Ugrás a tartalomhoz

Écs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Écs
I. világháborús emlékmű
I. világháborús emlékmű
Écs címere
Écs címere		 Écs zászlaja
Écs zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásPannonhalmi
Jogállásközség
PolgármesterDr. Szabó Norbert (független)[1]
Irányítószám9083
Körzethívószám96
Népesség
Teljes népesség2249 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség98,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 33′ 29″, k. h. 17° 42′ 19″47.558011°N 17.705339°EKoordináták: é. sz. 47° 33′ 29″, k. h. 17° 42′ 19″47.558011°N 17.705339°E
Écs (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Écs
Écs
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Écs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Écs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Écs község Győr-Moson-Sopron vármegyében, Győrtől közúton 16 km-re, a Pannonhalmi járásban található.

Fekvése

[szerkesztés]

A Sokorói-dombság (Pannonhalmi-dombvidék) ravazd-csanaki vonulata északi részének kelet-északkeleti oldalán helyezkedik el. Határának nagy része mély vízmosásokkal szabdalt dombvonulat. A település ősi magja a Szentmártoni-völgynek is nevezett völgyben épült.

Mindössze három településsel határos közvetlenül: kelet és dél felől Pannonhalma külterületei övezik, nyugati szomszédja Tényő, északnyugat felől pedig Nyúl. Csak kevés híja van annak, hogy nem szomszédos északkeleti irányban még Győrsággal is.

Megközelítése

[szerkesztés]

A térségben a leginkább jellemző közlekedési irány északnyugat-délkeleti, vagyis a dombvonulattal párhuzamos, ezt az irányt követi a környék legfontosabb közúti közlekedési útvonala, a Veszprém és Győr között húzódó, Écs központján is végigvezető 82-es főút. Közvetlen közúti összeköttetése a főút menti településeken felül még Pannonhalma városával van, a 82 122-es számú mellékúton; határszélét érinti még keleten a 8223-as út is.

Más közeli települések felől csak kisebb-nagyobb kerülőkkel érhető el. Pápa felől például Győr-Ménfőcsanakon keresztül, a malomi elágazástól; a Győrt Székesfehérvárral összekötő 81-es főútról pedig legkönnyebben a töltéstavai vagy a péri leágazástól Győrság-Sághalomalján, Győrságon és Pannonhalmán keresztül érhetjük el.

A hazai vasútvonalak közül a szintén északnyugat-délkeleti irányt követő Győr–Veszprém-vasútvonal, melynek egy megállási pontja van itt. Écs megállóhely a központtól jó egy kilométerre keletre helyezkedik el, a 82 122-es út vasúti keresztezésénél.

Története

[szerkesztés]

A hely régen lakott voltáról a kőkorig visszanyúló régészeti leletek tanúskodnak. Találtak a környéken római, kelta és honfoglalás-korabeli tárgyi emlékeket is. Területén a középkorban több kisebb település:

A mai Écs Nagyécsfalu és Nagyécshegy egyesítésével alakult meg 1936-ban. Első írásos említését 1172-ből ismerjük. Ekkor az itt letelepült, Echu alakban írt nevű nemzetség után Esu, Echu írásmóddal szerepel.[3] Szőlősök és győri várnépek lakhelye volt, ahol nemesek és egyházak birtokoltak földet és szőlőt. IV. Béla 1240-ben szabályozta az itt lakó, a győri várhoz tartozó királyi szőlőművesek viszonyait. A megelőző időben Écsen közbirtokosság lakott, ekkortól viszont Ech a szentmártoni apátság birtokaként szerepel. A középkorban birtokolták még a pálosok, a johanniták és a győri székeskáptalan is. 1398-ban a világi földesurak mellett összesen 6 egyházi földesúri hatóságot szolgáltak az écsiek.

A török hódítás idején, az 1600-as évek elején a falu és környéke teljesen elpusztult. Az újratelepülés után a főbb birtokosok a gróf Cseszneky, Oross és Siey családok voltak. A Rákóczi-szabadságharc idején Heister tábornok felégette a környéket.

1809-ben a franciák vonultak át a községen, amire az ún. dézsmapince homokköveiben lévő francia feliratok is emlékeztetnek. A sorsfordító események sorából említésre méltó, hogy az 1848-49-es szabadságharcban 36 écsi vett részt, akik emlékét a művelődési házban elhelyezett tábla őrzi. A századelő kivándorlási hullámában 250 écsi lakos települt ki az Egyesült Államokba.

Az első világháborúnak 75 falubeli esett áldozatul. 1920-ban Écsen avatták fel az ország legelső világháborús emlékművét.[4] A második világháború 45 katonai és 27 polgári áldozattal járt. Csekély jelentőségű volt a Nagyatádi-féle földreform (1-1 kh földet juttattak). 1945-ben 448 kh földet osztottak ki. Nem kerülték el a községet a későbbi történelmi események sem. 1956. november 11-én a nyugatra tartó szabadságharcosok és a győri szovjet alakulatok tűzharcában egy magyar és hat szovjet vesztette életét.

1970. július 1-jétől Pannonhalma NKKT társközsége a 19/1970. sz. NET határozat alapján. 1990. szeptember 30-án kivált a nagyközségi közös tanácsból, és a 23/1990. (III.6.). KE sz. határozat értelmében önálló községi önkormányzatot alakított.

Écs egyértelműen a győri vonzáskörzet része annak ellenére is, hogy nem épült egybe a közvetlen agglomeráció településeivel (Győr-Ménfőcsanak, Győrújbarát, Nyúl). Az 1970-ben megalakított, Pannonhalma székhelyű nagyközségi közös tanács sem tudta a feszültséget feloldani. Ellenkezőleg, az önállóság reprezentáns helyi intézményei jöttek létre.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Mondovics László (független)[5]
  • 1994–1998: Mondovics László (független)[6]
  • 1998–2002: Mondovics László (független)[7]
  • 2002–2006: Mondovics László (független)[8]
  • 2006–2010: Mondovics László (független)[9]
  • 2010–2014: Mondovics László (független)[10]
  • 2014–2019: Mondovics László (független)[11]
  • 2019–2024: Dr. Szabó Norbert (független)[12]
  • 2024– : Dr. Szabó Norbert (független)[1]

Népesedés, településföldrajz

[szerkesztés]
A takarékszövetkezet
A templom
Kápolna a 82-es út mellett

Lakosainak száma 2008-ban 1776 fő. A népesség 1960 jelentősen csökkenést, ami egyrészt a mezőgazdaság szerkezetének átalakítása, másrészt az agglomerációs központ elszívó hatásának következménye. A 2000-es évek közepén ez a tendencia megállni, illetve részben megfordulni látszik.

A település utcái a dombos részen a járhatóságnak megfelelően a horgasokat követik: ennek megfelelően zegzugosak és szűkek. A terepviszonyok miatt több helyen csak egyik oldalukat építették be. A szőlőhegyen épített házak azokon a helyeken rendeződtek utcává, ahol erre a terep lehetőséget adott. A főút melletti falurészen, a síkabb területen a telekelosztás szabályosnak mondható. A lakóépületek általában földszintesek, az emeletes családi házak elszórtan helyezkednek el. A község belterülete jóval nagyobb a ténylegesen lakott területnél, mivel magában foglalja a mára elnéptelenedett szőlőhegyet is. Lényegében ugyanarról van sző, mint például a közeli Pázmándfalun: a „hegyi” településrész lehúzódik a közlekedési főtengely irányához közeli részekre. A fiatalok helyben maradását az önkormányzat az 1990-es évek elején ötven új házhely kialakításával segítette.

A gázt 1996-ban vezették be, azóta a csatornázással is elkészültek.

Fontosabb szolgáltató létesítmények:

  • orvosi rendelő,
  • fogorvosi rendelő,
  • gyógyszertár,
  • óvoda,
  • iskola,
  • idősek otthona,
  • művelődési ház és könyvtár,
  • takarékszövetkezet.

Külterülete a felhasználás módja szerint:

  • erdőre,
  • mezőgazdasági művelésre alkalmas és
  • egyéb területre

osztható.

Az 517 ha-nyi erdő többsége állami tulajdon. Néhány védterület kivételével elsősorban gazdasági célú és besorolású erdő, aminek nagyobb része a Ravazd-csanaki dombvonulat gerincén és meredek lejtőin nő. Használója a Kisalföldi Erdőgazdaság. Az összefüggő erdőterületeket jól feltárják az erdészeti utak, bár többségük földút. Egy részük turistaút is.

A dombság és benne Écs szőlőtermesztési, feldolgozási hagyományai közel ezeréves múltra tekintenek vissza. A környező településekhez hasonlóan ez a terület is a Szent-Márton hegyi (pannonhalmi) bencések szőlőtermő területe volt. Szőlőművelő kultúrája máig fennmaradt, amit az utóbbi időkben divatossá vált, nagyüzemi művelésre is alkalmas, völgyi szőlők is bizonyítanak.

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1841
1875
1903
2256
2208
2241
2249
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,1%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 2,6% németnek, 0,3% románnak mondta magát (10,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 68,9%, református 3%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,3%, izraelita 0,2%, felekezeten kívüli 5,2% (20,9% nem nyilatkozott).[13]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Római katolikus templom
  • Római katolikus kápolna a 82-es út mellett
  • Magyarország legelső világháborús emlékműve
  • Rába-Ring: 1984-ben e falu határában építette fel első próbapályáját a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár. Azóta számos nemzetközi és hazai versenyt tartottak itt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Varga Józsefné 2005: Győr-Moson-Sopron megye településnév-rendszere. Magyar Névtani Dolgozatok 195. Budapest, 19
  4. ↑ Hazánk legelső I. világháborús emlékműve Écsen (PDF). Honismeret 1992. (Hozzáférés: 2022. január 25.)
  5. ↑ Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. ↑ Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
  7. ↑ Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  8. ↑ Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  9. ↑ Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  10. ↑ Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  11. ↑ Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 22.)
  12. ↑ Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  13. ↑ Écs Helységnévtár

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Écs&oldid=27704525”