Ugrás a tartalomhoz

Ete (Magyarország)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a Komárom-Esztergom vármegyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Ete (egyértelműsítő lap).
Ete
Református templom
Református templom
Ete címere
Ete címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeKomárom-Esztergom
JárásKisbéri
Jogállásközség
PolgármesterOrbán Veronika (független)[1]
Irányítószám2947
Körzethívószám34
Népesség
Teljes népesség579 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség29,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület20,62 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 31′ 54″, k. h. 18° 04′ 19″47.531689°N 18.072011°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 54″, k. h. 18° 04′ 19″47.531689°N 18.072011°E
Ete (Komárom-Esztergom vármegye)
Ete
Ete
Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Ete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ete témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ete község Komárom-Esztergom vármegyében a kisbéri járásban található.

Fekvése

[szerkesztés]

A vármegye délnyugati részén, a Kisbér-Igmándi medence déli peremén fekszik, a Súri-Bakonyalja kistáj határán.

A közvetlenül határos települések: észak felől Csép, kelet és délkelet felől Császár, dél felől Vérteskethely, délnyugat felől Kisbér, nyugat felől Ászár, északnyugat felől pedig Tárkány.

Megközelítése

[szerkesztés]

A Komárom-Kisbér közt húzódó 13-as főút mellett található, utóbbi várostól 6 kilométerre északra, az M1-es autópálya legközelebbi csomópontjától 16 kilométerre délre. A 13-as főút a belterülete északnyugati szélén halad el, központján csak a 81 327-es számú mellékút húzódik végig.

A hazai vasútvonalak közül a Környe–Pápa-vasútvonal érinti, melyen vasútállomással is rendelkezett, ám a vonalon 2007. március 4-ével megszűnt a személyforgalom. A legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget azóta Kisbér vasútállomása kínálja a Székesfehérvár–Komárom-vasútvonalon.

Természetföldrajza

[szerkesztés]

Területe patakvölgyekkel taglalt hullámos síkság. Határában folyik északnyugati irányban a Csépi-ér, mely Nagyigmánd közelében a Concó-patakba torkollik. Felszíni kőzetei: agyagmárgával kevert laza üledékek: homok, agyag, lösz; talaja csernozjom barna erdőtalaj keverve réti öntéstalajjal. Éghajlatilag a nedves kontinentális mérsékelten száraz és mérsékelten hűvös altípusába tartozik. Éves középhőmérséklete: 9,7 °C fok, a csapadékátlaga 650 mm, az uralkodó széliránya északnyugati.

Története

[szerkesztés]

Már a bronzkorban lakott hely. Első írásos emléke 1250-ben Ethe. Az Árpád korban királyi csőszök, királyi hírnökök, Szolgagyőr várának népe lakta. A 16. században az Akay, Jakabfy, az Örkényi család, illetve Bíró János, Csepi Benedek és Vas János birtokolták.

A törökök megjelenéséig több nemesi család is osztozott rajta, majd 1529-ben a környékbeli településekhez hasonlóan Ete is elpusztult. 1648-tól protestánsokkal népesült be a falu, mely ezt követően rohamos fejlődésnek indult. Az 1710-es pestis járványnak mintegy háromszáz falubeli esett áldozatul, de fejlődése ennek ellenére töretlen volt. A falu kedvező természeti adottságai jó feltételeket biztosítottak a földműveléshez, szőlőtermesztéshez és állattenyésztéshez. Az eteiek az 1930-as években már több mint 4000 holdon gazdálkodtak, a II. világháború után, 1959-ben létrehozták helyi termelőszövetkezetüket, a "Kossuth" TSz-t. A TSz. 1979-ben egyesült a kisbéri "Virágzó" TSz-szel. 1991-től újra önállóan gazdálkodott. A volt szövetkezet ágazatai a rendszerváltás óta gazdasági társaságokként működnek. Jelenleg az Ete-Agro Kft, az Állért Kft működik itt.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Ete neve a legtöbb magyar településnévhez hasonlóan egyszerűen egy személynévből származik. Az Ete személynévre a 12. századból, Ete település nevére pedig a 13. századból származik a legrégibb ismert írásos emlék.[3]

Egy legenda szerint[forrás?] Attila hun fejedelmet e falu határában temették el, és az Ete helynév az ő nevéből származik (Attila = Etele).

Jelene

[szerkesztés]

A lakosság ellátásában 1945 előtt a szatócsboltoknak volt a legnagyobb súlyuk; szerepüket később, 1949-től az FMSz, 1949-től a Kisbér és Vidéke ÁFÉSZ üzletei vették át, 1990 óta pedig kiskereskedők működnek a településen. A vezetékes vízellátást a tatabányai karsztvízkészletből távvezetékkel biztosítják.

1977. április 1-jétől Hánta községgel együtt a Kisbér székhelyű nagyközségi közös tanácshoz osztották be, annak társközségeként. 1986-ban, Kisbér várossá nyilvánításával egyidejűleg az új városhoz csatolták. 1990-től lett ismét önálló.

1948 előtt a reformátusok által 1648 létesített és működtetett elemi népiskolája volt. 1975-ig nyolcosztályos általános iskolája volt. Ettől kezdődően a felsősöket Kisbér fogadta, az alsó tagozatosok helyben maradtak. Az alsó tagozat 1992-ben két tanulócsoporttal és két tanítóval önállósult.

Művelődési háza a volt tanítói lakásban kapott helyet. Itt könyvtár is működik. Az orvosi ellátást Kisbéren biztosítják. 1992 óta fogorvos is működik a faluban.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Cseke Mihály (független)[4]
  • 1994–1998: Cseke Mihály (független)[5]
  • 1998–2002: Cseke Mihály (független)[6]
  • 2002–2006: Rohonczi László (független)[7]
  • 2006–2010: Rohonczi László (Fidesz)[8]
  • 2010–2014: Rohonczi László (Fidesz–KDNP)[9]
  • 2014–2019: Rohonczi László (Fidesz–KDNP)[10]
  • 2019–2024: Gyüsziné Rohonczi Anita (független)[11]
  • 2024– : Orbán Veronika (független)[1]

Ismert emberek

[szerkesztés]
  • Itt született Nagy Károly (1926. december 12. – 2016. július 4.) Széchenyi-díjas magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az elméleti fizika és a relativitáselmélet neves kutatója; 1961 és 1966 között az ELTE Természettudományi Kar (ELTE-TTK) dékánja, majd 1972-ig az egyetem rektora, Ete község díszpolgára.

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
593
601
613
599
578
581
579
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,4%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 0,5% németnek, 0,2% szerb, 0,3% szlováknak mondta magát (6,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 13%, református 65%, evangélikus 2,3%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 9,2% (10,2% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 88,2%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% németnek, 0,3% szlováknak, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 52,6% volt református, 10% római katolikus, 1,6% evangélikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 9,9% felekezeten kívüli (24,2% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • tájház,
  • református templom,
  • rendezvények:
    • Májusi majális
    • Falunap augusztus első szombatján

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4568-3
  4. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  6. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  7. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  8. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  9. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  10. ↑ Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni! (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  11. ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  12. ↑ Ete Helységnévtár
  13. ↑ Ete Helységnévtár

Irodalom

[szerkesztés]
  • Bárdos Dezső: Fejezetek Komárom történetéből, mai életéből. Komárom, 1969. (kézirat)
  • Magyarország megyei kézikönyvei Komárom-Esztergom megye ALFADAT-(CEBA Szekszárd, 1998) ISBN 963-9089-00-1

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ete_(Magyarország)&oldid=27605441”