Miloševo Brdo
| Miloševo Brdo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Gradiška |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 246 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 16,9 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 14,52 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 07′ 01″, k. h. 17° 04′ 15″45.116944°N 17.070833°EKoordináták: é. sz. 45° 07′ 01″, k. h. 17° 04′ 15″45.116944°N 17.070833°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Miloševo Brdo (szerbül: Милошево Брдо), szerb falu Gradiška községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, a Potkozarje területén, Banja Lukától légvonalban 38, közúton 58 km-re északra, községközpontjától légvonalban 16, közúton 20 km-re nyugatra, a Prosara-hegység déli lábánál, nem messze a Kozara-hegység keleti lejtőitől, 125-220 méteres magasságban fekszik. Több, kis településből áll. Főbb vizei a Jablanica bal oldali mellékvizei, a Pisarić, Brankovac és Šujica-patakok. A dombok, amelyeken a falu terül el, szelídek, különféle gyümölcsfákkal, korábban többnyire szilvával, ma inkább almával és körtével vannak beültetve. A dombok között Pisarić, Lepenica, Šujica és Brankovac-patakok kanyarognak, amelyek az 1969-es földrengés után többnyire kiszáradtak. A dombok alatt, a falu déli részén kanyarog a völgyben a Jablanica folyó, amely bizonyos értelemben a falu éltető eleme, bár vize hosszan tartó hőségben időnként rövid időre kiszárad. Nyugati oldalon Miloševo Brdo határos Sovjakkal, északon a Prosara-hegység, a keleti oldalon Gašnica és Trebovljani, valamint a déli oldalon Donji Podgradci falvak határolják, melyek szintén a Potkozarje tájegységhez tartoznak. Földrajzilag a falu Gorjani és Donjani részekre oszlik; Gorjani a falu Prosara alatti része, míg Donjani a Jablanica folyó menti része. Gorjani korábban a falu lakottabb része volt, most viszont fordított a helyzet. Gorjaniban az egykori ötven háztartásból mára tíznél kevesebb van. Donjaniban valamivel jobb a helyzet, de még abban a falurészben sincs több 70 háztartásnál, és lakói főleg idősek.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 429 | 241 |
| Bosnyák | 0 | 1 |
| Horvát | 3 | 2 |
| Jugoszláv | 4 | 0 |
| Egyéb | 3 | 2 |
| Összesen | 439 | 246 |
Története
[szerkesztés]Egy máig élõ történet szerint a falut a többségben hercegovinai lakosság betelepítése hozta létre a 18. század második felében és a 19. század elején. A régebbi falusiak hagyománya szerint Miloševo Brdo volt az első falu a környéken, amelynek temploma volt, amelyet emlékeik szerint Popović pap egy kolostor alapjaira épített. A templomot 1825 körül építették fel, amikor a Dabrói Egyházmegye sematizmusa szerint a törökök engedélyt adtak a templom építésére.[4] 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1910-ben a Bosanska Gradiškai járáshoz tartozó településen 101 háztartást és 689 ortodox szerb lakost találtak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben 121 háztartása és 758 lakosa volt.[6] A falunak a második világháború kezdete előtt volt a legtöbb háza és a legnagyobb számú lakossága.
Jugoszlávia megszállása után a település a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Lakói közül sokan csatlakoztak a Kozara-hegységben meghúzódó partizánokhoz. 1941 novemberének végén az usztasák egy este körülbelül 150 falusi lakost gyűjtöttek össze és öltek meg a Gradiška melletti Jablanicán. A többieket fogolytáborokba hajtották. Az 5. kozarai dandár megalakulásával, 1942 kora őszén kezdett visszatérni az élet, amikor horvát partizánok Szlavóniából sok helybelit visszahoztak. 1944 januárjában ismét erős ellenséges erők támadták meg a Kozara vidékét. Az újabb offenzíva a sorban borította sötétségbe a környék falvait. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A múlt század hetvenes éveinek elején szinte minden házból legalább egy férfi elment úgynevezett ideiglenes külföldi munkavégzésre. A falu azóta sem heverte ki a népességcsökkenést. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt.
Oktatás
[szerkesztés]- „Mladen Stojanović” Általános Iskola. Az iskolaépület 1914-ben épült, 1927-ben újjáépítették, 1942-ben leégett, de 1959-ben ismét újjáépítették. 1969-ben a földrengésben romos lett, majd 1971-ben a belgrádi „Večernji novosti” újság ajándékából panelelemekkel építették. Az újjáépített iskolát Branko Ćopić író nyitotta meg. Ez a meglehetősen romos épület ma is megvan, de évek óta tanulók nélkül áll, mert a faluban már nincs annyi gyerek, hogy iskola működjön.
Nevezetességei
[szerkesztés]A tágabb környéken a falu arról volt ismert, hogy itt volt a környéken az első gerendatemplom, amely egészen 1941-ig létezett, amikor az usztasák felgyújtották. A templom Kevići falucskában, a Prosara-hegység alatt állt. A templom 1825-ben épült. Alapjait már régen feltárták, és a dombot, amelyen a templom állt Crkvištének hívják. Egyes vélemények szerint a templom alapjai régebbiek, két rétegből álló alapokon helyezkednek el, ami arra utal, hogy korábban ugyanott volt már egyházi épület, és legalább két alkalommal felújították vagy újból felépítették. A hagyomány szerint messzebbről is ide jártak, mivel a környező falvaknak, Sovjaknak, Jablanicának, Trebovljaninak, Podgradcinak és a távolabbi falvaknak sem volt temploma. Ma az egyetlen jele annak, hogy templomról van szó, a fűvel és aljnövényzettel benőtt alapok, valamint a parasztok által elhelyezett kereszt volt, amely azonban maga is pusztulóban van. Tervben van az újjáépítése. A templom alatt ma is található a gyógyhatásairól ismert Svetinje forrása, mely még a szomszédos Horvátországban is ismert. Azt mondják, hogy a szerb felkelők a forrásból származó vizet használták a törökökkel vívott összecsapások során szerzett sebek kezelésére.[4]
Híres emberek
[szerkesztés]Ebben a faluban született a híres publicista és író, Dragoje Lukić, aki a gyermekként több fogolytábort élt túl az NDH idején.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20125
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20125
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Gradiška (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. november 7.)
- ↑ a b O crkvi u Miloševom Brdu. micromreza.com . (Hozzáférés: 2024. november 11.)
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 168. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 105. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Miloševo Brdo című szerbhorvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
