Ugrás a tartalomhoz

Mária Valéria híd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Valéria híd (Most Márie Valérie)
A híd az Esztergomi bazilika felöl
A híd az Esztergomi bazilika felöl
Elhelyezkedése Magyarország,  Szlovákia,
Esztergom és Párkány között
Áthidalt akadályDuna
NévadóHabsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő
Funkcióközúti híd
Legnagyobb támaszköz119,00 m
Nyílások száma5
Teljes hosszúsága517,60 m
Szélesség12,30 m
Magasság14 m
Sávok száma2×1 közúti sáv + 2×1 gyalogjárda/kerékpárút
TervezőFeketeházy János
Átadás ideje1895. szeptember 28.,
1927. május 1.
2001. október 11.
Elhelyezkedése
Mária Valéria híd (Most Márie Valérie) (Esztergom)
Mária Valéria híd (Most Márie Valérie)
Mária Valéria híd (Most Márie Valérie)
Pozíció Esztergom térképén
é. sz. 47° 47′ 43″, k. h. 18° 43′ 48″47.795209°N 18.729959°EKoordináták: é. sz. 47° 47′ 43″, k. h. 18° 43′ 48″47.795209°N 18.729959°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Valéria híd (Most Márie Valérie) témájú médiaállományokat.

A Mária Valéria híd (szlovákul: Most Márie Valérie) az esztergomi Prímás-sziget és a szlovákiai Párkány között, a Duna 1718,8 folyamkilométerénél található. A híd avatása 1895. szeptember 28-án volt. Mind az első és mind a második világháború során felrobbantották egyes részeit. A helyiek emiatt 2001-ig csak „Csonkahídnak” nevezték, mivel a határátkelőhely sokáig a szlovák hídfőnél volt. 2001. október 11-én nyitották meg újra. A magyar 11 326-os számú utat köti össze a szlovák 63-as főúttal.

Részei

[szerkesztés]

A mederhíd 5 db sarló alakú kéttámaszú rácsos hídból áll. Ehhez kapcsolódik egy rakparti kéttámaszú öszvérhíd a magyarországi oldalon.

Építése

[szerkesztés]
Mikuláš Dzurinda szlovák, Orbán Viktor magyar kormányfő, és Günter Verheugen EU bővítési biztos 2001-ben a híd átadásán[1]
A szlovák határt jelző tábla a híd közepén (2008)

A hidat Feketeházy János tervezte, és 1894 februárjában a Cathry Szaléz hídépítő cég kezdte építeni, miután Vaszary Kolos esztergomi érsek lemondott a vámszedési jogáról. Az eredeti, öt nyílású, 496 méter hosszú acélhidat két év alatt építették fel. Az új vashidat, a régi hídtól 120 méterrel feljebb kezdték építeni, hogy a forgalmat a lehető legrövidebb úton a városközpontba vezethessék.

Az akkor még közigazgatásilag különálló esztergomi „városrészek” között vita kezdődött a híd helyéről. A vízivárosiak szerették volna, ha rajtuk keresztül érkezik a forgalom a királyi városba. Ennek következménye az lett, hogy a szigeti töltés és a Kis-Duna hidak nem készültek el a nagy híd felavatásáig.

A kész hidat 1895. szeptember 28-án adták át hatalmas ünnepség keretében, amelyen a kormány több tagja is részt vett. A hidat aznap éjfélig vám nélkül volt szabad használni. Ezután 1918-ig az átkeléskor vámot kellett fizetni. A hídszentelést Vaszary bíboros-hercegprímás végezte.[2] Esztétikai okokból változó nyílásmérettel épült, a középső pillérei közötti távolság 118 méter volt, ami abban a korban rekordnak számított. Felszerkezete folyóméterenként 5 tonna körüli volt, ami nagyon könnyűnek mondható. Az építés iratai fennmaradtak, ezekből tudjuk a munkák előrehaladásának gyors ütemét. A két műszaki ellenőr – Éltető Ákos és Pischinger Gyula – hetente készítettek rajzos jelentést. A király engedélyével a hidat Mária Valéria főhercegnőről, I. Ferenc József lányáról nevezték el.

Első újjáépítés

[szerkesztés]

A hídon 24 éven át élénk forgalom zajlott. A trianoni döntés értelmében a Duna államhatárrá vált, a hidat lezárták. A csehszlovák légionáriusok 1919. július 22-én felrobbantották a párkányi oldalon lévő nyílást, amit később ideiglenes gyaloghíddal pótoltak. A gazdasági szükségesség és a Nemzetközi Duna Bizottság ösztönzésére Csehszlovákia 1922-ben megkezdte a hídszerkezet helyreállítását. A munkálatokat 1923–1924 között a Ceskomoravska Koiben cég, 1926-ban a pilseni Škoda Művek végezte. 1927-ben a pozsonyi Artur Komlós cég a korszerűtlen fa útpályát vasbetonlemezre cserélte, és aszfaltburkolattal látta el. A hídon a forgalom 1927. május 1-jén indult újra, az autóforgalmat pedig 1928-tól engedélyezték.[3]

Másodszor 1944. december 26-án a visszavonuló német csapatok a három középső nyílást felrobbantották. A második rombolás nyomai több mint fél évszázadig láthatók voltak.

Második újjáépítés

[szerkesztés]
A második világháború alatt felrobbantott híd látképe 1969-ben

Először 1964-ben ült össze a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság, hogy megvitassa a híd jövőjét, de sem ekkor, sem az 1987-ig lefolytatott számos tárgyaláson nem született döntés az újjáépítésről. Az 1980-as évek közepén civil kezdeményezésre létrehozták Esztergomban és Párkányban is a Hídbizottságot. Évtizedes munka után sikerült elnyerni az uniós Phare-program támogatását. 1998-ban jött létre miniszteri szintű megállapodás, és végül 1999. szeptember 16-án megszületett a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló kormányközi megállapodás. A beruházás 19,4 millió euróba került. Ebből a hídépítés 12 millió eurót tett ki, a többi pénz a felhajtó- és bekötőutak építésére, és a vámházra ment el. Felvetődött, hogy megváltoztatják a híd nevét „Barátság” hídra, hogy a híd neve ne utaljon az Osztrák–Magyar Monarchia-beli időkre, de végül az ötletet elvetették.

Az építkezés 2000 októberében kezdődött. A két épségben megmaradt parti nyílást felújították, a felrobbantott hármat újragyártották. (A különbség könnyen felismerhető a főtartók kiképzésén és rögzítési pontjain.) A Az eredeti 7,2 méteres űrszelvényt az új előírások szerint 9,5 méterre emelték a szlovák fél kérésére. Az új híd ívesebb lett a korábbinál, így azonban vasúti forgalom lebonyolítására nem alkalmas. (A hidat azért építették ívesre, mert még nem volt tisztázott a Bős–nagymarosi vízlépcső ügye). Ekkor alkalmazták először azt a technikát, amelynek segítségével a hídelemeket a parton szerelték össze, majd uszályokon szállították a helyszínre, és hidraulikával emelték helyére egy órai munkával. Az utolsó – 603 tonnás – ív 2001. július 27-én került a helyére. Az elkészült hidat 2001. október 11-én adta át Mikuláš Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök, valamint Günter Verheugen, akkori EU-bővítési biztos.

A hídon átvezető út a Duna középvonaláig a szlovákiai 63-as főút, onnantól magyar területen a 11 326-os mellékút.

A híd hatása a térségre

[szerkesztés]

Míg a híd nem állt, a két város között ingázó kompon keresztül zajlott a közlekedés. Az újjáépült híd valódi határvárossá tette Esztergomot és Párkányt. A határátkelő 2005-ös forgalma hússzorosa volt a 2001 előttinek. Az átadást követő egy év alatt közel 2,5 millió személy és 500 000 jármű lépte át itt a határt. A híd szorosabbra fűzte Esztergom és Párkány kapcsolatát. A Párkány környékének addigi 24%-os munkanélküliségi rátaja a felére csökkent.[4] A 2020-as években a bevásárlóturizmus élénkült meg.[5] A Mária Valéria híd nemcsak e két város jelképévé vált, hanem a közvetlenül a hídnak köszönhetően létrejött Ister-Granum Eurorégióévá is. Újjáépítése óta 3,5 tonnás súlykorlátozás van rajta érvényben. Emiatt tervezik egy új híd építését,[6] ami összekötné Esztergom és Párkány ipari parkjait is. Ez a szintén tervezett M10-es autópálya vége lenne a magyar oldalon, és Nyitráig vezetne a szlovák oldalon. (A teherforgalom számára a teherkompot 2016-ban helyezték üzembe, amely a Nyáros-sziget északi csúcsánál, a volt Esztergomi szénrakodó mellett teremt kapcsolatot a párkányi iparteleppel.[7]) A hídon a munkanapokon két óránként közlekedő 223-as számú buszjárat ingázik a két város vasútállomása között.

Statisztikai adatok

[szerkesztés]

Gépjárműforgalom az esztergom-párkányi határátkelőn[8]

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
44 269 44 056 41 979 47 000 42 000 43 000 154 230 614 108 760 895 1 015 712 1 692 120

A komp forgalma 2000. augusztus–2001. október között, az átadás előtt

  • személygépkocsi: 39 660
  • autóbusz: 79
  • tehergépjármű: 478
  • motorkerékpár: 196
  • személyforgalom: 429 655

A híd forgalma az átadás után 2001. október–2002. augusztus között

  • személygépkocsi: 427 627
  • autóbusz: 9 222
  • teherjármű: 3624
  • motorkerékpár: 3 092
  • személyforgalom: 1 920 672

Képtár

[szerkesztés]
  • Vámszedőház a Mária Valéria híd tövében
    Vámszedőház a Mária Valéria híd tövében
  • Az építkezés 1893-ban
    Az építkezés 1893-ban
  • Az elkészült híd 1895-ben. A háttérben a régi hajóhíd a vízen
    Az elkészült híd 1895-ben. A háttérben a régi hajóhíd a vízen
  • A hidat díszítő Magyar Királyság-címer
    A hidat díszítő Magyar Királyság-címer

Légi felvételek

[szerkesztés]
  • Esztergom, Mária Valéria híd légi felvételen
    Esztergom, Mária Valéria híd légi felvételen
  • A Bazilika és a Mária Valéria híd - légi fotó (Esztergom)
    A Bazilika és a Mária Valéria híd - légi fotó (Esztergom)
  • Az esztergomi bazilika és a Mária Valéria híd látképe madártávlatból
    Az esztergomi bazilika és a Mária Valéria híd látképe madártávlatból

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Hodossy Gyula: A Mária Valéria híd története (Dunaszerdahely, 1999)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Tóth Ernő dr. – Kolozsi Gyula: Az esztergomi Duna-híd 57 év után újjá épült. In: Közúti és Mélyépítési Szemle, 2002. 3. szám. HU ISSN 1419-0702
  • A Visegrádi országok technikai műemlékei (Magyar Mérnöki Kamara, 2004) ISBN 963 214 544 5
  • Gyukics Péter - Tóth Ernő dr.: Hidak Magyarországon (Yuki Studio, 2005) ISBN 963-218-975-2
  • Kara Katalin - Tóth Ernő dr. (szerk): Hídjaink. A római örökségtől a mai óriásokig (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2007) ISBN 978-963-06-3045-0
  • Tóth Ernő dr. (szerk): Duna-hídjaink (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2009) ISBN 978-963-88495-1-9
  • Tóth Ernő dr.: 50 hídmérnöki konferencia – 1962–2009 (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2009) ISBN 978-963-88495-0-2
  • Gyukics Péter - Träger Herbert dr. - Tóth Ernő dr.: A Duna hídjai. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig (Yuki Studio, 2010) ISBN 978-963-87472-1-1

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mária_Valéria_híd&oldid=27686745”