Páduai Szent Antal
| Páduai Szent Antal | |
 | |
| Francisco de Zurbarán: Páduai Szent Antal, 1640 k. | |
| egyháztanító | |
| Születése | |
| 1195. augusztus 15. Lisszabon | |
| Halála | |
| 1231. június 13. (35 évesen) Arcella (ma Padova része) | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | római katolikus egyház |
| Szentté avatása | 1232. május 30. Szentté avatta: IX. Gergely pápa |
| Sírhely |
|
| Kegyhely | Padovai Szent Antal Bazilika |
| Ünnepnapja | június 13. |
| Jelképei | gyermek Jézus, kenyér, könyv, liliom |
| Védőszentje ennek | amputált végtagúaknak, állatoknak, Brazíliának, éhezőknek, elveszett tárgyaknak, hajósoknak, időseknek, meddőknek, Portugáliának, szegényeknek, várandós anyáknak |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Páduai Szent Antal témájú médiaállományokat. | |
Páduai Antal (portugál: António/Antônio de Pádua, latin: Antōnius Patavīnus), katolikus nevén Páduai Szent Antal (Lisszabon, 1195. augusztus 15. – Arcella (ma Padova része), 1231. június 13.) portugál származású ferences rendi teológus és prédikátor. A római katolikus egyház szentje; a szegények és egyben Portugália védőszentje.[1]
35 évesen halt meg. Az egyháztörténelem egyik leggyorsabban szentté avatott embere volt, alig egy évvel halála után szentté avatták. Ma az egyik legnagyobb ferences szentként tisztelik.[2] XII. Piusz pápa pápa 1946-ban egyháztanítóvá nyilvánította.
Élete
[szerkesztés]Portugál gazdag, nemesi családból származott,[1] eredetileg Fernando névre keresztelték. Körülbelül 15–16 éves lehetett, amikor belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé.[1] 1212-ben az elöljárója engedélyével a cóimbrai Santa Croce-kolostorba költözött, ahol nyolc évig maradt, az idejét főként tanulással és imával eltöltve.[3]
1220-ban, amikor látta, hogy a Santa Croce-templomba szállították az első ferences vértanúk holttestét, akik Marokkóban haltak meg, őt is fellángolta a vértanúság vágya.[3] Ez évben átlépett a ferencesekhez, a Kisebb Testvérek Rendjébe, abban a reményben, hogy a szaracénoknak (muszlimok) prédikálhat, és ő is mártírhalált halhat.[1] Ekkor vette fel az Antal nevet,[3] védőszentjéül Remete Szent Antalt választva.
Nemsokára misszionáriusként Marokkóba indult. Súlyos betegsége miatt, amely egész télen sújtotta, hamar haza kellett térnie, a hajó azonban viharba került, és Szicília partjaira vetődött.[3] Itt élt egy rövid ideig, majd feltehetőleg 1221-ben részt vett a ferencesek Assisiben tartott generális káptalanján.[3]
A feljegyzések nem tárnak fel semmilyen találkozót közte és Assisi Ferenc között.[4] De mivel Antal feltűnt szónoki képességeivel, ezért 1223-ban Assisi Ferenc őt nevezte ki a szerzetesek első teológiaprofesszorává.[5] Azzal bízták meg, hogy teológiát tanított az itáliai Bolognában, majd Dél-Franciaországban, Montpellierben, Toulouse-ban és Puy-en-Velay-ban.[1][3] Tanítóként nagy csodálatot vívott ki.[1]
Az ő nevéhez fűződik Szt. Ágoston teológiájának a ferences rendbe való bevezetése.[5]
1226-ban kinevezték Észak-Itália tartományi elöljárójává,[6] miközben a Bolognai Egyetemen a teológia ferences lektora volt.
1228 húsvétja táján, 33 évesen Rómában találkozott IX. Gergely pápával.[6]
1230-ban lemondott tisztségéről az assisi generális káptalanon és visszavonult a padovai kolostorba, amelyet ő maga alapított.[3]
1231-ben Padovában tartotta utolsó és leghíresebb nagyböjti prédikációit. A tömeg olyan nagy volt – néha 30 ezer ember –,[3][6] hogy a templomok nem tudták befogadni őket, ezért kimentek a terekre vagy a nyílt mezőkre.[6]
1231. nagyböjtjének végén visszavonult a Padova szomszédságában fekvő Camposanpieróba.[3] 35–36 éves korában, 1231. június 13-án halt meg, a Padova környéki arcellai kolostorban.
Tisztelete
[szerkesztés]A nép viharos követelésére IX. Gergely pápa már tizenegy hónappal halála után, 1232. május 30-án szentté avatta. 1946-ban egyháztanítóvá nyilvánították.
Páduai Szent Antal (többek között) a szegények védőszentje, ezért a katolikus templomokban a szobra előtt található Szent Antal-persely a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére szolgál.
Sírja a padovai Szent Antal-bazilikában található, híres zarándokhely. Ünnepe június 13., a liliomnyílás napja, amely az ártatlanság, a(z elvont) tisztaság virága.
Művei magyar nyelven
[szerkesztés]- Nagyböjti szentbeszédek; ford. Stagl Bernadett; Szent István Társulat, Budapest, 2020 ISBN 9789632778679
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Saint Anthony of Padua | Biography, Patron Saint Of, Facts, & Feast Day | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
- ↑ Saint Anthony of Padua - New World Encyclopedia. www.newworldencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
- ↑ a b c d e f g h i CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: St. Anthony of Padua. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
- ↑ Who is St. Anthony of Padua? | St Anthony Shrine (angol nyelven). St. Anthony Shrine. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
- ↑ a b Anthony of Padua, St. | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 1.)
- ↑ a b c d The Life of St. Anthony of Padua (amerikai angol nyelven). Franciscan Friars of the Atonement. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
Források
[szerkesztés]- Tarján M. Tamás: Páduai Szent Antal halála. rubicon.hu. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
- Padovai Szent Antal. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
További információk
[szerkesztés]- Jeles Napok: Páduai Szent Antal (MEK)
- Páduai Szent Antal imakönyv (MEK)
- Szentek üzenete (a Győri Egyházmegye Hitvallás c. lapjából)
- Szent Antal Toulonban és a szegények kenyere. Szemtanúk és saját tapasztalatai nyomán elbeszéli Buday Aladár; Páduai Szent Antal Lapja, Bp., 1902
- Catherine Beebe: Szent Antal kis életrajza; ford. Francis E. Albert; Saint Anthony Guild, Paterson, 1960
- Giannina Facco: Padovai Szent Antal; ford. Harmath Károly; Kršćanska sadašnjost–Agape, Zagreb–Novi Sad, 1987 (Az életszentség nagymesterei)
- Kovács Antal Kalliszt: Páduai Szent Antal. Élete, tanítása; Ecclesia, Bp., 1989
- Páduai Szent Antal emlékezete. 1195–1231. Tanulmányok; szerk. Farkas Attila, Kerny Terézia; Sümegi Fórum Alapítvány, Sümeg, 1995 (Múzeumi füzetek Sümegi Fórum Alapítvány)
- Szikszai Mária: Történetek története. Képiség és narráció a magasművészet és a népi kultúra között avagy a homo narrans esete Szent Antallal; Mentor, Marosvásárhely, 2005
- Páduai Szent Antal. A csodák könyve. Páduai Szent Antal csodáinak misztikus történetei. Serrannói Arnold ferences szerzetes gyűjtése alapján; ford. Tekulics Judit; Etalon, Bp., 2008 (Sugárzó életek könyvsorozat)
