Ugrás a tartalomhoz

Sikátor (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sikátor
Sikátor címere
Sikátor címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásPannonhalmi
Jogállásközség
PolgármesterKovács József Imréné (független)[1]
Irányítószám8439
Körzethívószám88
Népesség
Teljes népesség336 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség21,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület13,73 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 26′ 10″, k. h. 17° 51′ 07″47.436180°N 17.851990°EKoordináták: é. sz. 47° 26′ 10″, k. h. 17° 51′ 07″47.436180°N 17.851990°E
Sikátor (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Sikátor
Sikátor
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Sikátor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sikátor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sikátor község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Pannonhalmi járásban található.

Fekvése

[szerkesztés]

Győrtől 35 km-re délkeletre, Veszprémtől 46 km-re északra van. Zirc 27, Kisbér 21 km-re fekszik. Azon hat település egyike, amelyeket Veszprém megye Zirci kistérségéből a Győr-Moson-Sopron megyei Pannonhalmai kistérségbe csatoltak át 2002. október 20-án. Ma a Pannonhalmi járáshoz tartozik. A község határos Komárom-Esztergom vármegyével is, külterülete, Vecsenypuszta közvetlen szomszédságában fekszik Réde, illetve eléggé közel található a megyéből Bakonybánk is.

Megközelítése

[szerkesztés]

Zsáktelepülés, közúton csak a 82-es útról Veszprémvarsányon letérve, a mintegy 2 kilométer hosszú 82 114-es számú mellékúton érhető el. Vasúti összeköttetése nincs, legközelebb a veszprémvarsányi állomás található.

Története

[szerkesztés]

A település első írásos említését 1392-ben találhatjuk meg, Sykator alakban. Latin eredetű neve szűk utcát, szőlők közötti „vakutat” jelent. A középkorban a cseszneki uradalom tartozéka volt, s fő birtokosai a gróf Cseszneky, Garai, szepesi Szapolyai, enyingi Török és galánthai Esterházy családok voltak. A törökök a községet 1542-ben elpusztították. A kis számú őslakosság és az új telepesek 1720 után építették fel ismét. 1829-ben már 756 lakosa volt. A későbbi évtizedekben a lakosságszám lassan emelkedett. A legmagasabb népessége 1810-ben volt. Ekkor 821-en lakták. Azóta állandóan csökken, mára alig 350 főt tesz ki. A lakosság mezőgazdasági foglalkozású volt és az is maradt. A környező erdők miatt fakitermeléssel is foglalkoztak. Virágzott a falu szőlőkultúrája. Megtermelt boraikat fél évig szabadon adhatták el. Termékeiket a győri és veszprémi piacokon értékesítették. Lakói nagyrészt örökös jobbágyok voltak. A földesuruk készített urbáriumot, de nem éltek vele, így a régi módon adóztak. Peres ügyeiket a cseszneki úriszék intézte. A község határában lévő hajdani Ság nevű település 1882-ben szerepel utoljára az iratokban.

A tanácsrendszer bevezetésétől kezdve 1963-ig önálló tanácsa volt, majd Veszprémvarsánnyal, 1969-től pedig Lázival alkotott közös tanácsot. A településen kirendeltség működött. Az önkormányzatok megalakulásával önálló képviselőtestülete lett. A közigazgatási munkát a veszprémvarsányi körjegyzőség látja el. A faluban cigány kisebbségi önkormányzat is létesült.

A község fejlődését a kedvezőtlen közlekedési és földrajztudományi helyzete rontotta. A község földjeinek nagy részét 1935-ben herceg Esterházy Pál birtokolta. A lakosság többsége csak 1 kh földdel rendelkezett. Jövedelmüket állattartásból, napszámos munkából egészítették ki. Egyre többen jártak el dolgozni a környékbeli bányákba, ipari üzemekbe. 1959-ben megalakult a Jóreménység termelőszövetkezet. A gazdaság 1962-ben egyesült a veszprémvarsányi termelőszövetkezettel. A Pápai Állami Gazdaság vecsenypusztai üzemegysége a veszprémvarsányi tsz. kezelésébe került. A privatizálás után a veszprémvarsányi Bakony vagyonkezelő kft. tulajdona lett. A közvetlen győri autóbusz-összeköttetés lehetősége miatt a férfiak többsége a győri üzemekben dolgozik.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Horváth Istvánné (független)[3]
  • 1994–1998: Horváth Istvánné (független)[4]
  • 1998–2002: Horváth Istvánné (független)[5]
  • 2002–2006: Horváth Istvánné (független)[6]
  • 2006–2010: Horváth Istvánné (független)[7]
  • 2010–2014: Vighné Kemény Teréz (független)[8]
  • 2014–2019: Kovács József Imréné (független)[9]
  • 2019–2024: Kovács József Imréné (független)[10]
  • 2024– : Kovács József Imréné (független)[1]

Vallási élete

[szerkesztés]

Vallási szempontból megosztott. Nagyobb része evangélikus, kisebb fele katolikus. Reformátusok szinte egyáltalán nem élnek a településen. Muzsay püspök 1661-ben önálló evangélikus egyházközséggé nyilvánította a falut. Az ellenreformáció idején megszűnt az evangélikus gyülekezet. Csak II. József türelmi rendeletének megjelenése után gyakorolhatták a hívők vallásukat ismét szabadon. Első templomuk 1787-ben épült fel. Az 1896-os esztendőben villámcsapás miatt elpusztult, s vele együtt sokak hajléka szűnt meg. A millecentenárium évében a gyülekezet emléktáblát helyezett el a templom falán. Az első világháborús emlékművet 1941-ben, a második világháborús emlékművet 1989-ben hozták létre.

A római katolikusok a bakonygyiróti egyház filiáját alkotják. A hitélet gyakorlását Bakonyszombathelyről kijáró pap segíti elő. A katolikusok Anna napján (július 26-án) tartják hagyományos búcsújukat, az evangélikusok október 31-én tartják templomszentelési emlékünnepüket.

Infrastruktúra, szolgáltatások

[szerkesztés]

A község rendelkezik a vonalas infrastruktúrákkal. Vezetékes víz, gáz, csatornahálózata van. A szennyvizet a veszprémvarsányi tisztítóműbe vezetik. A település külterületi részét képező Vecsenypuszta szilárd burkolatú közúton közelíthető meg. Az 1962-ben épített kultúrházat 1992-ben bővítették. Itt található a körjegyzőség hivatalos helyisége is, melyben rendszeres ügyfélfogadást tartanak. Az óvodásokat és iskolásokat iskolabusz szállítja a veszprémvarsányi közös tulajdonú és fenntartású általános iskolába, ahol az óvoda is működik. A régi iskolát orvosi rendelővé és könyvtárrá alakították át. Hetente két alkalommal van gyermek és felnőtt orvosi rendelés. A faluban egy ABC bolt árusít. Ezenkívül két kocsma gondoskodik a felnőtt lakosság unaloműzéséről. A hulladék elszállítást a Győri Kommunális kft. végzi heti egy alkalommal. Az utóbbi években a vezetékes telefonhálózat is kiépült, korszerűsödött. Az idősekről, és a település lakosairól való gondoskodást szolgálja a néhány évvel ezelőtt bevezetett falugondnoki szolgálat. Az elmúlt években a lakosság igényeinek kiszolgálására ételszállítást, orvosi kezelésre való elvitelt, illetve nagyobb bevásárlások lebonyolítását szervezték meg. A lakosság először idegenkedve fogadta, mára azonban nagyon népszerű szolgáltatássá vált.

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
291
293
307
308
323
320
336
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,2%-a magyarnak, 8,7% cigánynak, 2,9% németnek, 0,6% szlováknak mondta magát (3,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,3%, református 2,9%, evangélikus 37,9%, felekezeten kívüli 4,8% (9% nem nyilatkozott).[11]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Római katolikus templom
  • Evangélikus templom
  • Orvosi rendelő
    Orvosi rendelő
  • Az evangélikus templom
    Az evangélikus templom
  • A római katolikus templom
    A római katolikus templom

Ismert személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1908-ban Papp József kovács, szélsőjobboldali országgyűlési képviselő (1939–?).

Források

[szerkesztés]
  • Győr-Moson-Sopron megye évkönyve (Szerkesztő:Bunovácz Dezső) Szekszárd, 2004 445. o. ISBN 963-9089-94-X

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Sikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ S települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Sikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  5. ↑ Sikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  6. ↑ Sikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  7. ↑ Sikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  8. ↑ Sikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  9. ↑ Sikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  10. ↑ Sikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 8.)
  11. ↑ Sikátor Helységnévtár

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sikátor_(település)&oldid=27467866”