Ugrás a tartalomhoz

Kópháza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kópháza
Római katolikus kegytemplom
Római katolikus kegytemplom
Kópháza címere
Kópháza címere		 Kópháza zászlaja
Kópháza zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásSoproni
Jogállásközség
PolgármesterFirtl Mátyás (Fidesz–KDNP)[1]
Irányítószám9495
Körzethívószám99
Népesség
Teljes népesség2023 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség236,31 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8,73 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 38′ 17″, k. h. 16° 38′ 34″47.638161°N 16.642781°EKoordináták: é. sz. 47° 38′ 17″, k. h. 16° 38′ 34″47.638161°N 16.642781°E
Kópháza (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Kópháza
Kópháza
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Kópháza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kópháza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kópháza (horvátul Koljnof,[3] németül Kohlenhof) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban. A lakosság 43%-a horvát nemzetiségű, de nagy többségük egyúttal magyarnak is vallja magát.

Fekvése

[szerkesztés]

A vármegye nyugati részén fekszik, Sopron délkeleti szomszédságában, a várostól mintegy 6 kilométerre. Magyarországon csak két további települési szomszédja van: nyugat felől Harka (4 kilométerre), délkelet felől pedig Nagycenk (6 kilométerre). Déli határszéle egybeesik a magyar-osztrák országhatárral, abból az irányból a legközelebbi település Sopronkeresztúr (Deutschkreuz).

Megközelítése

[szerkesztés]

Közlekedési helyzete igen szerencsés, hiszen Sopron közvetlen szomszédjaként áthalad a területén a 84-es főút, amely Nagycenknél magába fogadja a 85-ös főutat is, a belterületet délről elkerülő M85-ös autóút pedig mindkét főút átmenő forgalmának nagy részét elvezeti Kópháza belterületéről.

További kisebb forgalmú utak a település területén: a 861-es főút, amely a 84-esből kiindulva a kópházi határátkelőhelyet szolgálja ki; a 8526-os út, amely Balfra és Fertőrákosra vezet, valamint a 86 133-as számú mellékút, amely a harkai 8645-ös utat kapcsolja össze a 861-essel.

A község határától északra halad el a Győr-Sopron-Ebenfurt-vasútvonal, amelynek balfi megállója alig másfél kilométerre van Kópházától.

Története

[szerkesztés]
A Szent Márton-templom („kistemplom”)

Kópháza és vidéke 1245 körül két néven volt ismert: Ravaszdvíz és Tarnavíz. A terület egy részét 1283-ban a győri káptalan örökölte, míg a másik részét egy Csépán nevezetű soproni polgár. Ravaszdvíz és Tarnavíz térségét 1354-ben Kolb Péter soproni polgár volt a tulajdonosa, minden bizonnyal róla nevezték el a falut Kolbenhofnak. A Kópháza elnevezés először 1429-ben jelent meg a forrásokban. Luxemburgi Zsigmond uralkodásának éveiben e területet a Locsmándi és a Pongrácz család birtokolta. Locsmándiéknak állítólag 171 hold szőlőjük volt, s kilencedként a jobbágyoknak 62 hektoliter bort kellett összesen a gazdag családnak leadni.

A községet 1430-ban Sopronnak adományozták, így Kópháza Sopron jobbágyfalujává vált. A község etnikai összetételét vizsgálva akkoriban elsősorban a német anyanyelvű lakosság túlsúlya volt szembeötlő. Ezt bizonyít-ja, hogy a község első plébánosai németül beszéltek.

A török veszedelem idején a lakosság jelentős része elmenekült. Helyükre 1530 körül Bosznia és Horvátország térségéből, pontosabban Velika és Ztenychnyik térségéből horvát menekültek érkeztek. Ezeket a telepeseket „gradistyei horvátoknak” nevezik. Ekkortól kezdve a horvát etnikum dominánssá vált a faluban. A történelem nagyobb eseményei közül 1848-nál érdemes megállni. Az itteni horvát lakosság nem támogatta Jellasics horvát bánt, szinte teljes egészében a magyar honvédséghez csatlakoztak. Szintén 1848-ban a reformok során a jobbágyfelszabadítással megszűnt Sopron jobbágyfaluja lenni. Mivel a jobbágyfelszabadítást a forradalom leverése után helyben hagyták, Kópháza teljesen önálló településsé lett.

A dualizmus idején a falu Sopron és Bécs közelsége miatt meglehetősen gyorsan fejlődött, különösen a vasútvonalak kiépülése után. Az első világháború utáni időszak legfontosabb eseménye az 1921-es népszavazás volt, ahol a katolikus horvátok többsége az akkor még szociáldemokrata Ausztria helyett a Magyarországhoz való csatlakozást választották.

Pinezits János 1985-ben tette le a község Mariazelli zarándoklatának az alapjait. Később Vulkapordány községgel közösen, majd 1997-től önálló zarándok csoportként teszik meg a négynapos utat. 1997-ben az Utazó Szűzanya szobra a községbe került.[4][5]

Gazdasága

[szerkesztés]

A falu lakóinak a megélhetésért igencsak meg kellett küzdenie: a leggazdagabb parasztnak is csak 18 hold, az átlagnak pedig mindössze 1-5 hold szántóföldje volt. Mivel nem volt ritka a 8-10, sőt még a 15 gyermekes család sem, ezért a birtokok rendkívüli mértékben elaprózódtak.

A kópházi horvátok az 1941-es népszámláláskor magyarnak vallották magukat, így a második világháború után nem telepítették ki őket. 1945-ben a visszavonuló német és nyilas csapatok zsidó munkaszolgálatosokat helyeztek itt el, akik közül nagyon sokan megfagytak a hidegben. A front elvonulása után elsők között a megrongált villanyhálózatot, telefonvezetéket kellett helyreállítani, de a hidak és a vasútvonal is súlyosan károsodott.

A földosztásnál itt nagyon nehéz volt a nincstelenek igényeit kielégíteni, mivel összesen 72 hold szántót és 40 hold szőlőt mérhettek ki. A kollektivizálás első hulláma már 1951-ben elérte a falut, amikor megalakult a helyi Petőfi Termelőszövetkezet. Ez az 1956-os forradalom idején feloszlott, majd 1959-ben kényszer hatására újból megalakult Előre néven. A TSZ a megye fejlettebb gazdasági egységei közé tartozott, a gabonatermesztésen és állattenyésztésen túl kertészettel is foglalkoztak. 1950-ben vezették be az utolsó házba is a villanyáramot. Kópházán a vezetékes ívóvízellátás 1968 óta megoldott. Bár kétségkívül volt infrastrukturális fejlődés, mégsem tudta a falu kihasználni lehetőségeit.

A hetvenes évek közepéig a község a „határsávhoz” tartozott, így nagyon csekély volt a forgalma, megközelítéséhez ugyanis engedélyre volt szükség. A Kópháza–Sopronkeresztúr-határátkelő 1989-es megnyitása után mind az átmenő forgalom, mind pedig a gazdasági fejlődés megélénkült a faluban.

A település mai arculata

[szerkesztés]

A rendszerváltás után meggyorsult a falu infrastrukturális fejlődése. A telefonhálózat bővítésére 1994-95 folyamán került sor. A gázhálózat kiépítését ugyanekkor, a csatornázást pedig 1996-ra fejezték be. A külföldi turisták megjelenése szolgáltatások tömegét vonzotta a településre.

A községháza a postával

Ezek az üzletek alkalmasak a keresőképes népesség egy részének helyben történő foglalkoztatására, a sok kisebb helyi vállalkozás azonban nem tudja a teljes foglalkoztatottságot biztosítani, ezért sokan Sopronban keresik kenyerüket.

A község lakóinak 43%-a horvát nemzetiségű. Ezért az óvodában és az iskolában horvát nyelven is folyik az oktatás. A településen horvát kisebbségi önkormányzat is működik. A horvátok kulturális aktivitása nagy, s a helyi egyesületük, a Koljnofski tamburaši a burgenlandi horvátokkal is szoros kapcsolatot tart.

Horvát Nemzetiségi Tájház

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
2064
2085
2081
2129
2028
2006
2023
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,2%-a magyarnak, 43,4% horvátnak, 5,8% németnek mondta magát (10,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 71,7%, református 2%, evangélikus 2,4%, felekezeten kívüli 6,1% (16,4% nem nyilatkozott).[14]

Nevezetességei

[szerkesztés]

A község közepén található a Szent Márton-templom, amely régen a temető dombon állt. A 18. század végén bontották le, hogy felépítsék új helyén. A község nevezetessége a 18. század második felében a Szűzanya tiszteletére épült Sarlós Boldogasszony-templom, amely a környék és a távolabbi horvátság zarándokhelye.

1987-ben került felavatásra, majd 2005-ben felújításra a Tájház, ahol a helytörténeti gyűjteményt tekinthetik meg az ide látogatók.

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:Kópháza
A Wikimédia Commons tartalmaz Kópháza témájú médiaállományokat.
  • Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998), Áldozó István cikkének átdolgozásával

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Kópháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
  4. ↑ (2008. augusztus 27.) 1Gradistyei horvátok Mariazell-i gyalogos zarándoklata. martinus.hu. (Hozzáférés: 2014. április 9.) 
  5. ↑ (2003. augusztus 26.) Zarándokok Mariazellbe. kisalfold.hu. [2014. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 9.) 
  6. ↑ Kópháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. ↑ Kópháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  8. ↑ Kópháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
  9. ↑ Kópháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
  10. ↑ Kópháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
  11. ↑ Kópháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  12. ↑ Kópháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
  13. ↑ Kópháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 25.)
  14. ↑ Kópháza Helységnévtár

További információk

[szerkesztés]
Sopron Sopron-Balf
Harka

Észak
Nyugat  Kópháza  Kelet
Dél

Ausztria Sopronkeresztúr Nagycenk
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kópháza&oldid=27711911”