Donja Gračenica
| Donja Gračenica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Popovača |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44318 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 820 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 101 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 30′ 13″, k. h. 16° 40′ 51″45.503600°N 16.680800°EKoordináták: é. sz. 45° 30′ 13″, k. h. 16° 40′ 51″45.503600°N 16.680800°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donja Gračenica (1931-ig Gračenica) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Popovača községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Monoszló területén, Sziszek városától légvonalban 24, közúton 29 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re délkeletre a Monoszlói-hegység délnyugati lejtői alatt, a Gračenica-patak partján fekszik. Itt halad át az A3-as autópálya és a Zágráb-Vukovár vasútvonal.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A Mramor-hegyre vezetőút mentén a Tučilaca nevű határrészen 1972-ben őskori maradványokat találtak. Az ásatások 1973-ban folytatódtak. Ezek során két földbe süllyesztett őskori ház, cseréptöredékek, valamint teljesen és félig megmunkált kőeszközök kerültek elő. Az autópálya és a vasútvonal között, a Turković-birtokon 1965-ben csatornaásás közben téglából épített római alapok és amfora töredékek kerültek elő.
Gračenica első írásos említése a régi gračenicai plébánia birtokaként IV. Béla király 1256-ban kelt oklevelében történt. 1493-tól az Erdődy család birtoka volt. 1545-ben elfoglalta a török és csak a század végén foglalta vissza akkori ura Erdődy II. Tamás. Lakosságának első összeírása 1700 körül történt, majd nem sokkal ezután 1718-ban megkezdődött kápolnájának építése, melyet a hagyomány szerint egy pestisjárvány után fogadalomból épített a lakosság. Történetét járványok, háborúk, parasztfelkelések, hatalomváltások kísérték, de családai mindvégig kitartottak. Az 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Grachenicza” néven szerepel.
A 19. század elején rövid ideig francia uralom alá került, majd ismét a Habsburg Birodalom része lett. Önkéntes tűzoltóegyletét 1893-ban alapították. 1857-ben 673, 1910-ben 1060 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1935-ben megalakult a település első kulturális-művészeti egyesülete. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 805 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 673 | 695 | 695 | 719 | 880 | 1.060 | 1.418 | 1.459 | 1.147 | 1.172 | 1.136 | 1.016 | 865 | 794 | 827 | 805 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A település központjában áll Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére szentelt római katolikus fakápolnája.[4] A kápolnát 1718-ban építették, majd a 19. század végén átépítették. Az épület négyszögletes alaprajzú, sokszögzáródású szentéllyel, a nyugati homlokzat felett kis harangtoronnyal. Belül nagyrészt fennmaradt az eredeti barokk berendezés. A főoltár, két angyalszobor és két kehely a 17. és 19. század közötti időből való, a korai barokk és a biedermeier stílus jegyeit viselik magukon. Különösen értékes az oltár a két szoborral és a festett antependiummal. A kápolna Monoszló tradicionális szakrális faépítészetének egyik ritka fennmaradt emléke.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1921.
Források
[szerkesztés]- Popovača város hivatalos oldala (horvátul)
- Popovača község kulturális látnivalói (horvátul)
- Popovača rendezési tervének VII. módosított és kiegészített példánya (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- A KUD Moslavačka egyesület honlapja (horvátul)
- Ana Bobovec: Arheološka topografija područja općina Popovača i Velika Ludina (a Zbornik Moslavine kiadvány V.-VI. számában. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Monoszló tájegység információs portálja (horvátul)
