OMÁV IVf

OMÁV IVf
OMÁV IVf osztály MÁV IIIp osztály OMÁV 34 sorozat kkStB 31.01–11 MÁV 340 sorozat BBÖ 31 sorozat CFR 340 sorozat ČSD 340 sorozat SHS 340 sorozat ČSD 323.2 sorozat
Pályaszám
OMÁV IVf 1001–1053 MÁV IIIp 3091–3132 StEG 34.01–11 kkStB 31.01–11 MÁV 340,001–042 BBÖ 31.01–11
Általános adatok
Gyártó	Mf. d. StEG, Bécs
Gyártásban	1877–1883
Selejtezés	1932
Darabszám	53 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	0-6-0
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	.. mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	.. km/h
Hossz	9020 mm
Magasság	4460 mm
Szélesség	2770 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	3420 mm
Teljes tengelytávolság	3420 mm
Üres tömeg	34,0 t
Szolgálati tömeg	38,3 t
Tapadási tömeg	38,3 t
Legnagyobb tengelyterhelés	12,9 t
Vonatfűtés	gőz
Gőzvontatás
Jelleg	C–n2
Hengerek
Száma	2
Átmérője	450 mm
Dugattyú lökethossza	650 mm
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett	..
Gőznyomás	9 bar
Tűzcsövek
Száma	175 db
Belső/külső átmérője	46,5/52 mm
Hossza	4550 mm
Rostélyfelület	1,89 m²
Sugárzó fűtőfelület	9,13 m²
Csőfűtőfelület	129,6 m²
Gépezeti vonóerő	.. kN
Tapadósúlyból számított vonóerő	.. kN
Szerkocsi
Típusa	MÁV: K
Szolgálati tömege	..
Vízkészlet	..
Tüzelőanyag-készlet	..
Sablon • Wikidata • Segítség

A IVf osztályú mozdonyok az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (OMÁV) tehervonati gőzmozdonyai voltak, melyeket azonban eredményesen felhasználtak személyszállító vonatok továbbítására is.

Története

A StEG 1877 és 1883 között 53 db három kapcsolt kerékpárú mozdonyt vásárolt, de nem csak tehervonatok, hanem személyvonatok továbbítására is használta őket, mivel a viszonylag nagy kerekek miatt 60 km/óra sebesség fölött is képesek voltak közlekedni. A mozdonyoknak belső Gooch vezérlése volt. A StEG mozdonygyár a gépeket IVf 1001-1053 pályaszámokkal látta el. 1891-ben a társaság magyar részének államosításakor az OMÁV 42 db mozdonyt átadott a MÁV-nak, mely azokat a IIIp osztályba sorolta, s a 3091-3132 pályaszámokat adta nekik. Később valamennyi a 340 sorozatba került.

A StEg 1897-ben a 11 mozdonyt átsorolta a 34.0 osztályba, majd a kkStB a 31.01-11 pályaszámokat adta nekik. Ezután az első világháborútól a BBÖ ugyanezen számok alatt üzemeltette az 1932-es selejtezésig.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG II 1001–1053 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Magyar Vasúttörténet: 1876-tól a századfordulóig (3. kötet). Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-314-9 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
• Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8 
• Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993