Ugrás a tartalomhoz

Csongrád-Csanád vármegye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csongrád-Csanád vármegye
A Tápai-rét
A Tápai-rét
Csongrád-Csanád vármegye címere
Csongrád-Csanád vármegye címere		 Csongrád-Csanád vármegye zászlaja
Csongrád-Csanád vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
VármegyeszékhelySzeged
Járások száma7
Települések száma60
megyei jogú városok2
egyéb városok8
ISO 3166-2HU-CS
FőispánKakas Béla
Népesség
Teljes népesség391 184 fő (2022. okt. 1.)[1]
Népsűrűség91,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület4261,74 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Csongrád-Csanád vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Csongrád-Csanád vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Csongrád-Csanád vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csongrád-Csanád vármegye témájú médiaállományokat.

Csongrád-Csanád vármegye, 1950 és 2020 között Csongrád megye, 2020 és 2022 között Csongrád-Csanád megye közigazgatási egység Magyarország délkeleti részén, az Alföldön. Északról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, keletről Békés vármegye, délről Románia és Szerbia, nyugatról pedig Bács-Kiskun vármegye határolja. Székhelye a páratlan szépségéről, húsiparáról és fűszerpaprikájáról híres Szeged, Magyarország harmadik legnépesebb települése és a Dél-Alföld központja. Területét kettészeli az itt északról délre folyó Tisza.

A vármegye összterülete 4263 km2, mely Magyarország 4,58%-át teszi ki, területe teljesen sík. Magas a napsütéses órák száma és kiváló talaja miatt Magyarország legjelentősebb mezőgazdasági területe. Legismertebb termékei a szegedi paprika és a makói hagyma, de jelentős terménye a gabona, a zöldség és a gyümölcs is. Kiemelendő, hogy a Magyarországon megtermelt hagyma, paprika, zöldségfélék fele innen érkezik, sőt olajban és földgázban is gazdag a terület. Legmagasabb pontja Ásotthalom területén (125 m), legalacsonyabb pontja (mely hazánk legalacsonyabb pontja is egyben) pedig Gyálarét területén (78 m) található.

Az oszmán hódoltság 1715-ös megszűnése után a megye szinte lakatlanná vált, népsűrűsége nagyjából 5/km2 alatt lehetett. A 18. és 19. században a vármegyét a Magyar Királyság viszonylag túlnépesedett északi és nyugati megyéiből származó magyar nemzetiségűekkel népesítették be. A 2001-es népszámlálás szerint a megye 423 826 főnek adott otthont, népsűrűsége 100/km2.

Földrajz

[szerkesztés]
Domborzat

Csongrád-Csanád vármegye az ország legalacsonyabb területe, teljes egészében síkság. A vármegye legmagasabb pontja az öttömösi Bukor-hegy (130 m), legalacsonyabb pontja Szegeden a gyálaréti „Lúdvár” (75,8 m)[2]

Éghajlat

A napsütéses órák száma országos viszonylatban igen magas. A vármegyében található Gyálarét az ország legmelegebb tája.

Vízrajz

A vármegye legjelentősebb folyója a Tisza, amely kb. 100 kilométer hosszan folyik át a területén. További jelentős folyóvizei a Maros és a Körös. Ezenkívül sok tó és csatorna található a vármegyében.

Élővilág, természetvédelem
Bővebben: Csongrád-Csanád vármegye védett természeti értékeinek listája
A megye szélső települései égtájak szerint

Történelem

[szerkesztés]
Lásd még: Csongrád vármegye és Csanád vármegye

Csongrád-Csanád vármegye mai területe – Csongrád megye néven – az 1950-es megyerendezéskor alakult ki. Ekkor csatolták ide a megszűnő Csanád vármegyétől a Torontáli járást (melynek székhelye Kiszombor volt), valamint – a ma Tótkomlóshoz tartozó Nagykopáncs kivételével – a Központi járást (ennek székhelye Makó volt). Ugyanekkor csatolták Békés megyéhez Kardoskút községet, amely az előző évben alakult Hódmezővásárhely határából.

A megye székhelyét ekkor helyezték Szentesről Hódmezővásárhelyre, majd onnan 1962-ben Szegedre. Az új megye neve – ellentétben az ország többi, már megszűnt megyéket is magában foglaló új megyéjével – egyszerűen Csongrád lett, abban nem szerepelt sem Csanád, sem Torontál neve. A Csongrád megyei Tanács alakuló ülésén ez ellen felszólalt Kiss Imre, Makó város polgármestere is, de elutasították azt a javaslatát, ami Csanád-Csongrádra vagy Csongrád-Csanádra módosította volna a megye hivatalos nevét. „Ilyen irányú kérésemet hamar elintézték azzal, hogy a megye neve Csongrád megyének van bejegyezve, és ezen már nem lehet, de nem is akarnak változtatni, bármennyire kérem és követelem azt.” – írja a kommunista politikus később önéletrajzában.[3] Később a Jobbik Magyarországért Mozgalom programjában szerepelt a névváltoztatás, a párt helyi politikusai új névként a Csongrád-Csanád-Torontál megyét javasolták.[4] 2017. október 3-án az Országgyűlés megszavazta a megye nevének megváltozását, így az Csongrád-Csanádra módosult 2020. június 4-én.[5][6][7]

Közigazgatási beosztás 1950–1990 között

[szerkesztés]

Járások 1950–1983 között

[szerkesztés]

Az 1950-es megyerendezés előtt Csongrád megyéhez három járás tartozott (Csongrádi, Kiskundorozsmai, és a Szentes székhelyű Központi). A megyerendezéskor ide csatolták Csanád megyétől a Makó székhelyű Központi és a Kiszombor székhelyű Torontáli járást, egyidejűleg a névazonosság elkerülése érdekében a két Központi járást székhelyük után Makói illetve Szentesi járásnak nevezték el. E változások folytán a megyerendezés után, 1950. március 16-ától a megyében öt járás volt (Csongrádi, Kiskundorozsmai, Makói, Szentesi és Torontáli, Kiszombor székhellyel).

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Kiskundorozsmai járás székhelyét áthelyezték Szegedre és nevét ennek megfelelően Szegedi járásra változtatták, a Torontáli járást pedig felosztották a Makói és a Szegedi között, így a tanácsrendszer bevezetésekor Csongrád megye négy járásra oszlott (Csongrádi, Makói, Szentesi és Szegedi).

Ezt követően 1983-ig a négy járásból kettő szűnt meg: a Csongrádi 1956-ban és a Makói 1978-ban. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez mindössze két járás tartozott (Szegedi és Szentesi).

Városok 1950–1983 között

[szerkesztés]

Az 1950-es megyerendezéskor Csongrád megyéhez két megyei város tartozott, Csongrád és Szentes, harmadikként Csanád megyétől csatolták ide Makót. Ezen kívül Hódmezővásárhely és Szeged törvényhatósági jogú város volt, így nem tartoztak a megyéhez, hanem külön közigazgatási egységeket alkottak. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, e két város attól kezdve Csongrád megyéhez tartozott.

Csongrád-Csanád azon kevés megyék közé tartozik, ahol 1950 és 1983 (sőt, 1922 és 1989) között egy település sem szerzett városi rangot, így azok száma 1983-ban továbbra is öt volt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Hódmezővásárhely és Szeged közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Csongrád, Makó és Szentes közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Csongrádi, a Makói illetve a Szentesi járáshoz tartozott.

Szeged 1954 és 1971 között, a második tanácstörvény hatálya alatt megyei jogú város volt és nem tartozott a megyéhez, majd 1971-ben, a harmadik tanácstörvény hatálybalépésével megyei város lett, ami azt jelentette, hogy a megyéhez tartozott, de bizonyos kérdésekben a többi városnál nagyobb önállóságot élvezett. 1954 és 1971 között a többi város jogállása járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1977–1983 között

[szerkesztés]

Csongrád-Csanád megye városai közül 1983-ig négy körül alakult városkörnyék (Csongrádi, Hódmezővásárhelyi, Makói és Szentesi), mindegyik 1977-ben. Eredetileg mind a négy városkörnyéket csak a városokhoz legszorosabban kapcsolódó néhány község alkotta, 1978 végén azonban a Makói járás megszüntetésekor annak teljes területét a Makói városkörnyékhez osztották be.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között

[szerkesztés]

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé és lett nagyközségkörnyék-központ Kistelek és Mórahalom, melyek 1989-ben alakultak várossá. Ezzel 1990-re a megye városainak száma hétre nőtt.

Önkormányzat és közigazgatás

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A szentesi volt megyeháza

Járások

[szerkesztés]

Csongrád-Csanád vármegye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Sorszám Járás neve Székhely Település Ebből város Népesség
(2013. január 1.)		 Terület
(km²)		 Népsűrűség
(fő/km²)
1 Csongrádi járás Csongrád
4
1
22 697
339,24
67
2 Hódmezővásárhelyi járás Hódmezővásárhely
4
2
56 164
707,77
79
3 Kisteleki járás Kistelek
6
1
18 429
410,2
45
4 Makói járás Makó
15
2
44 612
688,85
65
5 Mórahalmi járás Mórahalom
10
1
28 741
561,71
51
6 Szegedi járás Szeged
13
2
197 679
741,1
267
7 Szentesi járás Szentes
8
1
41 249
813,84
51

Kistérségek

[szerkesztés]

Csongrád megye kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak voltak:

Kód Kistérség neve Központ Település Ebből város Népesség
(2013. január 1.)		 Terület
(km²)		 Népsűrűség
(fő/km²)
3601 Csongrádi kistérség Csongrád
4
1
22 697
339,24
67
3602 Hódmezővásárhelyi kistérség Hódmezővásárhely
4
2
56 164
707,77
79
3603 Kisteleki kistérség Kistelek
6
1
18 429
410,2
45
3604 Makói kistérség Makó
17
2
45 706
703,74
65
3605 Mórahalomi kistérség Mórahalom
9
1
25 377
534,82
47
3606 Szegedi kistérség Szeged
12
2
199 949
753,1
266
3607 Szentesi kistérség Szentes
8
1
41 249
813,84
51

Népesség

[szerkesztés]
Lakosságszám[8][9]
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 269 803 —    
1880 286 636 0,61%
1890 327 273 1,33%
1900 363 821 1,06%
1910 395 361 0,83%
1920 407 831 0,31%
1930 426 374 0,44%
1941 434 749 0,18%
1949 429 083 −0,16%
1960 434 046 0,10%
1970 445 220 0,25%
1980 456 300 0,25%
1990 438 842 −0,39%
2001 433 344 −0,11%
2011 417 456 −0,37%
2022 391 184 −0,59%

Csongrád-Csanád vármegye lakónépessége 2022. október 1-jén 391 184 fő volt, ami Magyarország össznépességének 4,1%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 26 272 fővel csökkent a vármegye lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 92 ember volt. Csongrád-Csanád vármegye népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a város lakónépességének a 13%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 22% volt. 2022-ben a férfiaknál 73, a nőknél 79,8 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők élnek a legtöbben a városban 117 023 fő, utánuk a következő nagy csoport a diplomával rendelkezők 73 971 fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 82%-nál volt internet elérési lehetősége. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 6,4%-a, mintegy 26 575 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány, német és szerb nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A török hódoltság és a felszabadító háborúk során a vármegye népessége jelentős mértékben megfogyatkozott, a népsűrűség még az 5 fő/km² sem érte el, 1715-ben mindössze 8 lakott település volt a vármegye mai területén: Szeged, Makó, Vásárhely, Mindszent, Csongrád, Szentes, Kiszombor és Magyarcsanád, a két utóbbi szerb falu kivételével mind magyar többségűek voltak. A 18. század elejétől változó intenzitással, de folyamatos volt a Kárpát-medence középső és északi, sűrűbben lakott, főként magyar vidékeiről (Jászság, Palócföld) a népesség lehúzódása a ritkán lakott, elvadult vidékre. Például a korábban lakatlan Kiskundorozsmát jász és palóc telepesek népesítették be, az 1719-ben összeírt 120 fős népesség száz év alatt, 1819-re 6572 főre növekedett, 1930-ban pedig már megközelítette a 19 000 főt.[10] Az országon belüli vándormozgalmakon kívül a helyi nagyvárosok is (főként Szeged) jelentős szerepet játszottak a magyarság "újkori honfoglalásában", a nagyra nőtt mezővárosok népességfeleslege kirajzott a lakatlan pusztákra. A korábban jelentős szerb népesség kétszáz év alatt nagyrészt beolvadt a magyarságba.[11] A 19. század utolsó harmadától Csongrád-Csanád vármegye lakosságszáma egyenletesen növekedett, egészen az 1940-es évekig. A legtöbben 1980-ban éltek a vármegyében 456 300 fő. A 80-as évektől, egészen napjainkig folyamatosan csökken a vármegye népességszáma, ma már kevesebben laknak a vármegyében, mint 1910-ben.

A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló Csongrád-Csanád vármegyeiek túlnyomó többsége római katolikusnak vallja magát. Emellett jelentős még a református felekezethez tartozó népesség száma.

Gazdaság

[szerkesztés]
A szegedi fűszerpaprika szárítása

A vármegye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés) 1.Délmagyarországi Áramszolgáltató Nyrt. (57), 2. Villeroy & Boch Magyarország Zrt. (129), 3. Gumiművek Phoenix Hungária Kft. (155).

Mezőgazdaság

Csongrád-Csanád vármegye mezőgazdasági szempontból egyik legjelentősebb vármegyénk, az ország éléstára. Földrajzi adottságai, a sok napsütés és a folyók közelsége kiváló termőfölddé teszik a területet. A vármegye nevezetességén, a szegedi fűszerpaprikán kívül a gabona-, zöldség- és gyümölcstermesztés is kiemelkedő jelentőségű. Az ország vöröshagyma-, fokhagyma-, fűszerpaprika- és gyökérzöldségtermésének felét Makó és Szeged körzete adja. Országszerte ismert a makói vöröshagyma és a szatymazi őszibarack. Csongrád-Csanád vármegye államilag elismert bortermő területei Pusztamérges és Csongrád környéke. Szentesen fehér paprika termesztése és baromfifeldolgozás folyik. Szegeden található az ország egyik leghíresebb húsüzeme, a Pick.

Bányászat

A vármegye ásványkincsei közül említésre érdemes a kőolaj és a földgáz. Az ország kőolaj- és földgázkészletének fele itt található.

Közlekedés

[szerkesztés]

A vármegye földrajzi helyzete miatt jelentős a nemzetközi átmenőforgalom. A két legnagyobb forgalmú határátkelőhelye Röszke (Szerbia felé) és Csanádpalota, illetve Nagylak (Románia felé).

Közutak

[szerkesztés]
M5-ös autósztráda Röszke mellett

A vármegyét érinti az M5-ös autópálya, ami Röszkénél éri el a határt. Leágazása az M43-as Szeged-Makó irányban épült majd az új nagylaki(Csanádpalotai) határátkelőhöz. A megyében található elsőrendű főút az 5-ös főút (Budapest-Szeged-Röszke) és a 43-as főút (Szeged-Nagylak). Másodrendű főutak közül legjelentősebb a 47-es főút (Szeged-Debrecen), ami Szeged és Hódmezővásárhely között az algyői Tisza híd kivételével négysávos. További másodrendű utak a 45-ös főút (Hódmezővásárhely-Szentes-Kunszentmárton) és az 55-ös főút (Szeged-Baja-Bátaszék), harmadrendű út a 451-es főút (Szentes-Csongrád-Kiskunfélegyháza) és a 431-es főút (Kiszombor-országhatár). A megye buszközlekedését a Volánbusz bonyolítja le.

Vasút

[szerkesztés]

A vármegye összes vasúthálózatának hossza 305,16 km. Ebből hézagnélküli összehegesztett vágány 37,36%; 21 tonna tengelyterhelésre alkalmas vágány 52,70%; 100 km/h sebességre alkalmas vágány 13,71%; 80 km/h sebességre alkalmas vágány 33,72%; 60 km/h-nál kisebb maximális sebességre alkalmas vágány 52,57%.[12]

A vármegye egyetlen villamosított vasútvonala a 140-es számú (Budapest)–Cegléd–Szeged-vasútvonal. A vonalon 2006-ban ütemes menetrendet vezetett be a MÁV, aminek során óránként közlekednek kombinált vonatok InterCity és gyorsvonati kocsikkal Budapest és Szeged között. Jelentős forgalmat bonyolít le a 135-ös számú Szeged–Békéscsaba-vasútvonal is, ahol a 2007/2008-as menetrendváltás óta járnak ütemes menetrend szerint a vonatok. Jelentős vasútvonal még az észak-dél irányú 130-as Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonal. Szolnok-Szentes közötti szakaszán napi 1 pár közvetlen sebesvonat is közlekedik Budapest felé, viszont Hódmezővásárhely és Makó között a vasúti személyszállítás 2009 decemberében megszűnt. A vármegye északi részén fut a kelet-nyugat irányú Kiskunfélegyháza–Szentes–Orosháza-vasútvonal. A vármegye egyetlen nemzetközi kapcsolatot biztosító vasútvonala a Szeged-Röszke-Szabadka vonal volt, amely nemzetközi kishatárforgalmat bonyolított le a 2015-ben történt bezárásáig.
Különleges a 121-es Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes–Újszeged-vasútvonal helyzete: a szegedi vasúti Tisza-híd az 1944-es felrobbantása óta nem épült újjá, így a vonatok Újszeged állomásig járnak, a továbbutazóknak gyalog vagy tömegközlekedéssel kell eljutniuk a szegedi nagyállomásra. A vármegye szélét érinti a Orosháza-Mezőhegyes vasútvonal is Pitvaros, Ambrózfalva és Nagyér községeknél.
A trianoni békeszerződéssel több fontos vasúti kapcsolatát is elvesztette Szeged: A legjelentősebb a Szeged–Temesvár vasúti fővonal volt, de Újszentiván–Gyála–Törökkanizsa felé sincs már vasút. Az egyetlen vonal, ami átlépi a határt az Alföld–Fiumei Vasút részeként épült, egykor a békéscsabai vonal folytatását jelentő Szeged–Röszke–Horgos–Szabadka-vasútvonal. Egykor Zentára is indultak Szegedről vonatok a Horgos–Zenta-vasútvonalon keresztül. A megye vasúthálózatának Apátfalva-Nagyszentmiklós felé volt kapcsolata Araddal és Temesvárral is. Megszűnt nagyvasúti vonal az 1972-ben bezárt Fábiánsebestyén–Árpádhalom-vasútvonal.

A vármegyében több kisvasút működött. Nagy részük gazdasági célú volt, legismertebb és legjelentősebb a személyforgalmat is ellátó Szegedi Kisvasút volt.

Hidak

[szerkesztés]

Csongrád-Csanád vármegye nagyobb folyóin 9 állandó híd található, ebből 7 a Tiszán, és 2 a Maroson.

45-ös főút Szentesnél

2010 augusztusára felépült egy új híd a Tiszán az M43-as autópálya részeként.[13] Távoli terv a szegedi vasúti Tisza-híd újjáépítése. A második világháború idején a Szegedi vasúti híd kiemelt hadászati jelentőséget nyert. Ezen a vonalon szállították a német csapatok utánpótlását a balkáni frontok irányába, illetve a román olajat a Harmadik Birodalom felé. A híd jelentőségével tisztában volt az angolszász hadvezetés is, ezért 1944 nyarán elrendelték megsemmisítését. A bombázók első, júliusi akciója még nem okozott jelentős károkat. 1944. augusztus 24-én Liberátorok több hullámban intéztek bombatámadást az átkelőhely ellen és tönkretették a felvezető viaduktot. A harmadik, szeptember 3-i támadás során a hídszerkezet 8 közvetlen találatot kapott, a szegedi parthoz legközelebbi pillér kimozdult a helyéből és a folyó irányában bedőlt. A gyorsan közeledő Vörös Hadsereg elől hátráló németek 1944. október 9-én a híd megmaradt nyílásait is felrobbantották. A háborút követő zűrzavarban egy sebtében fából ácsolt szerkezetet építettek a romos pillérek mellé, amelyen már 1944. november 12-én elindulhatott a forgalom. A fahíd azonban csak 2 évig szolgált. 1946-ban a jeges árvíz annyira tönkretette a szerkezetet, hogy a vasúti forgalmat be kellett szüntetni. Az utolsó vonat 1946. december 6-án kelt át Szegednél a Tiszán. 1947. január 1-jétől a közúti forgalmat is megszüntették. A Magyarcsanádot Nagycsanáddal összekötő, Maroson átívelő híd tervei jelenleg már kész vannak, de egyelőre pénzügyi forrást nem kapott a projekt, és nem szerepel egyetlen infrastrukturális tervben sem. Ez a híd is a második világháborúban semmisült meg, de pillérei ma is állnak. Eredetileg a Hódmezővásárhely-Makó-Nagyszentmiklós vasútvonal hídja volt. A Magyarcsanádi közúti híd is megsemmisült, már mindkét hídnak csak a pillérei látszanak. A tiszai átkelést egy időszakos pontonhíd is segíti Csongrád és Csépa között, valamint két komp üzemel: Mindszentnél és Tápénál. Egykor komp működött a Hármas-Körösön is Szentes zalotai határrésze és Szelevény között.

Kultúra

[szerkesztés]
A Szegedi Tudományegyetem főépülete
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Szeged Magyarország egyik legjelentősebb kulturális, közoktatási és tudományos központja. A Szegedi Tudományegyetem mellett országos jelentőségű tudományos kutatóhelyek találhatóak itt.

Múzeumok és kiállítóhelyek

A vármegye híres múzeumai és kiállítóhelyei között megemlítendő a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, Alföldi Galéria és az Emlékpont, a 2005-ben az Év Múzeumának választott makói József Attila Múzeum, valamint a szentesi Koszta József Múzeum.

Lásd még:

Turizmus

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Lásd:

Települései

[szerkesztés]

Csongrád-Csanád vármegyének viszonylag kevés települése van, megyei jogú városa ellenben kettő is. A Dél-Alföld és az ország legkevesebb településsel rendelkező és a Dél-Alföld legkevesebb várossal rendelkező megyéje. A népesség 74%-a városokban lakik, főként Szegeden és Hódmezővásárhelyen.

Városok

[szerkesztés]
Csongrád-Csanád vármegye (Csongrád-Csanád vármegye)
Szeged
Szeged
Hódmezővásárhely
Hódmezővásárhely
Szentes
Szentes
Makó
Makó
Csongrád
Csongrád
Sándorfalva
Sándorfalva
Kistelek
Kistelek
Mindszent
Mindszent
Mórahalom
Mórahalom
Csanádpalota
Csanádpalota
Csongrád-Csanád megye városai

(Népesség szerinti sorrendben, a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján):[14]

Sorszám Település Lakónépesség Járás
1. Szeged 157 930 fő (2024. jan. 1.)[15] +/-Változatlan Szegedi járás
2. Hódmezővásárhely 41 781 fő (2024. jan. 1.)[16] +/-Csökkenés Hódmezővásárhelyi járás
3. Szentes 24 905 fő (2024. jan. 1.)[17] +/-Csökkenés Szentesi járás
4. Makó 21 759 fő (2024. jan. 1.)[18] +/-Csökkenés Makói járás
5. Csongrád 15 409 fő (2024. jan. 1.)[19] +/-Csökkenés Csongrádi járás
6. Sándorfalva 8146 fő (2024. jan. 1.)[20] +/-Növekedés Szegedi járás
7. Kistelek 7072 fő (2024. jan. 1.)[21] +/-Változatlan Kisteleki járás
8. Mindszent 6210 fő (2024. jan. 1.)[22] +/-Csökkenés Hódmezővásárhelyi járás
9. Mórahalom 6341 fő (2024. jan. 1.)[23] +/-Változatlan Mórahalmi járás
10. Csanádpalota 2479 fő (2024. jan. 1.)[24] +/-Csökkenés Makói járás

Községek, nagyközségek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A népesség adatai településenként (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. szeptember 26. (Hozzáférés: 2023. október 7.)
  2. ↑ A katonai térkép szerint kb.: N 46°10,480' E020°04,515' – bár Tiszaszigeten van a "Magyarország legmélyebben fekvő pontja" elnevezésű kopjafa 1984 óta.
  3. ↑ Kiss Imre: Egy munkásháztól a Városházáig, József Attila Művelődési Központ és Úttörőház, Makó, 1989.
  4. ↑ Toroczkai vezeti a Jobbik megyei listáját – Delmagyar.hu
  5. ↑ Csongrád-Csanád – A Megyei közgyűlés kiállt a névváltoztatás mellett. [2017. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 12.)
  6. ↑ Eldőlt, megváltozik Csongrád megye neve
  7. ↑ 19/2017. (X. 5.) OGY határozat a Magyar Köztársaság megyéiről, a megyék nevéről és székhelyéről szóló 67/1990. (VIII. 14.) OGY határozat módosításáról. (Hozzáférés: 2017. november 19.)
  8. ↑ https://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_06
  9. ↑ https://nepszamlalas2022.ksh.hu/adatbazis/#/table/WBS003/N4IgFgpghgJiBcBtEAVAogGQPoGUBaWAggCKEogC6ANCAM4CWMECy6ASgKrYDiaA8gFZKNWhADGAF3oB7AHYtUASQCyaLAAU0bRX2LCQAM3oAbCRABOtBKADW9WXHghlUAA4gaEWRPP0IVpFYtLixeQQ9be0cQHAgJDxAANyhjAFd_BQAJDgBmPMoAX2pWFTVNbV0IkDsHBBi4hOS0jKQQACYABja2hM6OgEZegcGKIqog7HwiUnIqSNqnWPiaJvSA5AA5NFVcNAANQopRgqA===
  10. ↑ Kiskundorozsma története (Kiskundorozsma hivatalos honlapja). [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 18.)
  11. ↑ A népesség változó etnikai arculata Magyarország mai területén (térkép+adatsor+elemzés) (Kocsis Károly, Bottlik Zsolt, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Bp. 2009, ISBN 978-963-9545-18-2, ISBN 978-963-9545-19-9)
  12. ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 30.)
  13. ↑ Aláírták: két év alatt új autópályánk lesz | Szeged hírei, szegedi hírek – Csongrád megye | Szeged – delmagyar.hu. [2008. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
  14. ↑ 2011. évi népszámlálás, Területi adatok (162. old.)
  15. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  16. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  17. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  18. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  19. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  20. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  21. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  22. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  23. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  24. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csongrád-Csanád_vármegye&oldid=27326072”