Ugrás a tartalomhoz

MÁV 10 sorozat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(MÁV MI szócikkből átirányítva)
MÁV 10 sorozat
MÁV MI. osztály
MÁV 10 sorozat
Pályaszám
10,001–002
Általános adatok
GyártóMÁV Éfm, Budapest
Gyártásban1908
Selejtezés1952
Darabszám2 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1180 mm
Futókerék-átmérő1180 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség60 km/h
Ütközők közötti hossz7974 mm
Magasság4000 mm
Szélesség2900 mm
Teljes tengelytávolság5 300 mm
Szolgálati tömeg23,5 t
Legnagyobb tengelyterhelés12 tonna
SebességmérőHeusinger-Walschaert
Fékek
Típusalégnyomásos fék
Vonatfűtésgőzfűtés
Legkisebb pályaívsugár160/100[1] m
Gőzvontatás
JellegA1–n2vt
Hengerek
Száma2
Nagynyomású henger(ek) átmérője235 mm
Kisnyomású henger(ek) átmérője360 mm
Dugattyú lökethossza420 mm
Gőznyomás16 at
Tűzcsövek
Száma85
Belső/külső átmérője46,5/52 mm
Hossza2 000 mm
Rostélyfelület0,86 m²
Sugárzó fűtőfelület5,6 m²
Forrfelület33,15 m²
Teljesítmény265 LE
Gépezeti vonóerő1840 kg
Tapadósúlyból számított vonóerő18 050 N
Vízkészlet2 m³
Tüzelőanyag-készlet1 t
SablonWikidataSegítség

A MÁV 10 sorozat egy magyar A1 tengelyelrendezésű szertartályos gőzmozdony sorozat volt. A MÁV Északi Főműhely építette 1908-ban.

Története

[szerkesztés]

Az elsősorban a mozdonyok javításával foglalkozó MÁV Északi Főműhely 1908-ban megépítette két darab kéttengelyes kismozdonyát. A MÁV az átvétel után az akkor érvényes számozási rendszerében az MI osztályt, és a 100001-10002 pályaszámokat adta a járműveknek, majd azokat Csap, illetve Békéscsaba fűtőházaknál üzembe helyezte.
A mozdonyok a Monarchiában ekkor kötelező módon hadijelet is kaptak, mely a típus esetén volt.

A rövid időn belül bevezetett 1911-es átszámozások során a két mozdony megkapta az új 10-es sorozatot és azon belül a 001 és 002-es pályaszámot. Az első világháborút itthon vészelték át, és felváltva Debrecenben, Püspökladányban, Hatvanban, illetve Békéscsabán szolgáltak elsősorban könnyű személyvonati fordában.

A második világháború és azt követő mozdonyhiány rövid időre Budapestre vetette a két kis mozdonyt. Mindkettő erősen lefosztott állapotban előbb a Keletiben, Rákoson, majd Békéscsabán várta sorsa jobbra fordulását. Végül kis teljesítményük, korszerűtlen jellegük miatt a felújítás helyett 1952-ben leselejtezték.

Műszaki leírás

[szerkesztés]
A gőzmozdony jellegrajza.

A megépített jármű egy A1 tengelyelrendezésű, azaz egy hajtott- és egy futótengellyel rendelkező normálnyomközű szertartányos mozdony volt. A 2070 mm magasan elhelyezett Brotán rendszerű kazán 0,86 m² rostélyfelülettel és 33,15 m² összes fűtőfelülettel 16 atm. maximális gőznyomást tudott előállítani. A Clench-féle gőzszárítóval javított nedves gőz az ú.n. kompaund gépezetet táplálta, melynek vezérlését Heusinger vezérművel oldották meg. Az egyik gőzhenger belső átmérője 235 mm, a másiké 360 mm volt. A gépezet a mozdony első kerekeit hajtotta, amelyek külső átmérője újszerű állapotban a hátsó kerekekkel azonosan 1180 mm volt. Mivel a kis mozdonyt személyvonati szolgálatra tervezték, ezért azt ellátták olyan – akkoriban extrának is nevezhető dolgokkal – mint légfék, gőzfűtési berendezés és Haushalter-féle sebességmérő óra. Szolgálatkész állapotban 2 m³ vizet és 1 tonna szenet vihetett magával, így kiszerelve a legnagyobb tengelynyomása 12 tonnát mutatott. Egyszerű felépítése ellenére nem vált be a típus, ugyanakkor a Főműhely mozdonyépítési törekvéseit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nyílt vonalon / iparvágányon

Irodalom

[szerkesztés]
  • Villányi György. Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. Magyar Államvasutak Rt. (1996) 
  • Magyar Vasúttörténet: 1900-tól 1914-ig (4. kötet). Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-314-9 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
  • Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993