Komárom-Esztergom vármegye

Komárom-Esztergom vármegye
Komárom-Esztergom vármegye címere Komárom-Esztergom vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegyeszékhely	Tatabánya
Járások száma	6
Települések száma	76
megyei jogú városok	2
egyéb városok	10
ISO 3166-2	HU-KE
Főispán	Dr. Kancz Csaba
Népesség
Teljes népesség	300 631 fő (2022. okt. 1.)
Népsűrűség	139 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	2265,08 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Térkép
Komárom-Esztergom vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Komárom-Esztergom vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Komárom-Esztergom vármegye témájú médiaállományokat.

Komárom-Esztergom vármegye, 1950 és 1990 között Komárom megye, 1990 és 2022 között Komárom-Esztergom megye (németül: Komitat Komorn-Gran, latinul: Comitatus Comaromiensis-Strigoniensis, szlovákul: Komárňanská-Ostrihomská župa) közigazgatási egység Magyarországon, a Közép-Dunántúl régió területén. 2265,08 km²-es területével hazánk legkisebb vármegyéje, ezzel hazánk teljes területének csupán 2,4%-át fedi le. Emellett közel 300 ezer fős lakosságával az ország 14. legnépesebb közigazgatási egységünk, az ország népességének mintegy 3,13%-ával rendelkezik, népsűrűsége meghaladja az országos átlagot, a második legsűrűbben lakott vármegye. Az országban itt a legnagyobb az úgynevezett szocialista típusú lakótelepek aránya, közel 25 százalék. Ez a szám még Budapesten is csak 22,6 százalék.

Északról Szlovákia, keletről Pest vármegye, délről Fejér vármegye és Veszprém vármegye, nyugatról pedig Győr-Moson-Sopron vármegye határolja. Székhelye a régió második legnépesebb települése, Tatabánya, második legnépesebb települése a magyar Rómának is nevezett Esztergom. De fontos települései közé tartozik a történelmi erődrendszeréről híres Komárom, a „vizek városa”, az Öreg-tóról és váráról nevezetes Tata, illetve a szénbányászatáról ismert iparváros, Oroszlány.

Magyarország északnyugati részén található, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál. Területének északkeleti határát a Duna képezi, amely fontos földrajzi és gazdasági szerepet tölt be. A megye déli részét a Vértes és a Gerecse hegységek uralják, míg északon síkvidékek jellemzőek. Jelentős a természeti értékek gazdagsága, például a tatai tavak, a Szelim-barlang és a Duna-Ipoly Nemzeti Park részei. A bányászat és ipar mellett fontos a mezőgazdaság, különösen a síkvidéki területeken.

A vármegye területe már az ókorban is lakott volt, jelentős római kori emlékeket őriz, például a Brigetio nevű város maradványait Komáromnál. A középkorban Esztergom az Árpád-házi királyok székhelye és a magyar katolikus egyház központja lett. A török hódoltság idején stratégiai szerepe miatt sok csata zajlott itt, különösen Esztergom és Komárom környékén. A 19. században a régió fejlődését a Duna menti kereskedelem és az iparosodás lendítette fel. A bányászat és nehézipar, különösen Tatabányán és Oroszlányban, a 20. században vált meghatározóvá. A megye történelmét gazdagítja kulturális és vallási öröksége, amely ma is fontos része identitásának.

Nevének eredete

Komárom

Komárom nevének eredete többféle magyarázatot is kapott, bár egyik sem tekinthető teljesen bizonyítottnak. Kiss Lajos etimológus szerint a szláv nyelvterületen elterjedt hasonló nevek azt mutatják, hogy ez a helynév is a szláv komár (jelentése: szúnyog) szóból származhat; személynévi eredeztetését kevésbé meggyőzőnek tartja.

A személynévi eredet hívei szerint a név a „Kamar” vagy „Komar” szláv vagy török személynévből eredhet. Ezzel szemben egyes kutatók a város nevét a latin Camarum szóból vezetik le, amely az aurum (arany) szót rejtheti. Egy alternatív elmélet szerint a név alapját a kunok latin neve (cumanus) adta.

További érdekes elképzelés, hogy a név egy török-kabar eredetű kifejezésből, esetleg a Kama folyó mellett élő törzsekről ered, és „vízkanyarulatot” jelenthet. Egy kevésbé komolyan vett, de elterjedt népi magyarázat szerint a német „komm morgen” (gyere holnap) kifejezésből származhat, amelyet ostromok idején mondtak a város védői az ellenségnek.

A település középkori történetéből is származhatott a név, mivel fontos rév és kereskedelmi csomópont volt már a honfoglalás utáni időkben.

Esztergom

Esztergom nevének eredete több elméletet is felvet. Az egyik legvalószínűbb szerint a név a bolgár-török estrogin vagy esztrogin szóból származhat, amely bőrpáncélkészítőt jelentett, utalva a bőrpáncélkészítők egykori településére. Mások szerint a név a szláv sztregomj (jelentése „akire vigyáznak”) szóból eredhet. Egy harmadik elképzelés a „Iszterograd” névre hivatkozik, amely az Esztergom közelében a Dunába torkolló Garam folyóra (az „Iszter” a Duna régi neve) utal. Az „Iszter” és „gom” (hajlat, görbület) szavak összetétele is lehet az eredet forrása.​

Ezek az elméletek tükrözik Esztergom gazdag múltját és sokrétű kulturális hatásait. A város történelme során számos nyelven és kultúrában jelentős helyet foglalt el, amit a különböző nyelvi névváltozatai is jeleznek, például németül „Gran”, törökül „Estergon”, szlovákul „Ostrihom”.

Címer

A vármegye címere a két vármegye egymás mellett elhelyezkedő pajzsából áll. A jobb oldali pajzs egy álló, halfarkú barokk forma, melynek arany mezején zöld udvaron egy ezüstpáncélos vitéz kardot tartva fékezi meg a balról támadó, barna medvét.

Komárom vármegye egykori címere

A bal oldali pajzs ezüst mezejében vörös és ezüst színű sakkozott udvar található. Itt, püspöki lila baldachin alatt, melyet arany zsinórral rögzítettek, arany trónuson ül Szent Adalbert, lila és aranyszegélyes főpapi öltözetben, ezüstkaringben és aranysaruban. A védőszent nyakában arany kereszt lóg, fején mitra, melyet aranyglória övez. Kezében három ezüstlándzsát tart, amelyek a mártíriumát jelképezik, baljában pedig pásztorbotot tart arany kampóval.

Esztergom vármegye egykori címere

Földrajz

Domborzat

A vármegye domborzata sokszínű és változatos, mivel a terület két nagytájhoz tartozik: a Dunántúli-középhegységhez és a Kisalföldhöz. A megye jelentős részét a Dunántúli-középhegység határozza meg, amely három nagy vonulatával érinti a térséget. A Bakony északi nyúlványa, a Súri-Bakonyalja dombos vidéke, a Vértes területéből pedig a Bársonyos környéki hegyek, az Által-ér völgye, a Vértes-fennsík és a hegység peremvidékei tartoznak ide. A Dunazug-hegység szintén kiemelt része a megyének, amelyben a Gerecse szinte teljes területe és a Pilis egyes részei találhatók. Ezek a területek középhegységi jellegűek, változatos növény- és állatvilággal, valamint különleges geológiai formákkal.

A megye másik részét a síkvidéki Kisalföld kistájai alkotják. Az Almás-Táti-Duna-völgy teljes egészében a vármegye területén található, akárcsak a Győr-Tatai teraszvidék és az Igmánd-Kisbéri-medence nagy része. Ezek a régiók elsősorban a mezőgazdaságnak kedveznek, mivel sík és enyhén hullámos tájakat foglalnak magukban. A Duna menti vidékek, mint például a Dunakanyar és a Visegrádi-hegység egy része, szintén Komárom-Esztergom vármegye határain belül található. A megye legmagasabb pontja a Visegrádi-hegységben található Dobogó-kő, amely 700 méterre emelkedik a tengerszint fölé, míg a legalacsonyabb pontja a Duna mellett, Dömös határában található, mindössze 108 méterrel a tengerszint felett.

A domborzat sokszínűsége mellett a megye rendkívüli természeti és kulturális értékekkel is rendelkezik. Itt található a Duna–Ipoly Nemzeti Park jelentős része, például a Strázsa-hegyi tanösvény, amely nemcsak geológiai érdekességeket, hanem egyedülálló élővilágot is bemutat. A Gerecsei Tájvédelmi Körzet a térség másik kiemelkedő része, amely a hegység karsztformáit és barlangjait őrzi. A Dunaalmási kőfejtők, a Tatai Kálvária-domb és a Vértesszőlősi előembertelep is a természetvédelem alatt álló területek közé tartoznak. Ezek az értékek nemcsak tudományos szempontból jelentősek, hanem népszerű turisztikai célpontok is, mivel a régiót átszelő túra- és kerékpárutak révén sok látogatót vonzanak.

Éghajlat

Az éghajlata mérsékelten kontinentális, amelyet a megye földrajzi helyzete és a változatos domborzati viszonyok formálnak. Az évi középhőmérséklet 9-11°C között alakul, a nyári hónapokban átlagosan 21-23°C-os meleggel, míg télen 0°C körüli hőmérséklettel. A csapadék éves mennyisége 550-650 milliméter között mozog, a dombvidékeken általában valamivel magasabb értékek mérhetők, mint az alföldi területeken. Az eső leginkább tavasszal és ősszel jellemző, míg nyáron gyakoribbak a záporok és zivatarok.

A megye területét gyakran érik erős szelek, különösen a Duna-völgyben és a nyílt síkságokon, amelyek télen hideg, nyáron pedig száraz levegőt hozhatnak. Az éghajlatra az elmúlt évtizedekben a klímaváltozás is hatást gyakorolt, amely megmutatkozik a szélsőséges időjárási jelenségek, például a hőhullámok, aszályos időszakok és intenzív esőzések gyakoribbá válásában. Ezek különösen nagy kihívást jelentenek a mezőgazdaság számára, amely erősen függ az éghajlati viszonyoktól.

Az északi részén, a Duna közelsége miatt, a folyó hatása mérsékli az éghajlat szélsőségeit, míg a hegyvidékeken a magasság miatt hűvösebb és nedvesebb mikroklímák is előfordulnak. A megye keleti részén, a Gerecse és a Vértes vidékén, a domborzat jelentősen befolyásolja a helyi időjárási viszonyokat, mivel ezek a területek akadályt képeznek a légáramlatok számára, csapadékképződéshez és mikroklímák kialakulásához vezetve.

A klímaváltozás kezelésére a megye klímastratégiai intézkedéseket hozott, amelyek célja a szélsőséges időjárási események hatásainak mérséklése, valamint a helyi gazdaság és természet alkalmazkodásának elősegítése.

Vízrajz

A vízrajzát alapvetően a Duna és annak mellékvízfolyásai határozzák meg, amelyek nemcsak természeti, hanem kulturális és gazdasági szempontból is meghatározóak. A megye központi vízgyűjtője a Duna, amely itt jelentős szakaszt fed le, és számos kisebb mellékfolyót fogad. A Duna-parti települések, mint Esztergom, Komárom, és Almásfüzitő, különleges földrajzi és történeti helyzetben vannak, hiszen a folyó nemcsak természetes határt képez, hanem fontos közlekedési és kereskedelmi útvonal is.

A megye területén a Duna mellékágai közül kiemelkedik az Által-ér, amely a Vértes-hegységből ered, majd Tata környékén tórendszert hoz létre, köztük az Öreg-tavat, amely Magyarország legrégebbi halastava. Ez a víztest a természeti értékek mellett turisztikai szempontból is fontos, különösen a madárvilág és a tatai vadludak révén. További jelentős vízfolyások közé tartozik a Concó-patak és a Séd.

A megye vízrajzában a tavak is jelentős szerepet játszanak. A Tatai-tóvidék tórendszere mellett fontos a Piszkei-tó és a Naszályi-tó, amelyek mesterséges eredetük ellenére jelentős élőhelyek. A Gerecse-hegységben számos karsztforrás található, amelyek tiszta, hideg vízük révén nemcsak ivóvízbázist jelentenek, hanem hozzájárulnak a hegység ökológiai értékeihez.

A térség természeti védelme szempontjából kiemelt jelentőségű a Duna–Ipoly Nemzeti Park, amely magában foglalja a Dunakanyar egy részét és az ártéri erdőket. Ezek az élőhelyek a vízi madarak és a halállomány szempontjából különösen értékesek, miközben rekreációs és oktatási lehetőségeket is kínálnak.

A vízrajz tehát szorosan kapcsolódik a megye gazdasági és kulturális életéhez, a halászat, a turizmus és a közlekedés mind profitál a megye gazdag vízhálózatából. A vízi turizmus fejlesztése a Duna mentén különösen fontos, például a kajak-kenu infrastruktúra és a vízi turistaútvonalak kialakítása terén.

• 
  Duna
• 
  Öreg-tó
• 
  Bokodi-tó
• 
  Concó
• 
  Által-ér

Növényvilág

Növényvilága rendkívül változatos, köszönhetően a földrajzi és éghajlati adottságainak, valamint a területet alkotó különböző tájaknak. A vármegye növényzetében a Kisalföld síkvidéki növénytársulásai keverednek a Dunántúli-középhegység erdőségeivel és egyedi növényzeti elemeivel.

A hegységi területek, mint a Gerecse, Vértes és Pilis, erdőkkel borítottak, ahol tölgyesek, cseresek és bükkösök váltakoznak. A Vértesben különleges flórájú réteket találunk, például a száraz gyepeken jellemzően megjelenő dolomitnövényzetet, amely több védett fajnak ad otthont. A Gerecsében és a Pilisben is találhatók ritka növényfajok, mint például a pilisi bükköny, amelynek jelentős populációját fedezték fel a térségben.

Az Kisalföld felé nyitott területeken, például az Igmánd-Kisbéri-medencében és a Győr-Tatai-teraszvidéken, az erdősztyep jellemző növénytársulásai dominálnak. Ezeket a területeket szántóföldi művelés is nagymértékben átalakította, de még mindig megfigyelhetők természetes társulások.

A megyében található különböző védett területek, például a Duna–Ipoly Nemzeti Park és a Gerecsei Tájvédelmi Körzet, hozzájárulnak a növényvilág megőrzéséhez. Az itt található botanikai értékek közé tartoznak az orchideák, melyek közül néhány különösen ritka faj, valamint az olyan speciális fajok, mint a dolomitkedvelő növények. A tatai Öreg-tó környéke szintén jelentős természeti értékkel bír, nemcsak madárvédelmi szempontból, hanem a tópart növényzete miatt is, amely gazdag vízi és mocsári növényekben.

A vármegye természetvédelmi szakemberei és önkéntesei folyamatosan figyelik és kutatják a térség növényvilágát, hogy biztosítsák annak fenntarthatóságát és sokszínűségét a jövő generációi számára is.

• 
  Tölgy
• 
  Bükk
• 
  Orchidea

Állatvilág

Állatvilága rendkívül változatos, mivel a terület földrajzi elhelyezkedése és tájainak sokszínűsége számos élőhelyet biztosít különféle állatfajok számára. A Duna menti árterek, a hegyvidékek, valamint a mezők és erdők mind-mind hozzájárulnak az itt élő állatvilág gazdagságához.

A Duna és mellékágai mentén gazdag vízi élővilág található, ideértve számos halfajt, például a pontyot, süllőt és harcsát. A vizes élőhelyek vándormadarak pihenő- és fészkelőhelyei is, például különféle récék, gémek és kormoránok fordulnak elő itt. A szigetek, például a Szőnyi- és Szent Pál-sziget, különleges állatfajok élőhelyei, melyek a folyószabályozás után természetes módon jöttek létre, és azóta is védett területek maradtak.

Az erdők és hegyvidékek, például a Gerecse és a Vértes, nagyvadfajoknak, például őzeknek, szarvasoknak és vaddisznóknak adnak otthont. A ragadozómadarak, mint a rétisas és a héja, szintén megtalálhatók ezeken a területeken, különösen a természetvédelmi területeken. A barlangok környékén denevérfajok is előfordulnak, mint például a nagy patkósorrú denevér, ami különleges védettséget élvez.

A mezők és síkságok rovarvilága is jelentős, a beporzó fajoktól a különféle bogarakig. E területeken találhatók apró rágcsálók, amelyek a tápláléklánc fontos részei, és ragadozó fajok, például rókák és nyestek zsákmányát képezik.

A vármegyében található természetvédelmi területek, mint például a Gerecsei Tájvédelmi Körzet és a Duna–Ipoly Nemzeti Park, kulcsszerepet játszanak a helyi állatvilág fennmaradásában, és biztosítják a biodiverzitás megőrzését.

• 
  Rétisas
• 
  Vaddisznó
• 
  Európai őz
• 
  Héja
• 
  Ponty

Jellemző földrajzi pontjai

Szélső települések égtájak szerint:

• a vármegye legészakibb települése Esztergom (Esztergomi járás),
• a vármegye legdélibb települése Súr (Kisbéri járás),
• a vármegye legkeletibb települése Dömös (Esztergomi járás),
• a vármegye legnyugatibb települése Bakonybánk (Kisbéri járás).

Legmagasabb pont:

• Dobogó-kő (700 m)

Történelem

Lásd még: az Esztergom története és a Komárom története cikket

Középkor

A török kori Esztergom látképe egy 1664-es vízfestményen

A Komárom-Esztergom vármegye jogelődjeinek számító Komárom vármegyét és Esztergom vármegyét Szent István király alapította. Mindkét vármegye jócskán átnyúlt a mai Szlovákia területére is. Történelmük során a két vármegye határai többször módosultak, és több ízben is egyesítették őket. Amikor Esztergom várát 1543-ban elfoglalták a törökök, a vármegye vezetése elmenekült. Hosszú évtizedekig Érsekújvár, Komárom és Tata volt az a három végvár, amely a török támadásoknak útját állta. Esztergom a török hódoltság alatt egy több megyényi szandzsák központja lett. Komárom vármegye viszont folyamatosan működött, vára soha nem került a hódítók kezére. Esztergom vármegye nemesi közgyűlése csak Sobieski János lengyel király vezette török kiűzés után, 1696-ban szerveződött újjá. A Rákóczi-szabadságharc idején tevékenységük megszakadt, és csak a szabadságharc után alakultak újjá, Esztergom vármegye 1710-ben, Komárom vármegye pedig 1712-ben.

A tatai vár

Esztergom vármegye egyike volt a két vármegyének, amelynek közigazgatási vezetői nem egyházi vagy világi főnemesek, hanem köznemesek voltak (a másik Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye volt). A főispáni rang nem illette meg őket, mint a többi vármegye vezetőit, hanem csak főispánhelyettesek, vagyis hivatalnokok voltak.^[forrás?] A két vármegye első egyesítésére 1786-ban került sor, amikor II. József Tata székhellyel összekapcsolta őket. Az egyesített megye az uralkodó halálát követően 1790-ben szét is vált, Esztergom és Komárom visszakapták megyeszékhelyi rangjukat. 1848 májusában mindkét nemesi vármegye megszűnt és átadta helyét a vármegyei bizottságoknak. Komárom vármegye bizottsága az 1848-49-es szabadságharc végéig működött. Az Esztergom vármegyeiét viszont megszakította az 1849. január 15-i császári katonai megszállás. A forradalmi bizottmány újjáalakult, de székhelyét előbb Bátorkeszibe, majd Komáromba tette át. A szabadságharc leverését követően császári-királyi biztos került a vármegyék apparátusainak élére. 1851-ben a két vármegye a Duna jobb partján lévő részét Esztergom székhellyel Esztergom vármegyeként, a bal parti részeket pedig Komárom székhellyel Komárom vármegyévé szervezték át. Az így kialakított vármegyék csak 1860-ig működtek. Ekkor az 1848-ban választott vármegyei bizottmányok újították fel működésüket. A 17. század végétől Komárom vármegyéhez tartozó Lábatlant és Piszkét az 1876-os megyerendezéskor Esztergom vármegyéhez csatolták.

20. század

Komárom és Esztergom vármegyék 1920 után:
1 Komárom tjv. Magyarországon maradt része, 2 Győr vármegye, 3 Hont vármegye, 4 Komárom és Esztergom k.e.e. vármegye 1923–1938, 5 megyehatár 2017 elején, 6 megszűnt 1914-es megyehatár)

1919 januárjában a Csehszlovák Légió csapatai megszállták a Duna bal partján fekvő Komáromot és Párkányt. Esztergom vármegye munkástanácsa és direktóriuma a megyeszékhelyen, Komárom vármegye direktóriuma pedig a jobb parti Komárom-Újvárosban a mai magyarországi Komáromban alakult meg. (Az előbbi később Szőnybe, az utóbbi Tatára tette át székhelyét. 1919-ben néhány hónapig Komárom vármegye a győri alispáni hivatalhoz tartozott. Még ebben az évben megalakult Komáromban a csonka vármegye alispáni hivatala. Röviddel utóbb 1920-ban törvényhatósági bizottságot választottak.

A trianoni békeszerződést követően a két megye bal parti részeit a Csehszlovákiához csatolták. Magyarországon a korábbi Komárom vármegye 44 községe és a korábbi Esztergom vármegye 22 települése maradt meg. A két megmaradt megyéből 1923-ban Esztergom székhellyel létrehozták Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Az első bécsi döntést követően, 1938-ban újjáalakult a két történelmi vármegye. Komárom területe azonban jelentősen megnövekedett, mivel az egykori Pozsony vármegye Magyarországhoz szintén visszacsatolt Csallóközi területét bekebelezte, és immár nem négy, hanem hat járást foglalt magába, nevezetesen a dunaszerdahelyit, a gesztesit, a komáromit, az ógyallait, a somorjait és a tatait.

Komárom megye kialakítása 1950-ben
(1 Fejér megyétől Komáromhoz, 2 Veszprém megyétől Komáromhoz, 3 Győr-Moson megye, 4 Veszprém megye, 5 Nógrád-Hont megye, 6 Komárom megye 1950-től, 7 megyehatár 2017 elején, 8 megszűnt 1949-es megyehatár)

A második világháborút követő moszkvai ideiglenes fegyverszünet következményeként visszaálltak az 1937. december 31-i országhatárok. Ennek megfelelően került sor a közigazgatás ideiglenes rendezésére, melynek során Komárom- és Esztergom vármegyék megmaradt területeit immár véglegesen, Komárom-Esztergom vármegye néven egyesítették. 1945. augusztus 28-án ismét Esztergomban alakult meg a vármegye Törvényhatósági Bizottsága. A megye ekkor három járást, az esztergomit, a gesztesit és a tatait foglalta magában. 1947-ben négy bányásztelepülés összevonása révén létrejött a mai Tatabánya, ezzel a megyében lévő városok száma háromra emelkedett. Az 1950-es megyerendezés során Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. Az 1950-es járásrendezés során az esztergomi járás székhelyét Dorogra helyezték át, nevét Dorogi járásra változtatták, a gesztesi járás neve pedig – székhelye alapján – komáromira változott. A megyéhez kilenc községet kapcsoltak Veszprém, egyet pedig Fejér megyéből. 1954-ben újabb két település – Oroszlány és Tata – nyerte el a városi rangot. 1971-ben megszűntek a járási tanácsok és testület nélkül, a megye járási hivatalaiként működtek tovább. 1974 végén megszűnt a Tatai járás és községeinek nagy részét Tatabánya, Tata és Oroszlány városkörnyékéhez csatolták. 1984-ben Dorog, 1986-ban Kisbér, 1989-ben pedig Nyergesújfalu kapott városi rangot, ezzel a városok száma nyolcra emelkedett.

1990-től ismét Komárom-Esztergom megye lett a neve. Szárliget 1999-ben elvált Fejér megyétől és csatlakozott Komárom-Esztergom megyéhez. 1994-ben létrejött a megye hat kistérsége, amelyek száma 1997-ben a Dorog-Esztergomi kistérség szétválása nyomán hétre emelkedett (Esztergomi, Komáromi, Tatai, Tatabányai, Dorogi, Oroszlányi, Kisbéri). Ekkor az Esztergomi kistérségtől a Dorogiba került Tokod. Tárkány és Csép a Komáromi kistérségtől a Kisbérihez kerültek. 1998-ban jött létre a Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyéket magában foglaló Közép-Dunántúli Régió. 2003-ban Bábolna, 2004-ben Lábatlan, 2007-ben Ács, 2013-ban pedig Tát kapott városi rangot, így a megye városainak száma tizenkettőre emelkedett. Esztergom 2022. május 1-jén kapott megyei jogú városi rangot.

Komárom megye közigazgatási beosztása 1950–1990 között

Járások 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezés előtt Komárom-Esztergom megyéhez három járás tartozott (Esztergomi, Komáromi és Tatai). Ezeket a megyerendezés nem érintette, az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén viszont az Esztergomi járás székhelyét áthelyezték Dorogra és nevét ennek megfelelően Dorogi járásra változtatták, így a tanácsrendszer bevezetésekor Komárom megye három járásra oszlott (Dorogi, Komáromi és Tatai).

Ezt követően 1983-ig a háromból egy járás szűnt meg: a Tatai 1974-ben. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez csupán két járás tartozott (Dorogi és Komáromi).

Városok 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezéskor Komárom-Esztergom megyéhez három megyei város tartozott, Esztergom, Komárom és Tatabánya.

1983-ig még két település szerzett városi rangot a megyében: Oroszlány és Tata, mindkettő 1954-ben, így 1983-ra a városok száma ötre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Tatabánya közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Esztergom és Komárom közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Dorogi illetve a Komáromi járáshoz tartozott. 1954 és 1971 között valamennyi város járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város volt a rangjuk.

Városkörnyékek 1971‑1983 között

Komárom megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék (Oroszlány, Tata és Tatabánya), mindhárom 1974-ben az akkor megszűnt Tatai járás egy-egy részéből.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban, és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált, beleértve az egyidejűleg várossá alakult Dorogot is. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé, és lett nagyközségkörnyék-központ Kisbér, ami aztán 1986-ban várossá alakult. Végül 1989-ben kapott városi rangot Nyergesújfalu, de ez már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma nyolcra nőtt.

Önkormányzat és közigazgatás

Vármegyei közgyűlés

Komárom-Esztergom vármegye politikai életét szintén a Fidesz–Kereszténydemokrata Néppárt (Fidesz-KDNP) koalíció dominálja, amely a megyei választókerületekben jelentős eredményeket ért el. A Fidesz és a KDNP erős támogatottsága folytán a megyei közgyűlésben biztos többséggel irányítják a döntéshozatalt, és a kormánypártok a helyi önkormányzatokban is kiemelkedő befolyással bírnak.

Az ellenzéki oldal is jelen van a megyei közgyűlésben, de kisebb képviselettel. A Mi Hazánk Mozgalom, a Demokratikus Koalíció (DK), a Momentum Mozgalom két mandátumot szerzett, míg a KEM egy képviselővel szerepelnek a közgyűlésben. Az ellenzéki pártok támogatottsága viszonylag alacsony, tükrözve a megye politikai irányultságát, amely erőteljesen jobboldali politikai színezettel rendelkezik.

A 2019-es magyarországi önkormányzati választáson megválasztott Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés 15 képviselőből állt, az alábbi pártösszetétellel:

Párt		Mandátum	Megyei közgyűlés (2019-2024)
	Fidesz-KDNP	9
	Jobbik-MSZP-Momentum-DK-Párbeszéd	6

A 2024-es magyarországi önkormányzati választáson megválasztott Komárom-Esztergom Vármegyee Közgyűlése 15 képviselőből áll, az alábbi pártösszetétellel:

Párt		Mandátum	Vármegyei közgyűlés (2024-2029)
	Fidesz-KDNP	8
	Mi Hazánk Mozgalom	2
	Demokratikus Koalíció	2
	Momentum Mozgalom	2
	KEM	1

A Vármegyei Közgyűlés elnökei

A vármegyei közgyűlés elnöke a megyei önkormányzat vezetője, aki felelős a közgyűlés munkájának irányításáért és a döntéshozatalban való részvételért. Az elnök szerepe kulcsfontosságú a helyi közigazgatásban, mivel ő képviseli a vármegyét és összehangolja a megyei önkormányzati feladatok ellátását.

Feladatai közé tartozik a közgyűlés üléseinek összehívása és levezetése, valamint az önkormányzati döntések végrehajtásának felügyelete. Az elnök kapcsolatot tart az országos és helyi szervekkel, valamint a települési önkormányzatokkal, és biztosítja a megye érdekeinek képviseletét az országos döntéshozatalban. Emellett részt vesz a fejlesztési tervek kialakításában, és irányítja azokat a programokat, amelyek a megye gazdasági és társadalmi fejlődését szolgálják.

Az elnököt általában a közgyűlés tagjai választják meg, és munkáját a közgyűlés által választott alelnökök segítik.

Elnök		Elnöki ciklus
	Kovács György (MSZP)	1990-1998
	Lázár Mózes (Fidesz)	1998-2002
	Agócs István (MSZP)	2002-2006
	Völner Pál (Fidesz-KDNP)	2006-2010
	Popovics György (Fidesz-KDNP)	2010-

Járások

Komárom-Esztergom vármegyei járások
Járás	Központ	Település	Népesség	Terület	Népsűrűség
		ebből város	2013-ban	km²	fő/km²
Esztergomi	Esztergom	24/5	92 902	537,26	173
Kisbéri	Kisbér	17/1	12 436	510,55	40
Komáromi	Komárom	9/3	39 559	378,78	104
Oroszlányi	Oroszlány	6/1	25 973	199,39	130
Tatabányai	Tatabánya	10/1	85 054	331,65	256
Tatai	Tata	10/1	38 742	306,71	126

Kistérségek

Komárom-Esztergom megyei kistérségek
Kistérség	Székhely	Kód	Település	Népesség	Terület	Népsűrűség
			ebből város	2013-ban	km²	fő/km²
Dorogi	Dorog	4101	15/1	38 851	232,57	167
Esztergomi	Esztergom	4102	9/4	54 051	304,69	177
Kisbéri	Kisbér	4103	17/1	12 436	510,55	40
Komáromi	Komárom	4104	9/3	39 559	378,78	104
Oroszlányi	Oroszlány	4105	6/1	25 973	199,39	130
Tatabányai	Tatabánya	4107	10/1	85 054	331,65	256
Tatai	Tata	4106	10/1	38 742	306,71	126
Komárom-Esztergom megye				311 411	2265,08	139
Magyarország				9 877 365	93,030	106
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Országgyűlési képviselők

Magyarországon az országgyűlési választások során az ország területét egyéni választókerületekre osztják, és mindegyik kerületnek egy képviselője van a parlamentben, akit közvetlenül választanak. Az egyéni választókerületek országgyűlési képviselői tehát azok a politikusok, akik egy-egy adott földrajzi terület választópolgárait képviselik az Országgyűlésben.

Az egyéni választókerületek képviselői általában valamelyik párt jelöltjei, de független képviselők is indulhatnak a választáson. A választókerületek képviselői meghatározó szereplők, mivel közvetlen kapcsolatban állnak választóikkal, és elsősorban az adott terület helyi érdekeit képviselik az országos politikai döntéshozatalban.

Választókerület	Székhely	Képviselő	Párt
Komárom-Esztergom vármegyei 1. sz. országgyűlési egyéni választókerület	Tatabánya	Bencsik János		Fidesz–KDNP
Komárom-Esztergom vármegyei 2. sz. országgyűlési egyéni választókerület	Esztergom	Erős Gábor		Fidesz–KDNP
Komárom-Esztergom vármegyei 3. sz. országgyűlési egyéni választókerület	Komárom	Czunyiné Dr. Bertalan Judit		Fidesz–KDNP

Népesség

Komárom-Esztergom Pest vármegye után Magyarország második legsűrűbben lakott vármegyéje. Az első népszámlálás idejében (1869–1870) még az ország kevésbé benépesült területei közé tartozott, azonban a kiegyezés után kibontakozó „magyar ipari forradalom” kezdetétől ez megváltozott, felgyorsult a népességnövekedés az országos trendekhez hasonlóan a kedvezőbbé vált népmozgalmi arányszámok miatt. A legdinamikusabb az 1950-es években volt a népességnövekedés a Rákosi-korszak nagy fokú iparosításának köszönhetően. Az ország mezőgazdasági jellegű vidékeiről tömeges volt az áttelepülés az épülő ipari központokba (Tatabánya, Oroszlány és a Lábatlan és Dorog között húzódó Duna-menti térség).

Nemzetiségek

A vármegye etnikai összetétele sokszínűséget mutat, bár a lakosság túlnyomó többsége magyar nemzetiségű. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a megye 304,568 fős lakosságából 270,933 fő nyilatkozott etnikai hovatartozásáról.

Ezen belül 252,432 fő (93,13%) vallotta magát magyarnak, ami a magyarok domináns jelenlétét tükrözi a térségben.

A legnagyobb nemzetiségi csoportot a német közösség alkotja 9,168 fővel (3,38%). Ez a közösség jelentős történelmi gyökerekkel rendelkezik, különösen a 18. századi betelepítések óta, amikor a térség számos településére érkeztek német ajkú családok. A német kulturális és nyelvi örökség több helyen, például Dorog és Esztergom környékén ma is jelen van.

A roma közösség 4,261 fős létszámával a lakosság 1,57%-át képviseli. Ők a megye több településén élnek, és hozzájárulnak a régió kulturális sokszínűségéhez. A harmadik legjelentősebb kisebbséget a szlovákok alkotják 3,174 fővel (1,17%), akik több településen máig őrzik nyelvi és kulturális identitásukat.

További kisebbségi csoportok, illetve nem meghatározott etnikumú személyek összesen 1,898 főt tesznek ki, amely a lakosság 0,70%-át jelenti. Ugyanakkor a népszámlálás során körülbelül 48,000 fő (az összlakosság jelentős része) nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról, ami tovább árnyalja a vármegye etnikai térképét.

Az etnikai összetétel így egyrészt a magyar dominanciát mutatja, másrészt a kisebbségek hozzájárulnak a vármegye kulturális sokszínűségéhez.

Komárom-Esztergom vármegye lakóinak nemzetiségi összetétele 2011-ben

  magyarok (93,13%)

  németek (3,38%)

  romák (1,57%)

  szlovákok (1,17%)

  Egyéb (0,75%)

Vallás

A vármegye vallási képe változatos, a keresztény felekezetek jelentős jelenlétével, miközben a nem vallásos lakosság aránya is meghatározó. A 2011-es népszámlálás adatai alapján a lakosság vallási hovatartozásáról részletes statisztikák állnak rendelkezésre, melyek jól tükrözik a megye vallási megoszlását és szekularizációs tendenciáit.

A legnagyobb vallási közösséget a római katolikusok alkotják 110,656 fővel, ami a teljes lakosság jelentős részét képezi. Ehhez hozzáadva a görögkatolikusok 1,227 fős közösségét, a katolikus egyházhoz tartozók száma 111,919 fő. Ez a vallási közösség így továbbra is meghatározó szerepet játszik a vármegye vallási életében.

A református egyházhoz tartozók száma 30,517 fő, ami a második legnagyobb vallási csoportot jelenti. Az evangélikus közösség létszáma 4,505 fő, míg más vallási csoportokhoz – beleértve például a buddhista, muszlim és egyéb felekezeteket – összesen 4,101 fő tartozik.

A nem vallásos lakosok aránya is jelentős, 61,384 fő vallotta magát vallástalannak, míg 4,262 fő ateistaként határozta meg magát. Ezek az adatok a megye lakosságának közel egynegyedét teszik ki, ami erős szekularizációra utal. A vallási hovatartozásukat nem nyilatkozók száma 87,880 fő, ami szintén jelentős arányt képvisel, és azt mutatja, hogy sokan nem kívántak vagy nem tudtak vallási identitásukról nyilatkozni.

Az adatok alapján látható, hogy bár a keresztény felekezetek dominálnak, a vallási és világnézeti sokszínűség is megjelenik a megyében, beleértve a kisebb vallási közösségeket és a nem vallásos csoportokat egyaránt.

Komárom-Esztergom vármegye lakóinak vallási összetétele 2022-ben

  római katolikusok (44,6%)

  reformátusok (15,0%)

  evangélikusok (2,0%)

  görög katolikusok (0,9%)

  egyéb kersztény felekezet (3,3%)

  egyéb vallás (0,5%)

  vallási közösséghez nem tartozik (33,7%)

• 
  Esztergomi bazilika
• 
  Szent Ignác-plébániatemplom
• 
  Belvárosi ferences templom
• 
  Prépostsági romok Dömösön
• 
  Szent Kereszt felmagasztalása templom

Népességváltozás
Év	Népesség	Átl. vált.(%)
1949	220 914	—
1960	270 810	1,85%
1970	304 461	1,17%
1980	322 893	0,59%
1990	316 590	−0,20%
2001	316 590	−0,00%
2011	304 568	−0,39%
2018	297 454	−0,34%
2022	300 631	0,27%

Gazdaság

A Bábolnai Állami Gazdaság légifelvétele

2005-ben a megyében volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP 7,6 millió forint, ami az országos átlag 4,7-szerese. [1] A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés):

1. Nokia Komárom Kft. (8.)
2. Magyar Suzuki Zrt. (59.)
3. Coloplast Hungary Kft. (62.)

Ipar

Magyarország egyik legjelentősebb ipari központja, ahol a gazdaság meghatározó ágazata az ipar. A megye ipari termelése kiemelkedő, az egy főre jutó termelési érték az országban az egyik legmagasabb. 1996-ban a bruttó hazai termék 2,4%-át állította elő. A munkanélküliségi ráta 12,1%-os volt.

A megye ipari szerkezetében vezető szerepet tölt be a gépipar és az élelmiszeripar, de jelentős a vegyipar, az energetikai szolgáltatások és a szénbányászat is. Fontos ásványkincsek közé tartozik a bauxit és a barnakőszén, amelyek hozzájárulnak az ipar fejlődéséhez.

Az ipari termelés főbb központjai közé tartozik Esztergom, Tatabánya, Oroszlány, Komárom, Lábatlan, Nyergesújfalu, Dorog, Ács, Bábolna, Gyermely és Tokod. Ezeken a településeken számos ipari vállalkozás működik, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a megye gazdasági teljesítményéhez.

A megye ipari fejlődését támogatja a Komárom-Esztergom Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara, amely különböző szolgáltatásokkal és programokkal segíti a vállalkozásokat.

Mezőgazdaság

Mezőgazdasága a megye gazdasági szerkezetében kisebb szerepet játszik az iparhoz képest, de továbbra is jelentős tevékenység. A megye mezőgazdaságilag megművelt területe 84 970 hektár, ahol jellemzően a nagyüzemi termelés dominál.

A megye éghajlata, domborzata és talajadottságai kedvezőek a mezőgazdasági tevékenység számára. Például Mocsa településen a Mocsai Búzakalász Szövetkezet 1 200 hektáron folytat növénytermesztést, és 440 fejős tehenet számláló tejelő tehenészettel rendelkezik.

A megye mezőgazdasági termelésében a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés egyaránt jelen van. Az agrárszektorban működő vállalkozások és szövetkezetek hozzájárulnak a helyi gazdaság diverzifikációjához és a vidéki munkahelyek fenntartásához.

A 213 400 hektáros területből 103 000 ha szántó, 1400 ha kert, 4500 ha gyümölcsös és szőlő, 18 200 ha gyep, 60 900 ha erdő, 1300 ha nádas és halastó, míg 24 100 ha művelés alól kivont terület. A fő termesztett növények a búza, kukorica, cukorrépa, szálas takarmányok. Jelentős a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés is. A megyében fontos a sertés-, szarvasmarha-, baromfi- és juhtenyésztés.

Gasztronómia

A vármegye gazdag gasztronómiai hagyományokkal rendelkezik, amelyek tükrözik a régió történelmét és kulturális sokszínűségét. Az alábbiakban bemutatunk néhány jellegzetes ételt és desszertet, amelyek a megye hírnevét öregbítik.

Főételek:

• Csülkös ételek: A megye egyik legismertebb specialitása a csülök, amelyet számos módon készítenek el. Az esztergomi Csülök Csárda például olyan különlegességeket kínál, mint a csülök pékné módra, csülök tepsiben, füstölt csülök, cipóban sült csülök és káposztás csülök.
• Szekszárdi ökörpofa: Ez a fogás vajpuhára párolt pofahúsból készül, amelyet erdei gombával, hagymával és zsenge zöldségekkel tálalnak, házi krumplifánkkal kísérve.

Desszertek:

• Áfonyás csók: Ez a desszert fagyival és habcsókkal rétegezett áfonyás édesség, amely különleges élményt nyújt az édesszájúaknak.
• Lekváros derelye: Egy hagyományos magyar desszert, amely lekvárral töltött tésztából készül, és gyakran porcukorral meghintve tálalják.
• Dunántúli édes burgonyás rétes: Ez a rétes különlegesség édes burgonyával készül, amely a Dunántúl régiójának egyik specialitása.

Helyi alapanyagok:

• Bokodi krumpli: Az 1800-as években a bokodi burgonya híres volt kiváló minőségéről, és ma is alapvető élelmiszer a régióban.

A megye éttermei és csárdái büszkén kínálják ezeket a hagyományos ételeket és desszerteket, megőrizve ezzel a helyi gasztronómiai örökséget és bemutatva a látogatóknak a régió ízvilágát.

Oktatás és köznevelés

Komárom-Esztergom vármegye oktatási rendszere átfogja az alapfokú, középfokú és felsőoktatási intézményeket, biztosítva a tanulók számára a megfelelő képzési lehetőségeket.

Általános Iskolák

A vármegye általános iskolai hálózata változatos, és jól kiszolgálja a helyi lakosság igényeit. A tankerületek és a fenntartók sokszínű intézményi struktúrát alakítottak ki, amelyek biztosítják az általános iskolai oktatás megfelelő színvonalát, a korszerű infrastrukturális környezetet és a diákok fejlődését támogató programokat.

Az általános iskoláinak fenntartásáért nagyrészt a Tatabányai Tankerületi Központ felel, amely számos intézményt működtet a térségben. A központ irányítása alá tartozó iskolák között egyaránt megtalálhatók nagyobb városi iskolák és kisebb vidéki intézmények.

Fontosabb általános iskolák a vármegyében:

1. Ácsi Gárdonyi Géza Általános Iskola
   • Az egyik kiemelkedő intézmény a vidéki térségben. A modern eszközparkkal és innovatív oktatási módszerekkel dolgozó iskola fontos szerepet tölt be a helyi közösség életében.
2. Esztergomi Petőfi Sándor Általános Iskola
   • Esztergom egyik legismertebb általános iskolája, amely különös figyelmet fordít az idegen nyelvi oktatásra, valamint a tehetséggondozásra. Az intézmény emellett rendszeresen részt vesz kulturális és sportprogramokon.
3. Tatai Kőkúti Általános Iskola
   • Tata városának egyik legnagyobb és legpatinásabb általános iskolája. Az intézményben kiemelt hangsúlyt kap a környezeti nevelés, az informatikai képzés és az egészségfejlesztés.
4. Oroszlányi Hunyadi Mátyás Általános Iskola
   • Az iskola több évtizedes múltra tekint vissza, és számos oktatási és kulturális program révén aktívan hozzájárul a diákok fejlődéséhez. Kiemelt területük a matematika és a természettudományos oktatás.
5. Komáromi Bozsik József Általános Iskola
   • Komárom egyik vezető általános iskolája, ahol a közösségi programok és az egész napos oktatás biztosítják a diákok fejlődését. Az intézmény kiváló sporteredményekkel büszkélkedhet.

Középiskolák

A vármegye középiskolai oktatása gazdag és sokrétű, számos gimnázium, technikum és szakképző intézmény működik a térségben, amelyek a továbbtanulást és a munkaerőpiacra való felkészülést egyaránt támogatják. A vármegye központi városaiban, Tatabányán, Esztergomban, Tatán és Komáromban találhatók a legnagyobb és legjelentősebb középiskolák, de a kisebb településeken is biztosított a középfokú oktatás. A gimnáziumok a hagyományos oktatás mellett egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a nyelvi, természettudományos és informatikai képzésre, míg a technikumok és szakképző iskolák a gyakorlatorientált tudás átadására koncentrálnak, szoros együttműködésben a helyi ipari vállalatokkal.

A tatabányai Árpád Gimnázium a megye egyik legismertebb és legnagyobb múlttal rendelkező középiskolája, amely magas színvonalú oktatást kínál, különösen a nyelvi és reál tárgyak terén. Számos tanuló itt készül fel a felsőoktatási tanulmányokra, miközben az iskola diákjai rendszeresen kiemelkedő eredményeket érnek el az országos tanulmányi versenyeken. Esztergom városában a Dobó Katalin Gimnázium tölti be a központi szerepet a középiskolai oktatásban. Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a humán és természettudományos képzésre, emellett az idegennyelv-oktatás is kiemelkedő. A gimnázium több mint egy évszázados hagyományokkal büszkélkedhet, és a térség egyik meghatározó oktatási intézménye.

Tata városában az Eötvös József Gimnázium biztosít lehetőséget a diákok számára, ahol a nyelvi tagozatok mellett a reál tárgyak is kiemelt szerepet kapnak. Az iskola fontos kulturális központ is, hiszen számos eseménynek, versenynek és közösségi programnak ad otthont. Ugyanebben a városban működik a Tatai Református Gimnázium, amely a református értékekre építve kínál magas színvonalú oktatást, miközben a közösségépítés és az erkölcsi nevelés kiemelt szerepet kap a mindennapi működésében. Komáromban a Jókai Mór Gimnázium látja el a középiskolai képzést, ahol a diákok a nyelvi és természettudományos orientációjú osztályokban szerezhetnek korszerű tudást.

A szakképzés terén Tatabánya tölti be a központi szerepet a megyében, ahol a Tatabányai Szakképzési Centrum irányításával több technikum és szakképző iskola működik. A Bánki Donát-Péch Antal Technikum a gépészet, informatika és elektronika területén nyújt korszerű, gyakorlatorientált képzést, amely a helyi ipari vállalatokkal együttműködve biztosítja a diákok gyakorlati tapasztalatszerzését. A kereskedelem és turizmus iránt érdeklődők számára szintén Tatabányán működik a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Technikum, ahol a diákok a térség vendéglátóipari vállalkozásaiban végezhetik el szakmai gyakorlatukat. Komáromban a Széchenyi István Technikum nyújt kiemelkedő képzést a logisztika, informatika és kereskedelem területén, ahol a duális képzési rendszer révén a tanulók már a tanulmányaik során bekapcsolódhatnak a helyi ipari park vállalatainak munkájába.

Az egyházi fenntartású középiskolák is jelentős szerepet játszanak a vármegye oktatási rendszerében. Az intézmények, mint a Tatai Református Gimnázium vagy az Esztergomi Kolping Katolikus Középiskola, a hagyományos értékek mellett a diákok lelki és erkölcsi fejlődésére is nagy hangsúlyt fektetnek. A kisebb településeken is működnek középiskolák, amelyek családias környezetben biztosítják a szakképzéshez és az érettségihez szükséges tudás megszerzését.

Komárom-Esztergom vármegyében a középfokú oktatás folyamatosan fejlődik, a gimnáziumok, technikumok és szakképző iskolák igyekeznek alkalmazkodni a modern oktatási követelményekhez, miközben erős kapcsolatot tartanak fenn a térség gazdasági szereplőivel. Ezáltal a diákok számára biztosított a továbbtanulás lehetősége, ugyanakkor a munkaerőpiacon is piacképes tudással léphetnek ki.

Felsőoktatás

Felsőoktatási intézményei több fontos szereplőt is tartalmaznak, amelyek a tudományos kutatás, a szakmai képzés és a helyi gazdaság igényeihez igazodó oktatási lehetőségeket kínálnak. A megye székhelye, Tatabánya, és a szomszédos Esztergom, valamint a környező települések is fontos szerepet játszanak a térség felsőoktatási ellátottságában.

Tatabánya városában található az egyik legjelentősebb felsőoktatási intézmény, a Szent István Egyetem, amely a modern agrár- és műszaki tudományok mellett a gazdaságtudományi képzéseket is kínál. Az egyetem szoros kapcsolatot ápol a helyi ipari szektorral, különösen az autóipari és a gépészeti ágazatokkal, ami lehetővé teszi a gyakorlati képzéseket és a duális képzési programokat. A Szent István Egyetem fontos szereplője a térség gazdaságának, hiszen az itt végzett fiatalok jelentős mértékben hozzájárulnak a helyi ipari fejlesztésekhez és innovációkhoz. Az egyetem kutatásai is szoros kapcsolatban állnak a térségben működő vállalatokkal, így biztosítva, hogy a képzés során szerzett tudás naprakész és a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő legyen.

Az Esztergomi Képző- és Kutatóközpont szintén kiemelkedő szereplője a vármegye felsőoktatási szektorának. A központ elsősorban a műszaki, informatikai és gazdasági képzésekkel foglalkozik, és fontos híd szerepet tölt be a tudományos kutatás és a vállalati világ között. Az Esztergomi Képzőközpont a helyi ipar, különösen az elektronikai és gépészeti ágazatok számára biztosít jól képzett munkaerőt, ugyanakkor a kutatási és fejlesztési tevékenységekkel hozzájárul a térség innovációs teljesítményéhez is.

A megye másik fontos felsőoktatási intézménye, a Komáromi Egyetem (más néven Közép-európai Egyetem - Komáromi Kampusz) szintén fontos szerepet játszik a régió tudományos életében. Az egyetem széleskörű képzéseket kínál a műszaki, gazdasági és bölcsészeti területeken, és az oktatás mellett kiemelt figyelmet fordít a kutatás-fejlesztési tevékenységekre. Komárom városában működő egyetem több nemzetközi kapcsolatot is fenntart, amely lehetőséget ad a hallgatóknak a külföldi tapasztalatszerzésre, valamint a globális tudományos közösségben való aktív részvételre.

A vármegye felsőoktatási intézményei az oktatási programok széles spektrumával szolgálnak a diákok számára, és a térség gazdasági és tudományos igényeihez igazodnak. A szakmai képzések mellett a kutatás-fejlesztés is kiemelt szerepet kap, mivel ezek a programok hozzájárulnak a helyi ipari szektor fejlődéséhez. Az egyetemek és főiskolák fontos szereplői a megyében működő innovációs központoknak, valamint a kutatás-fejlesztési tevékenységeknek, amelyek közvetlen hatással vannak a helyi gazdaságra és munkaerőpiacra.

Speciális Nevelési Igényű Intézmények

A megye gondoskodik a speciális nevelési igényű gyermekek oktatásáról is. Például a Komárom-Esztergom Megyei Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium Hegyháti Alajos Tagintézménye Kömlődön működik, biztosítva a speciális igényű tanulók számára a megfelelő oktatást és fejlesztést.

Oktatásfejlesztési Tervek

A megye folyamatosan törekszik az oktatási infrastruktúra fejlesztésére és a képzési kínálat bővítésére, hogy megfeleljen a munkaerőpiac változó igényeinek és elősegítse a régió gazdasági fejlődését. Az Edutus Egyetem például kiemelt szerepet vállal a térségi innovációban és a műszaki képzések fejlesztésében.

Sport

Sportélete gazdag és sokszínű, számos sportágban kiemelkedő klubok és csapatok működnek, amelyek jelentős hatással vannak a térség közösségi és kulturális életére.

Labdarúgás

Dorogi FC

A megye legjelentősebb labdarúgócsapata a Dorogi FC, amely hosszú múltra tekint vissza. A klub 1914-ben alakult, és azóta is meghatározó szereplője a magyar labdarúgásnak. Jelenleg a harmadosztályban szerepelnek, és folyamatosan dolgoznak a fejlődésükön.

Tatabányán a Komárom VSE csapata a harmadosztályban versenyez, és az Újkomáromi Sporttelepen játssza hazai mérkőzéseit. A klub színei a piros és zöld, és aktívan részt vesznek a helyi sportéletben.

A Tatai AC szintén jelentős szereplője a megyei sportéletnek. A klub labdarúgó szakosztálya közel 240 igazolt játékost számlál, és a megyei, valamint regionális bajnokságokban versenyeznek. A klub 2023/2024-es szezonra körzetközponti státuszt kapott, ami jelentős elismerés a munkájukban.

A Komáromi VSE jogelődje a Komáromi Olajmunkás SE volt, és 2000. augusztus 11-én vette fel a jelenlegi nevét. A klub színei a kék és sárga, és az Újkomáromi Sporttelepen játssza hazai mérkőzéseit.

Asztalitenisz

A megye asztalitenisz életében a Tatai AC kiemelkedő szerepet tölt be. A klub rendszeresen rendez versenyeket, és aktívan részt vesz a megyei asztalitenisz eseményeken.

Egyéb sportágak

A megye számos más sportágban is aktív, mint például a kézilabda, kosárlabda és röplabda. A helyi klubok és egyesületek folyamatosan dolgoznak a sportolási lehetőségek bővítésén és a tehetséges sportolók felkutatásán.

Infrastruktúra és közlekedés

A vármegye területén jelentős közlekedési útvonalak, nemzetközi autópálya, nemzetközi vasútvonal valamint vízi útvonal halad át.

A legfontosabb tranzit útvonal az M1-es autópálya, a 81-es számú a megyét keletről nyugatra átszelő Székesfehérvárról Győrbe vezető főút, melyből Kisbérnél ágazik el a 13-as számú főút Komáromba illetve Szlovákia felé.

Út	Európai út	Érintett települések, nagyobb kereszteződések	Hossz				Térkép
			Teljes	Elkészült	Épül	Tervezett
		Budapest – Kisigmánd (M81) – Győr (M19 / M83 / M85) – Levél (M15 / M86) – Hegyeshalom / Ausztria(M1-M7 közös szakasz nélkül)	161 km	161 km	—	—
		Szlovákia / Komárom – Kisigmánd (M1) – Székesfehérvár (M7) – Sárbogárd (M8)	114 km	0 km	0 km	114 km
		Szlovákia / Esztergom – Martonvásár (M7) – Ercsi (M6) – Újhartyán (M5) – Albertirsa (M4)	126 km	0 km	0 km	126 km

Fontosabb megyei érdekeltségű útvonalak még: az 1-es főút, a 10-es főút, a 11-es főút, a 111-es főút, és a 117-es főút.

A vármegye vasúthálózata alapvetően a 19. század végén épült ki. Fő vonala: a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal; a különböző szárnyvonalak: Budapest–Esztergom-vasútvonal, Esztergom-Komárom-vasútvonal, Tatabánya–Pápa-vasútvonal, valamint a Székesfehérvár–Komárom-vasútvonal, és a Tatabánya–Oroszlány-vasútvonal.

A megyében üzemszerűen működő, minden feltételt teljes körűen kiépített reptér nem működik. Esztergomban és Kecskéden sportrepülőtér található.

A vízi közlekedés lehetőségeit sem használja ki a megye minden szempontból. Az északi határán áthaladó Duna lehetőségeinek kihasználása már több településen felvetődött. A Dunán Szlovákia felé közúti személyforgalom az Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hídon, valamint a két Komáromot összekötő Erzsébet hídon zajlik le. A vasúti forgalom pedig a Komáromnál lévő vasúti összekötő hídon bonyolódik le.

A megye közlekedési helyzete 1945 után

A második világháború után Magyarország romokban hevert. Az emberek első nagyobb feladata a romok eltakarítása, és a helyreállítási munkák elvégzése volt. Elsőbbséget élvezett a közlekedési utak javítása, rendbetétele.

A vasúti közlekedés helyzete

A helyreállítás legfontosabb területe a vasút volt. A kommunista párt kiadta a jelszót, hogy „Arccal a vasút felé!” Ebben a megyében is, a visszavonuló németek maguk mögött szétrombolták az épségben megmaradt vasúti pályát, és felrobbantották a kis hidakat is, amelyeken keresztül haladtak.

1944 októberétől gyakran ismétlődő bombatámadások érték Komáromot, főleg a hadászati objektumnak tekintett vasútállomást. Október 15-én a mai teherpályaudvar nagy része leégett, de ezt a németek karbantartó részlege a gurító kivételével rendbe tette. Ezután a németek átvették a parancsnokságot, félve attól, hogy a vasutasok szabotálni fogják a németországi szállításokat. Március 19-én teljesen lebombázták a teherpályaudvart, úgy, hogy hamarosan helyreállítani nem lehetett. 1945. március 28-án a szovjet csapatok elfoglalták Komáromot. Újra kellett indítani a forgalmat. A vasutasok ismét szolgálatra jelentkeztek, de a csekély forgalom miatt sokan feleslegessé váltak. Nem bocsátották el őket, hanem helyreállító brigádokat szerveztek. 1945 májusára helyreállt a forgalom, de minden vonattal 10-12 fékező is utazott, mert csak olyan kocsikat tudtak alkalmazni, melyek a háború után itthon maradtak, mert a vagonok többségét nyugatra vitték. A Csehszlovákia felé menő forgalom 10 évig szünetelt, mert addigra tudták helyreállítani a dunai hidat.

A komáromi vasútállomás irattára 1956-ban megsemmisült. Ezért adatokat a forgalomról csak 1957 után lehetséges közölni.

Megnevezés	1957	1969
darabáru (tételek száma)	5242	6328
a darabáru súlya (q)	22.598	36.280
feladott kocsirakomány	2769	4190
ennek súlya (q)	19.585	1.014.000
beérkező kocsirakomány	10920	10.255
ennek súlya (q)	33.790	40.860

1958-ban megindult a határforgalom is. A közös ügyek rendezésére új épületet emeltek. A magyar társadalom konszolidációjával a forgalom (személy- és áruszállítás) növekedésnek indult. Ez tovább nőtt a nemzetközi forgalom megindulásával. A közelben lévő Almásfüzitői Timföldgyár és a Komáromi Kőolajipari Vállalatnak iparvágánya van. A timföld és a kőolaj szállításához speciális kocsik kellenek, ezért csak ezek szállításáról gondoskodott a MÁV. (Ez többlet teherkocsit nem kötött le az áruszállításhoz.) A mezőgazdaság átszervezése is megnövelte a szállítási feladatokat, mert 1938-ban az ipar és a mezőgazdaság összesen 37-40 millió tonna árut mozgatott meg, addig 1969-ben 111 millió tonna áru elszállítására volt igény.

A mezőgazdaság termékeit feldolgozó ipari vállalatok közül az ácsi cukorgyár II. világháború előtti vagonszükséglete 3-6 ezer darab volt, míg 1969-ben 20-21 ezer vagon volt. A gabonaszállításra megállapítható, hogy az 1950-es években gabonaimportra szorultunk, addig 1969-ben Komáromból az NDK-ba irányuló szállítás 200.000 tonna volt.

A közúti közlekedés állapota

A második világháború után a megye közútjai egy-két kivétellel nem szenvedtek olyan súlyos károkat, mint a vasút, de európai vonatkozásban korszerűtlenek voltak. Kezdetben természetes volt, hogy az utak járhatóságára fordítódott a nagyobb figyelem. A strukturális átalakítás, amely az ipar, a mezőgazdaság és a társadalom életében végbement, maga után vonta az utak korszerűsítését is.

Ebben az időszakban a megye közúthálózata a következő képet mutatta.

Közutak neme	1965	1968
pormentes (km)	442	699
makadám út (km)	318	69
kiépítetlen (km)	31	31

A II. világháború előtt a közúti forgalomban a személy-, és teherfuvarozást magánvállalkozók végezték. Például 1938-tól 1940-es években Tatabányán Pupi Béla végzett helyi forgalmú személyszállítást a 70. számú népbolttól-Tatabánya középső vasútállomásig. Később ezt a tevékenységet kiterjesztette Tatáig. A lakossági igények kielégítésére Tatabányán 1948. március 15-től Városi Tanács Közlekedési Vállalat néven indult közösségi közlekedés. A vállalatnak induláskor 2 db Rába Speciál gépkocsija volt. A kocsik a süppedős, korszerűtlen makadámutakon közlekedtek menetrendszerűen 30 perces követéssel. Az útvonaluk Tatabánya-felső vasútállomástól a II. számú erőműig tartott.

Bővebben: Tatabánya tömegközlekedése

1951. június 15-én a városi járat közhasznú irányítás alá került MÁVAUT néven. Az új vállalat a MÁVAUT budai főnökségének tatabányai kirendeltsége lett. A kirendeltség 8 db gépkocsival kezdte meg működését. Összetétele szerint: 2 db MNN-Diesel, 2 db Rába Speciál, 2 db Hentschel-Diesel, 1 db Rába Super és 1 db B.B. Ford (tartalékként) üzemelt. Befogadóképességük 24 főtől 80-ig váltakozott. A járatok vonalvezetését az akkor meglévő vasútállomások és üzemek kiszolgálása határozta meg. 1952-ben jelentős kapacitás növekedés állt be: 16 db Ikarus 30 és CSD 350 típusú gépkocsikkal. Az új gépjárművek egy része a helyi forgalmat erősítette, más részükkel a környező községek lettek bekapcsolva közforgalmú illetőleg bányászjáratok forgalmába. Tatabányán a városi utakban ekkor még magas emelkedők voltak, amit az utak korszerűsítésével megszüntettek.

A teheráru forgalmat a TEFU néven ismert állami vállalt bonyolította le. Országosan 1949-ben alakult meg, a megyében 1951. március 1-jén. Ebbe olvadtak bele az egykori MATEOSZ tagjai. Kirendeltséggé való átalakításuk 1951 és 1956 között történt meg.

A személy-, és a teherforgalom közös irányítás alá 1953-ban került. Ez az Autóközlekedési Igazgatóság volt győri székhellyel. Az addig egymástól függetlenül működő TEFU, és a MÁVAUT, összevonásával. Ezután Komárom megyében a TEFU 62. számú Autóközlekedési Vállalat működött. A tatabányai körzetben 67. számú Autóközlekedési Vállalat néven futott.

Az ötvenes évek második felében rohamosan növekedett a városok lakossága. Ez a közlekedés bővítését és korszerűsítését vonta maga után. Ekkor Tatán és Tatabányán periodikus közlekedés alakult ki, míg a többi városban Komáromban, Esztergomban és Oroszlányban a járatok menetrendi közlekedési ideje részben periodikus, részben az egyes üzemek, intézmények igényéhez igazodott.

Az 1961-es év jelentős volt a Komárom megyei közúti közlekedés szempontjából. A két közlekedési vállalatot összevonták. Az új neve: 18. számú Autóközlekedési Vállalat lett. Ennek a cégnek 3 üzemegysége volt Tatabányán, Tatán és Dorogon. Komáromban ebben az évben indult meg a helyi személyszállítás egy gépjárművel és egy útvonalon. A járat a vasútállomástól a gyermekvárosig közlekedett.

Más közlekedési módok a megyében

a. Vízi közlekedés

A megye területén a Duna folyása alsószakasz jellegű. Sok kisebb szigettel, és kikötésre alkalmas partvonallal. A hajók az év nagy részében vesztegelnek a vízen, kedvező vízjárásra várva, s többnyire a kikötőket sem veszik igénybe.

A megyét északról a Duna zárja le, de a megye hajóközlekedése nem menetrendszerű. Korábban jelentős teherforgalma volt, az ipari üzemek termékeit szállították el (timföldet, kőolaj termékeket) A Dunán időnként turistajáratok jönnek fel Budapest irányából. A Sirály szárnyashajó is csak májustól szeptember végéig közlekedik. Ezenkívül a Mahart-Esztergom Kft. Budapest és Esztergom között üzemeltet sétahajójáratokat.

Holland és német kereskedők már a magyar Duna-szakaszon is megjelentek hajószállítási szolgáltatásaikkal (a MAHART visszaszorult és nincsen magyar szállodahajó). Elmondhatni, hogy a nyugatiak nyertek a csatornán, de a magyar vállalkozók nem készültek fel arra, hogy éljenek a csatorna kínálta lehetőségekkel. Az Európai Unió a VII. közlekedési folyósnak tartja. A hozzá kapcsolódó keletebbre eső Duna-szakaszok fejlesztésére pénzt ad, de Magyarország a vízlépcső-botrány miatt egyelőre semmilyen fejlesztést nem hajlandó végezni, holott pont a német példa mutatja, hogy van környezetbarát megoldás a hajózhatóvá tételre.

b. Légi közlekedés

A megyében nincs közforgalmú repülőtér. Két kisebb sportrepülőtér található Esztergomban (Id. Rubik Ernő repülőtér) és Kecskéden.

c. Csővezetékes szállítás

A korábban működő Komáromi Kőolajipari Vállalat szőnyi telepére a nyers kőolajat Kápolnásnyéktől 68 km hosszan szállították.Az éves kapacitása 1 millió tonna felett volt.

Az „új gazdasági mechanizmus” hatása a közlekedésre

Több ötlet, újítás született az 1968 körüli években a közlekedés megreformálására.

A vasúti teherforgalomban bevezették a körzetesítést. Ennek az volt a lényege, hogy a meglévő vasúti pályaudvarok közül egyet körzeti állomásnak neveztek ki, s ehhez csatolták a menetrendszerűen személyszállító autóbuszok végállomásait. A teherforgalomban a teheráruk továbbításához a teherautókat. Ezt példával megvilágítva: Komárom gócponti állomás lett. Hozzátartozott többek között: Ács, Szőny Csémpuszta, Almásfüzitő-felső. A személy- és gyorsvonatok Komáromban állnak meg. Ha az előzőekben felsorolt településekről, vagy azokra akarnak utazni, akkor a komáromi pályaudvarra autóbusszal érkeznek meg, illetve utaznak haza. A teherforgalomra vonatkozó példa: Ha Süttőről valaki egy vagon (200 q) terméskövet vásárolt és Csémpusztától 2 km-re lévő telkére akarta elszállítani, akkor ezidáig a következő utat tette meg. Az árut Süttőn vagonba rakták és elszállították Komáromig. Itt a gurítón átirányították, Csémpusztára. Ott kirakták és lófogattal elszállították a telekre. A körzetesítés után a süttői terméskövet már Komáromban átrakják tehergépkocsira és az közvetlenül a telekre szállította az árut.

A másik feladat a vágányok elsőrangúvá tétele volt. Ez azt jelentette, hogy a 42 kg/m súlyú síneket 48 kg/m súlyúakra cserélték ki. Ez vonatkozott a Komárom–Székesfehérvár vasútvonalra, ami lehetővé tette, hogy a Rijekára vagy a Balatonra közlekedő gyors és nemzetközi vonatok Budapest érintése nélkül is eljuthattak Székesfehérvárra. Az elsőrangúvá tételhez tartozott a váltó- és biztosító-berendezések modernizálása is.

A legnagyobb hatású változtatás a dízelesítési program volt. Ez a Székesfehérvár–Komárom és az Esztergom–Komárom közötti vasútvonalakra vonatkozott. Ennek érdekében a komáromi fűtőházat már 1967-ben átalakították. A gőzmozdonyokat ténylegesen 1975-ben vonták ki a forgalomból.

Nem érdektelen megemlíteni, hogy a 60-as évek vége felé milyen volt a forgalmi helyzet.

Megnevezés	1960	1969
Utasszám (ezer főben)	38.474	54.228
a szállított súly (1000 tonnában)	1707	4166
személykocsik üzemanyag fogyasztása (1000 literben)	2,5	5
Üzemanyag kutak száma	10	12

A 18. sz. AKÖV az évtized végén mely a megye tömegközlekedésében meghatározó volt, az alábbi mutatókkal rendelkezett: A személyszállításban a dorogi üzemegység 37, a tatai pedig 20 autóbusz gépkocsival üzemelt. A darabárus forgalomba (teherforgalomba) pedig 77 települést (a megyében az összest) vonták be, amelyekben a hét egy vagy több napján menetrendszerűen megfordultak.

Az esztergomi Mária Valéria híd Párkányból szemlélve, háttérben a Várheggyel

Híres szülöttei

• I. István magyar király (975 körül – 1038. augusztus 15.) az utolsó magyar fejedelem és az első magyar király
• III. Béla magyar király (Esztergom, 1148 körül – Székesfehérvár, 1196. április 23.) Magyarország és Horvátország királya 1172 és 1196 között
• Boldog Özséb (Esztergom, 1200 körül – Szentkereszt, 1270. január 20.) a pálos rend megalapítója
• Boldog Jolán (1235 körül – 1298. június 11.), az Árpád-házból származó magyar királyi hercegnő, klarissza apáca
• Szent Kinga (Esztergom, 1224. március 5. – Ószandec, 1292. július 24.) Árpád-házi királylány, magyar szent. IV. Béla király lánya, Szent Margit és Boldog Jolán nővére, Lengyelország és Litvánia védőszentje
• V. László magyar király (Komárom, 1440. február 22. – Prága, 1457. november 23.) Ausztria hercege 1440-től, majd első főhercege 1453-tól, cseh király 1453-tól, valamint Magyarország királya 1444-től haláláig
• Sinelli Imre (Komárom, 1622. június 29. – Bécs, 1685. február 25.) kapucinus, Lipót császár bizalmasa, bécsi püspök
• Kollonich Lipót (Komárom, 1631. október 26. – Bécs, 1707. január 20.) nyitrai, majd bécsújhelyi püspök, a magyar kamara elnöke, a magyar ellenreformáció vezéralakja
• Bottyán János (Esztergom, 1643 körül – Tarnaörs, 1709. szeptember 26. vagy 27.) magyar katona, nemzeti hős, kuruc generálisként a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére
• Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.) a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő
• Reviczky Gábor (Tatabánya, 1949. március 28. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész

• Palik László (Tatabánya, 1962. január 13. –) sportriporter, újságíró, üzletember, tereprali-versenyző, a Hungaroring Zrt. volt elnöke
• Pápai József vagy Pápai Joci (Tata, 1981. szeptember 22. –) Balázs János-díjas roma származású magyar énekes

• 
  I. István magyar király
• 
  V. László magyar király
• 
  Bottyán János
• 
  Jókai Mór
• 
  Reviczky Gábor

Kultúra

Lásd még: a Komárom-Esztergom vármegyei múzeumok listája és a Komárom-Esztergom vármegyei kulturális programok listája cikkeket

Turizmus

Lásd még: a Komárom-Esztergom vármegye turisztikai látnivalóinak listája cikket

Komárom-Esztergom vérmegye a magyarországi turisztikai régiók közül a Közép-Dunántúl- és a Budapest–Közép-Duna-vidék régiókba tartozik, fő vonzerejét a számtalan műemlék, a természetvédelmi területek és annak kirándulóövezetei, az ezeréves Esztergom műemlékei, a Dunakanyar, a tatai Öreg-tó, az erdővel borított hegyek és a vértesszőlősi előemberleletek jelentik.

Komárom város legfőbb nevezetessége a komáromi erődrendszer, részei egyrészt a történelmi Komárom két vára Szlovákiában, másrészt az ahhoz kapcsolódó erődök a Duna jobb oldalán, a mai magyarországi Komárom területén. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő eseménye volt az Óvár és Újvár hősies védelme és a három komáromi csata. Ezt követően a Duna két partján a Habsburg Birodalom legerősebb katonai erődrendszere épült ki, amely 200 000 fős hadsereg befogadására is alkalmas volt. A bal parti várakkal szemben, Szőny mellett (ma Komárom, Magyarország) felépült a Csillagerőd, a Monostori erőd és az Igmándi erőd (mindhárom erőd ma látogatható). Kisbér városának nevezetességei közül a legkiemelkedőbb, a Nagyboldogasszony római katolikus templom. A település barokk stílusú római katolikus temploma, mely két csonka toronnyal rendelkezik, 1783-ban épült. Gyönyörű késő barokk főoltárát és copf stílusú gazdagon díszített szószékét 1788-ban készítették. A templomot 1825-ben gróf Batthyány Antal József klasszicista stílusban átépíttette és toronnyal bővíttette. A templomot 1938-ban Döbrentei Gábor tervei alapján freskókkal díszítették, üvegablakait 1982-ben Mohay András festette. Oroszlány város legfőbb nevezetessége a Majk külterületében található. A majki műemlékegyüttes (Majkpuszta) területén található, valaha kamalduli szerzetesek éltek falai között, különálló kis cellaházakban. A barátlakokon kívül a komplexum része a templomból megmaradt, ma csonkán álló torony, illetve a főépület is, amelynek falai között – miután II. József rendelete nyomán a rendet megszüntették – az Esterházyak alakították ki vadászkastélyukat. Tata városát gyakran a „Vizek városa”-ként is szokták nevezni, barokkos képét az Esterházy család uralma idején nyerte el, ebből az időszakból származik a Szent Kereszt-plébániatemplom illetve az Esterházy-kastély. További látnivalói a Kálvária-kápolna, a víztorony, a Kapucinus-templom, az Öreg vár és az Öreg-tó, a vízi vágóhíd, az Angolkert, a Kiskastély, a Pálma ház és az 1510-ben Tatán lezajlott országgyűlés emlékét őrző Harangláb is. Vértesszőlős település neve az 1960-as években vált ismertté szerte a világon, ugyanis ekkor fedezték fel az előemberrel, Samuval kapcsolatos lelet-együttest. Több ezer éves leleteket őrzött a föld négy egymás feletti rétegben. Mivel az előember nem tudott tüzet gyújtani, így a villámcsapás által keltett tüzet őrizte szálláshelyén. Valószínűsíthetően ez az első nyom a Földön, mely a tűz használatára utal. 1965 tavaszán a régész, dr. Vértes László (1914–1968) további leletekre akadt. A Samu névre keresztelt Homo erectus átmenet a felegyenesedő és az értelmes ősember között. A szabadtéri múzeum jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítóhelye.

Esztergom városa egy a Duna folyam partján található kikötőváros, egykori magyar főváros, az esztergomi érsek székvárosa, a római katolikus egyház magyarországi központja. A híres Bazilikája Európa harmadik legnagyobb temploma a római Szent Péter-bazilika illetve a londoni Szent Pál-katedrális után, 5660 négyzetméter alapterületével egyúttal Magyarország legnagyobb egyházi épülete is, valamint a magyar katolikus egyház főszékesegyháza a Esztergom-Budapesti főegyházmegyében. Igen értékes emléke a bal oldali kápolnája, a Bakócz-kápolna, amelyet Packh János épített be az épületbe, és ami az egyetlen épségben fennmaradt magyar reneszánsz épület. A város további nevezetességei, a várhegyen található középkori vár, a Széchenyi-tér épületei, a Víziváros épületei valamit Esztergom török emlékei is.

• 
  Tatabánya, a vármegyeszékhely
• 
  Az esztergomi Várhegy és a Víziváros, előtérben a bazilika és a vár
• 
  A tatai vár
• 
  A Dömösön található középkori kolostor altemploma
• 
  A Komáromban található komáromi erődrendszer egy részlete
• 
  A Sándor–Metternich-kastély főhomlokzata Bajna községnél
• 
  A Majki műemlékegyüttes remeteházai Oroszlánynál
• 
  Kijelölt turista ösvény a Pilis hegységben

Települések

A megyében mindössze 76 település van, ezzel a Dunántúl legkevesebb településsel rendelkező megyéje, viszont két megyei jogú városa van. Tatabánya az ország legkisebb közigazgatási területű megyeszékhelye, a megyén belül is csak a harmadik helyen áll Ács és Esztergom mögött. A megye népességének közel kétharmada városokban él.

Városok

Tatabánya Esztergom	Rang	Város	Népesség	Terület	Népsűrűség	Tata Komárom
	1.	Tatabánya	65 861 fő (2024. jan. 1.) +/-	91,42 km²	720,42 fő/km²
	2.	Esztergom	28 642 fő (2024. jan. 1.) +/-	100,11 km²	286,11 fő/km²
	3.	Tata	23 549 fő (2024. jan. 1.) +/-	78,13 km²	301,41 fő/km²
	4.	Komárom	20 391 fő (2024. jan. 1.) +/-	69,9 km²	291,72 fő/km²
	5.	Oroszlány	17 873 fő (2024. jan. 1.) +/-	75,86 km²	235,61 fő/km²
	6.	Dorog	11 423 fő (2024. jan. 1.) +/-	11,54 km²	989,86 fő/km²
	7.	Nyergesújfalu	7227 fő (2024. jan. 1.) +/-	39,63 km²	182,36 fő/km²
	8.	Ács	6974 fő (2024. jan. 1.) +/-	103,83 km²	67,17 fő/km²
	9.	Kisbér	5514 fő (2024. jan. 1.) +/-	52,17 km²	105,69 fő/km²
	10.	Tát	5143 fő (2024. jan. 1.) +/-	12,06 km²	426,45 fő/km²
	11.	Lábatlan	4888 fő (2024. jan. 1.) +/-	26,37 km²	185,36 fő/km²
	12.	Bábolna	3397 fő (2024. jan. 1.) +/-	33,55 km²	101,25 fő/km²

Községek, nagyközségek

Aka Almásfüzitő Annavölgy Ácsteszér Ászár Baj Bajna Bajót Bakonybánk Bakonysárkány Bakonyszombathely Bana Bársonyos

Bokod Csatka Császár Csém Csép Csolnok Dad Dág Dömös Dunaalmás Dunaszentmiklós Epöl Ete

Gyermely Héreg Kecskéd Kerékteleki Kesztölc Kisigmánd Kocs Kömlőd Környe Leányvár Máriahalom Mocsa Mogyorósbánya

Nagyigmánd* Nagysáp Naszály Neszmély Piliscsév Pilismarót Réde Sárisáp Súr Süttő Szákszend Szárliget Szomód

Szomor Tardos Tarján Tárkány Tokod* Tokodaltáró Úny Várgesztes Vérteskethely Vértessomló Vértesszőlős Vértestolna

(*) Megjegyzés: nagyközség

Források

• Dunovácz Dezső 1998: Komárom és térsége.
• 1992 Képes körséta Komárom-Esztergom megyében.
• Komárom megyei Honismereti füzet 1985.
• Tapolcai Ernőné (Szerk.) 1973: Komárom megye helyismereti katalógusa. Tatabánya.
• Kovács György: A Komárom megyei dolgozók harca a proletárhatalomért 1918–1919.
• Nádasdi János: Komárom megye bemutatkozik.
• Komárom megyei Honismereti Füzetek 74/2
• ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Komárom-Esztergom vármegye témájú médiaállományokat.

• Hivatalos oldal
• Startlap linkgyűjtemény
• Az 500 legnagyobb nyereségű hazai cég, HVG 2008 01 12.
• Területi, lakónépességi adatok és lakások száma (2007)

Kapcsolódó szócikkek

• Komárom-Esztergom Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet
• Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára