Omarska
| Omarska | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prijedor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 52 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3081 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 95,0 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 252 m |
| Terület | 32,44 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 53′ 30″, k. h. 16° 53′ 57″44.891667°N 16.899167°EKoordináták: é. sz. 44° 53′ 30″, k. h. 16° 53′ 57″44.891667°N 16.899167°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Omarska témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Omarska (szerbül: Омарска), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Prijedor községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, a Potkozarje területén, Banja Lukától légvonalban 27, közúton 39 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 17, közúton 24 km-re délkeletre, 160 – 450 méteres tengerszint feletti magasságban, a Gomjanica mellékvize, a Krivaja-patak folyása mentén, délnyugat-északkeleti irányban hosszan elnyúlva fekszik. Több településrészből áll, domborzatának 65%-a síkság és 35%-a hegyvidék. Omarska vízrendszere kiterjedt, területének délnyugati részén halad át a Gomjenica-folyó, amely helyileg nagy mezőgazdasági jelentőséggel bír, mert a legtermékenyebb földeken halad keresztül. Területén áthalad a Prijedorból Banja Lukára vezető főút.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 3273 | 3040 |
| Bosnyák | 23 | 4 |
| Horvát | 19 | 15 |
| Jugoszláv | 79 | 2 |
| Egyéb | 42 | 20 |
| Összesen | 3436 | 3081 |
Története
[szerkesztés]A vasérc bányászata és vastermelése a térségben a vaskor legeleje óta, több mint kétezerötszáz éven át folyt. A föníciaiak aranyat és ezüstöt, majd vasat keresve a Földközi-tenger partja mentén minden ércekben gazdag területre eljutottak, és így érkeztek erre a vidékre is. Bányákat és kohókat építettek, amelyek technológiája ugyan primitív volt, de a kornak megfelelő szinvonalú. Munkaerőként a helyi lakosság szolgált. Az érceket rejtő területek erdőkben, vízfolyásokban is gazdagok voltak, mellettük pedig bányásztelepülések jöttek létre. Salaklerakódásokat és az ősi bányászat nyomait e vidék számos helyén megtalálták, így Omarskán is.[4] A térség bányaszati központja Ljubija volt, ahol, amint azt az ott előkerült négy római oltár is mutatja a bányászok kultikus központja is állt.[5] A bányászat az oszmán korban is folytatódott.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Prijedori járáshoz és Kozarac községhez tartozó településnek 133 háztartása és 805 ortodox szerb lakosa volt.[6] 1910-ben a Kozaraci járáshoz tartozó településen 190 háztartást, 1244 ortodox, 10 muszlim, 2 római katolikus és 1 görög katolikus lakost találtak.[7] Bosznia-Hercegovina 1878-as megszállása után az osztrák-magyar hatóságok a Bosznia-Hercegovinában található összes ásványkincset állami tulajdonnak nyilvánították. Nyomozómunkába kezdtek a készletek meghatározása és a kiaknázási lehetőségek vizsgálata érdekében. A szakértők közül kiemelkedett Dr. Kacer geológus, aki rámutatott a Ljubija térségében található jelentős mennyiségű vasércre és kiaknázásának előnyeire. Becslések szerint a készletek körülbelül 20 millió tonnát tettek ki, és az itteni érc kevés káros szennyeződést tartalmazott, emiatt nagyon könnyen megolvad a kemencékben. Az első bányát 1916-ban nyitották meg az Osztrák-Magyar Monarchia háborús szükségletei miatt a Ljubija melletti Javorik-hegyen, így az 1916-os évet tekintik a vasérc ipari kitermelése kezdetének a térségben.[4]
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 200 háztartása és 1187 lakosa volt.[8] Prijedor városától délnyugatra, délkeletre és keletre, 14-25 kilométeres távolságra három kiépített bánya található: „Ljubija”, „Tomašica” és „Omarska”. A körülbelül 1200 km²-es érctartalmú terület, azaz a Szana-Una paleozoikum a Novi Grad - Prijedor - Bronz Maidan, a Sansko Most és a Budimlić Japra közötti területet foglalja magában. Ez a terület máig kevéssé kutatott, és további kutatások alapját képezi. 1992-ig a ljubijai bányák, köztük a tomašicai vasébánya, voltak a vasérc fő szállítói Jugoszlávia acéltermelő kapacitásához.[4] Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1941. július 31. és augusztus 2. között az usztasa 168 embert ölt meg Omarska község területén.[9]
1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt, az 1963-ig fennállt Omarska községhez a környék 12 falva (Bistrica, Busnovi, Gradina, Jelićka, Kevljani, Krivaja, Lamovita, Marićka, Niševići, Omarska, Petrov Gaj és Tomašica) tartozott. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A bosznia-hercegovinai háború idején 1992-ben településen működött az „Omarska” vagy „Rudnik Omarska” koncentrációs tábor, amely Prijedor község területéről származó bosnyák és horvát lakosság bebörtönzésére és kínzására szolgált. 1992. július 20-tól kezdődően a Boszniai Szerb Köztársaság hadserege (VRS) megtámadta a Szana bal partjának bosnyák falvait. Akik túlélték a mészárlásokat, azok az Omarska, a Keraterm és a Trnopolje koncentrációs táborokba kerültek. Az itt szétvállogatott foglyok egyik részét ezután kivégzőhelyekre szállították.[10] A szerb hatóságok háborús dokumentumai szerint 1992. május 27. és augusztus 16. között összesen 3334 személyt tartottak fogva a táborban; 3197 bosnyák és 125 horvát volt.[11] Közülük több százan haltak éhen, a büntetések, verések, a rossz bánásmód és kivégzések miatt. A hágai volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék több személyt talált bűnösnek az Omarskában elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekben. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prijedor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Oktatás
[szerkesztés]Omarskában a „Vuk Karadžić” Általános Iskola működik, amelynek körülbelül 800 tanulója van. Az omarskai gyerekek általában Prijedor vagy Banjaluka középiskoláiba járnak.
Sport
[szerkesztés]A település az 1973-ban alapított FK Omarska labdarúgóklub székhelye. A futballklub hosszú éveken át a Boszniai Szerb Köztársaság második ligájában, a nyugati csoportban szerepelt, ahol jelentős eredményeket ért el. A 2020/2021-es szezonban a liga bajnokai lettek. A klub jelenleg a Boszniai Szerb Köztársaság első ligájában játszik.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Az Úr Jézus Krisztus mennybemenetelének temploma. A szűkös információk szerint valószínűleg egy régi fatemplom állt ezen a helyen, mely 1893 körül épült. A történelmi körülmények 1920-ig nem tették lehetővé a felépítését. A levéltári dokumentumok alapján az építkezés két évig tartott, és 1922-ben szentelték fel. A templomban több ereklye és ikon található, amelyek olajjal készültek vászonra festve. Közülük kiemelkedik egy lepel, egy 19. századi művész alkotása, a Három Szent Hierarcha ikonja, amelyet 1899-ben adtak át a templomnak, valamint egy Szent Száva-ikon, amelyet 1935-ben adományoztak. 2013-ban új ikonosztázt készítettek és megtörtént a templom teljes belső felújítása.[12]
- Szent Lázár cár tiszteletére szentelt ortodox temploma
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Prijedor (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
- ↑ a b c Istorija rudnici željezne rude ”Ljubija” a.d. Prijedor. rzrljubija.com . (Hozzáférés: 2024. október 22.)
- ↑ Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. október 6.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 53. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 198. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 112. o.
- ↑ Календар Покоља: 31. јул 1941 и 1942, дан када су почињени многобројни злочини над Србима. jadovno.com . (Hozzáférés: 2024. október 24.)
- ↑ Hikmet Karčić, Torture, humiliate, kill – Inside the bosnian camp system, University of Michigan Press, 2022. ISBN 978-0-472-13296-6
- ↑ ICTY: Milomir Stakić judgement
- ↑ Church of the Ascension of Lord Jesus Christ in Omarska (angol nyelven). turizamrs.org . (Hozzáférés: 2024. október 26.)
További információk
[szerkesztés]
