Ugrás a tartalomhoz

Šegestin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Šegestin
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44435
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség7 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság268 m
Terület4,69 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 09′ 27″, k. h. 16° 23′ 40″45.157500°N 16.394400°EKoordináták: é. sz. 45° 09′ 27″, k. h. 16° 23′ 40″45.157500°N 16.394400°E
SablonWikidataSegítség

Šegestin falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 36, közúton 62 km-re délre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 14 km-re északra, a Báni végvidék déli részén, Kepčije és Lotine között fekszik.

Története

[szerkesztés]

Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Šegestin benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 270, 1910-ben 423 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de szerb lakói közül sokan felkeltek a fasiszta hatalom ellen. A harcok hőseinek és a fasizmus áldozatainak később emlékművet állítottak. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén lakosságának 100%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 35 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
270 286 307 382 441 423 381 386 293 317 318 248 187 134 65 35

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Legszentebb Istenanya közbenjárása tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1825-ben épült. A II. világháború idején 1942-ben az usztasák teljesen lerombolták és a háború után már nem építették újjá. Sokáig csupasz falakkal, tető és toronysisak nélkül állt. Ma már az alapfalai sem láthatók.
  • A II. világháború hőseinek és a fasiszta megtorlás áldozatainak emlékműve elhagyatott állapotban áll.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]