Babići (Prijedor)
| Babići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prijedor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 52 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 899 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 47,4 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 18,97 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 56′ 55″, k. h. 16° 53′ 56″44.948600°N 16.898900°EKoordináták: é. sz. 44° 56′ 55″, k. h. 16° 53′ 56″44.948600°N 16.898900°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Babići (szerbül: Бабићи), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Prijedor községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, a Potkozarje területén, Banja Lukától légvonalban 30, közúton 40 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 15, közúton 17 km-re keletre, 220 – 700 méteres tengerszint feletti magasságban, a Kozara-hegység nyugati oldalán fekszik. Több településrészből áll, alapvetően Gornje és Donje Babićira oszlik, a beosztott falvak pedig: Aleksići, Balabani, Grujići, Dragonjići, Jakupovići, Kosovi, Lukići, Nišići, Pavlovići, Panići, Timarci, Forići és Čoprke. Legfontosabb vizei a Zamoštanica-folyó, valamint a Vrijeska és Radića patakok.[3]
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 470 | 284 |
| Bosnyák | 875 | 587 |
| Horvát | 0 | 2 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 13 | 26 |
| Összesen | 1358 | 899 |
Története
[szerkesztés]A település területén két, részben feltárt őskori erőd található, amelyek a késő bronz- és a kora vaskorhoz tartoznak. Panići faluban egy késő vaskori nekropoliszra, Hanište lelőhelyén pedig egy 3. – 4. századi római villa rustica maradványaira bukkantak. A legenda szerint a falu nevét a 17. és 18. században odaköltözött Babić családról kapta, amely később kihalt vagy elköltözött. A Kos család 1820 és 1840 között vándorolt be.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Prijedori járáshoz és Kozarac községhez tartozó településnek 61 háztartása és 258 ortodox lakosa volt.[5] 1910-ben a Kozaraci járáshoz tartozó településen 59 háztartást és 416 ortodox szerb lakost találtak.[6]
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháborúban a településről 55 NOB-harcos halt meg, az usztasák és a németek pedig 56 civilt öltek meg. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prijedor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Gazdaság és infrastruktúra
[szerkesztés]Balte falucskában van egy kőbánya és egy kőtermékek elválasztására szolgáló üzem, amelyek a prijedori bányavállalat részét képezik. Babićin 2013-ban kereskedelmi bolt és kézműves vállalkozás működött. Itt halad keresztül az ún. „Banska cesta”, a Prijedor - Banja Luka út, mely az 1930-as években, Svetislav Tisa Milosavljević idején épült, és amelyet 2006-ban újraaszfaltoztak. 1971-ben vezették be az elektromosságot és 1989-ben a telefont. 1975-1977 között három helyi vízmű került megvalósításra, melyek a Zamoštanica folyóból és a Vrijeska és Kadinac patakokból kapják a vizet.[3]
Oktatás
[szerkesztés]A Donji Babići általános iskolát 1948-ban nyitották meg, és 2013-ban a lamovitai „Jovan Dučić” általános iskola ötosztályos területi iskolájaként működött.[3]
Nevezetességei
[szerkesztés]- 1960-ban Gornji Babićiben emlékművet állítottak annak a 36 vasutasnak, akik a Prijedor-Srnetica-Drvar vasútvonalon dolgoztak, és 1941-ben ezen a helyen lőtték le őket az usztasák. Ugyanezen az emlékművön a második világháború polgári áldozatainak a neve áll. Mellette 2007-ben emlékművet állítottak az elesett VRS-harcosoknak.
- Jakupovići falucskában található egy 1983-ban épült és 2006-ban felújított mecset, valamint egy temető.
- Gradina – kettős őskori erődítmény maradványai, mely két, szomszédos dombtetőn áll. Az egyik Čoprke felett, melyet az északi oldalon mély árok és fal, míg a déli oldalon sánc védett, melyet torony, vagy őrhgely erősített. A másik erőd Panići felett állt, ezt a keleti oldalon védte sánc. Korát a késő bronzkorra, vagy a vaskorra teszik.[7]
- Klenovac – őskori nekropolisz maradványai Panići területén, a Gradina lábánál. 1983-ban M. Radivojac tárta fel és ennek során 16 urnát és 3, külömböző helyen elásott edénycsoportot talált. A fémtárgyak között bronz ékszerek és fegyverek kerültek elő. A lelőhely korát a késői vaskorra tette.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ a b c Енциклопедија Републике Српске. 1, А-Б. Бања Лука: Академија наука и умјетности Републике Српске, 181-182. o. (2017). ISBN 978-99938-21-92-2
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Prijedor (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 53. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 198. o.
- ↑ a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. október 27.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Бабићи (Приједор) című szerb Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
