Grabovac Banski
| Grabovac Banski | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Petrinya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44205 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 127 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 213 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 19′ 51″, k. h. 16° 14′ 18″45.330941°N 16.238371°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 51″, k. h. 16° 14′ 18″45.330941°N 16.238371°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Grabovac Banski (1900-ig Grabovac) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 20, közúton 32 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re délre a Báni végvidék középső részén, Vlahović, Donja Bačuga és Veliki Šušnjar között fekszik. A falunak vasútállomása van a Sziszek – Glina – Vojnić vasútvonalon.
Története
[szerkesztés]A település nevét a gyertyánfa szláv nevéből (grab) kapta, jelentése gyertyánokkal benőtt helyet jelöl. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a Kordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Divuša benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. 1857-ben 478, 1910-ben 728 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. Az elesett hősök és a fasizmus áldozatainak emlékművét 1959-ben avatták fel. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára és Petrinyára. A délszláv háború előestéjén lakosságának 5%-a horvát, 88%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 200 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 478 | 366 | 391 | 522 | 646 | 728 | 711 | 819 | 591 | 623 | 689 | 661 | 570 | 552 | 223 | 200 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A második világháború áldozatainak emlékművét 1959-ben avatták fel. Az emlékmű a vasútállomás mellett áll. Banski Grabovac egy olyan, a lakosság ellen elkövetett usztasa bűncselekmény helyszíne, amelyet a Vasilije Gaćeša által vezetett mintegy húszfős partizáncsoport korábbi támadása megtorlásaként vezettek Banski Grabovac ellen 1941. július 23-ról 24-re virradó éjszaka. Az emlékmű három részből áll: a központi emlékműből, amely a fő vizuális pont, valamint az emlékműtől balra és jobbra fekvő sírokból. Anyaga, amelyből mindhárom rész készült, durván faragott zöld kő.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7068.
Források
[szerkesztés]- Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
- Petrinja község rendezési terve (horvátul)
- A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
