ÁVT KÖBÖLKÚT

ÁVT KÖBÖLKÚT
ÁVT KÖBÖLKÚT ÁVT IVh osztály OMÁV IVh osztály MÁV TIII. osztály MÁV 368 sorozat
Pályaszám
ÁVT I 448–465 ÁVT II 710–727 MÁV TIII. 3191–3200 MÁV 368,001–002
Általános adatok
Gyártó	Maffei/München
Gyártásban	1856
Darabszám	18 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	0-6-4T
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	1264 mm
Futókerék-átmérő	941 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	40 km/h
Ütközők közötti hossz	11092 mm
Magasság	4662 mm
Szélesség	2897 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	2718 mm
Teljes tengelytávolság	6952 mm
Üres tömeg	41,4 t
Szolgálati tömeg	53,7 t
Tapadási tömeg	34,6-35,3 t
Legnagyobb tengelyterhelés	11,6 t
Gőzvontatás
Jelleg	C2'-n2st
Hengerek
Száma	2
Átmérője	434 mm
Dugattyú lökethossza	632 mm
Gőznyomás	7,0 atm
Tűzcsövek
Száma	171
Hossza	4580 / 4730 mm
Rostélyfelület	1,7 m²/1,64 m²
Sugárzó fűtőfelület	7,8 / 8,0 m²
Csőfűtőfelület	128,2 / 125,0 m²
Forrfelület	136,0 / 133,0 m²
Teljesítmény	276 LE
Tapadósúlyból számított vonóerő	54,31 kN
Vízkészlet	6,96 m³
Tüzelőanyag-készlet	4 m³
Sablon • Wikidata • Segítség

Az ÁVT I 448-465 egy Engerth-rendszerű ún. támasztószerkocsis gőzmozdonysorozat volt az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaságnál.

Története

A 18 mozdony a legnagyobb számú Engelth rendszerű mozdonytípus volt az ÁVT-nél. A mozdonyokat a Maffei Mozdonygyár építette Münchenben 1856-ban. Az ÁVT első pályaszámrendszerében 448-465 pályaszámokkal és KÖBÖLKÚT, BEGA, SZIGETH, ORSOVA, SZAMOS, KREMNITZ, MOHÁCS, SZEKSZÁRD, VÁSÁRHELY, LIPTAU, FÖLDVÁR, VERSECZ, MARAMAROS, PÉTERVÁRAD, UNGHVÁR, MÉNES, ESZEG és NEUSATZ nevekkel láttak el. A BEGA más kazánt kapott, melynek adatait a táblázat tartalmazza.

1873-ban a mozdonyokat átszámozták 710-727-re és a IVh osztályba sorolták. 1891-ben az államosított MÁV mozdonyok előbb a TIII osztály 3191-3200 (később TIII. osztály 3891-3900) pályaszámokat, majd 1911-től a még meglévő két mozdony a 368.001-002 pályaszámokat kapták. A TIII. osztályú mozdonyok közül a MÁV a 3193 psz.-ut már 1896-ban selejtezte. 1898-ban a 3141-gyel kezdődő psz. csoportú IIIq. oszt. (325 sor.) gyarapítása elérte a 3191 psz.-ot. Ekkor, a még meglevő 9 db TIII. oszt. mozdonyt átszámozták a 3891–3892 és 3894–3900 számcsoportba. A mozdonyokat folyamatosan selejtezték ugyan, de az ugyancsak új beszerzésű IIIu. oszt. (324 sor.) psz. csoportja 1910-ben elérte az átszámozott gépeket is. Az ekkor meglevő 4 mozdony a 3956–3958 és 3960 psz.-ot kapta. 1911-ben a 368 sor.-ba már csak két gép került.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 448–465 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8 
• Übersicht des Lokomotivparkes (und Tender der k.k. priv. Staats-Eisenbahn-Gesellschaft in Wien). Bécs: (kiadó nélkül). 1879.  

További információk

• A típus története számokban (német nyelven)