Ališići
| Ališići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prijedor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 52 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 135 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 70,3 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 127 m |
| Terület | 1,92 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 51′ 49″, k. h. 16° 41′ 40″44.863600°N 16.694400°EKoordináták: é. sz. 44° 51′ 49″, k. h. 16° 41′ 40″44.863600°N 16.694400°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ališići (szerbül: Алишићи), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Prijedor községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Banja Lukától légvonalban 40, közúton 70 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 16 km-re délre, 145 – 260 méteres tengerszint feletti magasságban, a Szana folyó bal partján elterülő, félig sík, félig dombos területen fekszik. Több településrészből áll. Nagyobbik részét a folyó mentén húzódó Ališići mező tölti ki, míg nyugati részei felnyúlnak a falutól nyugatra eső magaslatokra. Áthalad rajta a Prijedorból Sanski Mostra menő főútvonal.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 16 | 8 |
| Bosnyák | 237 | 122 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 6 | 0 |
| Egyéb | 4 | 5 |
| Összesen | 263 | 135 |
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint a település területén már az ókorban is éltek emberek. Ezt igazolják a közeli klisinai kolosotor közelében talált római épület alapfalainak maradványai. Az eredeti, középkori kolostort, mely az Úr bemutatása (a templomban) tiszteletére volt szentelve, közvetlenül Bosznia török kézre kerülése után, 1463-ban elpusztították. A néphagyomány a romos kolostor emlékét maga Klisina nevével őrizte meg, amely a görög „ecclesia” (templom) szóból ered. A kolostort a törökök felgyújtották és kiűzték a szerzeteseket. A templomot később fából újjáépítették, olyannyira, hogy vasárnap és ünnepnapokon is lehetett benne istentiszteletet tartani. A kolostor ma a szomszédos Ništavci területéhez tartozik.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Sanski Most-i járáshoz tartozó településnek 11 háztartása, 49 muszlim és 17 ortodox keresztény lakosa volt.[4] 1910-ben a Rasavci községhez tartozó településen 22 háztartást, 26 ortodox és 122 muszlim lakost találtak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
1942. február 14-én. Đurađ Predojević Đurin partizánjai megtámadták Ališićit, ahol körülbelül 30 honvéd állomásozott. Branko J. Bokan „Sanski srez u NOB” című monográfiája szerint (410. oldal), reggel Predojević rövid lövöldözés után Alijának, Ališići falu imámjának támogatásával rávette a honvédeket, hogy adják meg magukat. Miután átadták fegyvereiket, a honvédeket elengedték, és Sanski Mostba távoztak. Egy usztasa azonban a mecset közelében egy géppisztollyal elrejtőzött. Amikor látta, hogy mindenki megadja magát a partizánoknak, felmászott a minaretre, és lőni kezdte a faluban mozgó partizánokat. Az egyik golyó eltalálta Laza Latinović tizedest, aki azonnal meghalt. „Ekkor a harcosok egy csoportja körbevette a mecsetet, abban a hitben, hogy több usztasa van benne, míg mások, akik az 1941-ben elkövetett gyilkosságok miatt amúgy is nehezteltek az alisići usztasákra, szuronyos puskákkal átmentek a falun, és házakat kezdtek felgyújtani. Több harcos megpróbálta megakadályozni a bosszút és az önkényeskedést, de a feldühödött harcosok nem akartak hallgatni rájuk, és meg is fenyegették őket. Mire értesítették a parancsnokokat, már sok ház leégett, tizenegy ártatlan embert, nőket és gyerekeket öltek meg, néhányukat brutális módon" – írja Bokan. Milan Indić történész szerint 27 volt az áldozatok száma, és az egész falu porig égett.[6]
1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prijedor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]A boszniai háború idején 1992. augusztus 10-én a falu mecsetét a szerb fegyveresek felgyújtották. A háború végén készült fényképeken az ališići mecset teljesen kiégett állapotban látható. A mecset teteje és minaretje eltűnt, a mecset berenedezése megsemmisült, a belső tér a szabad ég alatt állt. A romos épület belsejében összetört tetőfák voltak láthatók. A kerületi falak a tetővonalig állva maradtak.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Prijedor (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 55. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 262. o.
- ↑ Apokalipsa sela Ališići kod Prijedora. balkans.aljazeera.net . (Hozzáférés: 2024. október 21.)
- ↑ Ališići Mosque. griffinshare.fontbonne.edu . (Hozzáférés: 2024. október 21.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Манастир Клисина című szerb Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
