MÁV 355 sorozat

MÁV 355 sorozat
MÉV 1–2 és 9–16 MÁV IIIb. osztály MÁV 355 sorozat
Pályaszám
MÉV: 1–2, 9–16 MÁV 1891-ig: 1–2, 9–16 MÁV 1891-től: IIIb. osztály 2221–2230 1911-től: 355,001–010
Általános adatok
Gyártó	Lf. v. Sigl, Bécsújhely
Gyártásban	1865–1869
Selejtezés	1928-ig
Darabszám	10 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	C
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	1285 mm
Indító vonóerő	35,9 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség	45 km/h
Ütközők közötti hossz	14 216 mm
Magasság	4570 mm
Szélesség	3100 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	3320 mm
Teljes tengelytávolság	3320 mm
Üres tömeg	31,6 t
Szolgálati tömeg	35,35 t
Tapadási tömeg	35,35 t
Legnagyobb tengelyterhelés	12,2 t
Fékek
Típusa	kézifék
Rögzítőfék	kézifék
Gőzvontatás
Jelleg	C-n2
Szolgálati tömeg szerkocsival	62,35
Hengerek
Száma	2
Átmérője	425 mm
Dugattyú lökethossza	632 mm
Gőznyomás	7 bar
Tűzcsövek
Száma	160 db
Belső/külső átmérője	46,5/52 mm
Hossza	4220 mm
Rostélyfelület	1,45 m²
Sugárzó fűtőfelület	7,4 m²
Csőfűtőfelület	110,3 m²
Hasznos gőztermelő képesség	3762 kg/h
Teljesítmény	250 LE (183 kW)
Tapadósúlyból számított vonóerő	55,49 kN
Vezérmű rendszere	Stephenson keresztezett
Szerkocsi
Típusa	C
Szolgálati tömege	27
Vízkészlet	8,4 m³
Tüzelőanyag-készlet	8,9 m³
Sablon • Wikidata • Segítség

A Magyar Északi Vasút 1–2 és 9–16 pályaszámcsoportú, később a MÁV IIIb. osztályú, 1911. után 355 sorozatú mozdonyok a MÁV első tehervonati gőzmozdonyai voltak.

Történet

A típust a bécsújhelyi Sigl gyár már 1857-ben kifejlesztette a személyvonati szolgálatra tervezett testvértípusával együtt, mely utóbbit a MÁV-nál mint IIa. osztályt (később 236 sorozat) rendszeresítettek. Ebből a mozdonytípusból szerzett be két darabot a Magyar Északi Vasút (MÉV) a tervezett Pest-Salgótarján forgalom szénszállító vonatainak vontatására.

Amikor a MÁV 1868-ban megalakult, átvette a tönkrement MÉV pályáját és gördülőanyagát. Így kerültek ezek a mozdonyok is a MÁV állagába, ahol még osztályozási rendszer híján az 1. és 2. sorszámot kapták. A mozdonyok beváltak a MÁV-nál, és 1868-ban további hármat, 1869-ben öt darabot szereztek be, így a sorozat összesen 10 mozdonyból állt. A sorozat tagjait az 1880-as évek közepén a IIIb. osztályba sorolták be, majd 1911-ben a 355 sorozatszámot kapták.

A mozdonyok kezdetben a Pest-Salgótarján, majd a Hatvan-Miskolc vonat tehervonati forgalmát szolgálták ki. Amikor a nagyobb teljesítményű III. osztályú (később 335 sorozatú) tehervonati gépek kellő számban rendelkezésre álltak, a IIIb. osztály tagjai kisebb jelentőségű feladatokat kaptak, Salgótarján környékén szenesvonatok helyi továbbítását végezték, két darab pedig Komáromba került tartalék szolgálatra.

A mozdonyoknak kezdetben nem volt mozdonysátruk, csak egy, a kazánfej fölé behajlított homloklemez védte a személyzetet, ami az eső ellen nem nyújtott védelmet. Az 1880-as években a mozdonyokat felújították, ekkor mozdonysátrat kaptak. Ezzel együtt a korábbi tölcséres, Klein-féle szikrafogós kéményét cső formájú kéményre cserélték ki. A mozdonyok füstszekrényét is folyamatosan átépítették hosszú, ún. amerikai kivitelre.
A mozdonyok 1894-től új hadijelet kaptak, mely a típus esetén ${\tfrac {\mathrm {III\ 200} }{\mathrm {C} _{3}}}$ lett.

A típus nagyjavítását 1918-ban teljesen beszüntették, így ettől az időponttól csak már kisebb futójavításokat végeztek el a mozdonyokon, a következő esedékes nagyjavítás előtt pedig javítatlanul félreállították őket.

A trianoni határmódosítás következtében két mozdony csehszlovák területre került. A többi mozdonyt mint műszakilag teljesen elavult típust 1928-ig selejtezték.

Műszaki leírás

A 355 sorozat kettős külső lemezkerettel készült, tipikus Sigl-szerkezet. A lemezrugók a tengelyek fölött helyezkednek el, a hátsó kettő himbával van összekötve, tehát a mozdony négypontos felfüggesztésű.

A kazán sík tűzszekrénnyel és Crampton-rendszerű állókazán-fedéllel készült, nedves gőzt szolgáltat. Az 1,45 m² felületű rostély a keret oldallemezei között vízszintesen helyezkedik el. A hamuláda alján nem volt csappantyú, így a hamut csak lapátolással lehetett eltávolítani. A füstszekrény eredetileg kis méretű, a későbbi átalakítás után nagy méretű, ún. amerikai típus. A mozdony kéménye a korai kivitelnél Klein-féle szikrafogóval ellátott tölcséres, később csöves kivitelű.

Az iker elrendezésű gépezet két hengere a kereten kívül helyezkedik el. A téglalap keresztmetszetű hajtó- és csatlórudak Hall-rendszerű forgattyúkkal hajtják a kerekeket. A mozdony síktolattyúkkal készült, amelyeket a főkereten belülre szereltek. A keresztfejek kétvezetékesek. A Stephenson-rendszerű vezérmű egyenes kivitelű, a főkereten belül helyezkedik el. Az excenterek a középső, hajtott tengelyre vannak felékelve.

A mozdonyok légfék-berendezés nélkül készültek, a kézifék csak a szerkocsit fékezte. A szerkocsi a szokásos 3 tengelyes, kézifékes, B osztályú volt.

Irodalom

• Fialovits Béla: A M.Á.V. gőzmozdonyainak történeti fejlődése - TECHNIKA 1942/1.
• Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985). ISBN 963-552-161-8 
• Mezei István: MÁV Vontatójármű Album 1868-1993 - MÁV Rt. ISBN 963-552-290-8
• Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési és pályaszámrendszerei, Vasúthistória Évkönyv 1993 

További információk

• A 355 sorozatú mozdonyok életútja számokban (német)