Svinica (Majur)
| Svinica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Majur |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44212 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 63 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 135 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′ 21″, k. h. 16° 29′ 38″45.305767°N 16.494003°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 21″, k. h. 16° 29′ 38″45.305767°N 16.494003°E | |
| Svinica weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Svinica falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Majurhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 21, közúton 39 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 13 km-re északnyugatra Sunja középső folyásánál, Mala Gradusa és Gornji Hrastovac között, a Sunja bal oldali mellékvize a Svinica-patak partján fekszik. Hosszan elnyúló, egyutcás falu, melynek házai az észak-déli irányból nyugat-keletire forduló főutca mentén, több kilométer hosszan sorakoznak.
Története
[szerkesztés]Svinica a község egyik legrégibb települése, mely már a középkorban is létezett. Első írásos említése 1282-ben „terra Znyanicha”[2] alakban történt. 1347-ben „possessio Zwyanycza”, 1400-ban „Zwyanycha”, 1410-ben „possessio Zwynicha”, 1464-ben „Zwyanycza”, 1501-ben „Zwyanycza”, 1549-ben „Zwynycza”[2] alakban említik az írásos források. A középkorban a Babonićok, majd utódaik a Blagay család voltak a birtokosai. A 15. századtól többször támadta a török. A török támadások különösen 1463, Bosznia török kézre jutása után erősödtek fel. A község területe a 16. században már teljesen lakatlan volt. Az állandó török támadások közepette védőpajzsot képezett a török által megszállt és a horvát területek között. Lenković Iván uszkók főkapitány a bécsi haditanácsnak írt 1563-as jelentésében két erősséget említ ezen a területen Svinica és Mračaj várait. A várak Kostajnica – Svinica – Prevršac – Komogovina alkotta védelmi rendszer részei voltak. A szomszédos Kostajnica már 1556-ban török kézre került. Mračaj várát, mely a Blagay család tulajdona volt egészen 1559-ig védte a királyi katonaság, amikor felgyújtották és lerombolták, Svinicát pedig egy évvel később, 1560-ban rombolták le, mivel a török túlerővel szemben nem tartották védhetőnek. Ezután az egész terület török megszállás alá került, mely 1699-ig tartott.
Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. A kiürült területre megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. A község területére a török kézen maradt Boszniából horvát lakosság települt át. Az osztrák generálisok védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be. Így ez a terület vegyes etnikai összetételű lett. Svinicára pravoszlávok érkeztek, de a község más településein a horvátok voltak többségben.
A település 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Szvynicza” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Svinica” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szvinicza” néven 40 házzal és 201 lakossal találjuk.[4] A katonai határőrvidék kialakítása után a Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 769, 1910-ben 1088 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része felkelt az új rend ellen. A délszláv háború előtt lakosságának 93%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a JNA erőihez csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. A településnek 2011-ben 114 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 769 | 672 | 795 | 965 | 1.075 | 1.088 | 956 | 1.102 | 876 | 895 | 829 | 725 | 556 | 436 | 110 | 114 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1830 körül épült késő barokk stílusban. Egyszerű, egyhajós épület, melynek ma már csak a csupasz falai állnak. 1941 júliusában az usztasák gyújtották fel és nem építették újjá. Ugyanebben az évben gyilkolták meg Danilo Babić svinicai parókust. A templom belsejében mára már kinőtt a fű. a harangtorony ugyancsak romokban áll. Belül a harangtorony alatt freskók nyomai látszanak.
- A falu közelében délre emelkedő erdős dombon áll a falu másik pravoszláv temploma, melyek Szent Petka tiszteletére szenteltek. A templom 1846-ban épült, 1941-ben az usztasák felgyújtották, de a falu lakói 1972-ben megújították. a délszláv háborúban a tetőzete megsérült, de az épület ma is áll.
- Svinica egykori várának mára nyoma sem maradt. Az első katonai felmérés térképén közvetlen a falu házai mellett nyugatra láthatók a romjai.
- Védett hagyományos építésű, kétszintes épület a 94-es házszámú fa lakóház.[7] A ház 19. század végén épült, és a 20. század elején helyezték át jelenlegi helyére. A hagyományos épület, mely eredeti formájában maradt fenn, benne eredeti ácsmunkákkal.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 617. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 142. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7398.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A település blogja (horvátul)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- A község rendezési terve (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megyei turisztikai iroda honlapja (horvátul)
