Hrvatski Čuntić
| Hrvatski Čuntić | |
 | |
| Čuntić várának romjai | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Petrinya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44204 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 42 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 180 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 37″, k. h. 16° 17′ 03″45.360259°N 16.284110°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 37″, k. h. 16° 17′ 03″45.360259°N 16.284110°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hrvatski Čuntić témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hrvatski Čuntić falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Az egykor egységes Čuntić település horvát része. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 16, közúton 27 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinyi-hegység északi részén, a Petrinjčica-patak jobb partján, Prnjavor Čuntićki, Čuntić és Klinac között fekszik.
Története
[szerkesztés]Čuntićot 1211-ben említik meg legelőször, amikor is II. András király a topuszkai cisztercitáknak adományozta. 1416-ban a gradeci uradalom tartozéka volt. A birtok 1499-ben a Frangepánok adományából lett a zágrábi káptalané. A várat 1551-ben Pecki és Klinac váraival egyidejűleg építtette a káptalan. Miután megerősítését nem tartották kifizetődőnek a fokozódó török támadások nyomán 1563-ban az udvari haditanács lerombolását rendelte el. Ezt valószínűleg végre is hajtották. A török a 16. század második felében az egész térséget megszállta.1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza.
1697 körül a török uralom alatt maradt Boszniából és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
A Boszniából érkezett katolikus lakossággal együtt ferences atyák érkeztek, akik 1694-ben felépítették a čuntići plébániatemplomot, majd 1697-ben a ferences kolostort is. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 309, 1910-ben 571 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1948-ban a települést egy szerb és egy horvát részre osztották. A szerb része (a mai Čuntić) a Srpski Čuntić, a horvát rész a Hrvatski Čuntić nevet kapta. A délszláv háború előestéjén Hrvatski Čuntić lakosságának 93%-a horvát, 4%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. Megszállták a szerb csapatok és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A horvát lakosságot elűzték, házaikat felgyújtották. Egyetlen ép épület sem maradt a településen. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 86 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 309 | 358 | 394 | 470 | 514 | 571 | 604 | 612 | 292 | 289 | 330 | 310 | 259 | 223 | 125 | 86 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[4] 1694-ben még fából épült. Mai formáját 1748-ban nyerte el, amikor kőből új templomot építettek helyette. A harangtornyot 1771-ben emelték a templom és a kolostorépület közé. Az 1697-ben épített kolostornak az emeleten tíz szobája volt, míg a konyha és az éléstár a földszinten helyezkedett el. 1771-ben a kolostort is átépítették. 1779-ben II. József rendelete feloszlatta a szerzetesrendeket, így a kolostor is elnéptelenedett. A ferencesek csak 1936-ban tértek vissza és 1943-ig maradtak itt. Ezután 1967-ig a plébániával együtt a püspökség igazgatása alá tartozott. A kolostorépületet a II. világháborúban a partizánok súlyosan megrongálták. Felújítása 1990-ig tartott. 1991. július 26-án a szerb csapatok aknavetőkkel okoztak benne újabb károkat, majd július 31-én az egész épületet felgyújtották, értékes könyvtárát, festményeit, kegytárgyait elhurcolták. Az épület teljesen kiégett, tetőzete beszakadt, berendezése elpusztult, sokáig csak a csupasz falak álltak. A háború után 1997-ben megkezdődött az újjáépítése.
- Čuntić (Csuntics) várának romjai[5] a Gradinán. A várat Peckihez és Klinachoz hasonlóan 1551-ben építette a zágrábi káptalan. A vár a Petrinjčica völgye feletti magaslaton épült és az Unamentét Hrastovicával és a Kulpamentével összekötő középkori utat volt hivatott ellenőrizni. A várból mára csak egy romos torony maradt, rajta kívül felismerhetők még egy 5-6 méterszer 10-12 méteres épület alapfalai. A várba az első emeletnél egy felvonóhídon át lehetett belépni. A vár durván faragott kőtömbökből épült meglehetős gyorsasággal. A körülötte nőtt buja növényzetet csak nemrég irtották ki, hogy az ide látogatók könnyebben felismerjék az erődítmény stratégiai jelentőségét.
- Római vízvezeték maradványai a falu határában. Közismert, hogy az ősi Petrinya területén számos forrás fakadt. Ennek jelentőségét már a rómaiak is felismerték és innen építették ki a mintegy húsz kilométerre északkeletre fekvő Siscia vízellátását. A jó minőségű téglákból épített falazott boltíves vízvezeték a mai Hrastovica, Budičina, Kraljevčani, Donja Mlinoga és Čuntić területén található források vizét gyűjtötte össze és szállította Sisciába. Építését a szakemberek a 71 körülire időre, a Flaviusok korára teszik.
- Budim középkori régészeti lelőhelye.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1593.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4403.
Források
[szerkesztés]- Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
- Petrinja község rendezési terve (horvátul)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- A čuntići katolikus templom és plébánia története – írta Stjepan Bubalo (horvátul)
- Várak.hu: Hrvatski Čuntić – Csuntics
További információk
[szerkesztés]- Petrinya turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
