Ugrás a tartalomhoz

Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület
Ország Magyarország
Elhelyezkedése
Terület0,95 km²
Alapítás ideje1954
Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület (Magyarország)
Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület
Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 53′ 47″, k. h. 21° 56′ 13″47.896395°N 21.937031°EKoordináták: é. sz. 47° 53′ 47″, k. h. 21° 56′ 13″47.896395°N 21.937031°E

A 41 hektár kiterjedésű Mohos-tó a Nyírség egyik utolsó, nagy kiterjedésű úszó lápi szigetvilága, melyen ritka, ősi mocsári növények – tőzegpáfrány, moszatfajok – tenyésznek.

Pettyes gőte

Kitaibel Pál, a neves botanikus is kutatott a 18. század végén a Nyírség e részén, de a lápról az első beszámolót 1927-ben Kiss Lajos, a nyíregyházi Jósa András Múzeum egykori igazgatója készítette el, azonban a láp komolyabb feltárása Boros Ádám, majd Soó Rezső nevéhez fűződik.

Fekvése

[szerkesztés]
Egy a Mohos-tó vízinövényei közül:(Potamogeton natans)
Közönséges rence (Utricularia vulgaris) víz alatti szára a rajta levő tojás alakú rovarfogó tömlőkkel
A közönséges rence (Utricularia vulgaris) víz feletti sárga virága
Cinegefűz, (Salix repens subsp.r.)
Vízi gemandor
Szürke aszat
Vízparti deréce (Epilobium dodonaei)

Kállósemjén központjától északra helyezkedik el, nem messze Magy határszélétől, a Levelekre vezető 4926-os úttól jobbra (keletre) letérve érhető el.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét a víz szinét ellepő "villás májmoha"neve után kapta.

Jellege

[szerkesztés]

Láp (vízszint leülepedése előtt úszóláp)

Homokdombok határolta tó, fűzláp és nádasállományok nyílt vízfelülettel megtört váltakozása, suvadással keletkezett 2-3 méter mélységű képződmény.

Kialakulása

[szerkesztés]

Körülbelül 8000 évvel ezelőtt, az legutóbbi jégkorszak végén a szél az egykori folyómedrek vízzel feltöltött medencéjét homokdombokkal zárta körül. A kialakult homokdombokon megtelepedett tölgyerdők segítették a vidék hűvös, nyirkos mikroklímájának megőrzését.

A 18. században azonban a lápszéli homokdombokon húzódó tölgyerdőket kivágták, s a „lápteknő” egy részét a szél által hordott homok töltötte fel; helyén legelő alakult ki.

Ezáltal a terület két külön résszé különült el: Kis- és Nagy-Mohosra; megszűnt az egybefüggő víztükör.

A szárazabbá váló éghajlat nyomán drámai változások következtek be: a homok ismét megindult, s vele együtt az erdő tápanyagtartalma a tóba került. Ez gyors mocsarasodást, majd úszóláp-képződést okozott.

Az úszó láp (úszó sziget) alapja az iszapból kiszakadozó gyékény, melynek víz felszínére emelkedő gyökérsokaságából keletkezett. A gyökérrészeket a szél egy helyre terelte, s a tutajszerű képződményeken idővel idegen növények telepedtek meg, melyek gyökérzete a laza gyékényuszadékokat szorosan összefűzte, a szél sodorta homok és növénymaradványok a szigetet állandóan vastagították, gyarapították. A megvastagodott úszólápon aztán idővel a rekettyefűz gyökerei is megkapaszkodtak.

A környék vízrendezése, csatornázása miatt tovább csökkent a vízszint, ami az úszólápok megvastagodott szőnyegének „leülését” vonta maga után; stabil rekettyefüzesek alakultak ki.

Ma kút látja el vízzel a lápot, azért, hogy az eredeti állapot továbbra is fennálljon, s az időjárás változásai ne veszélyeztessék fennmaradását.

Bár avatatlannak nem túl mutatós látvány a jórészt fűzlápos terület, a szakemberek annál többre értékelik.

Növényvilága

[szerkesztés]

A terület nádasokkal, gyékényesekkel borított szegélyén található ez a víz felszínén lebegő békalencsékből, részben a felszín alatt lebegő rovarfogó növényekből álló rence-békalencse hínár és jellemző faja a rovarokat és apró rákokat fogó sárga virágú közönséges rence (Utricularis vulgaris) is, amely „ragadozó”, gyökér nélküli vízinövény; foglyul ejti és megemészti az apró organizmusokat, beleértve az állati eredetű egysejtűeket (protozoa), és a néhány milliméteres rákocskákat is. A „ragadozó” növény a zsákmányszerzés műveletét olyan gyorsan – a folyamat egy fél milliszekundum alatt zajlik le – hajtja végre, hogy a húsevő növénnyel szemben a foglyul ejtett állatnak esélye sincs a menekülésre. A növény levelein tojás alakú, állatfogásra szolgáló tömlők sorakoznak, amelyek „száját” egy, csupán befelé nyíló csappantyú zárja le. A tömlők nyílása előtt két, szárnyasan tagolt sörte található. A tömlők csapdaként, és olyan villámgyorsan működnek, hogy szabad szemmel a zsákmányszerzés folyamata nem követhető.

A grenoble-i egyetem kutatói – Philippe Marmottant-nal az élen – ezért egy olyan kamerát készítettek, amely másodpercenként tízezer felvételt képes készíteni. Így a filmet lelassítva a tudósoknak sikerült megismerni a vadászat módját: A ragadozó rencéről készült kisfilm a YouTube-on: [1]

A film lelassítása által kiderült, hogy amikor a rence „készenlétbe helyezi” a csapdát kifújja a tömlőben lévő folyadékot, miáltal annak a belsejében alacsonyabb a nyomás, mint a környezetben. Amint a potenciális zsákmány megérinti a tömlő „szája” előtt lévő parányi sertéket, a csappantyú kinyílik, és a víz az áldozattal együtt bezúdul a tömlőbe. A számítások szerint a szívóhatás oly erős, hogy a nehézkedési gyorsulás eléri a 600 g-t. Összehasonlításként az űrhajó startjánál az asztronautákra 3,5 g nehézségi gyorsulás hat.

Állatvilága

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Galéria

[szerkesztés]
  • Pettyes gőték élőhelyükön
    Pettyes gőték élőhelyükön
  • Pettyes gőte
    Pettyes gőte
  • Széleslevelű gyékény
    Széleslevelű gyékény
  • Berki szellőrózsa
    Berki szellőrózsa
  • Vízisikló
    Vízisikló
  • Vizityúk
    Vizityúk

Hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kállósemjéni_Mohos-tó_Természetvédelmi_Terület&oldid=27569757”