Láva

Izzó lávaszökőkút Hawaii szigeten

Láva a neve annak a folyékony kőzetolvadéknak, amely egy vulkáni kitörés során a felszínre kerül. A láva tulajdonképpen az illóanyagoktól (gőzök és gázok) megszabadult magma. Kitörés során a hőmérséklete 700-1200 °C között mozog, és noha rendkívül viszkózus, nagy távolságokra eljut lávafolyások formájában. A megszilárdult lávából keletkező kőzeteket vulkáni kőzeteknek (vagy vulkanitok) nevezik vagy effuzív (kiömlési) kőzeteknek, vagy – miután a vulkáni működés sokszor heves kitöréssel jár együtt – eruptív kőzeteknek nevezik.

Összetétele és osztályozása

A láva összetétele a magmáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a magmában lévő illóanyagok a felfelé tartó mozgás során korán elillannak.

A lávák a magmához hasonlóan, a következőképpen osztályozhatók:

• Ultramáfikus (pikrites)

SiO₂ < 45%

hőmérséklet: 1500 °C-ig

viszkozitás: nagyon alacsony

kitörési viselkedés: kiömléses vagy nagyon robbanásos

előfordulása: divergens lemezszegélyeken, forrópontoknál, konvergens lemezszegélyeken. A legtöbb ultramáfikus láva az archaikumban került a felszínre. Napjainkból nem ismertek.

jellegzetes kőzetek: komatiit, boninit

• Máfikus (bazaltos)

SiO₂ < 50%

hőmérséklet: 1300 °C-ig

viszkozitás: alacsony

kitörési viselkedés: kiömléses

előfordulása: divergens lemezszegélyeken, forrópontoknál, konvergens lemezszegélyeken. A víz alatti párnabazalt lávafolyások alkotóelemei.

• Átmeneti (andezites)

SiO₂ ~ 60%

hőmérséklet: 1000 °C-ig

viszkozitás: átmeneti

kitörési viselkedés: robbanásos

előfordulása: konvergens lemezszegélyeken.

• Felszikus (riolitos)

SiO₂ >70%

hőmérséklet: 900 °C-ig

viszkozitás: magas

kitörési viselkedés: robbanásos

előfordulása: divergens lemezszegélyeken, forrópontoknál, konvergens lemezszegélyeken.

Lávafolyások

Lávafolyás a Hawaii-szigeteken

A lávafolyás vagy lávaömlés az a folyamat, melynek során az illóanyagoktól megszabadult magma, azaz a láva a felszínre kerül. Napjainkban a lávaömlések – az óceánközépi hátságok hasadékvölgyeit leszámítva – elsősorban a Hawaii-szigeteken, Izlandon és az Etnán gyakoriak. Az történelem során feljegyzett legnagyobb lávaömlés 1783-ban következett be, amikor az izlandi Laki több mint 14 km³ bazaltot öntött ki mintegy 40 km távolságba. A földtörténet során azonban jóval nagyobb kitörésekre is akadt példa: a Columbia folyóról elnevezett, középső miocén bazaltvidéken a Roza nevű lávaömlés-sorozat mindössze egy hét alatt 1500 km³ anyagot produkált. A hasonlóképpen képződött lávamezőket platóbazaltoknak nevezik. Ilyenek például a Dekkán-fennsík (kréta-paleocén határon képződött), Etióp-magasföld (tercierben keletkezett), Közép-Szibéria (kora mezozoikumban képződött) stb.

A központi kitörések (kráteren keresztül) lávafolyásai jóval kisebbek. Az Etna például 1535 óta kevesebb mint 4 km³ lávát adott, és legnagyobb lávaömlése nem haladta meg a 0,5 km³-t.

A láva összetétele alapján megkülönböztethetők:

• bazaltláva-folyások
• andezitláva-folyások
• dácitláva-folyások
• riolitláva-folyások

Különleges lávák

A Pāhoehoe vulkán lávafolyása belép a Csendes-óceánba Hawaii szigetén, a Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkban

A karbonátit-láva nátrium, szén és kálium tartalmú anyagú, kisméretű (néhány tíz m hosszú) lávafolyás. Eredetileg fekete anyaga egyéb lávákhoz képest alacsony (kb. 580 °C) hőmérsékleten folyik, miközben oldott szén-dioxid szivárog fel belőle. Esőzés után az anyaga kifehéredik és porlad. Kizárólag a kelet-afrikai Ol Doinyo Lengai vulkánnál ismert jelenség.

A kénláva csak áttételesen nevezhető vulkáni képződménynek: egyes rétegvulkánokon igen nagy mennyiségben, szolfatara-működéssel halmozódik fel. Nagyobb (alulról jövő) felfűtés esetén, amelynek pontosan 113 °C hőmérsékletet kell elérnie, a kén megolvad, és hígan folyós, pahoehoe-felszínű lávafolyásként útnak indul. A hőmérséklet növekedésével a kén egyre hígabban folyós lesz, 160 °C fölött viszont (bár példa rá a természetben nem ismert) viszkozitása ugrásszerűen megnő. A Földön az Andokból, a Naprendszerből például a Jupiter Io nevű holdjáról ismeretes.

Ritkaságszámba megy a Chilében leírt, 20 m vastag magnetitláva, pahoehoe-felszínnel.

A lávák felszínformáló hatása

A felszínretörő láva önmagában csak ritkán képes pozitív felszínformák létrehozására. Ilyenkor lávakúpokról beszélünk, melynek formáját elsősorban a kiömlő láva sűrűsége határozza meg: minél hígabb a láva, annál laposabb vulkáni kúp keletkezik. Bazaltláva-folyások esetében gyakori jelenség a fröccs-kúp, amelyet a kúp oldalán haladó lávafolyásból felfröccsenő láva alakít ki. A láva leggyakrabban egyéb vulkáni törmelékanyaggal együtt építi fel a vulkáni kúpot.

Lávató

A Kilauea lávató, lépcsőzetes belsejű kráterének fenekén forró lávató hullámzik

A lávató ritka jelenség, és olyankor jelentkezik, amikor a kalderát kitölti a folyékony láva, de nem tör ki. A jelenség nem állandó: a láva vagy visszamerül a magmakamrába (ha lecsökken a kamra belső nyomása) vagy pedig utólagos kitörés során lávafolyás formájában elfolyik. Csak néhány vulkán esetében figyelték meg ezt a jelenséget:

• Mount Erebus, Antarktisz
• Pu'u 'Ō'ō és korábban Kilauea, Hawaii sziget
• Erta Ale, Etiópia
• Nyiragongo, Kongói Demokratikus Köztársaság
• Marum, Vanuatu

Kapcsolódó szócikkek

• Magma
• Magmás kőzetek
• Vulkáni kőzetek

Források

• Báldi Tamás: Általános földtan. Egyetemi jegyzet (ELTE, 1997)
• Karátson Dávid: Vulkanológia I. Egyetemi jegyzet (ELTE, 1997)