Szent Sebestyén
| Szent Sebestyén | |
 | |
| Marco Palmezzano: Szent Sebestyén, Keresztény Múzeum, Esztergom | |
| Születése | |
| 255 Narbonne | |
| Halála | |
| 287. január 20. (31-32 évesen) Róma | |
| Tisztelete | |
| Sírhely | San Sebastiano fuori le mura |
| Ünnepnapja | január 20. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Sebestyén témájú médiaállományokat. | |
Szent Sebestyén, latinul Sebastianus (Narbonne, 256 körül – ?, 288. január 20.) keresztény szent és mártír, aki Diocletianus római császár keresztényüldözéseinek idején halt vértanúhalált.
Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más – embereket vagy állatokat pusztító – járvány idején. Számos egyesület és kézműves céh tisztelte védőszentjeként, ereklyéinek birtoklásáért több település vetélkedik. A művészet Sebestyén vértanúságát sokszor választotta témájául, és számtalan változatban dolgozta föl a mindenkori ízlésnek megfelelően. A szentek római naptára január 20-án emlékezik meg róla Fábián pápával együtt.
Az emléknap dátuma és a megünneplés ténye szinte az egyetlen, ami komolyan vehető tanúságként elfogadható Szent Sebestyénről. Ünnepét egészen a 354. évi római kalendáriumig vissza lehet vezetni. Emlékezetét abban a Via Appián lévő katakombában ülték meg, amely az ő nevét viseli. Már a 4. században építettek ott egy bazilikát, igaz, hogy először az apostolok tiszteletére, csak később lett Szent Sebestyén temploma. Temetésének helye és körülményei nem ismertek, valószínűleg nem ebben a római katakombában helyezték el földi maradványait. Halála időpontjának meghatározására is föltevés eredménye.
Élete
[szerkesztés]
Sebestyén a római császári gárda tisztje volt, Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus császár és Maximianus császár nagyra becsülte, és közvetlen környezetébe rendelte. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hűséges keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. A legenda tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Kinn a szabad mezőn karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréne házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl.
Sebestyén vértanúságának legendája azt a keresztény hitet támasztja alá, miszerint a keresztény élet valójában elpusztíthatatlan. Bármilyen borzalmasak is az alkalmazott kínzások és a halál módjai, alapjában véve nem árthatnak a hívőnek, hiszen ő halhatatlan.
Sebestyén ismét a hóhérok kezére került, és másodszor is halálra ítélték. Bunkókkal verték agyon, majd egy csatornába dobták. Testét ezúttal egy Lucina nevű római asszony vette gondjába, és ő temette el.
Emlékezete
[szerkesztés]Szent Sebestyénről számos templomot neveztek el az évszázadok során. Néhány magyarországi templom Szent Sebestyén oltalmába ajánlva:
- Szent Sebestyén-templom, Székesfehérvár
- Szent Sebestyén vértanú temploma (Eger)
- Kapuvári Szent Sebestyén templom
- Csácsbozsoki Szent Sebestyén templom
Források
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Szent Sebestyén (Sebastiane) (Derek Jarman 1976-os filmje)
- Fábiánsebestyén
- Szent Fábián
