Tomašica (Prijedor)
| Tomašica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prijedor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 52 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 518 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 24,0 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 21,63 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 51′ 39″, k. h. 16° 46′ 24″44.860800°N 16.773300°EKoordináták: é. sz. 44° 51′ 39″, k. h. 16° 46′ 24″44.860800°N 16.773300°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tomašica (szerbül: Томашица), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Prijedor községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Banja Lukától légvonalban 34, közúton 51 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 18 km-re délre, 200 – 300 méteres tengerszint feletti magasságban, a Szana folyó jobb partjától keletre elterülő dombvidéken fekszik. Több településrészből áll.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 688 | 478 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 160 | 33 |
| Jugoszláv | 36 | 0 |
| Egyéb | 24 | 7 |
| Összesen | 908 | 518 |
Története
[szerkesztés]A vasérc bányászata és vastermelése Ljubija térségében a vaskor legeleje óta, több mint kétezerötszáz éven át folyt. A föníciaiak aranyat és ezüstöt, majd vasat keresve a Földközi-tenger partja mentén minden ércekben gazdag területre eljutottak, és így érkeztek erre a vidékre is. Bányákat és kohókat építettek, amelyek technológiája ugyan primitív volt, de a kornak megfelelő szinvonalú. Munkaerőként a helyi lakosság szolgált. Az érceket rejtő területek erdőkben, vízfolyásokban is gazdagok voltak, mellettük pedig bányásztelepülések jöttek létre. Salaklerakódásokat és az ősi bányászat nyomait e vidék számos helyén megtalálták, így Tomašicán is.[4] A térség bányaszati központja Ljubija volt, ahol, amint azt az ott előkerült négy római oltár is mutatja a bányászok kultikus központja is állt.[5] Ljubija katolikus plébániája valószínűleg már a középkorban is létezett. Egyes történészek azt feltételezik, hogy a mai Ljubija területén volt az az „in antiquo Foro”, melynek Mindenszentek templomát Ivan goricai főesperes már 1334-ben említi a zágrábi egyházmegye statutumában, de erre nincs konkrét bizonyítékunk.[6] A bányászat az oszmán korban is folytatódott.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1910-ben a Prijedori járáshoz tartozó településen 122 háztartást, 584 ortodox, 6 muszlim, 159 római katolikus és 5 görög katolikus lakost találtak.[7] Bosznia-Hercegovina 1878-as megszállása után az osztrák-magyar hatóságok a Bosznia-Hercegovinában található összes ásványkincset állami tulajdonnak nyilvánították. Nyomozómunkába kezdtek a készletek meghatározása és a kiaknázási lehetőségek vizsgálata érdekében. A szakértők közül kiemelkedett Dr. Kacer geológus, aki rámutatott a Ljubija térségében található jelentős mennyiségű vasércre és kiaknázásának előnyeire. Becslések szerint a készletek körülbelül 20 millió tonnát tettek ki, és a ljubljanai érc kevés káros szennyeződést tartalmazott, emiatt nagyon könnyen megolvad a kemencékben. Az első bányát 1916-ban nyitották meg az Osztrák-Magyar Monarchia háborús szükségletei miatt a Ljubija melletti Javorik-hegyen, így az 1916-os évet tekintik a vasérc ipari kitermelése kezdetének a térségben.[4]
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 143 háztartása és 751 lakosa volt.[8] Prijedor városától délnyugatra, délkeletre és keletre, 14-25 kilométeres távolságra három kiépített bánya található: „Ljubija”, „Tomašica” és „Omarska”. A körülbelül 1200 km²-es érctartalmú terület, azaz a Szana-Una paleozoikum a Novi Grad - Prijedor - Bronz Maidan, a Sansko Most és a Budimlić Japra közötti területet foglalja magában. Ez a terület máig kevéssé kutatott, és további kutatások alapját képezi. 1992-ig a ljubijai bányák, köztük a tomašicai vasébánya, voltak a vasérc fő szállítói Jugoszlávia acéltermelő kapacitásához.[4] Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt, 1963-ig Omašica községhez tartozott. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1992. július 20-tól kezdődően a Boszniai Szerb Köztársaság hadserege (VRS) megtámadta a Szana bal partjának bosnyák falvait. Akik túlélték a mészárlásokat, azok az Omarska, a Keraterm és a Trnopolje koncentrációs táborokba kerültek. További 1800 főtt szállítottak ideiglenes fogolytáborokba, Prijedorba, Miska Glavába és a ljubijai focipályára. Az itt szétvállogatott foglyok egyik részét ezután kivégzőhelyekre szállították. Ezek egyike a tomašicai bánya területén volt. Bosanska Krajina és valószínűleg az egész ország egyik legnagyobb tömegsírja található Tomašicában, ahol három különböző helyszínen összesen 469 ember maradványait ásták ki.[9] A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prijedor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
2013 októberében az Eltűnt Személyek Nemzetközi Bizottsága (ICMP) fedezte fel a faluban a bosznia-hercegovinai háború egyik legnagyobb tömegsírját, ahol szemtanúk szerint a sírban körülbelül ezer, szerbek által megölt bosnyák és horvát áldozat található.[10] 2013. november 7-ig az exhumált férfiak, nők és gyermekek maradványainak száma 430 volt.[11] 2014. július 19-én 284 áldozatot temettek el, akiket korábban a šejkovačai nyomozóközpontban azonosítottak.[12] A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) bizonyítékokat gyűjt Tomašica környékéről, hogy esetlegesen felhasználhassa őket az ügyészségnél.[10] Az ICTY eddig 16 boszniai szerbet ítélt, összesen 230 év börtönre Tomašicában elkövetett háborús bűnök miatt.[13]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Ostrogi Szent Vaszilij tiszteletére szentelt pravoszláv temploma
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Prijedor (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
- ↑ a b c Istorija rudnici željezne rude ”Ljubija” a.d. Prijedor. rzrljubija.com . (Hozzáférés: 2024. október 22.)
- ↑ Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. október 6.)
- ↑ Župa Ljubija. biskupija-banjaluka.org . (Hozzáférés: 2024. október 6.)
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 196. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 112. o.
- ↑ Hikmet Karčić, Torture, humiliate, kill – Inside the bosnian camp system, University of Michigan Press, 2022. ISBN 978-0-472-13296-6
- ↑ a b 21 years after the war the ground in Bosnia is giving up its secrets: itv.news; hozzáférés: 2013. 11. 17.
- ↑ Ispraćeni posmrtni ostaci iz Šejkovače, dw.de, hozzáférés: 2014. 07. 19
- ↑ Remains of 430 victims exhumed from Bosnia mass grave, France24 news; hozzáférés: 2013. 11 17.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tomašica (Prijedor) című bosnyák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
