Ugrás a tartalomhoz

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szatmár-Bereg megye szócikkből átirányítva)
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
A Túr Sonkádnál
A Túr Sonkádnál
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye címere
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye címere		 Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye zászlaja
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeszékhelyNyíregyháza
Járások száma13
Települések száma229
megyei jogú városok1
egyéb városok29
ISO 3166-2HU-SZ
FőispánRomán István
Népesség
Teljes népesség529 381 fő (2022. okt. 1.)[1]
Népsűrűség89,17 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület5936,45 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye témájú médiaállományokat.

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye, 1950 és 1990 között Szabolcs-Szatmár megye, 1990 és 2022 között Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, közigazgatási egység Magyarországon az Észak-Alföldi régióban. Északkeletről Ukrajna, délkeletről Románia, délnyugatról Hajdú-Bihar vármegye, északnyugatról Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, északról pedig Szlovákia határolja. Székhelye a Nyírség fővárosa, az ország hetedik és a régió második legnépesebb települése, Nyíregyháza.

Földrajza

[szerkesztés]

Geológia

[szerkesztés]

A miocén kor közepéig a felszín domborzati képe a maitól teljesen eltérő volt; a környéken tektonikus árkokkal és kismedencékkel tagolt röghegységek helyezkedtek el.[2] Ezeknek a prekainozoos rögöknek a kristályos és metarmorf kőzeteit 1978-ban a 3446 méter mélységet elérő komorói mélyfúrás érte el.

Az óidei és középidei képződményeket a felső miocén szarmata korszakának heves vulkáni működése általában 1000-2000 méter, de Nagyecsednél 3000 métert elérő vastagságú láva- és tufatakaróval borította be. A miocén közepétől megindult a Kárpátok homokkőövezetének felgyűrődése, és ezzel egyidejűleg megindult az Alföld medencéjének kialakulása. A vármegye mai területén is a mélybe süllyedtek az alaphegységi rögök. A miocén végén és a pliocén időszakában a lesüllyedt területre 1000-2000 méter vastagságú pannon-tavi és beltavi üledék, agyag, agyagmárga, homok rakódott.[3]

A felszín szárazzá vált, majd a pleisztocén és a holocén idején a folyóvizek és a szél eróziója alakította a tájat a tektonikus mozgások mellett.[4] A Würm glaciális idején az Északkeleti-Kárpátokból és Erdélyből érkező folyók (a mai Tapoly, Ondava, Laborc, Ung, Latorca, valamint a Tisza és Szamos ős-folyói 120-200 méter vastag hordalékkúpot raktak le. A pleisztocén és a holocén határán, amikor az Alföld peremén süllyedékek alakultak ki, mint a Szatmár-Beregi-síkság, a Rétköz, a Bodrogköz és a Taktaköz, megállt a hordalékkúp növekedése. A Tisza megváltoztatta folyását, és míg korábban (a pleisztocén végétől) az Ér völgyében folyt a Körös-vidék felé, ettől kezdve a tektonikailag kiemelkedő Nyírséget megkerülve, új vízrajzi hálózatot alakított ki.[3]

A pleisztocén végén helyenként megindult a futóhomok kialakulása, majd a löszös homok, homokos lösz, (Balsa és Rakamaz térségében pedig a valódi lösz képződése. Borsy Zoltán professzor kutatásai szerint a würm idején két nagy homokmozgásra került sor, az első i. e. 26.000-20.000 között, a második i. e. 11.000-10.000 között zajlott le.[5]

A holocénben az éghajlati változások nyomán a terület beerdősült. Az őskőkorszaktól a honfoglalásig sokféle nép települt meg a Nyírség ártérre néző peremén és a folyóhátakon. A Nyírség erdős sztyepp jellegű vidékén állattenyésztő és földművelő népek éltek. Ez a korai termelő tevékenység azonban még nem változtatta meg érdemben a táj képét.[5]

A honfoglaló magyarságot nagy erdőségek fogadták a Szatmár-Beregi-síkság, a Rétköz vidékén, az alsó-szabolcsi ártéren, valamint erdős sztyeppékre találtak a Nyírség területén. A tájváltozás, a kultúrtáj kialakulása a honfoglalás és különösen az államalapítás korában indult meg. A 9. és 10. században a szabolcsi földvár építéséhez 500-600 hektár erdő kiirtása volt szükséges. A szántóföldek és legelők kialakítása is sok erdő kitermelését követelte meg. A 18. századra a Szatmár-Beregi-síkságnak már csak mintegy a felét, a Nyírség egyharmadát borították erdők. A vármegye területének nagy részét állandó és időszakos vízfelületek, mocsarak és lapok foglalták el, mint az Ecsedi-láp, a Rétköz, a Tiszalök környéki mocsarak.[5]

Tájak, domborzat, talajviszonyok

[szerkesztés]

Földrajzilag a vármegye változatos, dombság és síkság is található itt. Két tájegységre tagolható, a Nyírségre és a Felső-Tisza-vidékre, de ezek további kistájakra tagolhatók. A Tiszavasvári környéki löszös-homokos kistájat az ottani lakosság például nyíri Mezőségnek nevezi. Az Alföld legkeletibb részét alkotó Nyírség kb. 78%-a tartozik a vármegyéhez, a Felső-Tisza-vidék kistájai közül a Rétköz teljes mértékben, a Szatmári-síkságnak, a Beregi-síkságnak és az Ecsedi-lápnak pedig egy-egy része tartozik a vármegyéhez. A vármegye legmagasabb pontja a Kaszonyi-hegy (240 m), de jelentős még a Hoportyó (183 m) is.

Nyírség

[szerkesztés]

A Nyírség 20-30, helyenként 50 m magasan emelkedik ki a környező ártéri síkságokból. Ez Magyarország második legnagyobb hordalékkúp-síksága, amit a Kárpátokból érkező ősfolyók építettek fel a pleisztocén idején egymást követő eljegesedések, glaciálisok idején. A hordalékkúpot anyagát nagyrészt a futóhomok alkotja, ennek vastagsága néhány dm-től 32 m-ig terjed. A futóhomokban az aprószemű (0,1-0,2 mm átmérőjű) homok az uralkodó. A futóhomok helyben, a hordalékkúp folyami homokjából képződött az északi, északkeleti szelek hatására. A homok sokfelé lösszel keveredik. Nyírség északi részén gyakori a löszös homok, az északnyugati területeken a homokos lösz. Az úgynevezett típusos lösz csak a Balsa és Rakamaz közötti területeken fordul elő (5 méteres maximális vastagságban.

A szél által kivájt, deflációs mélyedésekben gyakori a barna föld, az ősi folyóvölgyekben és a laposok területén az öntéstalajok jellemzők.

A Nyírség domborzatilag a legváltozatosabb alföldi táj, a szélbarázdák, a maradékgerincek, a nagyobb homokfelhalmozódások, garmadák, deflációs mélyedések és a folyóvölgymaradványok váltakozása révén.[4] Ilyen homokmezőn épült fel a Nyírség legmagasabb pontja, a 182 m-es Hoportyó. Az ősi folyóvölgyekben a homok által elgátolt területeken tavak képződtek, mint a nyíregyházi Sóstó. A legtöbb nyírségi homokbuckában 1–5 cm vastag, 15–20 cm-es távolságban ismétlődő kemény, barna rétegek, úgynevezett kovárványsávok találhatók.[4] Ezeket a dús növényzetű földtörténeti periódusokban az erdei talajból mélybe szivárgó vasas oldatok hozták létre. Az agyagos-vasas kovárványok csökkentik a párolgást, tartalékoljak a nedvességet.

Felső-Tisza-vidék

[szerkesztés]

Ez a tájegység is a jégkorszaki hordalékkúp része. A pleisztocén rétegek a Szatmár-Beregi-síkságon 150–200 m, a Rétközben 100–150 m vastagok. Az itteni folyók sokat változtatták medrüket, ez a táj mai képében is nyomokat hagyott. Például a Szamos egykori lefutási irányát jelzi a Nagy-Éger és a Sár-Éger.

A folyók töltötték fel hordalékukkal az itteni síkságokat. A durvább hordalékanyag 1-3,5 m magas, 2–3 km széles folyóhátak formájában halmozódott fel, mint a Szamoshát, beregi Tiszahát, Krasznahát, Túrhát lettek az ősi települési szintek, ezek nyújtottak lehetőséget az ember letelepedésére. A Szamoshát és a Nyírség között alakult ki az Ecsedi-láp, amit az emberi tevékenység is megnövelt a középkorban, védelmi célú elárasztással.

A Szatmár-Beregi-síkság löszfelszínéből két szarmata korszaki vulkáni kúp, a barabási Tipet (179 m) és a tarpai Nagy-hegy (164 m) emelkedik ki. Az előbbi riolitból, az utóbbi dacitból épült fel.

Önálló kistáj a Rétköz. Ezt is fiatal, túlnyomórészt jelenkori lápos-kotus képződmények, öntéstalajok borítják. Az ebből kiemelkedő 2-3 méter magas pleisztocén homoktérszínek voltak a vízrendezések előtt a letelepülés helyei.

Talaj

[szerkesztés]

A vármegye talajföldrajzi képe igen változatos. A talajok alakulására az emberi tevékenység is erősen hatott, például az erdőtalajok a szántóföldi művelés hatására mezőségi jelleget vettek fel.[6]

A Felső-Tisza-vidék talajai a folyók fiatal öntésképződményein (homok-, agyag- és iszapfelszínein) alakultak ki.[4] Az Ecsedi-láp a 19. század derekán még nádas tőzeglápvidék volt, ma – kisebb lápfoltmaradványoktól eltekintve – mezőgazdasági művelés alatt áll. Az öntéstalajok peremterületein réti talajok alakultak ki. Az Erdőhát földjét az egykori mocsári erdők gyenge talajai jellemzik. Az ősszikesek a Szamos mentén mindössze 2000-3000 éves folyóhordalékon képződtek Csenger, Porcsalma, Szamossályi határában.

A Nyírségben a löszös-homok és homokos-lösz felszíneken mezőségi talajok alakultak ki. A táj északi részét kovárványos barna erdőtalaj, déli területeit laza futóhomok, jellegtelen váztalaj fedi.[4] A már művelés alá vett futóhomokon a humuszosodás jelei mutatkoznak. A Nyírség ősi folyóvizeinek medreiben tápanyagokban viszonylag gazdag réti talajok alakultak ki. A humuszos réteg alatt mészkiválások, mészkőpadok fordulnak elő, továbbá gyepvasérces réti talajok is találhatók itt, amint az Bátorliget mellett is megfigyelhető.[7]

Éghajlat

[szerkesztés]

Éghajlatában a Magyarországot jellemző három fő klimatikus hatás, a kontinentális, az óceáni és a mediterrán közül leginkább a kontinentális érvényesül. Északi fekvése miatt itt általában hűvösebb van, mint a dél-alföldi, belső-alföldi tájakon, A nyarak mérsékelten melegek (20-23 °C júliusi átlaghőmérséklettel), mérsékelten szárazak, a telek hidegek, -3 és -3,9 °C közötti januári középhőmérséklettel. A zord telek kialakulásában az északkeleti szeleknek nagy szerepe van. A havas napok száma (30-35) az Alföldön itt a legmagasabb, a hótakaró segít a kemény téli fagyok kártételének megakadályozásában. Évi középhőmérséklete 9-10,5 °C között ingadozik.[8]

A napsütéses órák száma a Tisza és a Szamos völgyében éves átlagban 1950, a Nyírségben 2000-2050, a vármegyei átlag 2000 óra körül mozog (országosan 1700-2100 között van). Az évi besugárzás összege 105-107 kcal/cm². A sok napfény kedvező a hő- és fényigényes mezőgazdasági kultúrák (gyümölcs, szőlő, dohány, napraforgó, paradicsom) számára. A tavaszi fagyok azonban gyakran ismétlődnek és jelentős károkat okozhatnak.[9]

Az évi közepes hőmérséklet-ingadozás 23-24 °C, az abszolút hőmérséklet-ingadozás 67-68 °C.[8]

A éves csapadék mennyisége a Nyírségben 550–600 mm/év, az Északkeleti-Kárpátok előterében mutatkozó feláramlás következtében következtében a Szatmár-Beregi-síkságon, a Rétköz és a Nyírség északi területein 650–700 mm/ év. A Nyírségben az éves vízhiány 75–125 mm, és a csapadék időbeli megoszlása ráadásul gyakran nem kedvez a mezőgazdaságnak. Gyakori a belvíz és az időszakos aszály okozta kár egyaránt, ezért fontos a csatornázás és az öntözés.[10]

A változó irányú, de leginkább északkeleti és délnyugati szelek a homokverés, szélerózió azaz defláció révén nagy területen veszélyeztetik a termőtalajt.[11]

Vízrajz

[szerkesztés]
Felsőtiszavidéki táj (Dombrád)

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye hidrogeográfiai szempontból is két részre oszlik. A Felső-Tisza-vidék gazdag folyóvizekben, a Nyírség vízhálózatát viszont többnyire az emberi erővel létrehozott, helyi nevükön „nyírvíz-csatornák” alkotják. A felszíni vizek 98%-a a határon túlról, Ukrajnából és Romániából érkezik. A felszín alatti talaj- és rétegvizek készlete is jelentős. A Nyírség pleisztocén rétegsora kb. 100 milliárd m³ vizet tárol. A mélyebb (pannon-tengeri) üledékek termálvizét balneológiai, ipari és mezőgazdasági célokra hasznosítják (Nyíregyháza, Kisvárda, Mátészalka, Tiszavasvári). Már 800–1000 m mélységű kutakból is 55-65 °C-os hévizek hozhatók felszínre.[11]

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye legjelentősebb folyója természetesen a Tisza. Tiszabecsnél érkezik Magyarország és a vármegye területére, és Tiszadobnál hagyja el azt. A folyó itteni szakasza 235 km hosszú, ebből 208 km a Felső-Tiszához tartozik, ami Tokaj-Rakamaz térségéig, a Bodrog torkolatáig terjed. A 27 km-es alsó-szabolcsi folyószakasz már a Közép-Tisza része.[12]

A Felső-Tisza rendkívül kanyargós, középszakasz-jellegű folyó, eredetileg meanderekkel. Mindkét oldalon feltöltődő holtágak, morotvák kísérik. A folyó esése magyar földön itt a legnagyobb (Tiszabecs és Vásárosnamény között kilométerenként 20–40 cm). A kis- és nagyvíz közötti különbség több mint 80-szoros lehet. (Vásárosnaménynál a legkisebb vízmennyiség 44 m³/s, a legnagyobb 3900 m³/s). A folyónak három árvize van: a kora tavaszi, a kora nyári ("zöldár") és a késő őszi. Tokaj-Rakamaz térségében a kora tavaszi és a zöldár összetalálkozik, így itt egyetlen tavaszi árhullám figyelhető meg. Az árvizek alkalmával felerősödik az egyébként is jelentős medererózió és hordalékszállítás. A folyó nagyjából Tivadar községig durva és finom kavicsot görget, innen tovább már csak homokot szállít, és azt több helyen (Tivadar, Vásárosnamény) lerakja. Vásárosnaménynál a Szamos lebegtetett iszaphordalékának beáramlása miatt a Tisza „szőkévé” válik, vize átlátszatlan lesz.[13]

A Felső-Tisza és mellékfolyói mentén a szabályozás előtt gyakoriak voltak a mederpartokat megszakító nyílások, az úgynevezett fokok. Az ezeken át kiáramló víz a mélyebb árterületekre ömlött, majd apadáskor ugyanitt nagyrészt visszaáramlott a folyóba. A fokok a középkori ártéri vízgazdálkodás (halászat, vízi szállítás, vízimalmok) fontos összetevői voltak.[13]

A nagy folyószabályozási munkák a vármegyében a 18. században kezdődtek néhány Tisza- és Szamos-kanyarulat átvágásával. Ekkor történtek az első kísérletek az Ecsedi-láp lecsapolására is. Az egész Tisza-völgy átfogó szabályozása Vásárhelyi Pál tervei 1846-ban Tiszadob határában indult. A nagy munka nyomán a Felső-Tisza hossza 335 km-ről 208 km-re csökkent, megnőtt a folyó esése és meggyorsult a nagyvizek levonulása. Az árvízvédelmi gátak rendszere Felső-Tisza és mellékfolyóinak árvízvédelmi gátrendszere a 21. század elejére meghaladja a 600 km-t.[13]

Az alsó-szabolcsi Tisza-szakaszokon, Tiszalök mellett vízlépcső, erőmű és öntözőrendszer létesült. A Felső-Tisza magyarországi mellékfolyói a Batár, a Palágyság kisebb folyóvizeit (Paládi-víz, Sár-Éger, Nagy-Éger) összegyűjtő Túr-főcsatorna, továbbá a Csamota, Szenke vizével bővülő Öreg-Túr, a Szamos, a Kraszna majd a Rétközben a "nyíri főfolyásokat" levezető Lónyai-főcsatorna. A Beregi-síkság vizeit a Csaronda és a Szipa egyesíti. A Szipa-csatorna Tiszaszalkánál folyik a Tiszába.[13]

A Szamos 53 km-es magyarországi szakasza folyószabályozások során egyenesebb lett és töltések közé került, átlagosan 600 méter széles ártérrel. A Szamos vízhozam-ingadozásai a Tiszáénál is nagyobbak (kisvíz 10 m³/s, nagyvíz 1500 m³/s). A Kraszna régen az Ecsedi-lápon áthaladva Olcsvánál folyt a Szamosba. Az Ecsedi-láp lecsapolásával egyidejűleg a Krasznát is csatornázták, és Vásárosnamény alatt közvetlenül a Tiszába vezették.

A Nyírség a nagy folyószabályozások előtt jórészt lefolyástalan terület volt. Az terület deflációs mélyedéseiben, valamint az ősi folyóvölgyekben tavak, mocsarak és lápok alakultak ki. Ezek vízfeleslegét a terület szélein a helyileg „nyírvíz-patakoknak” nevezett vízfolyások vezették le a Rétköz és az Ecsedi-láp felé. A Nyírség sekély vizű tavainak (többek között a Nagy-Vadas-tó, Szelkó-tó, Fehér-szik-tó, Sóstó, Nyírteleki-tó, kállósemjéni Mohos-tó) kiterjedése az időjárás függvényében széles határok között változott. Ezt a vadvízi világot szüntette meg az 1806-ban az első nagy vízlevezető árok, az úgynevezett „vármegyei árok” kimélyítésével indult vízszabályozó és talajjavító munka.[14][15]

A vármegye nagy vízrendezési munkálatai közül az utolsó az 1970-es, súlyos veszteségekkel járó árvíz után a Szatmári-síkságon a Szamostól a Tiszáig megépült nagy lokalizációs gát volt. Ez a román határtól néhány kilométerre épült védelmi mű véget vetett annak a veszélynek, hogy egy romániai gátszakadás Magyarországon is károkat okozzon.[16]

A nagy folyószabályozások, lecsapolások újabb gondokat is okoztak. A térség kiszáradása, az erdők kiirtásával párhuzamosan előidézte a futóhomok megjelenését, a helyenkénti sivatagosodást. Ez ellen a fehér akác megtelepítésével védekeztek, ami azonban egysíkúvá tette a vármegye faállományát.

A vármegye megmaradt nagyobb állóvizei a Nagy-Vadas-tó Újfehértó mellett (124 hektár), a Királyteleki-tó Nyírtelek mellett (23 hektár), valamint Nyíregyházán a Bujtos-tó és a Sóstó. Öntözési célokra a Nyírség ősfolyóvölgyeiben 12 kisebb-nagyobb víztároló létesült, mintegy 20 millió m³ térfogattal, többek között Császárszállás (Nyíregyháza), Harangod (Nagykálló), Érpatak, Laskod, Levelek, Rohod, Vaja térségében.[14]

Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés]
Bővebben: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye védett természeti értékeinek listája

Növényvilág

[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye mai képére a kultúrnövényzet, a szántóföldek, gyümölcsösök és kertgazdaságok a jellemzőek. A Felső-Tisza-vidék és a Nyírség agrártájait a félkultúr kaszálók és legelők teszik változatossá. Kisebb-nagyobb foltokban megtalálhatók még az ősi flóra maradványai is, a lápok, mocsarak, ligeterdők és az erdős sztyepp növényzete is.[17] Modern növényföldrajzi felosztás szerint nagyjából a Nyírségense flórajárás és a Samicum flórajárás területével esik egybe.

A Felső-Tisza-vidék a honfoglaláskor és az azt követő századokban ligeterdős táj volt. A folyók és holtágak térségében gazdag hínár-, mocsári és lápi vegetáció élt. A mező- és erdőgazdasági tevékenység, majd a 18-19. századi folyószabályozás és ármentesítés nyomán az ősi tájkép nagy mértékben átalakult. Az eredeti erdők megfogyatkoztak, a szántóföldek, kaszálórétek és ártéri legelők egyre nagyobb területeket foglaltak el. Az egykor erdős-mocsaras vidék döntően mezőgazdasági területté vált, főleg takarmánytermelő és állattenyésztő jelleggel.

A Felső-Tisza-vidéken a legtöbbet a Szatmári- és a Beregi-síkság őrzött meg a természetes növény- és állatvilágból. A tájat átszelő vízfolyások (Tisza, Szamos, Kraszna) mentén a növénytakaró már néhány méteres szintkülönbségek szerint is karakteresen rendeződik. Az élővizekben és egykori folyómedrek maradványaiban a hínártársulások, a nádasok, majd a magassás- és mocsárrétek, a láprétek és az égeres láperdők jellemzőek. A Csaroda határában található – már 1952-ben természetvédelmi területté nyilvánított – tőzegmohalápok (Nyírestó, Babtava és a Navat-patak melléke) különleges botanikai értéket képviselnek. Az égeres láperdőkben a mézgás éger és a magyar kőris a jellegadó, de ritkábban a kocsányos tölgy is előfordul (pl. a Beckereki-erdő Csaroda mellett). A magas ártereken kőris-szil ligetek alakultak ki, s ezekben a kocsányos tölgy, a mezei szil, a magyar kőris és helyenként a szürke nyár az uralkodó fa. Beregdaróc határában az ugyancsak védelem alatt álló Dédai erdőben – talajvíz közeli (1,5 m) helyzetben – a gyertyános-tölgyes foltok mellett a bükk is megjelenik. A kőris-szil ligeterdő legszebb állományai Csaroda, Tarpa, továbbá Fehérgyarmat, Jánkmajtis és Túrricse közelében vannak. A Szatmár-Beregi-síkság kőris-szilligeterdeiben él a Kárpátokban endemikus ritka alhavasi növény, a kárpáti sáfrány is.

Az egykori erdők irtványföldjein legelők és kaszálók jöttek létre. A táj kis szigethegyein (a barabási Tipet és a tarpai Nagy-hegy) cseres-tölgyes erdőrészek és a sztyeppei rét foszlányai élnek, a déli kitettségű lejtőkön pedig szőlőket és gyümölcsösöket telepítettek. A Szatmár-Beregi-síkság jelentős (225 km²-es) részét már 1982-től tájvédelmi körzetté nyilvánították. A Rétközben a kultúrtájfejlődés nyomán ennél is kevesebb maradt meg a múlt természetes növénytakarójából és állatvilágából.

A Nyírség eredetileg erdős sztyeppe volt, kiterjedt lápokkal és mocsarakkal. A 18. századi kéziratos térképek azt bizonyítják, hogy 200 éve még a terület egyharmadát erdők borították. A nyírségi tölgy és pusztai erdők földrajzi megoszlása – a gyakori erdőirtások miatt – már akkor is egyenetlen volt. A táj nyugati fele (pl. a nyíri Mezőség) homokpuszta és kultúrtáj volt.[17]

A Nyírség homokfelszínét tagoló ősfolyóvölgyek és a deflációs mélyedések ("nyírvíz-laposok") a lecsapolás előtt lápos, mocsaras, pangóvizes térségek voltak gazdag élővilággal. A sekély tavakban hínártársulások alakultak ki, amelynek maradványait a kállósemjéni Mohos-tó őrzi.[18]

A növényvilág következő lépcsőit a nádasok, a magassás-társulások, a zsombékosok, a fűz- és nyírlápok, majd a tölgy-szil ligetek alkották. A lápnövényzet a leggazdagabban Bátorligeten maradt fenn, melyet a kállósemjéni Mohos-tó úszólapjával együtt természetvédelem alá helyeztek. Szórványosan a kőris-szil ligeterdők is megtalálhatók (Bátorliget, Fényi-erdő). Ezek a 19. században végrehajtott lecsapolási munkálatok következtében (vagyis a talajvíz leszállása miatt) sokfelé átalakultak gyöngyvirágos tölgyessé (Sóstói-erdő, Baktalórántháza, Fényi-erdő). A gyöngyvirágos tölgyesekben a főszereplő kocsányos tölgy mellett gyakori a mezei szil, a mezei juhar és a rezgő nyár (Bátorliget), de ritkábban előfordul a nyír is (Tornyospálca). A nyírfaállomány rohamos csökkenése is a csatornázásra, a talaj szárazabbá válására vezethető vissza. A Nyírség magasabb homokfelszíneit pusztai tölgyesek és homokpuszta-társulások (pl. csenkesz, ezüstperje) borították.[18]

Az ősi homokpusztarétek és a pusztai tölgyesek degradációja a homoki legelők kialakulásához vezetett (Dél-Nyírség). A szikes tavak (Sóstó, Fehér-szik-tó, Szelkó-tó stb.) környékén kotus és meszes-szódás talajon sótűrő és sókedvelő növénytársulások élnek.[18]

A letelepedett lakosság földszükséglete a honfoglalás óta folyamatosan, de természetesen az utóbbi századokban egyre jelentősebb mértékben természet-átalakító tevékenységgel járt, és ez különösen éreztette hatását a növényvilágra. Az emberi hatásra létrejött változások gyakran újabb, más irányú beavatkozást tettek szükségessé. Az erdők irtása azzal járt, hogy helyenként újra megjelent a felszínen a futóhomok, ami a jégkorszak után, a nagy erdőségek kialakulása előtt jellemezte a tájat. A folyóvizek lecsapolása szikesedéssel járt. Az emberi tevékenység a középkorban először az Ecsedi-láp nagymértékű kiterjedéséhez vezetett várvédelmi okok miatt, majd sor került annak szinte teljes lecsapolására. A futóhomok megkötésére betelepítették az akácot, ami ma már a vármegye - az országos átlagnál egyébként alacsonyabb arányú – faállományának több mint 50%-át adja,[16] és egyre inkább inváziós fajként viselkedik.[19] Az akác térhódítását már a rendszerváltás előtt szükségesnek tartották visszafogni, de helyette a nemes nyár telepítésébe kezdtek, hogy a papíriparnak hazai nyersanyag álljon a rendelkezésére. Ezek a szigorúan négyzetesen telepített nyárfaültetvények azonban hasonlóképpen távol állnak a természetes erdő látványától és természeti szerepétől, mint az akácosok. A természetes élővilág megmaradt szigeteit is a főleg amerikai származású özönnövények erősödő inváziója szorongatja.[4]

Állatvilág

[szerkesztés]

Az aktív emberi környezetalakítás előtti állatvilágra a legrégebbi adatok csak a 18-19. századból maradtak fenn (Bél Mátyás, Szirmay Antal munkái). Eszerint a leggyakoribb a dámvad, továbbá az őz és a nyúl volt, de előfordult a szarvas, vaddisznó és medve is.[20] Feljegyezték a farkasfalkák kártevéseit, a vízimadarak sokaságát és a folyóvizek, tavak halbőségét is.

Az élővilág ma Bátorliget térségében a leggazdagabb, ahol a múlt század 80-as éveiben a kutatók 4672 állatfajt figyeltek meg. A vármegyében a 20. század folyamán intenzív vadgazdálkodás indult meg. A Felső-Tisza-vidék és a Nyírség erdőségeinek jelentős vadászati értéke a gímszarvas és az őz, amelyek törzsállománya 100-as illetve 1000-es nagyságrendű. A vaddisznó sokfelé túlszaporodott. A nyúl és a fácán is igen gyakori.

A Felső-Tisza-vidék vizeiben mintegy 45 halfaj előfordulása ismeretes (köztük a ponty, compó, márna, petényi-márna, dévérkeszeg, sügér, fogassüllő, kősüllő). A kétéltűek és hüllők közül említést érdemel a mocsári béka, a tarajos gőte és a pettyes gőte, a hegyi vagy elevenszülő gyík (Csaroda, Bátorliget), a foltos szalamandra (Lónyai- és Bockereki-erdő) és a keresztes vipera (Lónyai-, Bockereki- és Dédai-erdő).

A Tiszavasvári Fehér-szik Természetvédelmi Terület a jelentős madárátvonulások miatt kiemelt természeti értéket képvisel, többek között különféle gémfajták és a kis kócsagok telepeivel.[21]

A vármegye jellemző földrajzi pontjai

[szerkesztés]

Történelem

[szerkesztés]
Bővebben: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye története

A vármegye történelme a mai nevében említett három régi vármegye mellett részben a történelmi Ung és Ugocsa vármegye históriáját is magába foglalja.

Csónak alakú, faragott fejfák és Kölcsey Ferenc fehér márvány síremléke légi fotón a Szatmárcsekei temetőben

Már az újkőkor embere letelepedett itt a régészeti feltárások eredményei szerint. A honfoglalás is ezen a tájon kezdődött, a kor leleteinek nagy része, köztük gazdag, vezetőkre utaló férfisírok kerültek elő itt. Az államalapítás után I. István három királyi vármegyét alapított itt, Szabolcs, Borsova és Szatmár néven. A török nem hódoltatta meg a területet, de gyakori rablótámadásaival szétzilálta a gazdasági életet. Súlyos következményei voltak annak is, hogy a vidék egyben a Habsburgok uralta királyi Magyarország és Erdély ütköző zónájában is feküdt, és rendszeresen sarcolták az átvonuló hadak.

A 16. században a térség a magyarországi reformáció egyik központját adta, majd a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok egyik bázisa lett. A függetlenségi küzdelmek bukása utáni béke idején, a 18. században szerény gazdasági fejlődés indult a térségben.

A 19. század derekán, a jobbágyfelszabadítás és a Tisza szabályozásával együtt járó nagy természetátalakító munkák során alapvetően megváltozott a térség társadalmi szerkezete is. A birtokszerkezet átalakult, a külterjes gazdálkodást folytató nagybirtokok nem tudták felszívni a fölös munkaerőt. Az elégedetlenség gyakran öltött erőszakos formát.

A két világháború között sem sikerült javítani az életkörülményeken. Az új háború előtt és annak első szakaszában a bécsi döntések révén jelentősen változott az ország és ezzel a vármegye területe is, de ezek a fejlemények nem lehettek tartósak.

A második világháború után hamarosan a vármegyében is megtörtént a kommunista hatalomátvétel. Itt is sor került a mezőgazdaság erőszakos szövetkezesítésére. A mai vármegye az 1950-es megyerendezéskor jött létre Szabolcs megye és Szatmár-Bereg megye egyesítésével és a határok kiigazításával. 1950 és 1989 között Szabolcs-Szatmár megye volt a neve.

Az ipari fejlődés csak a hatvanas években indult meg, addig a vármegye munkaerő-feleslege az ország más vidékein vett részt az építkezéseken, elvándorlás vagy ingázás révén. A nyolcvanas évek elejére már jelentős létszámú munkásság és első generációs értelmiségi réteg alakult ki.

Szabolcs-Szatmár megye közigazgatási beosztása 1950–1990 között

[szerkesztés]

Járások 1950–1983 között

[szerkesztés]

Az 1950-es megyerendezés előtt Szabolcs megyéhez kilenc járás tartozott: Dadai alsó (székhelye Tiszalök volt), Dadai felső (Gáva), Kisvárdai, Ligetaljai (Nyíradony), Nagykállói, Nyírbaktai (Baktalórántháza), Nyírbátori, Nyírbogdányi (Kemecse) és Tiszai (Mándok). Ugyanakkor Szatmár-Bereg megyéhez négy járás tartozott (Csengeri, Fehérgyarmati, Mátészalkai és Vásárosnaményi). A megyerendezéskor a Ligetaljai járás területét felosztották Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megye között és megszüntették, így az új Szabolcs-Szatmár megyében 1950. március 16-ától tizenkét járás volt.

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Tiszai járást felosztották a Kisvárdai és a Vásárosnaményi járások között. Ugyanekkor a Dadai felső járás is megszűnt, de területéből néhány Nyíregyháza környéki községgel kiegészítve létrehozták az új Nyíregyházi járást. Szintén ekkor igazították az összes járás elnevezését a székhelyéhez. Mindennek következtében a tanácsrendszer bevezetésekor Szabolcs-Szatmár megye tizenegy járásra oszlott (Baktalórántházi, Csengeri, Fehérgyarmati, Kemecsei, Kisvárdai, Mátészalkai, Nagykállói, Nyírbátori, Nyíregyházi, Tiszalöki és Vásárosnaményi).

Ezt követően 1983-ig a tizenegyből öt járás szűnt meg: a Kemecsei (1956-ban), a Csengeri (1969-ben), a Baktalórántházi és a Tiszalöki (1970-ben) végül a Nagykállói (1978-ban). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez hat járás tartozott (Fehérgyarmati, Kisvárdai, Mátészalkai, Nyírbátori, Nyíregyházi és Vásárosnaményi).

Városok 1950–1983 között

[szerkesztés]
Mátészalka, Hét vezér díszkút (Bíró Lajos alkotása)

Az 1950-es megyerendezéskor Szabolcs megyéhez egy megyei város tartozott, Nyíregyháza, Szatmár-Bereg megyéhez pedig egy sem. 1983-ig öt másik település szerzett városi rangot a megyében: Mátészalka (1969-ben), Kisvárda (1970-ben), Nyírbátor (1973-ban), végül Fehérgyarmat és Vásárosnamény (1978-ban), így 1983-ra a városok száma hatra nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Nyíregyháza közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, 1954 és 1971 között a megye összes városának jogállása járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1971–1983 között

[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár megye városai közül 1983-ig négy körül alakult városkörnyék: a Kisvárdai, Mátészalkai és Nyírbátori 1977-ben, a Vásárosnaményi pedig 1978-ban. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába, a megye valamennyi városa járási székhely maradt 1983 végéig.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984–1990 között

[szerkesztés]

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé és lett nagyközségkörnyék-központ Tiszavasvári, mely aztán 1986-ban várossá alakult. 1989-ben kapott városi rangot Csenger, Nagykálló és Záhony, de ezek már nem lettek városkörnyékközpontok.

1989-ben Nyíregyháza azon három megyeszékhely között volt, amelyeket az Elnöki Tanács megyei várossá nyilvánított, így 1990-ben, a tanácsrendszer megszűnésekor Szabolcs-Szatmár megyében már tíz város volt, közülük egy megyei város.

Önkormányzat és közigazgatás

[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Önkormányzat

[szerkesztés]

A vármegyei önkormányzat területi önkormányzat, jogi személy, melynek feladatait és hatáskörét a közgyűlés látja el. A vármegyei önkormányzat képviselő-testülete a közgyűlés. A vármegyei testületek és tisztségviselők munkáját vármegyei önkormányzati hivatal segíti, melynek feladata a döntések szakmai előkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenőrzése.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés tagjai
Tag: Jelölő szervezet:
1 Seszták Oszkár Fidesz-KDNP A Vármegyei Közgyűlés elnöke
2 Baracsi Endre Fidesz-KDNP A Vármegyei Közgyűlés alelnöke
3 Kerekes Miklós Fidesz-KDNP A Vármegyei Közgyűlés alelnöke, Ügyrendi, Jogi és Pénzügyi Bizottság - elnök
- Szabó István a közgyűlés nem közgyűlési tag alelnöke
4 Adorján Béla Jobbik - Momentum Képviselő, Ügyrendi, Jogi és Pénzügyi Bizottság - tag
5 Bakti János Fidesz-KDNP Képviselő, Ügyrendi, Jogi és Pénzügyi Bizottság - tag
6 Dócs Attila Fidesz-KDNP Képviselő, Nemzetközi Kapcsolatok és Határmenti Együttműködés Bizottsága - tag
7 Farkas Ernő Fidesz-KDNP Képviselő
8 Farkas László DK Képviselő
9 Filep Sándor Fidesz-KDNP Képviselő, Terület- és Vidékfejlesztési Bizottság - elnök
10 Földi István Jobbik - Momentum Képviselő, Terület- és Vidékfejlesztési Bizottság - tag
11 Görömbei Vilmos Fidesz-KDNP Képviselő
12 Gyügyei Éva Fidesz-KDNP Képviselő, Terület- és Vidékfejlesztési Bizottság - tag
13 Halmi József MSZP Képviselő, Nemzetközi Kapcsolatok és Határmenti Együttműködés Bizottsága - elnök
14 Dr. Helmeczy László Összefogás SZ-SZ-B Képviselő, Terület- és Vidékfejlesztési Bizottság - tag
15 Kiss András Fidesz-KDNP Képviselő, Nemzetközi Kapcsolatok és Határmenti Együttműködés Bizottsága - alelnök
16 Kovács Dániel Sándor Fidesz-KDNP Képviselő
17 Lipők Sándor Zoltán Fidesz-KDNP Képviselő, Terület- és Vidékfejlesztési Bizottság - alelnök
18 Makai Tamás Fidesz-KDNP Képviselő
19 Pálosi László Fidesz-KDNP Képviselő, Ügyrendi, Jogi és Pénzügyi Bizottság - tag
20 Papp Bertalan Fidesz-KDNP Képviselő
21 Dr. Simonné Dr. Rizsák Ildikó Fidesz-KDNP Képviselő, Nemzetközi Kapcsolatok és Határmenti Együttműködés Bizottsága - tag
22 Szőke Zoltán Fidesz-KDNP Képviselő
23 Sztolyka Zoltán Fidesz-KDNP Képviselő, Ügyrendi, Jogi és Pénzügyi Bizottság - alelnök
24 Tóth Viktor Jobbik - Momentum Képviselő
25 Dr. Veres János MSZP Képviselő, Terület- és Vidékfejlesztési Bizottság - tag

Járások

[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei (akkor még megyei) közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Sorszám Járás neve Székhely Település Ebből város Népesség
(2013. január 1.)		 Terület
(km²)		 Népsűrűség
(fő/km²)
1 Baktalórántházai járás Baktalórántháza
12
1
19 521
254,47
77
2 Csengeri járás Csenger
11
1
13 839
246,51
56
3 Fehérgyarmati járás Fehérgyarmat
50
1
38 363
707,37
54
4 Ibrányi járás Ibrány
8
2
23 850
304,91
78
5 Kemecsei járás Kemecse
11
2
22 185
246,41
90
6 Kisvárdai járás Kisvárda
23
3
57 050
523,09
109
7 Mátészalkai járás Mátészalka
26
3
64 810
624,7
104
8 Nagykállói járás Nagykálló
8
2
30 430
377,36
81
9 Nyírbátori járás Nyírbátor
20
3
43 557
695,94
63
10 Nyíregyházi járás Nyíregyháza
15
4
166 684
809,61
206
11 Tiszavasvári járás Tiszavasvári
6
2
27 306
381,61
72
12 Vásárosnaményi járás Vásárosnamény
28
2
36 689
617,94
59
13 Záhonyi járás Záhony
11
2
19 369
145,95
133

Országgyűlési egyéni választókerületek Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében

[szerkesztés]
Választókerület Országgyűlési képviselő Országgyűlési frakció
Szabolcs-Szatmár-Bereg 01. OEVK Székhelye: Nyíregyháza Szabó Tünde Fidesz
Szabolcs-Szatmár-Bereg 02. OEVK. Székhelye: Nyíregyháza Vinnai Győző Fidesz
Szabolcs-Szatmár-Bereg 03. OEVK. Székhelye: Kisvárda Seszták Miklós KDNP
Szabolcs-Szatmár-Bereg 04. OEVK. Székhelye: Vásárosnamény Tilki Attila Fidesz
Szabolcs-Szatmár-Bereg 05. OEVK. Székhelye: Mátészalka Kovács Sándor Fidesz
Szabolcs-Szatmár-Bereg 06. OEVK. Székhelye: Nyírbátor Simon Miklós Fidesz

Népesség

[szerkesztés]
Nyíregyháza belvárosa
Bővebben: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye városai lakónépesség szerint

A vármegye hagyományosan az ország "népességellátójának" tekinthető, ugyanis a vitális, jó népmozgalmi arányszámokkal rendelkező (korábbi) mezőgazdasági népesség (református és katolikus egyaránt) főleg az 1950-es évektől (a mezőgazdaság modernizációját követően) tömegesen vándorolt az ország iparosodó megyéibe (főleg a szomszédos Borsodba), és - az országban a legkevésbé vitális népességének köszönhetően az 1960-as évektől egyre inkább demográfiai vákuumba került - Budapestre, biztosítva ezáltal a megfelelő számú munkaerőt ezen térségek számára.

Vallási megoszlás

[szerkesztés]

A vármegye népessége hagyományosan főleg református (35%). Jelentős a római katolikusok (19%) és a görögkatolikusok (13%, jelentős részben rutének és észak-erdélyi románok elmagyarosodott leszármazottai) közössége is. Az evangélikus vallás (2%) leginkább a 18. században Nyíregyházára és a környező bokortanyákra betelepült tirpákok leszármazottai körében fordul elő. A korábban népes zsidó közösségnek csak töredékei maradtak meg.

Gazdaság

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A vármegye legnagyobb nyereségű cégei a 2022-es adózott eredmény szerint:[22]

  1. Michelin Hungária Abroncsgyártó Kft.
  2. MASTER GOOD Termelő és Kereskedelmi Kft.
  3. LEGO Manufacturing Kft.

Közlekedés

[szerkesztés]

Magyarország leghosszabb útvonalán, a 4-es főúton közelíthető meg, de 2007 szeptemberétől, az M3-as autópályán is, ami előbb a 234-es lehajtóig tartott, onnan tovább a 2013-ban megépített szakasz tart Vásárosnaményig, és majd innan fogja a jövőben elérni Beregdarócot, az ukrán határnál.

Záhonyban található Európa keleti felének legnagyobb vasúti csomópontja.

A személyforgalom szempontjából a legforgalmasabb határátkelőhelyek: Csengersima, Záhony, Tiszabecs és Beregsurány.

Magyar–román határátkelőhelyek

[szerkesztés]

Magyar–ukrán határátkelőhelyek

[szerkesztés]

Kultúra

[szerkesztés]
Tiszadob - Andrássy-kastély
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Bővebben: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei múzeumok listája
Bővebben: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei kulturális programok listája
Bővebben: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye turisztikai látnivalóinak listája
Bővebben: Észak-Alföld turisztikai régió

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye a népi építészet, tárgyi népművészet, a népzene és néptánc gazdag hagyományával rendelkezik.

A vármegye bővelkedik műemlékekben. Különleges látnivalót jelentenek a fából épült haranglábak, a 13. századi csarodai templom és a kazettás mennyezetű tákosi református templom.

Gyógyfürdők a vármegyében:

A vármegye híres szülöttei

[szerkesztés]

Települései

[szerkesztés]

Városok

[szerkesztés]
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
Nyíregyháza
Nyíregyháza
Mátészalka
Mátészalka
Kisvárda
Kisvárda
Újfehértó
Újfehértó
Tiszavasvári
Tiszavasvári
Nyírbátor
Nyírbátor
Nagykálló
Nagykálló
Vásárosnamény
Vásárosnamény
Fehérgyarmat
Fehérgyarmat
Nyírtelek
Nyírtelek
Ibrány
Ibrány
Nagyecsed
Nagyecsed
Balkány
Balkány
Tiszalök
Tiszalök
Nagyhalász
Nagyhalász
Nyírmada
Nyírmada
Rakamaz
Rakamaz
Csenger
Csenger
Kemecse
Kemecse
Baktalórántháza
Baktalórántháza
Demecser
Demecser
Mándok
Mándok
Záhony
Záhony
Dombrád
Dombrád
Ajak
Ajak
Vaja
Vaja
Nyírlugos
Nyírlugos
Máriapócs
Máriapócs
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye városai

(Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján)[24]

Sorsz. Település Lakónépesség Kistérség
1. Nyíregyháza 115 359 fő (2024. jan. 1.)[25] +/-Növekedés Nyíregyházai kistérség
2. Mátészalka 15 157 fő (2024. jan. 1.)[26] +/-Csökkenés Mátészalkai kistérség
3. Kisvárda 14 888 fő (2024. jan. 1.)[27] +/-Csökkenés Kisvárdai kistérség
4. Tiszavasvári 12 276 fő (2024. jan. 1.)[28] +/-Csökkenés Tiszavasvári kistérség
5. Újfehértó 12 183 fő (2024. jan. 1.)[29] +/-Csökkenés Nagykállói kistérség
6. Nyírbátor 11 237 fő (2024. jan. 1.)[30] +/-Csökkenés Nyírbátori kistérség
7. Nagykálló 9033 fő (2024. jan. 1.)[31] +/-Csökkenés Nagykállói kistérség
8. Vásárosnamény 7895 fő (2024. jan. 1.)[32] +/-Növekedés Vásárosnaményi kistérség
9. Fehérgyarmat 6975 fő (2024. jan. 1.)[33] +/-Csökkenés Fehérgyarmati kistérség
10. Nyírtelek 6455 fő (2024. jan. 1.)[34] +/-Csökkenés Nyíregyházai kistérség
11. Ibrány 6272 fő (2024. jan. 1.)[35] +/-Csökkenés Ibrány-Nagyhalászi kistérség
12. Nagyecsed 5953 fő (2024. jan. 1.)[36] +/-Csökkenés Mátészalkai kistérség
13. Balkány 5840 fő (2024. jan. 1.)[37] +/-Csökkenés Nagykállói kistérség
14. Tiszalök 5347 fő (2024. jan. 1.)[38] +/-Csökkenés Tiszavasvári kistérség
15. Nagyhalász 5311 fő (2024. jan. 1.)[39] +/-Csökkenés Ibrány-Nagyhalászi kistérség
16. Kemecse 4666 fő (2024. jan. 1.)[40] +/-Csökkenés Ibrány-Nagyhalászi kistérség
17. Nyírmada 4630 fő (2024. jan. 1.)[41] +/-Csökkenés Baktalórántházai kistérség
18. Csenger 4394 fő (2024. jan. 1.)[42] +/-Csökkenés Csengeri kistérség
19. Rakamaz 4186 fő (2024. jan. 1.)[43] +/-Csökkenés Tiszavasvári kistérség
20. Demecser 3863 fő (2024. jan. 1.)[44] +/-Csökkenés Ibrány-Nagyhalászi kistérség
21. Mándok 3721 fő (2024. jan. 1.)[45] +/-Csökkenés Záhonyi kistérség
22. Záhony 3712 fő (2024. jan. 1.)[46] +/-Csökkenés Záhonyi kistérség
23. Dombrád 3560 fő (2024. jan. 1.)[47] +/-Csökkenés Kisvárdai kistérség
24. Baktalórántháza 3554 fő (2024. jan. 1.)[48] +/-Növekedés Baktalórántházai kistérség
25. Vaja 3368 fő (2024. jan. 1.)[49] +/-Csökkenés Mátészalkai kistérség
26. Ajak 3237 fő (2024. jan. 1.)[50] +/-Csökkenés Kisvárdai kistérség
27. Nyírbogát 2931 fő (2024. jan. 1.)[51] +/-Csökkenés Nyírbátori kistérség
28. Nyírlugos 2418 fő (2024. jan. 1.)[52] +/-Csökkenés Nyírbátori kistérség
29. Máriapócs 1822 fő (2024. jan. 1.)[53] +/-Csökkenés Nyírbátori kistérség

Községek, nagyközségek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A népesség adatai településenként (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. szeptember 26. (Hozzáférés: 2023. október 7.)
  2. ↑ Frisnyák 5. o.
  3. ↑ a b Frisnyák 6. o.
  4. ↑ a b c d e f Hortobágy
  5. ↑ a b c Frisnyák 7. o.
  6. ↑ Frisnyák 22. o.
  7. ↑ Frisnyák 23. o.
  8. ↑ a b Frisnyák 12. o.
  9. ↑ Frisnyák 11. o.
  10. ↑ Frisnyák 13. o.
  11. ↑ a b Frisnyák 14. o.
  12. ↑ Frisnyák 15. o.
  13. ↑ a b c d Frisnyák 16. o.
  14. ↑ a b Konecsny
  15. ↑ Frisnyák 18. o.
  16. ↑ a b Frisnyák 24. o.
  17. ↑ a b Frisnyák 20. o.
  18. ↑ a b c Frisnyák 21. o.
  19. ↑ Barotányi Zoltán: "Több ezer milliárd életképes akácmag" - Bartha Dénes erdőmérnök az akác térhódításáról. Magyar Narancs, 7. sz. (2014. február 13.)
  20. ↑ Frisnyák 21. o.
  21. ↑ Frisnyák 22. o.
  22. ↑ A TOP 100 vállalkozás adatai. In Kelet-Magyarország TOP 100 2023: A 100 legjelentősebb Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei székhelyű vállalkozás. Nyíregyháza: Mediaworks Hungary. 2023. 50. o.  
  23. ↑ Rexa Dezső: A Nemzeti Szinház első gárdája. Pesti Hírlap 49. évfolyam 178. szám, 1927. augusztus 7. (adt.arcanum.com)
  24. ↑ Magyarország Helységnévtára, 2012 (magyar nyelven) (PHP). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
  25. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  26. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  27. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  28. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  29. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  30. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  31. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  32. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  33. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  34. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  35. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  36. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  37. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  38. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  39. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  40. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  41. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  42. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  43. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  44. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  45. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  46. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  47. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  48. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  49. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  50. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  51. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  52. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  53. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Szabolcs-Szatmar-Bereg County
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Szlovákia Kassai kerület
 Ukrajna Kárpátalja
Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye

Észak
Nyugat  Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye  Kelet
Dél

Magyarország Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
 Magyarország Hajdú-Bihar vármegye
 Románia Szatmár megye
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabolcs-Szatmár-Bereg_vármegye&oldid=27598065”