Donji Cerovljani
| Donji Cerovljani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Hrvatska Dubica |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44450 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 76 fő (2011)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 102 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 12′ 31″, k. h. 16° 47′ 49″45.208600°N 16.796900°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 31″, k. h. 16° 47′ 49″45.208600°N 16.796900°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donji Cerovljani falu Horvátországban Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Hrvatska Dubicához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszektől légvonalban 45, közúton 54 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északra a Báni végvidéken a Sunjáról Hrvatska Dubicára vetező 224-es számú főút mentén, Gornji Cerovljani a Hrvatska Dubica között fekszik. A falutól keletre halad át a Zágráb – Novszka vasútvonal, melyen a falunak vasútállomása van.
Története
[szerkesztés]Területe már a rómaiak előtt is ismert volt, ezt igazolja a határában, a mezőn talált római pénzérme. A település neve 1407-ben bukkan fel először írásos forrásban „Cheroch possessio” alakban. 1464-ben „Czerowecz” néven említik.[2] E vidéket 1461-ben támadta először a török. 1483-ban a közeli Dubicánál győzte le Frangepán Bernardin serege a törököt. 1513-ban a török ismét megtámadta a határvidéket és elfoglalta Dubicát, de augusztus 16-án Dubica mellett az Una és a Száva közötti mezőn Beriszló Péter horvát bán aratott nagy győzelmet felettük. A csatában mintegy kétezer török harcos, köztük négy rangos tiszt esett el, az ötödik pedig rabságba esett. a zsákmányt a bán Ulászló királynak küldte el. A velencei-török háború során 1538-ban a falu területe újra a törököké lett és egészen 1685-ig török kézen volt. A török uralom idején a banjalukai szandzsák része.
A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán 1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a térséget a császári erők. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette, ezzel a határ hivatalosan is az Una folyóhoz került vissza. A térségbe már 1687-től megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. Cerovljanira Boszniából érkezett katolikus horvátokat és pravoszláv szerbeket is telepítettek. 1703-ban Lipót császár az egész Una és Kulpa közötti térséget a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banija, vagy Banovina). A 18. században két nagy törökellenes háború is dúlt 1716 és 1718, illetve 1737 és 1739 között. Az elsőben a császári hadak felszabadították Észak-Boszniát és Szerbiát, de a másodikban újra elveszítették ezeket a területeket. 1718 és 1871, a katonai közigazgatás megszüntetése között katonai irányítás alatt állt. 1742-ben a török ismét betört az Unamentére végigpusztítva azt. 1749-ben a Báni végvidéket átszervezték, két ezredre, a glinaira és a kostajnicaira osztották fel.
A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Czerovlany” néven szerepel. A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Cerovlyani” néven 71 házzal és 355, többségben ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része volt. 1857-ben 399, 1910-ben 404 lakosa volt.
1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a község lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. A háború után a lakosság főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkozott. A fiatalok a közeli városok ipari üzemeibe mentek dolgozni. 1991-ben a háború előtt lakosságának 63%-a szerb, 23%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-ben elfoglalták a szerb erők és a horvát lakosságnak menekülnie kellett. 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelet elején szabadították fel a horvát erők. A szerb lakosság többsége elmenekült. A településnek 2011-ben 76 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 399 | 346 | 324 | 374 | 406 | 404 | 430 | 496 | 438 | 426 | 430 | 426 | 364 | 265 | 90 | 76 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A faluban csak egy fa harangláb áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 139. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megyei turisztikai iroda honlapja (horvátul)
