Maroslele
Maroslele | |||
Az 1901-ben épült katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Alföld | ||
Vármegye | Csongrád-Csanád | ||
Járás | Makói | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Drimba Tibor (Fidesz–KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 6921 | ||
Körzethívószám | 62 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2024 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 43,38 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 46,56 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 16′ 01″, k. h. 20° 21′ 00″46.267000°N 20.350000°EKoordináták: é. sz. 46° 16′ 01″, k. h. 20° 21′ 00″46.267000°N 20.350000°E | |||
Maroslele weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Maroslele témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Maroslele község Csongrád-Csanád vármegye Makói járásban.
Földrajza
[szerkesztés]Maroslele Magyarország délkeleti részén, Csongrád-Csanád vármegyében, a Tisza és a Maros között, az utóbbi jobb partján fekszik. A falutól nem messze torkollik a Maros a Tiszába. A folyók szabályozása előtt erősen vízjárta vidék volt, ahol hatalmas nádasok, ingoványos mocsarak borították a tájat. A falu réti agyagra épült, amely száraz időben mélyen berepedezik, tartós esőzés után pedig sártengerré változik.
A nyár igen meleg, a napsütéses órák száma eléri a 2050-et. Az évi középhőmérséklet 11,4 fok. Évente 5–600 milliméter csapadék esik.
Szomszédai: észak felől Hódmezővásárhely, északkelet felől Óföldeák, délkelet felől Makó, dél felől Ferencszállás és Klárafalva, délnyugat felől Deszk – mindhárom utóbbi a Maros túlsó, bal partján –, nyugat felől Szeged Tápairét nevű városrésze, északnyugat felől pedig Algyő Tisza-balparti településrészei, Rákóczitelep és Nagyfa.
Megközelítése
[szerkesztés]A település a környező városok közül Makóról a legkönnyebben megközelíthető, a Hódmezővásárhelytől idáig húzódó 4414-es úton; a község távolsága Makótól körülbelül 12 kilométer nyugati, Vásárhelytől pedig mintegy 18 kilométer déli irányban. Északkeleti szomszédai, Földeák és Óföldeák felől a 4416-os úton érhető el a község.
Korábban Szeged felől, a tápéi kompon átkelve is meg lehetett közelíteni a falut, a 4412-es úton (körülbelül 17 kilométeres utazással), de ez a lehetőség 2013. december 2-án megszűnt, mert a tápéi komp leállt. A 2011 áprilisában átadott M43-as autópálya azonban kiváltotta ezt az útvonalat, mivel közvetlenül Maroslele belterülete mellett halad el, és csomópontja is van itt: az M5-ös autópályától számított 24. kilométerszelvénynél lehet közvetlenül lehajtani a sztrádáról a községbe.
Hódmezővásárhelyről szinte óránként indul buszjárat Makóra, amely a községen halad át; Maroslele belterületén 5 megállóhelye található. A településről még indulnak járatok Hódmezővásárhelyen keresztül Szentesre, Csongrádra, Kecskemétre és Budapestre is. Földeákról is jár busz, amely a községen át az M43-as autópálya segítségével Szegedre megy (5012-es Maroslele-Szeged-buszjárat). Közösségi közlekedését a Volánbusz biztosítja.
Története
[szerkesztés]Először 1274-ben említik Lele (Leleu, Lelee in Chanad) néven a Maros közeli községet. A község nevének eredete máig sem tisztázott, de az elnevezés alapjául szolgáló személynév valószínűleg a lélek szó családjába tartozó régi magyar Lél-ből származik.
A község az 1552-es török hadjárat után 1596-ban a tatárok által pusztul el végképp. A közeli Makó városának lakosai kétszáz évig csak legelőként hasznosítják területét, míg a 18. század végén makói zsellérek telepednek le a térségben és dohánytermesztéssel kezdenek foglalkozni. Nem sokkal később a Csanádi egyházmegye birtokába kerül a terület, majd 1873-ban jogilag is elismert község lett.
Lakói a 20. század elején megváltják a püspöktől az addig bérelt földjeiket. Dessewffy Sándor csanádi püspök a falu nagy jótevője volt: hozzájárult a templom és az iskola építéséhez, támogatta a falu lakosságát, akik hálából, az ő tiszteletére 1908-ban Püspöklelére változtatták a község nevét. Emlékét őrzi a templom előtt felállított kőkereszt is, amelyen Dessewffy arcképe is látható.
A két világháború sok helybeli életét követelte. 1944. október 8-án orosz csapatok vonultak be a községbe. 1950-ben a tanács megalakulása után a falu nevét Maroslelére változtatták.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Szőnyi Erzsébet (független)[3]
- 1994–1998: Szőnyi Erzsébet (független)[4]
- 1998–2002: Szőnyi Erzsébet (független)[5]
- 2002–2006: Szőnyi Erzsébet (független)[6]
- 2006–2010: Dr. Martonosi György (Fidesz)[7]
- 2010–2014: Dr. Martonosi György (Fidesz–KDNP)[8]
- 2014–2019: Dr. Martonosi György Sándor (független)[9]
- 2019–2024: Drimba Tibor (független)[10]
- 2024– : Drimba Tibor (Fidesz–KDNP)[1]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Annus József emléktáblája
- Dessewffy Sándor emlékére állított kereszt
- Az első világháborúban elesettek emléktáblája
- Feszület kőtalapzaton a község határában
- A gázprogram emléktáblája
- Helytörténeti gyűjtemény[11]
- Hősök kútja
- Római katolikus temploma 1900 és 1901 között épült neogót stílusban
- Az Általános Művelődési Központ, egy jellegzetes alföldi napsugaras ház
- Községháza
- A köztársaság kikiáltásának 10 éves évfordulójára emelt kopjafa
- A második világháború hősi halottjainak emléktáblája
- Petőfi Sándor emléktáblája
- Vetyeháti-erdő
- A szeptemberben megrendezett egyhetes Lelei Napok programsorozat
- Október második vasárnapján, a Mária naphoz kapcsolódóan megrendezett búcsú
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született Annus József író, országygűlési képviselő.
- Itt született Lengyel István színész.
A község jelene
[szerkesztés]A község gazdasága a mezőgazdaságra épül. A termesztett növények közé tartozik a fűszerpaprika, különböző gabonafélék és takarmánynövények, valamint a híres lelei fokhagyma. Ez utóbbi növény a település címerében is helyt kapott.
A községet irányító választott képviselet mára elérte, hogy a legtöbb utca szilárd burkolatú, a házak nagy része földgázfűtésű és telefonnal felszerelt. 1986-ban megalakult az Általános Művelődési Központ (ÁMK), mely helyet ad az óvodának, az általános iskolának és a könyvtárnak is. Komoly gondot okoz a munkanélküliség növekedése, a pályakezdő munkanélküliek egyre gyarapodó száma. 1993-ban Maroslele munkaképeskorú lakosságának 16%-a volt állástalan. 2012-ben új termelő üzem, a Kereskedelmi és Gazdainformációs Központ névre hallgató önkormányzati vállalkozás jött létre a településen, amely 27 hektár állami földön gazdálkodik, és 30 embert foglalkoztat egy tökmagolaj sajtoló és palackozó üzemben.[12]
Népesség
[szerkesztés]Lakosok száma | 2073 | 2078 | 2037 | 1986 | 2045 | 2012 | 2024 |
2013 | 2014 | 2017 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
Nemzetiségi megoszlás
[szerkesztés]A község lakosságának 2001-ben 87,8%-a magyar, 0,2%-a német volt. A népesség 12,2%-a nem válaszolt vagy nemzetisége ismeretlen. A településen cigány kisebbségi önkormányzat működik.[13]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,6%-a magyarnak, 1% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (9,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
2022-ben a lakosság 92,8%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak, 0,1% görögnek, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,2% volt római katolikus, 5,3% református, 0,3% ortodox, 0,2% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 1,7% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 25,9% felekezeten kívüli (39,2% nem válaszolt).[14]
Felekezeti megoszlás
[szerkesztés]Maroslele felekezeti megoszlása 2001-ben a következőképpen alakult: 59,7% vallotta magát római katolikusnak, görögkatolikusnak 0,3%, református volt a település lakosságának 10,4%-a, evangélikus 1,1%-a. Más egyházhoz, felekezethez tartozott 1,1%, 12,6% nem volt vallásos. A lakosság 14,8%-a nem válaszolt, vagy ismeretlen volt a felekezeti megoszlása.
2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,3%, református 9,4%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 24,8% (15,4% nem nyilatkozott).[15]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Maroslele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Maroslele települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Maroslele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
- ↑ Maroslele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
- ↑ Maroslele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
- ↑ Maroslele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
- ↑ Maroslele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
- ↑ Maroslele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
- ↑ Maroslele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
- ↑ Őrzik a helyi emlékeket Archiválva 2010. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben - Delmagyar.hu
- ↑ 30 embernek ad kenyeret Maroslele tökmagolaj-sajtolója Archiválva 2012. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben - Delmagyar.hu
- ↑ A Magyar Köztársaság helységnévkönyve 2010. január 1. Központi Statisztikai Hivatal, 2010 ISSN 1217-2952
- ↑ Maroslele Helységnévtár
- ↑ Maroslele Helységnévtár
Források
[szerkesztés]- Maroslele Makó honlapján
- Maroslele az utazom.com honlapján
- A Magyar Köztársaság Helységnévtára. Központi Statisztikai Hivatal, 2009
- Makó és vidéke (Szerkesztő: Domokos László) Hagymafesztivál Alapítvány, Makó ISBN 963-04-3385-0