (1924–1926), utána az alapszakasz bajnoka (1927, 1939–1967), az Amerikai divízió bajnoka (1928–1938), a Keleti divízió bajnoka (1968–1974) és a Wales konferencia bajnoka (1975–1993) kapta.
Játékosok trófeái
[szerkesztés]
Az Art Ross-trófea az egyik legértékesebb egyéni díj, melyet 1948-ban alapították Art Ross emlékére. Az a játékos kapja meg, akinek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén. Ha két játékosnak egyenlő pontja van, akkor az kapja, akinek több a gólja (a csúcstartó Wayne Gretzky, a maga 10 trófeagyőzelmével).[39]
A Hart-emlékkupa szintén a négy legértékesebb trófea közé tartozik, amit az alapszakasz MVP-je kap meg. A trófeát 1924-ben alapították.[40] A Ted Lindsay-díj is a nagy négyes tagja. 1971-ben alapították, és az NHLPA szerint az alapszakasz legjobbját díjazzák vele. A díj régi neve Lester B. Pearson-díj volt, de 2010. április 29-én az NHL bejelentette, hogy a díjat átnevezik és az új névadó Ted Lindsay lett, aki a Detroit Red Wings legendás játékosa volt 1944 és 1957 között.[41] A Maurice „Rocket” Richard-trófea az egyik legfiatalabb cím. 1999-ben hozták létre Maurice Richard emlékére és az alapszakasz gólkirálya kapja.[42] A Conn Smythe-trófea az egyetlen egyéni díj, amit a rájátszásban lehet kapni, 1965-ben alapították. A rájátszás legértékesebb játékosát ismerik el vele, ám ez nem mindig a pontkirály és nem is mindig a győztes csapat soraiból kerül ki.[43] A Calder-emlékkupa az újoncok kupája, amit 1937-ben alapítottak és a legjobb újonc kapja meg az évad végén.[44] A James Norris-emlékkupa a védők kupája, 1954-ben hozták létre. Az a védő kapja meg, aki a legjobb a posztján, függetlenül attól, hogy mennyi pontot szerzett.[45] A Lady Byng-emlékkupa a szabályosan játszók kupája. Természetesen nem elég szabályosan játszani – kevés büntető percet szerezni –, jól is kell játszani a szezon során. Ez a második legrégebbi egyéni cím, 1925-ben alapították.[46] A Frank J. Selke-trófea a legjobb védekező csatárok trófeája, 1978-ban alapították. Az a csatár kapja, aki a szezon során a legjobb védekezési képességeket mutatja, és emellett mint csatár sem utolsó.[47]
A Bill Masterton-emlékkupa (1968.) csak egyszer osztható ki egy játékosnak a pályafutása alatt. Az a játékos kapja, aki a sportszerűség és a kitartás kiválósága, például elszenvedett egy súlyos sérülést vagy betegséget, de utána talpra állt és nagyszerűen teljesített.[48] A NHL Plus-Minus Award-ot (1982-ben alapították) az a sportoló kapja, akinek a +/- mutatója a szezon során a legjobb. 2006-ban alapították a Mark Messier Leadership Awardot, amit a legendás Mark Messierről nevezték el. Ezt a díjat az a játékos kapjhatja, aki a csapatának a vezére a jégen és azon kívül az alapszakasz során.[49] A kapusoknak kettő trófea jár (természetesen ők is lehetnek MVP-k). Az egyik a Vezina-trófea, ami a legrégebbi (1927) és a legértékesebb a három közül.[50] Az a kapus kapja, akit a legjobbnak választanak (nem mindig a győzelmek számát veszik alapul). A másik trófea a William M. Jennings-trófea, ezt 1982-ben alapították. Az a kapus (vagy kapusok) kapja, aki a legkevesebb gólt kapja a szezon során. Ehhez minimum 25 mérkőzésen kell jégre lépnie.[51] Volt egy harmadik kapusoknak járó elismerés is, a Roger Crozier Saving Grace Award, amely a legjobb védési hatékonyságért jár. Ebben az esetben is minimum 25 mérkőzésen kellett jégre lépni. Ez az egyik legfiatalabb díj volt, 2000-ben alapították és 2007-ben meg is szüntették. Az edzők kaphatják az 1974-es születésű Jack Adams-díjat, amit az alapszakasz legjobb edzője kap – ám nem mindig a legjobb csapat edzőjének ítélik oda.[52] Például ha egy gyengébbnek ítélt csapat bejut a rájátszásba, akkor az edző jó eséllyel elnyerheti a címet. Vannak még különdíjak, amiket akár visszavonult jégkorongozók is kaphatnak. Az egyik a King Clancy-emlékkupa (1988-ban hozták létre), amit azok kapnak, akik a jégen és az életben is példamutatóak, valamint humanitárius cselekedetek fűződnek a nevükhöz.[53] A Lester Patrick-trófea (1966-ban alapították) a jégkorong érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységért ítélhető oda. Ezt nem csak játékos kaphatja meg, hanem szakemberek és vezetők is.[54]
Televízió és rádió
[szerkesztés]Kanada
[szerkesztés]Kanadában a National Hockey League mérkőzéseit a Canadian Broadcasting Corporation (CBC) és a The Sports Network (TSN) sugározza. A helyi és regionális meccseket szolgáltatók hálózatán tekinthetik meg a nézők. A francia nyelvűeket a Réseau des sports (RDS) és a Réseau Info-Sports (RIS) közvetítette korábban, ezeket felváltotta a Radio-Canada (a CBC francia nyelvű társasága), ez vitát okozott Kanadában. A Hockey Night in Canadát – Jégkorong Éjszaka Kanadában – a nagy múlttal rendelkező műsort, melyet első alkalommal 1952-ben vetítettek,[55][56] minden szombaton tekinthetik meg a CBC nézői. A rájátszás ideje alatt a CBC sugároz minden mérkőzést, beleértve a kanadai csapatok meccseit és a Stanley-kupáért vívott harcokat (a döntőkben), a TSN-en tekinthetők meg a többi három kör eseményei.
Egyesült Államok
[szerkesztés]Az Egyesült Államokban az NHL mérkőzéseket a Versus kábeltelevízió (korábban Outdoor Life Network és OLN) és az NBC közvetíti.[57] Az NBC felváltotta a korábbi sugárzót, az ABC-t és részesedési szerződést kötött az NHL-lel. A Versus csatorna az ESPN helyébe lépett egy 120 millió dolláros szerződéssel (és az ESPN-nel kötött részesedési egyezséggel), mint kábelszolgáltató, Comcast néven.[57]
A Versus-nak körülbelül 20 millióval kevesebb előfizetője volt, mint az ESPN-nek, mikor elkezdték az NHL mérkőzések közvetítését, de a Comcast a digitális adásról áttért az analóg rendszerre, hogy még több ember számára elérhetővé tegye e műsorok megtekintését.[57]
Az NHL története alatt a 2007-es Stanley-kupa döntők voltak a legkevésbé nézettek az Egyesült Államokban. Az NBC nézettségi mutatói a korábbi szezonokhoz képest 20%-kal csökkentek,[58] ami negatív rekordnak számít.
2007. július 1-jétől az XM Satellite Radio az NHL hivatalos műholdas rádióközvetítője.[59] 2005 és 2007 között az NFL közvetítésének jogán az XM és a Sirius Satellite Radio osztozott. Később az XM-en követhették nyomon az érdeklődők a meccsek 80%-át (beleértve a rájátszást és a döntőket), majd a 2007–2008-as szezontól minden mérkőzést.
Népszerűség
[szerkesztés]Amerikában négy nagy profi liga van: az MLB, az NBA, az NFL és az NHL. Ezek közül az NHL rendelkezik a legkevesebb szurkolóval, nézővel, bevétellel és szponzori pénzzel, viszont Kanadában ez fordítva van.[60] Ott ez a legnépszerűbb a négy nagy közül, de Kanada a kevesebb lakos miatt viszonylagosan kis piacnak számít.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Rosters, Arena Information, and Aerial Maps – NHL.com – Teams (angol nyelven). National Hockey League. (Hozzáférés: 2013. november 10.)
- ↑ a b c Marsh, James: National Hockey League. The Canadian Encyclopedia, 2006. [2011. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 11.)
- ↑ NHL.com - Stanley Cup Fun Facts. NHL. [2010. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
- ↑ IWHC.net: NHL still likes Czechs best. IWHC.net, 2006. május 16. [2007. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
- ↑ NHL aims to put global warming on ice. NHL.com. [2009. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
- ↑ European players taking more and more leadership roles, captaincies in NHL
- ↑ Nézőszámok listája a világ profi sportligáiban
- ↑ Boyle, Robert H.: Black Hawks On The Wing, 1959. február 2. [2009. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 25.)
- ↑ A jégkorong fejlődése[halott link]
- ↑ NHL: elköltözik Arizonából a Coyotes (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2024. április 19. (Hozzáférés: 2024. április 19.)
- ↑ National Hockey League: Time of match. NHL.com, 2006 [2000. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 2.)
- ↑ Fitzpatrick, Jamie: A büntetők. About.com. The New York Times Company. [2008. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
- ↑ Oh, Egy hosszú játék. Sports Illustrated, 2007 (Hozzáférés: 2007. április 26.)
- ↑ Clement, Bill. „A rájátszás hosszabbítási rendszerén változtatni kell”, NBCSports.com, 2008. november 21.. [2009. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. május 9.)
- ↑ National Hockey League: A pályáról. NHL.com, 2005 [2006. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
- ↑ National Hockey League: A vonalak. NHL.com, 2005 [2009. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
- ↑ National Hockey League: A trapéz. NHL.com, 2005 [2009. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
- ↑ National Hockey League: A kapusok büntetései. NHL.com, 2005 [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
- ↑ A hivatalos szabályok. [2005. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 18.)
- ↑ Szabályok
- ↑ Fitzpatrick, Jamie: Stanley Kupa győztesek. about.com, 2006. [2013. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
- ↑ ESPN: A 10 legnagyobb csapat. ESPN.com, 1999. december 31. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
- ↑ Dan Rosen: Realignment plan approved by Board of Governors. nhl.com, 2013. március 14. (Hozzáférés: 2013. június 29.)
- ↑ Október elsején rajtol az NHL. telesport.hu, 2013. július 20. (Hozzáférés: 2013. augusztus 29.)
- ↑ CBC Sports Online: Az NHL új alapszakasz rendszere. CBC.com, 2005. július 27. [2005. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 6.)
- ↑ A rájátszás lebonyolításának története és rendszere. NHL.com, 2005 [2001. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 6.)
- ↑ http://www.hirtv.hu/?tPath=/print/sport&article_print=yes&article_id=56803&_voteadmin_site=1219 HírTV.hu: Wayne Gretzky edző lett
- ↑ http://www.gondola.hu/hirek/3979 Archiválva 2014. augusztus 23-i dátummal a Wayback Machine-ben Jégkorong - bronzszobrot állítottak Gretzkynek
- ↑ http://www.origo.hu/sport/amerika/20031030mario.html Mario Lemieux elérte az 1700 pontot
- ↑ http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=47459[halott link] Bobby Orr, a jégpályák királya
- ↑ http://epa.oszk.hu/00800/00804/00292/44125.html Gordie Howe
- ↑ http://sporthirado.hu/versenysorozat-1981_1982_es_nhl_ideny-7870 Sporthiradó.hu: '81-'82-es NHL szezon
- ↑ http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=44560[halott link] Hetek.hu
- ↑ http://jegkorong.blog.hu/2008/12/11/all_star_game_a_hoskor Jégkorong Blog
- ↑ A Stanley-kupa az NHL.com-on
- ↑ Az Elnöki Trófea az NHL.com-on
- ↑ A Clarence S. Campbell Bowl az NHL.com-on
- ↑ A Prince of Wales-trófea az NHL.com-on
- ↑ Az Art Ross-trófea az NHL.com-on
- ↑ A Hart-emlékkupa az NHL.com-on
- ↑ A Ted Lindsay-díj az NHL.com-on
- ↑ A Maurice „Rocket” Richard-trófea az NHL.com-on
- ↑ A Conn Smythe-trófea az NHL.com-on
- ↑ A Calder-emlékkupa az NHL.com-on
- ↑ A James Norris-emlékkupa az NHL.com-on
- ↑ A Lady Byng-emlékkupa az NHL.com-on
- ↑ A Frank J. Selke-trófea az NHL.com-on
- ↑ A Bill Masterton-emlékkupa az NHL.com-on
- ↑ A Mark Messier Leadership Award az NHL.com-on
- ↑ A Vezina-trófea az NHL.com-on
- ↑ A William M. Jennings-trófea az NHL.com-on
- ↑ A Jack Adams-díj az NHL.com-on
- ↑ A King Clancy-emlékkupa az NHL.com-on
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/patrick.html Archiválva 2012. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben A Lester Patrick-trófea az NHL.com-on
- ↑ CBC.ca: HNIC in 2005–06. CBC.ca, 2005. [2004. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
- ↑ CBC.ca: Hockey Night in Canada: A history of excellence. CBC.ca, 2005. [2004. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
- ↑ a b c Weiner, Evan: Don't Believe the Gripe: The NHL Is Back. nysun.com, 2006. június 16. [2007. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
- ↑ ESPN - Ratings for Stanley Cup finals down 20 percent - NHL
- ↑ XM Satellite Radio (2007-06-28). "XM to Become Exclusive Satellite Radio Carrier of NHL". Sajtóközlemény. Elérés: 2007-06-28. Archiválva 2007. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2007. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 24.)
- ↑ Champions of the Turnstiles Archiválva 2011. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben Letöltés: 2009. január 24.
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos weboldal (angolul), (franciául), (németül), (finnül), (svédül), (csehül), (szlovákul) és (spanyolul)
- National Hockey League a Facebookon (angolul)
- National Hockey League a Twitteren (angolul)
- National Hockey League a YouTube-on (angolul)
- Hockey Hall of Fame – A Jégkorong Hírességek Csarnoka (angolul) és (franciául)
- NHLPA
- Játékosok statisztikái
- Játékosok statisztikái
- Az NHL Officials Association Website
- NHL.lap.hu – linkgyűjtemény
- Az American Hockey League statisztikái az Elite Prospects oldalán (angolul)
