Žune
| Žune | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prijedor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 52 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 102 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 9,4 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 252 m |
| Terület | 10,83 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 55′ 25″, k. h. 16° 35′ 29″44.923600°N 16.591400°EKoordináták: é. sz. 44° 55′ 25″, k. h. 16° 35′ 29″44.923600°N 16.591400°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Žune (szerbül: Жуне), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Prijedor községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Banja Lukától légvonalban 50, közúton 67 km-re nyugat-északnyugatra, községközpontjától légvonalban 11, közúton 13 km-re délnyugatra, a Žunski-patak völgyében és a környező dombvidéken, 250 – 350 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A szétszórt típusú falvak közé tartozik. Főbb települései: Buzuci, Visoka glavica, Didovići, Ivanovići, Jezero, Komljenovići, Krndije, Lipici, Pranići, Tubići. A legenda szerint a falu erdős részén nagy kolibri csapatok éltek, amelyekről a falu nevét kapta.[3]
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 14 | 16 |
| Bosnyák | 6 | 5 |
| Horvát | 326 | 81 |
| Jugoszláv | 16 | 0 |
| Egyéb | 6 | 0 |
| Összesen | 368 | 102 |
Története
[szerkesztés]Az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint területén már a római korban is éltek emberek, akik az itteni bányákban dolgoztak. Erre utal a négy római oltár, melyek a 2. század végéről és a 3. század elejéről származnak. Feltehetően a bányászok kultikus helye volt itt.[5]
A családi hagyományok szerint a mai lakosok ősei a 19. század első felében költöztek ezekre a területekre. A Didović család Dalmáciából, a Dejanović család pedig Vareš környékéről származott.[5]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A „Ljubija” vasércbánya 1916-ban nyílt meg a Javorik erdősáv területén, amely Atar déli részén található, amely akkoriban Európa egyik legnagyobb és legmodernebb bányája volt. Az Atáron átfolyó Žunska-patak alsó részének duzzasztásával létrejött a Žune-tó, 47 m magas gáttal. A tavat a bányászott érc leválasztása során az üledék lerakására használták. Az egykori (ma lakatlan) Šikići faluban megépült a Šikićai gát (57 m magas), amely a központi bányáknál a vasérc nedves leválasztása utáni üledékek lerakására is szolgált. A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháborúban két NOVJ harcos és hat, NDH alakulathoz tartozó katona vesztette itt életét.
1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A falu 1961-ben kapott áramot. 1963-ig Žune falu Ljubija községhez tartozott. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A háború idején a harcokban két VRS katona vesztette itt életét. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prijedor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik, egy részét a „Ljubija” vasércbányákban alkalmazzák. Atárban van egy katolikus temető, harangtorony nélküli fakápolnával (1960 körül épült), ahol alkalmanként miséznek. A legközelebbi iskola Ljubija településen található. A helyiek kutakból és forrásokból szerzik a vizet.[5]
Nevezetességei
[szerkesztés]Brdo lelőhelyén, a Javorik bányakörzeten belül, a talajréteg eltávolítása során négy római oltárt találtak a Krisztus utáni 2. század végéről és a 3. század elejéről, amelyeket Terra Mater bányászistennőnek szenteltek. A feliratok megemlítik Septimius Severus és Caracalla római császárokat, valamint Verekund, Makrinus, Callimorphus és Heliodorus bányavezetőket. Valószínűleg az akkori bányászok kultikus helye volt itt.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20486
- ↑ Енциклопедија Републике Српске. 3, Д-Ж. Бања Лука: Академија наука и умјетности Републике Српске, 761. o. (2020.). ISBN 978-99976-42-37-0
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Prijedor (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. október 2.)
- ↑ a b c d Енциклопедија Републике Српске. 3, Д-Ж. Бања Лука: Академија наука и умјетности Републике Српске, 762. o. (2020.). ISBN 978-99976-42-37-0
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Жуне című szerb Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
