Soproni népszavazás
A velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-e és 16-a között Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy összesen 257 km² Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak.
| Magyar területi revizionizmus a két világháború között |
|---|
.svg) |
| Szervezetek |
| Személyek |
| Események |
| Fogalmak |
Előzmények
[szerkesztés]
A szavazásban érintett helységek
[szerkesztés]| Település | Település neve németül | Népesség 1910 | Beszélt nyelvek 1910 (a nyelvet beszélők száma) | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| német | magyar | horvát | egyéb | |||
| Sopron és Brennbergbánya | Ödenburg / Brennberg | 33.932 | 17.318 | 15.022 | 781 | 811 |
| Ágfalva | Agendorf | 1.922 | 1.830 | 85 | 2 | 5 |
| Harka | Harkau | 1.062 | 1.031 | 26 | 5 | 0 |
| Fertőboz | Holling | 518 | 490 | 26 | 2 | 0 |
| Kópháza | Kohlnhof | 1.855 | 38 | 44 | 1.773 | 0 |
| Fertőrákos | Kroisbach | 2.980 | 2.766 | 150 | 4 | 60 |
| Sopronbánfalva | Wandorf | 2.789 | 2.570 | 205 | 5 | 9 |
| Balf | Wolfs | 1.393 | 1.161 | 208 | 4 | 20 |
| Nagycenk | Großzinkendorf | 1.740 | 97 | 1.625 | 7 | 11 |
| összesen | 48.191 | 27.301 | 17.391 | 2.583 | 916 |
Az eredmények
[szerkesztés]Az összesen 26 879 jogosultból 24 063 fős (89,52%) részvétel mellett, 23 561 szavazóból 15 334 fő (65,08%) szavazott Magyarországra, 8 227 fő (34,92%) Ausztriára, és 502 (2,09%) szavazat érvénytelen volt.
Sopron 37 509 lakója közül 18 994-nek volt szavazati joga. Itt 89,2%-os részvétellel 72,7% szavazott Magyarországra.
A nyolc faluban a 7 900 jogosult 83,9%-os részvételével 54,6%-a Ausztria mellett szavazott. Magyarországra csak Nagycenken, Fertőbozon és Kópházán szavaztak többségben.
| Település | Szavazásra jogosultak | Leadott szavazat | Érvénytelen szavazat | Ausztria mellett | % | Magyarország mellett | % |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Sopron és Brennbergbánya | 18 994 | 17 298 | 351 | 4 620 | 27,2 | 12 327 | 72,8 |
| Ágfalva | 1 148 | 848 | 18 | 682 | 82,2 | 148 | 17,8 |
| Harka | 668 | 581 | 9 | 517 | 90,4 | 55 | 9,6 |
| Fertőboz | 349 | 342 | 11 | 74 | 22,3 | 257 | 77,7 |
| Kópháza | 948 | 813 | 30 | 243 | 30,0 | 550 | 70,0 |
| Fertőrákos | 1 525 | 1 370 | 33 | 812 | 60,7 | 525 | 39,3 |
| Sopronbánfalva | 1 538 | 1 177 | 35 | 925 | 81,0 | 217 | 19,0 |
| Balf | 668 | 595 | 17 | 349 | 60,4 | 229 | 39,6 |
| Nagycenk | 1 041 | 1 039 | 8 | 5 | 0,5 | 1 026 | 99,5 |
| Összesen | 26 879 | 24 063 | 512 | 8 227 | 34,9 | 15 334 | 65,1 |
Bár a kisebb községekben általában Ausztria felé billent a mérleg, ám végül Sopron magyarpárti többsége bizonyult döntőnek. Az országgyűlés A soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront, ahol a 61 méter magas Tűztorony déli részén ezután alakították ki az ún. Hűségkaput.
A trianoni osztrák-magyar határ további módosításai
[szerkesztés]A Saint Germain-i és a trianoni békék által leírt határ a mai államhatárhoz képest más, Magyarország számára kedvezőtlenebb vonalon futott. Az osztrák-magyar határmegállapító bizottság munkájának kezdetén Magyarország 96 községre terjedő határmódosítási javaslatot tett, amely a Sopron térségében nagyjából a mai határt követte, a Hanságban Felsőpulya, a Pinka-völgy és Alsóőr-Felsőőr térségében nagyobb, másutt általában egy falu szélességnyi korrekciót jelentett volna. A soproni népszavazással nagyjából párhuzamosan folyó vitában, a helyszíni szemléket végző bizottság és a határmegállapítási folyamatot felügyelő párizsi antant Nagykövetek Tanácsa egyezkedései eredményeként ez a terület jelentősen lecsökkentve került a Népszövetség elé, amely 1922. szeptemberében döntött a Szombathelytől nyugatra illetve délnyugatra fekvő Narda (akkor Kisnarda és Nagynarda), Felsőcsatár (akkor Alsócsatár és Felsőcsatár), Vaskeresztes (akkor Németkeresztes és Magyarkeresztes), Horvátlövő és Pornóapáti Magyarországon tartásáról. Döntött ugyanakkor arról, hogy a Fertő-tó keleti oldalán Pomogy (Pamhagen), illetve a Pinka-völgyben Csajta (Schachendorf), Csém (Schandorf) és Alsóbeled (Unterbildain) községek Ausztriának juttatásáról. Kőszeg északi előterében Magyarország megtarthatta Rőtfalvát és Rendeket, ugyanakkor Ausztria javára döntött a Népszövetség Tanácsa Léka (Lockenhaus) és Hámortó (Hammerteich) ügyében.[2] A Magyarországnak ítélt településeken a magyar közigazgatás 1923. január 10. és március 9. között állt helyre. Ausztria és Magyarország kétoldalú megállapodással később elcserélte az így Magyarországnak juttatott Rendek (Liebing) és Rőtfalva (Rattersdorf) településeket Ólmodért és Szentpéterfáért.[3] A folyamatban kezdeményező szerepet játszó Szentpéterfa később megkapta a "Communitas Fidelissima", azaz a Leghűségesebb Község címet. Ezzel eldőlt, hogy az önálló települések közül melyik kerüljön Ausztriához és melyik Magyarországhoz.
A határmegállapító bizottság ezt követően pontosította a települések közt húzódó határvonalat. Ennek keretében elsősorban a hansági és mosoni majorok és puszták ügyében módosítottak a korábbi közigazgatási határokon, így került Fertőújlak (akkor Mekszikópuszta) és Albertkázmérpuszta Magyarországhoz.[4]
Történelmi megítélése
[szerkesztés]A népszavazás történelmi megítélése a magyar és az osztrák történelmi irodalomban – érthető módon – végletesen eltér. Míg magyar részről nagy sikernek tekinthető, hogy az igazságtalan trianoni béke nyomán elszenvedett hatalmas veszteségekkel szemben itt sikerült a határokat kedvező módon alakítani, addig osztrák értékelés szerint a népszavazás során súlyos visszaélések történtek, a német nyelvű lakosság egy részét kizárták a szavazás lehetőségéből, másrészt Magyarország távolabbi részeiről utaztattak be soproni kötődéssel nem vagy alig rendelkező embereket szavazni.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az adatok forrása: Oskar Helmer: 40 Jahre Burgenland. Ein Land wählt die Freiheit. Wiener Volksbuchhandlung, Wien 1961, 50. o.
- ↑ Delimitation of the Austro-Hungarian Frontier - Council of the League of Nations - Decision recommended by the Council. - UN Archives Geneva. archives.ungeneva.org. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ↑ Határ Ausztriával (magyar nyelven). http://trianon100.hu/. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ↑ Határmegállapítás a Mosoni-síkon és a Hanságban (magyar nyelven). http://trianon100.hu/. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ↑ Viktor Miltschinsky: Das Verbrechen von Ödenburg. Kommissionsverlag Literaria, Wien 1922, 99. o.
További információk
[szerkesztés]
- Az előzményekről: Ormos Mária: Civitas Fidelissima (1990)
- Tóth Imre: Két Anschluss között. Nyugat-Magyarország és Burgenland Wilsontól Hitlerig. Kronosz Kiadó, Pécs, 2020
- Soproni népszavazás 1921
- Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés 1922–1939. Diplomácia és helyi politika a két világháború között. Dissertationes Sopronienses 2., Sopron, 2006.
- Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában. Századok, 2004. 6. 1328-1360.[1] Archiválva 2020. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ifj. Sarkady Sándor: A Nyugat-Magyarországi felkelés és a soproni népszavazás
- Sopron a népszavazás idején, 1921–1922. Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái; tan. ifj. Sarkady Sándor, Tóth Imre, Kincses Károly; képvál., szöveg ifj. Sarkady Sándor és Tóth Imre, szerk. Sass László; Edutech, Sopron, 2001
- "80 éve volt a nyugat-magyarországi fölkelés, az ágfalvi csaták és a sopronkörnyéki népszavazás"; szerk. Szemerey Tamás; Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága, Sopron–Sarród, 2001
- Horváth Zoltán: A soproni népszavazás sikere. 1921. december 14-17.; Önkormányzat, Sopron, 2002
- Népszavazási emlékalbum; Sopron és Térsége Önkormányzati Társulás, Sopron, 2021
- Ujváry Gábor: "Hűség városa, légy hű őre önmagadnak". Nyugat-Magyarország 1918-1921 közötti sorsa és a soproni népszavazáshoz vezető út; MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron, 2021
- Tóth Imre–ifj. Sarkady Sándor: Népszavazás képekben. Plakátok, röplapok, rajzok, karikatúrák a nyugat-magyarországi kérdésről; Soproni Múzeum, Sopron, 2021
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- És mégis élünk (történelmi regény)