Kínai opera
A kínai opera (kínai: 戏曲/戲曲; pinjin: xìqǔ, magyaros átírás szerint: hszicsü) egy népszerű drámai és színházi stílus Kínában, melynek eredete az i.e. 3. századra tehető. A kínai operának számos ága van, melyek közül a legnevezetesebb a pekingi opera (csingcsü) ().
Történelem
[szerkesztés]Dinasztiák kora
[szerkesztés]A Három királyság korában a canjun opera az egyik első kínai operai forma volt. A kínai opera a Tang-dinasztiában egyre szervezettebb formát öltött Hszüan-cung kínai császár () (712-755) idején, aki megalapította a Körte Kert (梨园/梨園; líyuán, lijüan) nevű első ismert operatársulatot Kínában. A társulat jellemzően a császár személyes örömére játszott.[1]
A Jüan-dinasztia idején (1279-1368) bekerült az operai műfajba a cacsü () (雜劇, szórakoztató darab), mely verselésre épült, illetve az egyes specializált szerepek, mint a dan (旦, női szerep), seng () (生, férfi szerep), hua (花, festett arc) és a csou () (丑, bohóc szerep).[2]
A Ming (1368-1644) és a Csing-dinasztia (1644-1912) jellemző típusa a kuncsü () volt, mely Csiangnan () területéről, Vu ()ból származik. Ez később tovább fejlődött egy hosszabb darabbá, ez volt a csuancsi (), mely a szecsuani opera öt dallamának egyikévé vált.[3] Jelenleg a kínai operának 368 műfaja létezik, ezek közül a legismertebb a pekingi opera, mely a 19. század közepére érte el jelenlegi formáját és a Csing-dinasztia kései időszakában vált népszerűvé.
1912 - 1949
[szerkesztés]A hagyományos kínai színházban - főként a Jüan-dinasztiában - a darabokat sosem köznyelvi kínai nyelven adták elő, és minden esetben énekes darabok voltak. A szereplők számos színpompás maszkot használtak. A 20. század fordulóján kínai tanulók tértek vissza külföldről és nyugati darabokkal kezdtek kísérletezni. Az 1919-es május 4-e mozgalom után számos nyugati darab került színpadra és a kínai drámaírók is ezt a stílust kezdték követni. Az új stílusú írók egyike volt Cao Jü () (1910 - ?), akinek 1934 és 1940 között készült főbb műveit - Thunderstorm, Sunrise, Wilderness, Peking Man - széles körben olvasták Kínában.
Az 1930-as években a színházi műveket az utazó Vörös Hadsereg társulatai kommunisták által irányított területeken adták elő, tudatosan a párt céljainak és politikai nézeteinek terjesztésére felhasználva azt. Az 1940-es évekre a színházi művészet jól kiépült a kommunista területeken.
1949-től napjainkig
[szerkesztés]
A Kínai Köztársaság korai éveiben támogatták a pekingi opera fejlődését, számos új történelmi és modern témájú darabot írtak és a korábbi darabokat is játszották. Mint népszerű stílus, az opera általában a művészeti irányzatok között első volt abban, hogy a kínai politikai helyzetet tükrözze. A kulturális forradalom idején az opera társulatokat feloszlatták, az előadókat és írókat üldözték, és a forradalmi opera kivételével a darabokat betiltották. 1976-ban a Négyek bandájának bukása után a pekingi opera újjáéledt és népszerűsége folytatódott mind a színpadon, mind a televízióban.
A kulturális forradalmat követően régi és újabb művek is feltűntek. Kínai és külföldi darabok is bekerültek a nemzeti műsorba. Az újabb művek az aktuális politikai hangulat változásai szerint találtak támogatásra vagy elutasításra. Az egyik legőszintébb író Sa Je-hszin () vitatott művét, a The Impostert - mely keményen szólt a párttagok közötti részrehajlás és mellékes jövedelmek témájáról - 1979-ben rendezték meg. Az 1980-as évek elején a darabot Hu Jao-pang () főtitkár kritizálta. Ez volt az első nyilvános beavatkozás a művészetekbe a kulturális forradalom óta. 1981-83 között Sa () darabjai ismét bírálat alá kerültek. 1985-ben az írót felvették a Kínai Kommunista Pártba és a sanghaji People's Art Theater vezetőjévé tették, ahol tovább gyártotta vitatott tartalmú műveit.
Irodalom
[szerkesztés]- Morris Rossabi: Khubilai Khan: His Life and Times. Berkeley: University of California Press. 1988. ISBN 0-520-05913-1
Források
[szerkesztés]- ↑ Chinese Opera. onlinechinatours.com. (Hozzáférés: 2011. július 12.)
- ↑ *Morris Rossabi: Khubilai Khan: His Life and Times. Berkeley: University of California Press. 1988. 162. o. ISBN 0-520-05913-1
- ↑ Ccnt chuanju five melodic styles (kínai nyelven). [2007. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 18.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Chinese opera című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
