Zádor-híd és Környéke Természetvédelmi Terület
| Zádor-híd és Környéke Természetvédelmi Terület | |
 | |
| A Zádor-híd és környéke (légi fotó) | |
| Ország |  Magyarország |
| Elhelyezkedése | |
| Terület | 0,80 km² |
| Alapítás ideje | 1976 |
 Zádor-híd és Környéke Természetvédelmi Terület
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 21′ 18″, k. h. 20° 58′ 30″47.354964°N 20.974961°EKoordináták: é. sz. 47° 21′ 18″, k. h. 20° 58′ 30″47.354964°N 20.974961°E | |
A Zádor-híd és környéke Karcagtól északkeletre, a Pest-Szolnok-Debrecen közötti egykori postaút mentén található.
A ma már műemlék Zádor-hidat és a környező, 71,5 hektáron elterülő szikes pusztát 1976-ban nyilvánították védetté. A védetté nyilvánítás célja nem csak a kultúrtörténeti értékként is jelentős híd megóvása, hanem a tájra jellemző hagyományos pásztorkodás eredeti környezetben történő bemutatása volt.
Jellemzője
[szerkesztés]A védett terület jellemzői a réti „szolonyec” és sztyeppesedő réti szolonyec talajok. A vízrendezések után a terület kiszáradt, ami a talajok tulajdonságának megváltozását eredményezte.
Története
[szerkesztés]
Az árvízszabályozások előtt a szeszélyes Zádor-ér látta el vízzel a térség mocsarait. A térségben a közlekedés biztosítása állandó nehézségeket jelentett, ezért 1804-ben Karcag elöljárói a vízfolyáson keresztül a régi töltés helyett olyan állandó kőhíd felállítását látták szükségesnek amely az év minden szakában lehetővé teszi az átjárást.
Az úgynevezett Zádor-híd alapkövét 1806. november 27-én rakták le, és 1809-ben már át is adták a forgalomnak. Az eredetileg kilenclyukú híd az 1833-ban elkészült hortobágyi kőhídhoz is mintaként szolgált. Az elkészült Zádor-híd húsz évig viselte a vizek ostromát, de az 1830-as áradásnak nem tudott ellenállni, az elsodorta két-két szélső pillérjét. A hidat később újjáépítették, mai ötlyukú formáját az újjáépítést követően nyerte el. Az állandó vizek azóta eltűntek, s a híd víz nélkül maradt. A természetvédelem alatt álló területet pár száz méteres szakaszon a Karcagi-I-es számú belvízcsatorna szeli ketté, mely a műemlék híddal párhuzamosan folyik.
Növényvilága
[szerkesztés]
A táj legjellemzőbbje a cickafarkos- és az ürmös szikes puszta.
A híd közvetlen környezetében, foltokban megtalálható a heverő seprőfű (Kochia prostrata) és a seprűparéj (Bassia sedoides)[1] is. A táj jellemzőjeként az év nagy részében előfordul az üde, nedves foltokon az ecsetpázsitos rét. A környező csatornákban pedig általánosak a keskenylevelű- és széleslevelű gyékény, valamint a nád állományai.
Állatvilág
[szerkesztés]A térségben néhány védett és fokozottan védett madárfaj is előfordul. A csatornák és laposok környékén a nagy kócsag, a fehér gólya, és a szürke gém. A közeli szántókon még ma is költ a túzok, de néhány évvel ezelőtt még költött itt a székicsér is. A közeli, Karcagi-I-es számú belvíz csatornában pedig különösen a "vizes években" több helyen megtalálható a mocsári teknős is. A vadászó madarak közül pedig nyaranta gyakran látható a barna rétihéja, egerészölyv, vörös- és kék vércse is.
Források
[szerkesztés]- Zádor-Híd és környéke TT. Hortobágyi Nemzeti Park. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
- Örsi Zsolt: A Zádor-híd. karpatmedence.net, 2016. december 22. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
Hivatkozások
[szerkesztés]- A Zádor-híd történetéről készült kisfilm a YouTube-ról, Darabos László videóján: https://www.youtube.com/watch?v=l4HNZRwDby0